Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-10 / 107. szám

1979. május 10. a Képújság Szárnypróbálgató Művészeti főiskolák fesztiválja A képzőművészetisek, mint a művészetek arisztokratái Mercedessel jártak. „Státusz­szimbólum ez” még akkor is, ha gyalogmerci. A nem létező fotóművészeti főiskolát kép­viselő stúdiósok poénja is bejött: vagy jártak már más­kor is fényképezőgép belse­jében? A háromnapos feszti­vál idején ugyanis megtehet­te a Rab Rábi térre látogató nagyérdemű. A Fiatalok Fo­tóművészeti Stúdiójának fő­hadiszállásán, a szabadtéri kiállításon kívül másik at- rakció a kamera obszkura volt, amibe a kíváncsiak be­sétálva láthatták azt, amit eddig csak elképzelni tudtak, hogy milyen látvány tárul az ember elé egy fényképező masinában. Persze ez csak a körítés volt. A másodszor megrendezett fesztivál igazi célja a szárny- próbálgatás volt. A lezserség- nek legkisebb jele sem volt, a negyedéves színművészeti- sek Molier Don Juan-bemu- tatójáni, vagy a végzősök vizsgaelőadásán a Shakes- peare-darabon, de a képtár­ban és a művelődési köz­pontban rendezett kiállítások is egy tehetséges gárda bemu­tatkozásáról tanúskodtak. Konfliktus nélküli nemze­déknek szokás a mai huszon­éveseket nevezni. Hogy ez nem egészen igaz, az kiderül Pozsgai Imre kulturális mi­niszter tájékoztatóját követő vitán. Számos kérdés — megoldatlan kérdés — foglal­koztatja a jövő művész­nemzedékét, részben mint főiskolást, részben mint le­endő művészt. Jó lehetőség volt ez a szentendrei három nap a kö­zönségnek, a művészet iránt érdeklődőknek, de a főiskolá­soknak is együtt vitatni meg azt a nem könnyű kérdést, merre tartson a mai huszon­évesek nemzedéke. — komáromi — Indul a gyalogmerci Mindenki megpróbálhatta Kerámiaégetés a művelődési ház előtt Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ A mai bonyolult és ellent­mondásos nemzetközi hely­zetben a további fejlődéshez alighanem minden eddiginél nagyobb szükség van pontos irányjelzőkre. „A fő irányok” címmel taglalja az eseménye­ket és problémákat V. Kuz- nyecov elméleti cikkében. „Milyen a szovjet gyerme­kek helyzete?” Milyen támo­gatást kap az anya a terhes­ség alatt, és szülés után? Hogyan segítik a szülőket a bölcsődék, az óvodák, az is­kolák, az úttörőházak, vagy akár az ifjú pilóták, űrhajó­sok klubja. Erről számol be I. Ovcsinnyikova. Az emberek manapság egy­re többet ülnek a tv képer­nyője előtt. Kiszámították, hogy néhány országban az átlagember életéből több mint tíz évet tölt el a készü­lék előtt. Az utóbbi években ezzel a témával sokat foglal­koztak, a legutóbbi tárgyalá­son Genfben J. Kaslev is részt vett. Erről számol be. Tapasztalatait közli „Az eny­hülés és a tájékoztatási esz­közök” címen. A világnézetünk alapjai tantárgy elsajátításához nagy segítséget nyújt a lapban rendszeresen megjelenő ha­sonló című rovat, ezúttal a munkát elemzi, mint alkotó- tevékenységünk gazdagítóját, életünk egyik örömforrását. A világ egyik legnagyobb sivataga a Kara-Kum. Szé­lén, a Kopet-Dag előhegyei között fedezték fel Közép- Ázsia eddig ismeretlen civili­zációját. A feltárt Altin-Depe város leleteit — arany bika­fej, farkasfej, madáristenség, helyi holdistenség — ismer­teti a színes képes riport. Különleges helyet foglal el az orosz kultúra történeté­ben a Moszkvától hetven kilométerre található Trojics- Szergijevszki kolostor. A ré­gi orosz építészet e gyöngy­szemére hívja fel a figyel­münket I. Ciganov. A szerelőlakatos az egyik legnehezebb szakma az építő­iparban. Tudást, tapasztala­tot, edzettséget kíván. A sze­relőknek gyakran kell nagy magasságokban dolgozniok. különlegesen bonyolult és nagyméretű szerkezeteket szerelniük. Hozzájuk látoga­tott el A. Szalukij újságíró A. Hrupov fotóriporter. LÁNYOK,ASSZONYOK Százhalombattán van a vég­állomása a Szovjetunióból induló Barátság I. és Barát­ság II. kőolajvezetéknek. J. Gyenyiszova a fiatal város fiatal munkásait kereste fel. Többek között kiemeli cikké­ben, hogy sok érdekes ember­rel találkozott Százhalom­battán. Természetük, külse­jük különböző. A létesít­mény fiatal dolgozóit mégis hasonlóvá teszi a munkájuk iránti rajongás és azonos vi­lágszemléletük. Jut idejük mindenre, még a táncra is. Életek, gondok, események villannak fel Orosz Mária riportjában, aki a Vörös Ok­tóber Férfiruhagyárba láto­gatott. Milyennek látja Ma­gyarországot, a magyar nők és gyerekek öltözékét. Buda­pest és Szeged textilboltjai­nak kirakatait Vera Grisecs- kina? A textilipari főiskola harmadéves hallgatójának véleményét, benyomásait ve­ti papírra B. Viktorov újság­író. „Nekem mindenből sok van! — mondja Gunar KrV mins. — Sok a gyerekem, sok a barátom. Egyébként is gaz­dag ember vagyok, három­szoros milliomos.” Az ő csa­ládjába vezeti ei az olvasót V. Arszirij. Megismerkedhe­tünk nyolc gyermekével, akik közül néhányan apjuk foglalkozását űzik: gépkocsi­vezetők — csakúgy, mint Gu­nar Kramins, aki hárommil­lió kilométert tett meg két kocsin nagyjavítás nélkül. Az ember és a természet kapcsolatáról, a növényvilág védelméről, a szakemberek kutatásairól és a kirándulók felelősségéről szól a „Védett növények” című írás. Száz- huszonöt éve született Marja Szavina, az első orosz szí­nésznő, aki külföldön, Né­metországban vendégszere­peit, odahaza pedig színész­generációkat nevelt fel. A színpad az életem — szokta mondani. Nem véletlen, hogy J. Visnyevszkaja is ezt a cí­met adta a művésznőről szóló cikkének. Észtország egyik legismertebb festőművészé­nek, a középnemzedékhez tartozó Leili Mungának nem szokványos életéről számol be a lap. A színes-képes ösz- szeállítás címe: „A jó és a szép világa”. A távolsági re­pülők rádiótávirásza volt a háború alatt Natalja Usako- va, majd a vadászrepülőknél dolgozott. Ma „elnök Natal- kának” hívják a kolhoztagok. Vele ismerkedhet meg az ol­vasó közelebbről, J. Mikulina jóvoltából. Kossuth Lajos egyik unoka- testvérének a szabadságharc­ban való részvétele miatt menekülnie kellett Magyar- országról. Grúziában élő le- származottairól szól Weisz Györgyi cikke. szputnyik „Az SZKP alaptörvénye” címen publikál a Szputnyik legújabb számában Valeríj Sapkó, a történelemtudomá­nyok doktora. . Anatolij Ribakov harminc­két évig esztergályosként dol­gozott a moszkvai Vörös Pro­letár Szerszámgyárban. Ma a gép- és szerszámgépipari dol­gozók kétmillió tagot szám­láló szakszervezetének elnö­ki posztját tölti be. Hogyan is telnek Ribakov napjai az új beosztásban? Erről szól az írás, melynek címe: „Riba­kov esztergályos utasítást ad a gyár bezárására”. Az emberiség minden év májusában megemlékezik a hitleri fasizmus fölött aratott győzelemről. A Szputnyik ez alkalomból a „Hét nappal a háború vége előtt” című cik­ket közli. A Szovjetunió alapvető energiahordozói jó­részt az Ural keleti vidékén találhatók, a fő fogyasztók azonban az európai területen vannak. Ez a földrajzi arány­talanság igen sokba kerül az országnak. Távlatokban ezen a feltételen változtatni kell. Hogyan? — veti fel a kérdést „Az energiagazdálkodás jö­vője” című anyag. A Kaszpi-tenger alatt, több mint száz kilométeres mély­ségben a szovjet tudósok is­meretlen, titokzatos anyag­réteget fedeztek fel. A rej­tély megfejtése érdekében hatalmas kutatómunka fo­lyik. „A titokzatos aszte- noszféra” világát mutatja be Szergej Korepanov. Galina K. terhességének nyolcadik hónapjában a kli­nikai halál állapotába ke­rült. Megmentették életét, s ő szerencsésen megszülte gyermekét. Az orvosi