Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-11 / 108. szám

1979. május 11. Képújság 3 Kertészeti tanácskozás és bemutató Mözsön Az egymenetes síkfőliaperforáló és -fektető gép Tegnap délelőtt a mözsi Uj Élet Tsz-ben a váz nélküli fóliatakarásos termesztésről (síkfólia) tartottak tanácsko­zást, melyet a MAE zöldség­termelési szakosztálya és Tolna megyei szervezete, a mözsi Uj Élet Tsz, a KEGE, a Tolna megyei' ZÖLDÉRT, és a ZÖLDKER-központ szer­vezett. A síkfóliás termesztés iránti érdeklődést mutatja, hogy az ország különböző ré­szeiből mintegy 200-an vet­tek részt a tanácskozáson, majd azt követően a gyakor­lati bemutatón. A tanácsko­záson három előadás hang­zott el. Az elsőben dr. Filius Ist­ván, a kecskeméti kertészeti főiskolai kar igazgatója be­számolt a különböző zöldség­fajok síkfóliás termesztési tapasztalatairól. Elmondta, hogy Magyarországon ezer hektáron foglalkoznak ezzel a termesztési móddal. Ez a módszer ugyan négyzetméte­renként 2 forint többletkölt­séget jelent a gazdaságoknak, de 2—3 héttel előbb érik be a termés. A főiskola az eljá­rás további finomításán dol­gozik — a bemutatón az ér­deklődők láthatták a főiskola műszaki kara által kikísér­letezett fóliaperforáló- gépet —, valamint keresik azokat a fajtákat, amelyek a legjob­ban alkalmazkodnak ehhez a termesztéshez. Dr. Kellner József, a ZÖLDKER termelési osztály- vezetője elmondta, hogy az idei 780 hektár szerződött te­rületet 80-ban 1200 hektárra kívánják növelni. Javasolta, hogy a termelőszövetkezetek, ÁFÉSZ-ek szervezzék meg a síkfóliás termesztés elterjesz­tését a háztáji gazdaságok­ban. Bene László, a HUNGARO- FRUCT osztályvezetője a ko­rai zöldségfélék exportlehető­ségeiről tájékoztatta a jelen­lévőket. Szentes Nándor, a KEGE igazgatója a taggazdaságok gyakorlati tapasztalataival ismertette meg a tanácskozás résztvevőit. Majd pedig a mözsi tsz kertészetében be­mutatták a fólia alatti talaj- művelés gépsorát, a Holdért, a különböző vegyszerkombi­Szentes Nándor bemutatja a Holder-gépsort nációk hatását, a kísérleti parcellákon és végül az egy­menetes fóliaperforáló és -fektető gépet. GOTTVALD A közlekedéspolitikai koncepció továbbfejlesztésének munkaprogramja Új dombó vár ellátása Ujdombóvár élelmiszer­ellátására panaszkodtak az ott lakó asszonyok. Arról, hogy a város más körzeteihez képest rossz az élelmiszer- ellátás. A legilletékesebbtől, Bertus Ferenctől, a dombó­vári ÁFÉSZ elnökétől kér­deztük : — Helytálló-e a panasz? — Igen. Ujdombóvár üz­lethálózatáról elfeledkeztünk. A felszabadulás óta csak két bolt létesült, a lakosság vi­szont ez idő alatt megduplá­zódott. Erre a területre elkel­ne legalább egy négy-ötszáz négyzetméter alapterületű ABC-áruház. 1980—81-ben felépül, s 1981 végén már vásárolhatnak benne a kör­nyék lakói. — És addig? Nem adnak át valamilyen élelmiszeráru- sító boltot? — Nem, de az év végéig bővítik az újdombóvári cuk­rászdát. — Miért maradt el Ujdom­bóvár üzlethálózatának fej­lesztése? — Azért, mert a városköz­pont kialakítása során tiz kiskereskedelmi üzletet kellett fölszámolni, s ezeket részben pótolni. A korábbi lemara­dások pótlására a tanács az idén ötmillió forintos támoga­tást nyújt. (beke) Az országgyűlés 1978. évi őszi ülésszakán hagyták jó­vá a közlekedés fejlesztésének 15—20 évre érvényes irány­elveit, amelyek az elmúlt 10 év tapasztalatait hasznosítva, a társadalom és a gazdasági élet fejlődésének változásait figyelembe véve határozták meg a közlekedési ágazat leg­főbb feladatait. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium összeállította a közlekedés- politikai koncepció tovább­fejlesztésének munkaprog­ramját, amelyet a közelmúlt­ban elfogadott a kormány. Közlekedési rendszerünk változatlanul a vasútra és a közútra épül, ezért szükséges a két ágazat elmaradt terüle­teinek, valamint az útháló­zatnak a gyorsabb és folya­matos fejlesztése. Kialakítás­ra vár a tömegközlekedés és a tovább bővülő egyéni köz­lekedés ésszerű aránya. Olyan hatékony tömegközlekedési rendszerre van szükség, amely az egyre zsúfoltabb utakon is javuló színvonalon elégíti ki az igényeket. Fontos feladat a budapesti közlekedés javítása, folytat­ják a metróhálózat építését, kialakítják a gyorsvillamos­hálózatot, s gyorsvasúttá fej­lesztik az elővárosi vasutakat. Oj hidak építésével, a meg­lévők korszerűsítésével nö­velik a dunai átkelőhelyek átbocsátó képességét, s foko­zatosan kiépítik a fővárost megkerülő autópálya-körgyű­rűt. Fontos követelmény a gyor­sabb, a szervezettebb szállí­tás, a közlekedés gazdaságos­ságának növelése. A gazda­ságtalan közlekedési módokat hatékonyabbakkal kell fel­váltani. A különböző szállítá­si feladatokat az a közleke­dési alágazat végezze, amely a legkevesebb élő- és holt­munka, valamint energiará­fordítással jó minőségben, hatékonyan és biztonsággal ellátja azokat. A program is követi a kon­cepció alapelvét, amelynek legfőbb követelménye olyan egységes komplex közlekedé­si rendszer kialakítása, amely a közlekedés egyensúlyát és stabilitását megteremtve egy­aránt tartósan megfelel a nö­vekvő feladatoknak, s az év­ezred végéig — lényegében a mai hálózattal is korszerűb­ben és hatékonyabban szol­gálja a népgazdaság érdekeit. Lényeges követelmény a szál­lítás népgazdaságszintű ter­vezése. A személy- és az áru- szállítási igényeket a közle­kedési munkamegosztás to­vábbfejlesztésével, a terme­lési folyamatok és a fuvaro­zás fokozott összehangolásá­val kell kielégíteni. A most elfogadott program végrehajtása mind a Közleke­dés- és Postaügyi Miniszté­rium ágazatait, szervezeteit, mind a többi érintett tárca felelőseit kötelezi a legkor­szerűbb és legésszerűbb meg­oldásokra. Beszélgetés tamboviakkal „Otthon éreztük magunkat” Mint már közöltük: ma­A képen: Borisz Iván Vasziljevics, a csoport vezető­je, Galanina Antonina Nyikolajevna szovhoz-köz- gazdász és Fedotov Nyikolaj Jegorovics főkonstruk­gyarországi látogatása so­rán, a testvérmegyei kap­csolatok keretében az IBUSZ szervezésében há­rom napra megyénkbe lá­togatott egy harmincöt tagú Tambov megyei tu­ristacsoport. A csoport tagjai szerdán Dombóvár­ra és Dalmandra látogat­tak, csütörtökön pedig Szekszárdon, az úttörőház, a művelődési központ ven­dégei voltak. Ezt követően a Decsi Népi Iparművé­szeti Szövetkezet tagjai­val, termékeivel ismerked­tek és megtekintették a padlásmúzeumot. Délután a tolnai GÉM vezetői tá­jékoztatták őket a szövet­kezet életéről. Tolnáról Fadd-Domboriba látogat­tak, ahol megtekintették a KISZ-vezetőképző tábort és az üdülőtelepet. Elutazásuk előtt rövid beszélgetést folytattunk a turistacsoport vezetőjével, Borisz Iván Vasziljevics- csel, a Tambov megyei ok­tatási központ tanárával, Fedotov Nyikolaj Jegoro- viccsal, a tambovi gépgyár főkonstruktőrével és Gala­nina Antonina Nyikola- jevna szovhoz-közgaz- dásszal. Vendégeink el­mondták : mielőtt Ma­gyarországra, a testvéri Tolna megyébe érkeztek, tanulmányozták Magyar- ország és Tolna megye múltját, jelenét. Könyvek­ből ismerkedtek hazánk, megyénk politikai, társa­dalmi, gazdasági, kulturá­lis életével, tájaival, az itt élő emberekkel. Felkészül­tek a hazánkkal, me­gyénkkel való találkozás­ra, amely a valóságban minden képzeletüket fe­lülmúlta. Kezdettől fogva úgy érezték magukat, mintha át sem lépték vol­na a határt, mintha otthon lennének, régi ismerősök között. Nemcsak az embe­rek voltak barátságosak, de mintha az időjárás is a kedvükben kívánt volna járni. E néhány nap alatt is sok-sok feledhetetlen, kedves, személyes barátra tettek szert. Nagy elis­meréssel szóltak vendé­geink azokról az eredmé­nyekről : társadalmiról, gazdaságiról, kulturálisról egyaránt, amelyeket a szorgalmas magyar nép a felszabadulás óta elért. Szekszárd és Dombóvár nagy hatással volt rájuk, de feledhetetlenül szép volt a Dalmandi Állami Gazdaságban — a turista- csoportból négyen abból a Tambov megyei szovhoz- ból jöttek, amely baráti kapcsolatban van a Dal­mandi Állami Gazdasággal — eltöltött délután és es­te. A dalmandiak mindent megmutattak, mindenről tájékoztatást adtak. A tu­ristacsoport tagjai sok, otthon is hasznosítható tapasztalatot szereztek ezen a délutánon. Dal- mandon találkoztak az MSZBT-tagcsoport, a szo­cialista brigádok vezetői­vel, este pedig együtt szó­rakoztak : táncoltak, éne­keltek. Magyar és orosz táncok, magyar és orosz népdalok váltották egy­mást. Kitűnően érezték magukat, mert nemcsak egy kiváló gazdaság ered­ményeivel ismerkedhet­tek meg, hanem az itt élő, dolgozó emberekkel. Barátaink meghatottan beszéltek arról, hogy ha­zánkban, megyénkben mennyire tisztelik az el­esett szovjet hősök emlé­két. Valamennyien azzal az érzéssel távoznak: a hazánkban, megyénkben eltöltött néhány nap örök­ké emlékezetes lesz szá­mukra. E látogatásuk is hozzájárult ahhoz, hogy két testvéri nép, a szov­jet és a magyar nép kö­zötti barátság tovább erő­södjék. A csoport tagjai között csak egy olyan volt, aki már járt Magyar- országon, de ő is úgy nyi­latkozott, mint a többi harmincnégy: ha módja lesz rá, szeretne ismét ha­zánkba, megyénkbe jönni, együtt örülni velünk kö­zös eredményeinknek. A tambovi turistacso­port tagjai ma reggel el­utaznak megyénkből. A hivatalvezető (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tóth Imréné 1974. óta a magyarkeszi postahivatal ve­zetője. Fiatalon kapta meg a bizalmat feletteseitől. Az 1978. évi szakmai-politikai vetélkedőn az ifjúsági egyéni versenyen első lett. Elért eredményéért a Kiváló ifjú főpénztáros kitüntetést kapta. A „Szakma ifjú mestere” ok­levéllel és a velejáró emlék­éremmel nemrég jutalmazták. — Édesapánk halála után édesanyám elvállalta a postai kézbesítést. Húgom és én még iskolába jártunk. Előbb az ál­talános iskolai, később a gim­náziumi szünidőkben segítet­tem neki. — Talán így kezdődött. A gimnázium elvégzése után el­határoztam, hogy a postához megyek dolgozni. Sikerült be­jutnom gyakornoknak a hely­beli postára. A hivatal veze­tője mindenben segített. Nyugdíj előtt állt. Nem egy­szer mondta is, hogy az utód­ját látja bennem. — Nagyon meghatódtam Tóth Imréné amikor 1974-ben kineveztek a hivatal vezetőjének. Érez­tem és tudtam, hogy ezzel a bizalommal soha nem tudnék visszaélni. Magyarkeszin Tóth Imré- nét mindenki keresztnevén, Editkének szólítja. — Tudom, hogy feleség és anya is. — A férjem is postás. A tamási postahivatalban dol­gozik. A kisfiúnk óvodás. — Sok munkája van? — Egyedül nem győzném, van segítőtársam Teplán Fe- rencné. Nagyon jól kijövünk egymással. Közben az új posta kilin­csét sorban adják át egymás­nak az ügyfelek. (Magyarke­szi magazinunk a Népújság holnapi számában jelenik meg.) MINÁRIK LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents