Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
© Képújság — Mindössze három, évvel ezelőtt végezte el az agrártudományi egyetemet és második éve növénytermesztési ágazatvezetője a pálfai Egyetértés Termelőszövetkezetnek. Ez karriernek számít? — Vehetjük annak, noha egyik-másik volt évfolyam- társamra sokkal hamarabb mondanák a többiek, hogy „megfogta az isten lábát”, mint énrám. | — Elégedetlen? — Nincs okom rá. Amikor feleségemmel letelepedtünk FeLsőrácegres-pusztán, úgy jöttünk ide, hogy tudtuk, melyikünk mire vállalkozik. Egyikünk se csalódott. — Gondolom a tsz vezetői, gazdái sem csalódtak, ha egy év elmúltával oda merték állítani a gazdálkodás egyik ágazatának élére? — Bármit válaszolnék erre, szerénytelennek hihetnének. így inkább elárulom, amit akkoriban sem titkoltam. Volt bennem szorongás. — Ne kerülgessük. Félt? — Igen. De nem alaptalanul, mert alig voltam még túl a munkához szükséges helyi ismeretek megszerzésén, az emberi kapcsolatok kialakításán. Nézze, más dolog egyetemi hallgatóként és elméleti síkon jeleskedni, mint gyakorlatban hasznosítani a tudományt. — Jól érzi itt magát? — Bíznak bennem, becsülnek. Van egy maholnap egyéves, vasgyúró fiam és hamarosan jön a második gyerek. Boldogok vagyunk. — Hogyan férnek majd el a szoba-konyhás, fürdőszobás, kamrás lakásban, ami két felnőtt embernek is szűk? — Faláttöréssel, bővítéssel kapunk rövidesen még egy szobát. A mostaniban még egy gyerekágyat berakni már nem lehet. Víz, az szerencsére régóta van. De annak híjával nagyon nehéz volt az itt töltött első telünk. — Játszott valamilyen szerepet a lakáshelyzetük abban, - hogy 78 végén, 79 elején el akartak menni Pálfáról? — Erre csak nagyon határozott nemmel válaszolhatok. — No de, az csak tény, hogy Kecskemétre hívták? — Valóban hívtak, és komoly volt a távozási szándékom is, amit becsülettel bejelentettem és kérésemre a vezetőség decemberben kimondta az áment. Elengedtek. — Mégis maradt. Miért? — Mert az egyetem, ahová a tudományos munka lehetőségét is felkínálva tanítani hívtak, kissé lazán intézi a káderügyeket. Tárgyalások során döntésre, mozdulásra bírtak, utána pedig tartósan megfeledkeztek rólam. Családos ember vagyok, nem ugorhatom felelőtlenül a bizonytalanba. Visszaléptem, noha ezután ismét jelentkeztek, hogy várnak. — Több fizetést kapott volna tudományos kutatóként? — Nem! Itt havi ötezer a fizetésem, ott 3200 lett volna és még csak később beváltható lakásígérettel sem tudtak kecsegtetni. — Akkor miért akart mégis elmenni? — Népköztársasági ösztöndíjas voltam, a feleségem pedig társadalmi ösztöndíjas. Az egyetem még hallgató koromban szemelt ki kutatómunkára és ott szerettek volna tartani Gödöllőn, csak éppen státusra kellett volna várnom. Házas voltam. Szerettük volna minél hamarabb megteremteni az otthonunkat. Aztán... a feleségem, aki minden kari ellenállást legyőzve végezte el a ló- és juhtenyésztő szakot, Pálfán kapott lehetőséget szakmai álmának megvalósítására, a szabad tartásos csikónevelésre. . — Ami iránt, ha jól tudom igen élénk az érdeklődés és amiről az elmúlt év őszén is tartott Erika előadást egy ló- tenyésztési napon az ÁKl felkérésére. — Igen. A tanár úr is gyakori vendége Pálfának. Pedig ő volt, aki azt mondta az egyetemen, hogy lánynak nem a lótenyésztés, hanem a tyukászat való! — Arról nevezetes a termelőszövetkezetük, hogy nagy gondot fordít