Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-12 / 109. szám
2 MÉPÜJSÁG Óvári Miklós beszéde Saint Etienne-ben Saint Étienne, Kovács Ferenc, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Pénteken Franciaország huszonegy városa fogadta a Francia Kommunista Párt XXIII. kongresszusán jelen lévő külföldi küldöttségeket. Az Övári Miklós vezette magyar delegáció — a Guineái Demokrata Párt és a Jemeni Arab Köztársaság Népi Demokratikus Frontja küldöttségének társaságában — Közép-Franciaország nagy iparvárosába, Saint Étienne- be látogatott. A szakszervezetek központi székházában tartott pénteki nemzetközi szolidaritási est pillanatában a munkások már tizenhetedik napja tartják megszállva a gyárat. Bár szerdán este megállapodás született arról, hogy elsősorban a városi közigazgatás és a kormány — ez utóbbi esetében kikényszerített segítségről van szó — hathatós anyagi támogatásával kihúzzák a csávából az eladósodott, szisztematikusan tönkretett Manu-France-t, az ügy még nem zárult le. szociális, politikai síkra terelődött: a tervezett elbocsátások visszavonásáért és az időközben elbocsátottak visszavételéért folyik most a küzdelem. A szolidaritási esten beszédet mondott Óvári Miklós, az MSZMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára. Beszédében egyebek közt a következőket mondotta: — Örömömre szolgál, hogy a Magyar Szocialista ' Munkáspártnak a Francia Kommunista Párt XXIII. kongresszusán részt vevő küldöttsége nevében Franciaország e szép városában köszönthetem önöket, és tolmácsolhatom e nagygyűlésen megjelent elvtársainknak, barátainknak a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép szívből jövő üdvözletét. Önök előtt ismeretes, hogy pártjaink egyik legfőbb közös törekvése a nemzetközi envhülés eddigi eredményeinek megvédése, megszilárdíUganda tása és továbbfejlesztése. Ezt egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük, hiszen népeink, a világ népeinek élete, sorsa döntően attól függ, hogy sikerül-e biztosítani továbbra is a nemzetközi viszonyoknak a haladó, békeszerető erők számára kedvező alakulását. Mélységesen egyetértünk kongresszusuk határozattervezetének ezzel kapcsolatos megállapításával, amely szerint „ei;ről megfeledkezni öngyilkosság lenne”. Hazám, a Magyar Népköz- társaság, a Varsói Szerződés tagállamai, a szocialista országok közössége, következetesen síkraszáll a háborús, agressziós törekvésekkel szemben. A szocialista világ- rendszer erejének, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom tevékenységének, valamint más haladó erőknek, békeszerető politikai és társadalmi tényezőknek köszönhető. hogy az agresszív imperialista körök nem tehetik többé kényük-kedvük szerint azt, amit akarnak. Ez még inkább így lenne, ha az enyhülés ellenfelei nem találtak volna alkalmi szövetségesre a kínai vezetőkben, akik a sokat szenvedett vietnami nép- elleni fegyveres agresszióval nem csupán az indokínai térség, hanem a világ békéjét és biztonságát is veszélybe sodorták. A magyar nép messzemenő szolidaritást vállalt és vállal a hős vietnami néppel. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi bonyolult és ellentmondásos nemzetközi helyzetben talán jobban, mint valaha, szükség van közös fellépésre a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, de azon túl is a haladás és a béke valamennyi híve részéről. Csak együttes erőfeszítéssel érhető el az enyhülés vívmányainak megvédése és megszilárdítása, katonai térre való kiterjesztése, az emberiség égető problémáinak megoldása — mondotta, majd elismeréssel szólt a kongresszuson szerzett tapasztalatairól. > Afrika gyöngyszeme romokban „Jól tudjuk: ez az utolsó lehetőség az egységes Uganda megteremtésére. Meggyőződésem, hogy ezt az alkalmat nem szalasztjuk el — hacsak nem esünk mi is a személyes hatalmi ambíciók, a törzsi ellenségeskedések csapdájába” — mondta az Ugandái Nemzeti Fel- szabadítási Front (UNLF) végrehajtó tanácsának egy tagja, röviddel azután, hogy a front csapatai tanzániai támogatással elfoglalták Kampalát. ók ellenőrzik ma már az ország területének döntő részét. Ahová csak megérkeztek, felszabadítókként üdvözölték őket az emberek — az ugandai nép fellélegzett. ÁLDATLAN ÖRÖKSÉG Ez a hazánknál két és félszer nagyobb, mintegy 13 millió lakosú ország brit gyarmat volt: 1962-ben nyerte el függetlenségét. Akkor — Churchill szavaival — Afrika gyöngyszemének számított, jól termő kávé-, tea-, gyapotültetvényekkel, gazdag nyersanyag-lelőhelyekkel, s nem utolsósorban merész álmokat szövögető lakossággá! A gyöngyszem fényét azonban hamarosan elhomályosították a törzsi összecsapások, a szeparatista törekvések, a hatalmi harcok, amelyeken Milton Obote akkori elnök már nem tudott felülkerekedni: 1971. január 25-én katonai puccs távolította el az ország éléről. Uganda új elnöke Idi Amin Dada lett. Akik hatalomra segítették, a belső viszály megszüntetését várták a — magát „pártatlan politikusnak, Uganda atyjának” nevező — marsalltól. Valószínűleg még legrosszabb álmukban sem gondolták volna, hogy Idi Amin egyszer majd kihívóan önző, diktatórikus országlásával válik hírhedtté, s Ugandában olyan kárt tesz, amit aligha lehet rövid idő alatt helyrehozni. A kelet-afrikai ország vezetői tisztában vannak azzal, hogy Ugandának mindenekelőtt egységre van szüksége. A hétköznapok gyakorlatában először a lakosság ellátását kell megoldaniuk. Az államkassza azonban üres, az alapvető élelmiszerekből és fogyasztási cikkékből általános a hiány, az infláció egyre nő, a feketepiac, a csempészet virágzik. Ugandai források kétmilliárd dollárra becsülik azt az összeget, amely a gazdaság talpraállásához elengedhetetlen lenne. Az ország, amely gazdaságilag mindig jobb helyzetben volt, mint szomszédai, most romokban hever: az üzemek többsége a harcok során megrongálódott, a munkanélküliség soha nem látott méreteket öltött, a lakosság 90 százalékának munkát adó mezőgazdasági termelés számottevően visz- szaesett, a kávé-, tea-, gyapotültetvények tönkrementek. Jóllehet Uganda a Brit Nemzetközösség legnagyobb kávétermelője és -exportőre volt, az ország devizatartalékai a nyolncesztendős Ami,n-korszaka alatt gyakorlatilag elfogytak. (Az adósságállomány csupán a külföldi olajcégekkel szemben eléri a 14 millió dollárt.) Legalább ilyen szomorú az ország helyzete politikai, pszichológiai értelemben. Yusuf Lule, az ideiglenes kormány vezetője első nyiBefejezte munkáját az Akadémia közgyűlése Pénteken az Akadémia várbeli kongresszusi- termében megtartott zárt üléssel véget ért a Magyar Tudományos Akadémia 139. közgyűlése. A háromnapos közgyűlés során megvitatták és — a jegyzőkönyvbe foglalt módosításokkal és kiegészítésekkel — elfogadták az Akadémia új alapszabályát, amelyet Szentágothai János elnök és Márta Ferenc főtitkár terjesztett a közgyűlés elé. A közgyűlés határozatba foglalva az Akadémiára váró időszerű feladatokat, úgy döntött, hogy tevékenységét az ötéves- népgazdasági tervekkel is összehangolja. Ezentúl a testületi szervek tisztújítására is — a hagyományos három esztendő helyett — ötévenként kerül sor, összhangban az Akadémia főtitkára és helyettesei megbízatásának idejével. A közgyűlés az idén lejáró testületi megbízatásokat 1980-ig — a következő közgyűlésig — meghosszabbította. A közgyűlés „A tudomány, haladás és az ember” címmel elhangzott vitaindító előadás és a hozzászólások alapján határozatban hangsúlyozta a tudósok felelősségét, s felkérte az elnökséget, mérlegelje, mérje föl egy, a magyar tudományról szóló törvény megalkotásának lehetőségét. Az Ermitázs kiállítása Washingtonban A szovjet—amerikai kulturális együttműködési egyezmény keretében az Ermitázs Múzeum kincseiből nyílt kiállítás Washingtonban. Képünkön: Demicsev szovjet kulturális miniszter, Arman d Hammer üzletember és Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet Leonardo da Vinci egyik mesterművét tekintik meg a megnyitón. (Képtávírónkon érkezett.) latkozatában óvta a lakosságot a bosszútól: kijelentette, hogy Amint és embereit, mihelyt kézre kerülnek, bíróság előtt kell felelősségre vonni. Ez azért volt bölcs lépés Lulétól, mert személyes kiállásával is a nemzeti megbékélést segítette. Idi Amin az elmúlt nyolc év alatt több tízezer embert gyilkoltatott meg, s most bukása után fennáll az a veszély, hogy a felbőszült tömegek folytatják az értelmetlen írtóhadjáratot, főleg a marsall eddig kiváltságokat élvező törzse, a kakvák és a nubiai