helyt­állásról szól a „Szülés a ha­lál után” című cikk. Jurij Rjurikov szociológus és újságíró a „Tartós szere­lem receptjei”-t igyekszik megfogalmazni. A cikk ak­tualitását adja. hogy a mai korban a városokban minden harmadik házasság válással végződik. Az alcímek: A lélek kényszermunkáia; A konflik­tus kultúrája; Érzelmi hinta. A kultúra és művészet ro­vata is sok színes anyagot kínál az olvasónak. A „Moszkva — madártávlatból” című cikkből a szovjet fő­város néhány építészeti re­mekművével ismerkedhetünk meg. A művészet kedvelői­nek figyelmébe ajánljuk „Az Ermitázs új szerzeményei” című írást, melyet színes fo­tók egészítenek ki. Két napig tartott az a nagy nemzetközi fodrászverseny, amelyet a moszkvai CSZKA sportpalotában bonyolítattak le, ahol többek közt hazánk legrangosabb versenyfodrá­szai is részt vettek. .A hely­színi beszámoló címe: „Fri­zurák a Sportpalotában”. A folyóirat állandó rova­taiban ezúttal is megtalál­hatjuk a fejtörőt, az étel­receptet, a hobbihíreket, és egy humoreszket „Ábránd­képem” címmel. A Könyvespolc rovatban Alekszandr Csakovszkij re­génykrónikájának, „A blo- kád”-nak rövidített változa­tát közli a Szputnyik. SZOVJET IRODALOM Van igazságos és van igaz­ságtalan háború — de az emberek számára az igazsá­gos háború is szörnyű szen­vedések forrása. Az erről szóló most következő idézet a Szovjet Irodalom 5. számá­ból való. „Én megmaradtam, de nem is tudom, miért ép­pen én........Lehet, hogy azért maradtam életben, hogy el­mondhassak mindent” — mondja egy leningrádi asz- szony. Róluk szól Alesz Ada- movics és Danyil Granyin prózai műve, a „Fejezetek a blokád könyvéből”. Lenin­grad lakói a közel kilencszáz napos blokád idején megcáfol­tak minden germánosan pre­cíz „tudományos” számítást arról, hogy mennyi az életnek az a minimuma, amivel még elél az ember. A város vé­dőinek jelentős része a lét­minimumnál jóval alacso­nyabb élelmiszer-adaggal nemhogy életben maradt, de dolgozni, harcolni is képes volt. Kevesen vannak, akik — egyre halkuló hangon — még elmesélhetik, mi volt, milyen is volt az a háború. Emlékeik azonban a béke év­tizedeiben is tanulságul szol­gálhatnak. Az önmagát égető, szenve­délyes hangú Bulat Okudzso- va verseit közli a Líra rovat, Bulat Okudzsova számára azonban nem a vers az egyet­len önkifejezési eszköz: ké­sőbb a filmezés ragadta ma­gával, majd prózát kezdett írni. Eközben költői célkitű­zései is átalakultak — a ver­sekből dalok lettek, s gitár­ral a kézben maga a költő vállalkozott előadásukra. Nagylemezét nemrég adta ki a Melogyija hanglemez­cég. Sokoldalúságáról faggat­ja a költőt interjújában Ana­tolij Ivanuskin. Az Élő Múlt rovatban Pe­tőfi egyik legszebb versét olvashatjuk magyarul és oro­szul és Borisz Paszternákra emlékeztetnek az irodalom- történészek. Két író — Somogyi Tóth Sándor és Vlagyimir Am- linszkij párbeszédét közli a „Közös dolgaink” sorozat. Mindkettejükre jellemző az őszinte és bátor szembenézés a környező valósággal, vala­mint a változtatni, nevelni akarás teljes értékű átélése. Ugyanazokra a kérdésekre válaszol a két író. Mi adta az első ösztönzést, az indíttatást írói pályájukon? Miben lát­ták szocialista világunk leg­égetőbb, véleménymondásra késztető gondját? Honnan ered fokozott érdeklődésük az ifjabb korosztályok iránt? A mai szovjet drámairoda­lom és színházművészet kér­déseiről rendezett tanácsko­zást ez év februárjában a Magyar Kulturális Miniszté­rium, a Szovjetunió és Ma­gyarország Szerzői Jogvédő Hivatala, a Magyar írók Szö­vetsége és a Színházművé­szeti Szövetség. E tanácsko­zás eredményeiről számol be Peterdi Nagy László. Színművészetisek előadása a Fő téren Fotókiállítás a szabadban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents