Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-10 / 107. szám
1979. május 10. ÍnHÉPCUSÁG 3 A tomerőmű-építkezés Turbinaszerelés, csőbefűzés Csöveket fűznek a kondenzátorba Négy gőzturbina lesz a pa'ksi atomerőmű főépületének gépházában, a reaktorokból nyert hő nagy tömegű vizet melegít fel és a hatalmas mennyiségű gőz erejével termelik majd a villamos energiát. A gépházban először a turbinákat szerelik, majd ezt követően a generátorokat, az áramtermelő gépeket. Ezeknek a munkáknak a kezdetét jelenti, hogy a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei hozzáfogtak az első turbina szereléséhez. Egy-egy turbina súlya 600 tonna. Mielőtt beépítenék a gépházba, a főépület közelében lévő szerelőcsarnokban ellenőrzik az összes mozgatható kisebb alkatrészt, megtörténik ezek illesztése. Ahol szükséges, „megdolgozzák” az anyagot, például hántolják a turbinalapátokat. Tökéletesen pontos illeszkedésre van szükség, hogy a rendkívül nagy nyomású gőz ne találjon rést a már üzemelő generátorban, csak a célnak megfelelően fejtse ki hatását, tehát a gép működését szolgálja, a turbinalapátok forgatását. Annak idején hírt adtunk és képeket közöltünk arról is, hogy az atomerőmű főépületének gépházában, ebben a csaknem 250 méter hosszú és 30 méternél magasabb csarnok- épületben rendkívüli méretű, különleges formájú betonépítmények készültek, a turbinaasztalok. Ezeken történik a következő hetekben a turbinák elhelyezése,' ösz- szeszerelése. A turbinaasztalok alá már korábban beszerelték a kondenzátorok ugyancsak hatalmas testét, ezek a gőz hűtésére szolgáló berendezések is most kapják meg végső formájukat azzal, hogy rengeteg csövet húznak át rajtuk. Egy- egy turbinához két kondenzátor tartozik és ezekbe összesen 26 600 csövet fűznek be. A csövek hasonlítanak a vízvezeték-szerelésben használatosakhoz, de hosz- szabbak és jóval drágábbak: rézből készültek a 9 méter hosszú csövek, nikkellel vonták be őket. Olyan elrendezésben kapnak helyet a kondenzátor testében, hogy — megfelelő terelőlapok segítsége révén — a már felhasznált gőz egyenletesen hűljön le a megfelelő hőfokra és így hagyja el a turbina térségét. A munka néhány nappal ezelőtt kezdődött, a terv szerint május 31-ig beemelik a turbinatesteket az első gépegységnél, s ugyanezen idő alatt megtörténik a csőbefűzés is a kondenzátorokba. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly A helyszíni szerelés megkezdése előtt az utolsó bemérések folynak a turbinaalapokon A turbinalapátok hántolására készülnek a szerelőcsarnokban Névre szólóan „Nem okos ember az, aki szalmazsákba rejti a pénzét, és soha nem nyúl hozzá, semmire fel nem használja.” Furcsa volt a példázat, amelyet a minap hallottam a Parlamentben, egyik vidéki nagyvárosunk tanácsi területen dolgozó képviselőjétől. A javakorabeli férfi — úgy gondolom, közelebb a hatvanadik évéhez, mint az ötvenhez — az idős korú nemzedéket értette a szalmazsákba rejtett pénz fogalmán. A számadatok, amelyeket összegyűjtögettem, képet akarván nyerni a nyugdíjasok foglalkoztatásáról, illetve továbbdolgozásáról, ennek a különös hasonlatnak igazságáról tanúskodtak. Milyen kép rajzolódik elénk? Jelenleg a nyugdíjas korú lakosság száma mintegy 1,7 millió az országban, tehát — hozzávetőleges számításokkal — minden hatodik állampolgár ebbe a korosztályba tartozik. A demográfiai előrejelzések — figyelembe véve az átlagos életkor további növekedését mindkét nemnél —, jó előre figyelmeztetnek, hogy az ezredfordulóra már a kétmilliót is eléri táboruk. Továbbgondozásukról, illetve a nyugdíjba vonulásuk elhalasztásáról már sokkal szerényebbek