zsoldosok ellen. Az új kormány a rend helyreállítása érdekében megkezdte a fegyveres erők és a rendőrség újjászervezését is, s kilátásba helyezte, hogy amint a háború befejeződik, és a helyzet normalizálódik, a tanzániaiak távoznak az országból. HETEROGÉN VEZETÉS Hatalmas feladatok súlya nehezedik Uganda új vezetőire külpolitikai téren is. Az ideiglenes kormány feje első sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy országa jó kapcsolatokra törekszik a szomszédos államokkal, s az egész afrikai közösséggel. Tiszteletben kívánja tartani az el nem kötelezettség elveit, az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet alapokmányát. A kontinensen Tanzánia az elsők között ismerte el az új kabinetet Botswanával, Etiópiával, Mozam- bikkal és Zambiával együtt. Afrikában általában megkönnyebbüléssel fogadták az Amin-rendszer bukását, amely néhány esztendeje Tanzánia-ellenes akcióival csak ártott az egység ügyének a földrészen. Az már az új vezetés sokszínű összetételét jelzi, hogy fokozott az érdeklődés az új Uganda iránt a fejlett tőkés országok, elsősorban a Volt gyarmattartó, Nagy- Britannia és az Egyesült Államok részéről. London egy percig sem késlekedett Lule elismerésével, Washington pedig első lépésként az Amin-rendszer ellen elrendelt amerikai segély- és kereskedelmi embargót oldotta fel „jóindulata” jeléül. Megfigyelők szerint nagyon is valószínű, hogy ez a két tőkés ország Amin bukásával az Ugandában korábban elvesztett pozícióit kívánja visszaszerezni. KÉTÉVES ÁTMENET Ezt a nyugati törekvést segíti, hogy Yusuf Lule kabinetjének még nincs határozott politikai irányvonala. Ennek elsődleges oka, hogy a kormányban a marxistáktól a monarchistákig az ugandai emigránsok valamennyi számottevő politikai csoportosulása helyet kapott. A törzsi összetételt tekintve a bagandák és az akolik, az ország két legnagyobb törzsének képviselői vannák többségben a vezetésben. A 67 éves Yusuf Lule — gabanda, személyében kétéves átmeneti időszakra kompromisszumot kötöttek az Ugandai Nemzeti Felsza- badítási Front különböző csoportjai P zután szabad választásokat ígérnek, s ha hinni lehet nyilatkozataiknak. Uganda népére bízzák majd a döntést: merre kíván haladni? KOCSI MARGIT 1979. május 12. Bizalomkeltő megállapodás A nemzetközi közvélemény számára már aligha okozott meglepetést, amikor szerdán Cyrus Vance amerikai külügyminiszter bejelentette: a szovjet és az amerikai fél megbízottai lényegében befejezték tárgyalásaikat a SALT—II.- ről. Utasították a genfi delegációkat, hogy készítsék el a szerződés közös tervezetének szövegét és jussanak megegyezésre abban a néhány másodrendű kérdésben, amely még nem nyert megoldást. Megállapodtak abban, hogy a szerződést a legmagasabb szinten írják alá. Moszkvában bejelentették, hogy Brezsnyev és Carter csúcstalálkozójára június 15-e és 18-a között, Bécsben kerül sor. Hatévi munka után létrejött tehát az elvi megállapodás a SALT—II. egyezményről. Ez még akkor is biztató fejlemény, ha figyelembe vesszük, hogy a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló dokumentum aláírásáig további diplomáciai aprómunkára van szükség. Ez a tény önmagában is érzékelteti a készülő egyezmény jelentőségét, egyszersmind azokat a nehézségeket, amelyeket le kellett győzni, továbbá azokat az akadályokat, amelyeket az amerikai félnek el kell hárítani. Arról van ugyanis szó, hogy az Egyesült Államokban — noha a lakosság többsége a különböző közvélemény-kutatások adatai szerint helyesli a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztését és azon belül a SALT—II. mielőbbi aláírását — befolyásos erők még a jelenlegi szakaszban is megkísérelnek befolyást gyakorolni a törvényhozásra. (Mint ismeretes, ahhoz, hogy az új megállapodás életbe léphessen, a szenátus kétharmadának kell jóváhagynia.) Az enyhülés amerikai ellenfelei, a hadiipari komplexumhoz kötődő körök elsősorban azért lépnek fel a SALT ellen, mert jelentős profitveszteségtől tartanak, s ettől elválaszthatatlanok politikai érdekeik. Ezek a körök az „Egyesült Államok biztonságára” való hivatkozással eddig is nyomást gyakoroltak a törvényhozásra és a Fehér Házra. Ugyanakkor vitát provokáltak az egyezmény végrehajtásának