Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-11 / 108. szám
a Képújság 1979. május 11. Gyermekeinket jól szeressük! Egy pedagógusinő mesélte, hogy hosszú idő után át nem volt hajlandó elvállalni napközis csoportot, s amikor végül is nem volt más megoldás, és mégis elvállalta, rájött: ezeknek a kötetlen délutáni foglalkozásoknak a családot kell pótolniok. Biztos, hogy minden gyereknek jobb lenne délutánonként az anyja mellett, csakhogy, ha az anya dolgozik, akkor nincsen más megoldás. Ez a véleményváltozás mintegy jelzi a családi nevelés tudatosabbá válását, s azt is, hogy a pedagógusok egyre inkább a szülők szemével nézik a gyerekeket. S a család és az iskola egymáshoz közeledése csak növelheti azt az erkölcsi kincset, amelynek forrása a gyermekkel való együttélésből fakad. Mert együttélni a gyerekkel jó, noha gyereket nevelni néha nehéz. A gyermekneveléshez mindenekelőtt önnevelés szükséges, tapintat, türelem és sok-sok alkalmazkodás (akárcsak a házassághoz). Alkalmazkodás, de sosem megalkuvás; a gyerek testi, lelki, tudati, erkölcsi, érzelmi, értelmi nevelése érdekében a legképtelenebb nehézségeket is vállalni kell, alkalmazkodva a körülményekhez, amelyeket a gyerek egyénisége teremt; igen, alkalmazkodni, de sosem megalkudni Megalkuvás, tehát rossz, ha a gyereket mutogatni való, dicsekedni való értéktárgynak tekinti anyja vagy apja, olyasmivel szerezve önmagának sikerélményt, ami a gyereknek válik ártalmára akkor, vagy később. Az ilyen nevelési megalkuvások a szülő önzésével (és sokszor korlátoltságával) párosulva már nem egy jó képességű gyereket hajszoltak a „csodagye- rekség” kétes értékű dicsőségébe, tönkretéve ezzel a gyermekkort, s tönkretéve a későbbi évtizedeket, tönkretéve egy teljes emberi életet. S ilyen önző megalkuvás, ilyen természetellenes megalkuvás az is, amikor a gyermeket — szándéka, kedve, hajlama, indíttatása, egyénisége ellenére — egyszerűen dekorációnak használjuk. Boldoggá kell tennünk nekünk, felnőtteknek az emberi élet legdrágább idejét, a gyermekéveket. S ez a boldogítás nem merülhet ki abban, hogy megadjuk a gyermeknek mindazt, amit az ENSZ gyermekalapja szűkszavúan, mint minimumot felsorol, s amit — sajnos — a világon élő gyermekek kétharmada még nem, vagy nem teljesen kaphat meg. Ismétlem: boldoggá kell tennünk gyermekeinket. Csakhogy ez a boldogság nem azonos a konfliktusta- lansággal. Nagyobb bűnt aligha követhetnénk el gyermekeink ellen, mint azt, ha a családban, az óvodában, a kisiskolában olyan képet festenénk a világról, hogy az a Candide Pangloss mesterének világa, azaz: a lehetséges világok között a lehető legjobb világ. Becsapni sosem szabad a gyereket — igenis legyenek, s lesznek is konfliktusai, mert e konfliktusok, s e konfliktusok ilyen vagy olyan oldódásai is hozzátartoznak az élethez, sőt: az élet boldogságához. Jól kell szeretnünk gyermekeinket, s ez ott kezdődik, hogy komolyan kell .vennünk- őket. (kemény) Mi köze hozzá? Régiből modernet Jó minőségű fonalból készült, de ódivatú vagy Ősz- szement pulóverjeinket köny- nyen megmodernizálhatjuk. Az 1. sz. ábra szerint vágjuk el a pulóvert a mell alatti részen és az ujjakat is a jelzett helyen. Az ujjak szemeit szedjük föl és fűzzük erős szálú fonalra. A pulóver elejét és hátát vagy körkötőtűre vagy négy hosszú ha- risnyakötő tűre szedjük föl. (2. sz. ábra). A levágott kötött részeket fejtsük föl, a motringokat gőzöljük át, vagy mossuk ki, hogy a fonal kisimuljon, tiszta legyen. Ezután kétféle módon is variálhatjuk. Lefelé haladva mindinkább szaporítjuk a pulóver bőségét, amíg tölcsérszerűen kiszélesedik vagy enyhén loknis lesz. Aljára 5—6 soron át 2 sima, 2 fordított szemből lazán passzérészt kötünk. A maradék fonalat kétfelé osztva, hasonló módon megkötjük az ujjakat is. Ha kitelik, kössünk könyökig érő ujjakat, a végén passzérész- szel. (3. sz. ábra.) A másik megoldás szerint a félbevágott résznél a felszedett szemeket (itt már két tűvel dolgozhatunk) 3 sima, 3 fordított mintával kötjük végig a szükséges hosszúságig. Fiataloknak alig ér derékig a divatos hosszúság. Teltebb alakúaknak viszont előnyösebb a hosszított, jobban nyújtja az alakot. Ugyanígy készül az ujja is, könyökig érően. (4. sz. ábra.) A pulóver alá hűvösebb napokon blúzt, másik, vékonyabb, magas nyakú pulóvert lehet viselni. A kötött holmiknak többnyire az ujja, amely leghamarabb tönkre megy. Kétféle módon is segíthetünk egy ilyen kötött kabát (pulóver) felújításában, amint azt 5. sz. ábránkon bemutatjuk. Vegyünk a fonal színével harmonizáló vékonyabb műbőrt. Ebből szabjunk ki a könyökre megfelelő nagyságú ovális vagy kerek foltszerű darabot, továbbá tetszés szerinti fazonú gallért, az ujjak szélére szorosan csukódó kézelőt és mint a lemberdzseknél, testhez álló övrészt. A másik módszer kissé radikálisabb. Fejtsük ki az ujjakat. Elütő színű fonalból, 2 sima, 2 fordított mintával kössünk bele új ujjakat, és cipzáras, visz- szahajtható magas nyakat. A régi ujjak felfejthető részéből, s az új fonal kombinálásával hozzáillő sapkát is köthetünk, horgolhatunk az „új” kötött kabáthoz. A parkban három 12 év körüli kisfiú ül a pádon. Cigarettáznak. Zavartalanul fújják a füstöt, mit sem törődnek a körülöttük járó-kelő felnőttekkel. Egy idősebb férfi lép hozzájuk, s hivatkozva a dohányzás ártalmaira, a gyerekek távollevő szüleire, megpróbálja rávenni őket, hogy dobják el a cigarettát. A gyerekek nem szívlelik meg intelmeit, szemtelenül elhárítják a beavatkozást. — Mi köze hozzá? — mondják, s nyugodtan tovább fújják a JFüstöt. Szinte mindennapos dolog, hogy a gyerekek visszautasítják a számukra ismeretlen felnőttek jóindulatú figyelmeztetéseit. S még szerencse, ha nem trágár szavakkal teszik. Majd negyedszázaddal ezelőtti gyermekkoromra visszaemlékezve, csodálkozva mondhatom, hogy számunkra minden felnőtt egy kicsit annak a társadalomnak a képvsielője volt, amely nevelt bennünket, amely számonkérte tetteinket. Nemcsak szüléink vagy az ismerősök előtt nem mertünk rágyújtani, vagy káromkodni, de általában egyetlen felnőtt előtt sem. Könnyű a változás okát kideríteni. Sok szülő szinte egyedül magának tartja fenn a jogot, hogy gyermekének bármit is megtiltson vagy bármire utasítsa, sőt figyelmeztesse, S a társadalom többi felnőtt tagjának a jóindulatú segítségét elhárít, ja. Teszi ezt nedig legtöbbször a gyerek jelenlétében, nemegyszer nagyon is sértő formában Ezért kap vérszemet, s mer ilyen hangot megütni csemetéje is. Ez lehet az oka a felnőttek közönyének is. —á— Mindenes asztalka... Barkácsoló olvasóink figyelmébe ajánljuk ezt az ügyes, guruló asztalkát, amelyet több célra is felhasználhatunk. Elkészítéséhez két nagyobb, négy kisebb deszkalap, szög, valamint négy kis gurulókerék szükséges. Az 1. sz. ábrán felüIdézetben látható az álló lapok elhelyezési formája, a 2. sz. ábrán felső- és oldallappal, a 3. sz. ábrán pedig kész állapotban mutatjuk be. Az asztalt többféleképpen csinosíthatjuk. Ha szép fehér deszkából készült, hagyhatjuk eredeti állapotában, esetleg színtelen lakkal vékonyan, kétszer áthúzhatjuk. Jól mutat színes — piros, fehér, sárga — olaj