a szakgárda kialakítására, a szakember-utánpótlásra ösztöndíj-szerződésekkel is. Ahhoz menynyire ért a közös gazdaság, hogy meg is tartsa főiskolát, egyetemet, technikumot végzett fiataljait? — Személyes tapasztalatom szerint eléggé ért. Hát persze azért előfordulhat itt is, másutt is, hogy nem tetszenek egymásnak hosszú távon a felek és vagy a tsz mond búcsút a pályakezdőnek" vagy fordítva. —- Mit gondol, mi az oka, hogy a felsőfokú tanulmányok végeztével a pályakezdés első öt évére a szerencsepróbálgatás a jellemző? — Az a jövés-menés, ami a szakmában tapasztalható, nem feltétlenül a fiatalok álhatatlanságát jelenti. Ha egy fiatal nem találja a helyét, azt hiszem nemcsak neki lehet felróni. Ne higgye, hogy kortársi szolidaritásból mondom ezt. A befogadó munkahelyi közösségeken rengeteg múlik. Van, amikor a fiatal pályaindítása eleve a képességeinek alá-, vagy fölébe- csülésével kezdődik. Mindkettő szerencsétlen dolog. Az úgyszintén, ha a friss diplomással szemben türelmetlenek, vagy ha a munkába állásakor elhangzott ígéretek feledésbe merülnek. — Itt a termelőszövetkezetben milyen a fiatalok helyzete? — Senkinek nem kívánok rosszabbat! Nálunk nem azt nézik, hogy ki hány esztendős, hanem azt, hogy munkájával hogyan mutatkozott be, mit lehet várni tőle. — Soha nem tapasztalt féltékenységet az idősebbek részéről a gyors szakmai boldogulás miatt? — Nem. Mert az ugye nem nevezhető féltékenységnek, vagy irigységnek, ha az idő.-sebbek azt hangoztatják, hogy elsiették a születésüket, most lenne jó fiatalnak lenni? — Mire beletanult mostani beosztásába, mi volt a legnehezebb? — A közlekedés az emberek között és tökéletesen megtanulni a tsz egészét. | — Könnyű volt? — Nem mondhatnám. Különben ez volt nekem az itteni első igazán nagy leckém. „Bevágtam”. De ebben az én érdemem a legkisebb, mert rengeteg segítséget kaptam. Sokszor olyan emberektől is, akiknek nem az iskolázottságuk, hanem a tapasztalataik vetélkedhetnek az én egyetemi felkészültségemmel. — Mikor idekerültek és ezután is többször beszélgettünk arról, hogy soha nem akarják megadni magukat a begyö- pösödésnek. Eleinte elég sűrűn el is mentek különböző szakmai találkozóra, tanácskozásokra, hol előadóként, hpl hallgatóként. Most mi a helyzet? — Tény, hogy most már ritkábban sikerül a kimozdulás. A termelőszövetkezet tagja több termelési rendszernek is, és a rendszergazdák sok alkalmat teremtenek a szakmai tapasztalat- cserékre. Különben a pályakezdés nagy elhatározásainak legtöbbje nem a realitások jegyében születik. A be- gyöpösödést változatlanul a szakemberek legnagyobb veszedelmének tartom, de azt is megsúgom egyúttal, hogy sokszor akármennyire is csábít valamilyen szakmai fórum, vagy a pályatársakkal való találkozás lehetősége, itthon maradok, mert akkor vagyok igazán nyugodt. — Mennyi ideje jut a családra, szórakozásra? — Ha azt mondom, hogy kevés, ne vegye panaszkodásnak. Házasoknak, szülőknek is fiatalok vagyunk. Reggel korán eljövök hazulról, bent ebédelek futtában a kisvendéglőben és van, hogy hat óra, fél hétkor vetődöm haza. Akkor játszom, beszélgetek a fiammal, mert az felüdít. Később segítek a feleségemnek a fürdetésben, vacsoráztatásban, mert ezek az együttlétek is pihentetnek. Ilyenkor mondhatom el. mi újság van a világban, illetve a termelőszövetkezetben. Erika pedig beszámol arról, hogyan telt a napjuk Krisztiánnal. A féleségem elég nehezen tűri azt a csak egyfelől áldásos egyedüllétet, ami a gyessel jár. Nagyon hiányzik neki az emberi szó. Még futó traccsolásra se igen van lehetősége, amikor átszalad a boltba, mert • sietni kell vissza a gyerekhez. — És a szakmai ambíciók, a juhok,'Xovak hiá- nva? — Kezdő mamaként még panaszkodott. Most már csak nagyon ritkán. Igaz, mióta nagyokat lehet sétálni Krisztiánnal, mindennap levizitelnek a csikóknál. Egyikmásik juhásszal is szóba lehet elegyedni az állomány frissítéséről. — Itthon töltik a hétvégeket? — Miután apósomék nagyon fájlalták, hogy ritkán vetődünk el hozzájuk Ácsra, megleptek bennünket egy gépkocsival. Amikor tehetjük, vagy Erika szüleinél vagyunk, vagy az enyéimnél, Bonyhádon. — Láttam, két televíziójuk is van. Egyik, a minivizor, kint a konyhában. Azért, hogy ne zavarják a trónörököst? — Igen. Bár ő is szívesen nézi már, ha nem is a műsort. Még csak a képeket, a hangokat és a mozgást élvezi. — Miután Felsőráceg- résén lehetőség a szórakozásra nincs, maradnak a könyvek, szakfolyóI iratok és a televízió? Ugye sokat tévéznek? — Egyáltalán nem. Pont azért nem, mert kevés az időnk, és én még ráadásul aludni is nagyon szeretek. Erősen megválogatjuk, hogy mit nézünk, mit olvasunk. — Mielőtt leültünk beszélgetni, jártam kint maguknál, hogy meglátogassam Krisztiánt. Jó ízléssel, praktikusan rendezkedtek be. — Hát, ahhoz képest, amivel ide érkeztünk, csaknem dúsgazdagok vagyunk. Mikor a leköltözés után nem sokkal nálunk jártak, még székünk sem volt. Ha emlékezik rá, úgy ültünk egymás mellett a dupla heverőn, mint verebek a dróton és nagyon jót nevettünk ezen tábori vendégfogadáson. — Mi lesz, ha a kisbaba jóval hamarabb megérkezik, mint elkészül a lakásuk bővítése? A faláttörés, a másik szoba kialakítása, porral, piszokkal, felfordulással jár. — Akkor akármennyire nem szeretem a legényéletet, kénytelen leszek elvinni Erikát a gyerekekkel együtt Ácsra, az édesanyjához. I — Azt mondta Jóska, a beszélgetésünk elején, hogy jól van. így is érzi? — Alapjában véve, így. De ha egészen őszinte akarnék lenni — és miért is ne?! — akkor egy-egy hónapban 25—26 napon át határozottan jó a közérzetem, bármilyen hajtás is van és bármennyi gond akad. Van aztán majd minden hónapban 5—6 olyan nap, amikor este otthon úgy érzem, hogy nem nagyobb a gyomrom egy gyufásdoboz- nál. Nemhogy egy tányér, két-három kanál leves sem fér el benne. — Magáról az mondják, hogy nem állhatja a hangoskodást, még haragudni se tud igazán, galambepéje van. Mi az, ami ennyire ki tudja borítani? — Olyasmi például, hogy végzünk valami sürgős munkát, amit időre kell befejezni más, soros feladat miatt, és akkor elromlik a gép. Már ettől is égnek állhat az ember haja. Ezzel nincs vége. Kiderül, hogy pont olyan alkatrész nincs, ami kellene a javításhoz. Körtelefon, hogy kinek van, honnan lehet megszerezni az alkatrészt? Igen ám, de addigra elment a gépkocsi. Valahonnan el keli venni. De honnan, az ég szerelmére, amikor sehol se csak a parádé miatt vannak? — Tehát akkor lenne jó, ha minden úgy menne. mint a karikacsapás? — Igen. Persze tudom, hogy ez lehetetlen kívánság. Marad az 5—6 napi rossz közérzet. | — Hány éves most? — Már 27. Miért nevet? Amikor azt mondtam, hogy „már”, arra gondoltam, hogy hiszen csak most voltam 20 éves. — Itt akar megöregedni Pálfán? — Szeretem ezt a közösséget, községet és mindkettőnek máris sokat köszönhetek. Eredeti tervemről mégsem tudok végleg lemondani. Egyszer elmegyek majd innen valahova tanítani, ahol kutatómunkát is végezhetek. De... annak a birtokában megyek majd el, amit szakmailag, emberileg itt kaptam. LÁSZLÓ IBOLYA 1979. május 13. Múltunkból televízió jóvoltából Hjip milliók láthatták azo- kát a felvételeket, ■ ~ l melyeket a jugoszláviai földrengés sújtotta vidékről készítettek a riporterek. E tragédia nyomán még ma is gyakran beszédtéma a földrengés. Megyénk XX. századi történetében is voltak földrengések, amelyekről rendszeresen beszámoltak a korabeli újságok. Csak találomra fellapozva az újságokat találtuk a Tolna- vármegye 1900. március 18-i számában az alábbi rövid hírt. „Múlt hétfőn délután 3 és 4 óra között Szekszárdot északnyugatról övező hegyeken hullámzatos földrengés volt észlelhető. Legerősebben nyilvánult a rengés és menydörgésszerű moraj a szálkai erdőrészen, a bati, remetei és parasztai hegyeken, s északnyugatfelé haladva hatása mindig kisebbedéit. A város környékén, a mezőkön is hallották a tompa mennydörgésszerű morajt, melyről kezdetben azt hitték, hogy valami rob- 'banásból keletkezett. Szek- szárdon húsz év óta nem észleltek földrengést, azért mostani nagy meglepetést keltett és sok beszédre adott alkalmat.” 1906 januárjában is tudósítanak a lapok földrengésről. A Közérdek 1906. január 6-i számában olvastuk: „A dunántúli nagy földrengést, melyről a napilapok írnak, mint tudósítónk értesít, Tamásiban is észlelték január 2-án, reggel félhatkor. A rázkódtatás lengésszerű volt, északról délnek. Két-három másodpercig tartott csak, de ez oly kis méretű volt, hogy csak kevesen vették észre.” 1908 májusában már károkat okozó földrengésről tudósítanak a megyei lapok. A Tolnavármegye írta: , „Szekszárdon áldozó csütörtökön délelőtt fél 10 órakor egy-két másodpercig tartó földrengés — mely északról dél felé jött és három kis hullámszerű lökésben nyilvánult — volt észlelhető. Pakson, Tamásiban, ahol többek között a járásbírósági ■ épület falazata is megrepedt, ugyanebben az időben szintén volt földrengés.” Erről az esetről a Közérdek május 30-i száma is megemlékezik. Földrengés Tolna megyében címmel. Ezeket írta: „A fővárosi lapok híradása alapján tudjuk, hogy Kecskeméten több percig tartó földrengés volt, mely e hó 28-án ismétlődött. Ennek a földrengésnek néhány lökése vármegyénkben is érezhető volt, így Paksról jelentik: Itt ma délelőtt fél 10 órakor gyönge, négy másodpercig tartó földrengés volt. Ezenkívül Tamásiban és Szekszárdon is észrevették gyengébb lökéseket délelőtt fél 10 óra tájban.” Az 1909 januárban észlelt földrengés Valamivel erősebb volt az eddig ismertetettnél — legalább is a tudósítások szerint. A Közérdek 1909. január 23-án ezeket írta: „Az olaszországi földrengés, hogy úgy mondjuk, szélső hullámgyűrűje egész a mi környékünkig elhatott. Pénteken virradóra, úgy éjfél után 2 órakor Baján és környékén erősebb lökéseket éreztek, a képek leestek a falról, az órák megálltak (ingaórákról van szó), a vakolat- több házról lehullott, sőt kémény is dőlt le. Ugyanekkor Bátán,- Báta- széken, sőt Szekszárdon is érezték a föld megingását. Veszedelem azonban sehol sem történt, Szekszárdon kivált olyan gyenge volt a földrengés, hogy a nyugodt alvók közül kevesen tudnak róla.” * A XX. század elképzelhetetlen rádió, televízió és telefon