ellenőrzéséről. Harold Brown hadügyminiszter a szerdai hivatalos bejelentést követő nyilatkozatában ismételten hangsúlyozta, hogy a kormány rendelkezik a megbízható ellenőrzés eszközeivel. Howard Baker, a republikánus kisebbség vezetője még ezek után is úgy vélekedett, hogy a szenátus vagy elutasítja, vagy további tárgyalás céljából visszaküldi az elnöknek az egyezményt. S mivel az eljárási procedura belenyúlik az őszbe, politikai megfigyelők szerint ez annyit jelent, hogy a vita idején már javában folyik majd a pártokban az elnökjelölési harc — ergo a SALT—II. a soron következő amerikai választások témája lesz. Ez pedig nem könnyíti meg Carter dolgát. Az említett tények ismeretében igazat kell adnunk az APN kommentátorának, aki a washingtoni bejelentésre reagálva, egyebek között megállapította: — Az aláírásra váró szerződés értékelésénél abból kell kiindulnunk, hogy mint minden olyan megállapodás, amely kompromisszumok árán születik és kölcsönös engedmények révén kielégíti mindkét fél érdekeit, nem lehet minden részletében tökéletes. Az új SALT-egyezményben azonban kifejeződik a feleknek az a kölcsönös törekvése, hogy az egyenlő biztonság alapján határt szabjanak a legveszedelmesebb és a legköltségesebb fegyverfajták további felhalmozásának. Ebből indulnak ki Moszkvában, amikor a SALT—II. aláírását és majdani életbe léptetését önmagában is rendkívül fontos gyakorlati lépésnek tekintik a nukleáris leszerelés útján. Hiszen a szerződés lehetőséget teremtene a SALT—III. tárgyalások megkezdésére, a leszerelés más területein, így a haderőcsökkentésben való előrelépésre, kedvezően befolyásolná a szovjet—amerikai viszonyt és az általános nemzetközi légkört. Erre utalt az amerikai néphez intézett üzenetében Leonyid Brezsnyev is, amikor megállapította, hogy a két nép közötti bizalom és a megértés nagymértékben függ azoktól a sikerektől, amelyeket a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya együttes erőfeszítésekkel érhet el korunk olyan létfontosságú kérdéseinek megoldásában, mint a fegyverkezési verseny megszüntetése. Fontos lépésnek minősítették és' üdvözölték a SALT—II.- ről létrejött elvi megállapodást Washington szövetségeseinek fővárosában is. Az első reagálások arról tanúskodnak, hogy napjainkban a tőkés világban is túlsúlyban vannak azok az erők, amelyek az egyezményben bizalomkeltő lépést látnak, s a nemzetközi kapcsolatok további javulását várják tőle. KANYÓ ANDRÁS San Salvador TömeBtííntetés a rendőrsortűz áldozatainak temetéséi Tizenötezres tömeg kísérte utolsó útjára csütörtökön azt a tizenhét embert, akiknek az életét kedden oltották ki a salvadori rendőrség lövedékei. A temetési menet a San Salvador-i katedrális előtti térről, a véres események színhelyéről indult el. A tömegből rendszerellenes jelszavakat kiáltoztak, és a menet — hírügynökségi jelentések szerint — végül is hatalmas kormányellenes demonstrációvá vált. Egyházi források közölték, hogy a kórházban újabb három személy halt bele keddi sérüléseibe, s ezzel 23-ra emelkedett a rendőrség brutális fellépése halálos áldozatainak száma. Helyszíni beszámolók szerint a népi forradalmi tömb túszszedési akciója a rendszerrel szembeni ellenállás fokozódásához vezetett. Hírek érkeztek arról, hogy a középamerikai ország több körzetében baloldali gerillák elba- rikádozták az utakat. Sok városban bezártak a boltok, hivatalok, s a kormány rendeletére hétfőig szünetel az oktatás is. A helyzet súlyosságát jelzi — a Reuter angol hírszolgálati iroda értesülése szerint —, hogy Carlos Humberto Romero a rendkívüli állapot bevezetését fontolgatja. Ami a népi forradalmi tömb öt tagjának szabadon bocsátására vonatkozó követelést és a megszállt francia nagykövetség helyzetét illeti, két fejlemény is történt. A rendőrség csütörtök este bejelentette hogy kiengedték a megnevezett öt személy egyikét: Jose Ricardo Mena diákot két héttel ezelőtt tartóztatták le, azzal a váddal, hogy felforgató propagandaanyagokat terjeszt. Közölte azt is, hogy hamarosan kikerül a börtönből a tömb vezetője, Facundo Guardado, mivel a bíróság alaptalannak találta az ellene felhozott vádakat. A többi három személy hollétéről vagy sorsáról azonban a rendőrség nem mondott semmit.