festékkel, majd lakkal bevonva, sőt két szín variációja is hatásos lehet. Még egyszerűbb és tetszetős megoldás, valamilyen modem, — faerezetű, téglamintájú stb. — tapétapapírral bevonni pontos szabásminta szerint a különféle méretű lapokat. Az így elkészült asztalkának többféle funkciója lehet: felhasználhatja a gyerek, a tanulás során füzeteit, könyveit, rajzeszközeit tartva rajta, de a játékszereknek is megfelelő ez a kis alkalmatosság. Éppen így tarthatunk rajta újságot, 1—2 könyvet, szemüveget, kézimunkakosarat, varróeszközöket stb. S ha vendégek jönnek, rátehet- jük a poharakat, üvegeket, süteményes vagy gyümölcsös tálat is. B. K. Magas vérnyomás „Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a magas vérnyomás — közismert orvosi nevén hipertónia — száma országonként változik ugyan, de mindenütt a leggyakoribb betegségek közé tartozik. A hatvan évnél fiatalabb felnőttek körülbelül 10—20, a hatvan év felettiek 40 százalékának magas a vérnyomása” — olvasom az Országos Egészségnevelési Intézet „Helyes életmóddal a magas vérnyomás ellen” című tájékoztatójában. Ez a világjelenség volt az oka annak, hogy a világszervezet (a WHO) az elmúlt évet a hipertónia elleni küzdelem esztendejévé nyilvánította. Szóltak a hangszórók, cikáztak a gépek, röpültek a kiadványok a hipertónia megelőzése és a beteg gyógyítása érdekében szerteszét kerek e világon, nálunk Magyarországon is. Meg is lett a látszatja! Hogy mennyit csökkent a hipertóniás betegek száma, arról egyelőre nem tudunk. De azt tapasztalom úton-útfélen, hogy sikerült ráterelni a közfigyelmet és megmozgatni beteget, egészségest egyaránt, hogy — ahogyan az intézet mondja: „Törődjék többet egészségével!” * Ma már majdnem mindenki tudja, hogy kétféle emelkedett vérnyomást ismerünk: az elsődleges vagy esszenciális hipertóniát és a másodlagos magasvérnyomás betegségét. Az első a környéki érrendszer ellenállása fokozódásának a következménye és az oka az, hogy feltehetően érszűkítő anyagok szaporodnak el a szervezetben, vagy még inkább, hogy az érmozgató idegek izgalma szűkíti a hajszálerek előtti érszakaszokat. Négyféle káros folyamat segíti ennek a kórképnek a kialakulását. Az első az öröklött hajlam, a második a hormonrendszer valamilyen rendellenessége, a harmadik a vesezavar és a negyedik — a legfontosabb — az izgalom, a feszültség — a nyugalom hiánya. A másodlagos magas vérnyomás kialakulásának valamilyen pontosan kideríthető és leletekkel bizonyítható szervi betegség az okozója. Az ilyen módon kialakult magas vérnyomás száma az elsőhöz képest igen csekély. A hipertónia kialakulásának tehát kétféle lehetősége van. No de ennek a megismerése még mindig nem adja meg a választ arra: miért nyugtalan a vérnyomás? * Az említett kék borítós kiadványban az egyik fejezet címe az, hogy „Kezdetben nincs jellemző tünet”. Pedig „ ... a panaszmentes szakban kell elkezdeni a rendszeres kezelést ...” Tehát — bár az úgynevezett ugráló vérnyomásról tulajdonképpen egyik tudománynépszerűsítő kiadvány sem ír — azt elismeri, hogy vannak panaszmentes szakok és ebből jogosan következtethető, hogy ezek ellentéteivel, a panaszos szakokkal is számolni kell. Áttéve a megállapítást a hétköznapi életre, néha alacsonyabb, máskor magasabb a beteg vérnyomása, és ez az ugrálás panaszos lehet, mert ahogyan kellemetlen a magas, úgy a túlságosan alacsony sem kívánatos. * Mi okozhatja ezt a hullámzást és a kellemetlenséget hogyan lehet megelőzni? Feltétlenül tisztázni kell, hogy a magas vérnyomásnak mi az oka, hogy az előbb említett kétféle kialakulás közül melyik a bűnös. Ha szervi elváltozás, akkor a beteg szervi gyógykezelésre szorul. Gyógyításra szorul az esszenciális hipertóniában szenvedő beteg is, de a hangsúly itt már valóban az állandó egyensúly megtartásán van még akkor is, ha az az átlagosnál magasabb. Az egyensúlyban tartott vérnyomás ha kissé magasabb is a kelleténél, általában elfogadható. No de a tájékozatlan beteg éppen feszültségében a vérnyomás feltétlen csökkentésére törekszik, mert nem tudja — vagy nem akarja tudni! —, hogy a kapott gyógyszer a betegségnek nem gyógyítója, hanem egyensúlyozója. Ha tehát valaki a már kellően beállított és hatásában megfigyelt gyógyszert nem előírás szerint szedi, akkor az egyensúly felborul és a vérnyomás nyugtalanná válik. Ezért olyan fontos a gyógyszerek gondos és több ízben ellenőrzött beállítása, illetve azok lelkiismeretes szedése. A vérnyomás ugrálásának tehát az egyik oka a kellően még be nem állított, vagy helytelenül szedett gyógyszer. És a többi? Az izgalom! A feszültség meg minden, ami az életrendet zavarja: a pihenés hiánya, de a. mozgás hiánya is; a túlzott testi és szellemi megerőltetés; a nagyon zsíros vagy erősen sós étel, de legfőképpen az úgynevezett idegeskedés, a nyugtalanság, a környezet ártalma, vagy túlméretezése, a szellemi folyamatok felfokozása, ami akár jó, akár rossz, idegizgalom formájában jelentkezhet. Fogjunk mindent egy marokba: az elsődleges magasvérnyomás betegség kialakulásában a főszereplő az idegrendszer és a kiegyensúlyozásban a gyógyszereken és életrendezésen túl a legkomolyabb az izgalommentesség, a nyugalom, ami — bár nehezen biztosítható —, de legbiztosabb pillére az egészség megtartásának. DR. BUGA LÁSZLÓ ZÖLDSALÄTA Hozzávalók 4 személynek: 1 fej saláta, 1 keménytojás, 1 paradicsom. A szószhoz: 15 csepp (1 szűk kávéskanál) ecetesz- szencia, 10 evőkanál víz, 1 púpozott evőkanál cukor, kevés bors, 1 evőkanál mustár, 1 közepes hagyma, 2 keménytojás, 1 csomag petrezselyem, 1 csomag kapor, kevés zsázsa. A zöldségfélékből valamennyit félreteszünk díszítésre. A zöldsalátát négy részre vágjuk és egy lapos tálra tesszük, tetejét a 8 részre vágott keménytojással, 4 részre vágott paradicsommal és zöldfüvekkel díszítjük. Ecetesszenciából, vízből, cukorból, sóból, borsból és mustárból finom szószt keverünk. A tojásokat, hagymát és zöldfüveket finomra vágjuk és a szószhoz keverjük. A saláta mellé tálaljuk. Ha karcsú akar maradni, akkor tegyen még a salátához egy pár főtt tojást és kész a kalóriaszegény ebéd! PARASZTOS RETEKSALÁTA Hozzávalók: 2 közepes nagyságú retek, 25 dkg paradicsom, 1 fejes saláta, 4—6 evőkanál olaj, 2 evőkanál citromlé, 1 kis hagyma, 1 fokhagymagerezd, 1 kávéskanál mustár, só, cukor. A retket meghámozzuk, vékony szeletekre vágjuk. A paradicsomot 8 részre vágjuk, a ' jól megmosott salátát 1 cm széles csíkokra vágjuk. Az olajból, citromléből, hagymadarabkákból, összetört fokhagymagerezdekből, mustárból, sóból, cukorból pikáns szószt készítünk, és óvatosan az előkészített alapanyagokhoz keverjük. VEGYES, NYERS SALATA Hozzávalók: 2 db paradicsom, 1 csomag retek, 1 marék zsázsa, 1 fejes saláta, 1 kis hagyma, petrezselyem, snidling, 2 evőkanál citromlé, 4 evőkanál olaj, só, cukor. Minden zöldséget alaposan megmosunk, a paradicsomot és a retket felszeleteljük. A zsázsát, a levelekre szedett, lecsöpög- tetett salátát, a finomra vágott hagymát és a felszeletelt zöldfüveket hozzáadjuk. A citromlét, olajat sóval és cukorral elkeverjük és az előkészített zöldségekhez óvatosan hozzákeverjük. Máris tálaljuk.