az adatok. A tsz-nyugdíjasokkal együtt sem éri el az 500 ezret azoknak az idős, de jó erőben lévő férfiaknak, nőknek a száma, akik ilyen vagy olyan, nyugdíj melletti kötött elfoglaltsággal rendelkeznék, illetve „rádolgoznak” az éveikre. Hogy megint csak számokkal érveljünk: a teljes, nyugdíjas korú generációnak mindösz- sze harmada-negyede tevékenykedik tovább. Hiba lenne megfeledkezni arról, hogy élnek hazánkban idősek tíz- és tízezerszám, akiknek az egészsége, fizikai, vagy szellemi állapota olyannyira elkopott, elroncsolódott a munkában töltött esztendők során, hogy ma már valóban kíméletre, pihenésre, sőt — sokan — kifejezetten a társadalom megkülönböztetett gondoskodó ellátására szorulnak. Ugyancsak téves érvelés lenne, ha nem vennénk figyelembe, hány és hány nagymama, nagyapa segít például az unokák nevelésében, pótolhatatlan segítséget nyújtva fiatal vagy középkorú hozzátartozóiknak. Nem is erről lenne szó. Inkább arról — s itt elkél a nyílt szó, az egyértelmű állásfoglalás —, hogy hivatalok, intézmények, üzemek és vállalatok személyzeti politikájában esztendők óta nem szerepel megfelelő súllyal és fontossággal a nyugdíj felé közeledő korosztályok kellő „áttekintése”, azoknak a munka- és szellemi tartalékoknak megfelelő „bekalku- lálása” az adott intézmény további életébe, amelyekkel bízvást számolhatnának. Vagy — akik, immár nyugdíjasként, szívesen segítenének ma is a munkában. Sok-sok biztató, figyelmeztető érvelés hangzik el az ágazati szakszervezetekben, a pártbizottságokon, nemkülönben esetenként a tárcáknál, az államigazgatás apparátusában is a munkára képes, fontos munkát végző, de nyugdíjhoz közeledő férfiak, nők sorsának, további terveinek számontartása mellett. És nagyon is okkal. Aki a munkaerő- helyzet változásait, mozgásait, annak anyagi kihatásait is figyeli, jól tudja, hogy munkaerőben szűkös esztendőket élünk. Szinte sehol sem közömbös — legalábbis nem szabad, hogy közömbös legyen —, vajon maradásra késztethető-e egy-egy nagy tudású szakmunkás, művezető, vagy olyan szellemi pályán dolgozó, akinek több évtizedes tapasztalata évek múltán is nehezen pótolható. De más szempontból is szükséges számot vetni a munkaerőnek ezzel a tartalékával. (Rossz egyébként a szóhasználat, sokkal többről van szó.) Esztendők óta súlyos gondokkal küszködik a szolgáltatás, szakmai utánpótlása gyér. A nyugdíjasok között pedig, felderítetlenül bár, de gazdag tartalékok rejlenek. Körülnézve a bedolgozói rendszerben — amely elsősorban a vidéki ipartelepítésekkel és a tanácsi ipar fejlődésével párhuzamosan sokatr javult — megint csak szembeötlenek a nyugdíjas korúak körében található munkaerő-tartalékaink. A helyi szervező munkán sök múlik. Példák százai kínálkoznak rá: ha a vállalatok, tanácsok nemcsak a szűkén vett napi tennivalókkal törődnek, hanem tudatos munkaerő-politikát is folytatnak, enyhíteni tudnak munkaerőgondjainkon. A nyugdíjasok túlnyomó többsége — ezt látni kell —, jobbára nem keresgél magának alkalmat, többnyire túl szerény és érzékeny is ehhez. Meg kell keresni ajánlatokkal, jószerivel házhoz is kell sokszor vinni azt a munkalehetőséget, amely az idős férfi, nő alkatának, szakképzettségének, egészségi állapotának megfelel. Tudjuk, hogy bőviben vagyunk ilyen munkáknak, s birkózunk a szorgalmas kezek hiányával. „Névre szóló” kéréssel kell megkeresni őket. így van csak ereje a hívó szónak, valahogy így lehetne enyhíteni munkaerőgondjainkon. Együtt azokkal, akik megtanultak dolgozni, s pihenő éveikből szívesen megajánlanának még néhányat. VÄRKONYI MARGIT Két vb-ülésről jelentjük A kisipar a lakosság szolgálatában Tegnap tartotta ülését a szekszárdi városi tanács végrehajtó bizottsága. Meghallgatta és megvitatta a város kisiparosságának helyzetéről, tevékenységéről szóló beszámolót. Szekszárdon 13-féle iparcsoportban mintegy ötven tevékenységet gyakorolva kétszázharminc kisiparos szolgálja a lakosság igényeinek kielégítését. A beszámoló a lakossági szolgáltatást elfogadhatónak minősítette a városon belül, a peremterületeken azonban van még tennivaló. A kisiparos-tevékenység szempontjából kedvezőtlen, hogy a szanálások miatt egyre többen kényszerülnek műhelyeiket elhagyni, s kevés lehetőség van arra, hogy műhelyt, üzlethelyiséget béreljenek. Ezért a városi tanács a magánkisiparosok által is bérbe vehető üzlethelyiségek kialakítását szorgalmazza. Jelenleg a Széchenyi utcai szolgáltatóházat további két műhellyel bővítik. A szolgáltatás fejlesztése érdekében ösztönzik az üzemek dolgozóit, hogy munka- viszonyuk megtartása mellett váltsanak ki kisipari működési engedélyt. Ennek eredményeképpen emelkedett a kisiparosok száma. Következő napirendi pontként a bizottság a cigány tanulók helyzetét vizsgálta meg. Szekszárdon mintegy négyszáz cigány él. A cigány tanulók alacsony fogalmi gondolkodási szintjük, szegény szókincsük, nyelvi színvonaluk miatt vannak hátrányos helyzetben. Igen magas közöttük a veszélyeztetettek aránya. Hátrányos helyzetük csökkentését már az iskolaelőkészítéssel elkezdik. Egyre több cigánygyermeket helyeznek el bölcsődében, óvodában, az iskolában pedig differenciált munkával, korrepetálással igyekeznek felzárkóztatni őket a többi tanulóhoz. A végrehajtó bizotság ülésének utolsó napirendi pontjaként bejelentések hangzottak el. Évente harminc tanulót vesznek fel (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Dombóváron működő testnevelési tagozatú osztályok tevékenységét tekintette át ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága. Az ülést megelőzően a testület tagjai helyszíni szemlét tartottak a Gárdonyi Géza általános iskola sportudvarában, a tornateremben és a Katona József utcai tanuszodában. A résztvevők örömmel tapasztalták, hogy a 39/1974. évi vb-határozat — amelyben hozzájárulásukat adták a testnevelés szakosított tantervű osztályok beindításához — helyes volt, és az iskola vezetői, valamint a nevelőtestület az eltelt négy év alatt megtett mindent annak érdekében, hogy a tagozatos osztályokba magas szintű testi nevelés legyen. Az iskola nagy gondot fordít az arra alkalmas tanulók kiválasztására, melyet körültekintő, alapos munka előz meg. A város „nagycsoportos” óvodásai 1 részére úszásoktatást szerveznek, ahol megfigyelik a gyermekek mozgásképességét. Ezután javasolják a szakemberek a szülőknek az ilyen gyermekek előkészítését, segítenek a felvételi követelmények elsajátításában, így a testnevelő tanárok már az óvodában megismerkednek a leendő tanulókkal, sőt játékos sportvetélkedőket is rendeznek részükre. Évente mintegy 70 gyermek jelentkezik a testnevelési tagozatos osztályba, s közülük igen nehéz kiválasztani azt a 30 tanulót, akit felvehetnek az első osztályba. A tagozatos osztályokból a lemorzsolódás igen csekély és a tanulmányi előmenetelük sem marad el a többi hasonló korú gyermekétől annak ellenére, hogy szabad idejük jóval kevesebb, hisz a leterheltségük nagyobb. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy Dombóvár minőségi és verseny- sportjának megalapozását a testnevelési tagozatos osztályok biztosítják. Az iskola testnevelési tevékenysége jól kapcsolódik a városi sportiskolához és az anyaegyesületekhez. MAGYARSZÉKI ENDRE A pontos illesztéshez megmunkálják a felületeket