nélkül. Ez utóbbi kezdeti térhódításáról szólt 1900 áprilisában a Tolnavármegye tudósítása. „A szekszárdi posta és távírda hivatal buzgó főnöke mozgalmat indított az iránt, hogy a telefont Szek- szárd bevezesse — írja a lap. Jóllehet Szekszárdon ennek komoly szükségét alig érzi valaki, mégis nagyon szép volna, ha ezen modern berendezéssel városunk gazdagodnék. Ha húsz előfize- ■ tő akad, akkor meglesz ate- ' lefon. Az előfizetési ár havonként 10 korona, a berendezésért nem jár külön díj.” * A fenti híradást követő ötödik esztendőben, 1905. május 28-án a Tolnavármegye hírül adta, hogy van már szekszárdi autótulajdonos is. Az örvendetes hírt így közölték: Adler N. János szekszárdi háztulajdonos és birtokos immár autómobiltulajdonos is lett. A budapesti autómobil kiállításon vett egy automobilt, amelyen pénteken éjjel érkezett meg Szek- szárdra, ahol az utcai forgalmat ezentúl ez az automobil is élénkíteni fogja.” * Bátaiak a miniszternél — írta a Tolna vármegye 1906. január 28-án. Mit kerestek a bátaiak Budapesten? Földet. „Báta község lakói mindent elkövetnek — írja a lap —, hogy a közalapítványi uradalom tulajdonát képező Furkó-pusztát megszerezzék és egymás között parcellázzák. Minthogy e birtok parcellázása igen nagy érdeke volna a szegény község derék lakóinak és a bérletviszonyok is sürgetik az intézkedést, a bátaiak kérték Dőry Pál alispánt, hogy vezesse őket küldöttségileg a miniszterhez, amely kérést az alispán az emberbaráti célra való tekintettel, szívesen teljesített. A küldöttség (itt a küldöttek névjegyzéke következik) folyó hó 24-én tisztelgett Lu-* kács György vallásügyi miniszternél. Dőry Pál alispán beszédében kifejtette, hogy a bátaiak kérelme mennyire méltányos és nemzetgazdasági szempontból mennyire indokolt, a miniszter jóindulatú figyelmébe tehát a legmelegebben ajánlotta az emlékiratba foglalt kérelmet. A miniszter a kérelmet a legnagyobb jóindulattal fogadta és nemcsak kedvező döntést ígért, hanem hangsúlyozta, hogy a lehető legrövidebb idő alatt elintézted. Furkó-puszta terjedelme 1200 katasztrális hold, melynek árát a miniszter szakközegei remélhetőleg nem fogják fölcsigázni, mert csak az esetben lehet a földre éhes nép helyzetén segíteni, ha méltányos árban juthatnak majd birtokhoz.” * Kétségbeesetten foglalkozik a munkásmozgalom terjedésével, a szocialista célok egyre gyakoribb megfogalmazásával a Tolnavármegye 1904. május 1-i száma, amely felvázolja, hogy megyénkben melyek voltak a munkásmozgalom csomópontjai. A lap ezeket írta: „A kivándorlási ügynök filokszerán kívül most már a, szociális métely is kezd pusztítani a nép eddig érintetlen tiszta lelkületében, gondolkodásában. A múlt év szociális szellemű mozgalmai mutatják, hogy komolyan küszöbön áll a felforgató veszedelem, itt van, betette már a lábát vármegyénk területére is. A központi járásban Szekszárdon és Tolnán, a simontornyai járásban Diósberény, Hő- gyész, Duzs, Tolnanémedi és Varsád községekben, a dombóvári járásban Gyula- jon és Szakoson, a duna- földvári járásban Madocsán, a tamási járásban Felsőireg, Nagyszokoly, Ozora és Re- göly községekben, a völgy- ségi járásban Bonyhádon és Kisvejkén észleltek kisebb- nagyobb mérvű mozgalmakat, melyek munkamegtagadásban, sztrájkban, szociális népgyűlések és titkos összejövetelekben nyilvánultak.” K. BALOG JÁNOS M fi Kfl IlyJ ü Jjj Balogh József agrármérnökkel
