Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-09 / 106. szám
A^EPÜJSÄG 1979. május 9. ON KER Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Okirathamisítás-e ? T. S. olvasónk kérdése a következő: ....Gyermekgondozási időt t öltő édesanya nyugdíjas apja nevén, annak beadott munkakönyvével végezhet-e AFÉSZ-nél felvásárlási munkát? Törvénysértés, illetve okirathamisítás-e, ha az okmányokra, bizonylatokra apja nevét írja alá?...” Gyermekgondozási segély melletti munkavállalással kapcsolatban szerkesztőségünkhöz írt tanácskérő levelére a következőkről tájékoztatjuk: A gyermekgondozási segélyről szóló — több vonatkozásban már módosított — 3/1967. (I. 299.) korm. sz. rendelet szerint a dolgozó nőt gyermekgondozási segély illeti meg, ha „a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe”. A fizetés nélküli szabadság igénybevétele nem kötelező, leánya tehát a korábbi munkahelyén munkába állhat, ebben az esetben természetesen nem gyermekgondozási segélyt fog kapni, hanem a rendes fizetése illeti meg. Arra azonban nincs lehetőség, hogy valaki a fizetés T elefonszámunk: 129-01, 123-61. nélküli szabadsága alatt más személy munkakönyvé alapján vállaljon munkát és vegye fel a gyermekgondozási segély mellett a fizetését is. Az ilyen eljárás törvénysértő lenne éspedig nemcsak a munkavállaló részéről, hanem a munkáltató részéről is. A munkakönyvi bejegyzések is a tényleges munka- vállalóra vonatkoznak, nem egy harmadik személyre, a különböző bizonylatokra pedig más nevének az aláírása, aláhamisítása okirathamisítás. A jobb megértés kedvéért csupán egyetlen gondolatot vetünk még fel: mi történne akkor, ha leányát, az ön munkakönyvé alapján végzett munkája során üzemi baleset érné? A gyermekgondozási segély nem plusz jövedelmet hivatott biztosítani, hanem azt, hogy a dolgozó nő a gyermekét jelentősebb jövedelemkiesés nélkül gondozhassa, nevelhesse, ápolhassa. Miért nem jár az óra? Egyik olvasónk így ír: „...Több ezer ingázó nevében kérdezzük, hogy mikor fog ismét járni a szekszárdi vasútállomás toronyórája?” A levelet továbbítottuk a Magyar Államvasutak Állomásfőnökségének Szekszárd- ra, ahonnét Lénárt Ferenc állomásfőnök válasza az alábbi: „...Szekszárd vasútállomás toronyórája valóban nem jár, rossz. Ez azonban nem az én hatáskörömbe tartozik, hanem a kaposvári Építési és Hídfenntartó Főnökséghez, mivel az épületek és tartozékai felett ez a szerv végzi a felügyeletet és a javítást. Ettől függetlenül az óra megjavítása iránt intézkedtem, felvettem a kapcsolatot az építésvezetőséggel, aki táviratilag kérte az óra megjavítását. Elnézést kérek a panaszostól, de nem részemről történt hanyagság. Türelmét kérem, rövid időn belül ismét járni fog az állomás toronyórája. Talán már járna is, ha közvetlen nekem szól és nem fordul panasszal a szerkesztőséghez...” Kerítésépítés özvegy Morvái Lászlónétól kaptuk Simontornyáról a következő levelet: Azzal a kéréssel fordulok a szerkesztőséghez, hogy legyenek segítségemre. Az itteni tanácshoz tartozik a panaszom, de még csak választ sem küld levelemre. A szomszédomban lebontottak egy tanácsi tulajdonban lévő házat és ezáltal az én telkem kerítés nélkül maradt. A kertemet művelem, de nem lesz a munkámnak haszna, ugyanis kóbor állatok letapossák a termést. Egyedül élek serdülő kislányommal, s biztonságunkat is szolgálná a kerítés...” A simontornyai Nagyközségi Közös Tanács V. B. szakigazgatási szervének vezetője Meilinger Gyula, az alábbi választ adta panaszosunknak: „...özvegy Morvái László- né szomszédságában tanácsi tulajdonban lévő telek elkerítése ügyében 1979. március 27-én írt hozzánk levelet. Április 11-én értesítettük levélben arról, hogy a feladat megoldása a költségvetési üzem feladatkörébe tartozik, és kérelmét az üzem vezetőjének küldtük meg. Az üzem vezetőjének a figyelmét felhívtuk, hogy a kerítést 1979. április 30-ig készítsék el...” Ml VÁLASZOLUNK 4 nevelőotthoni utógondozókról és a társadalmi pártfogókról szól az oktatási miniszternek a Magyar Közlöny 1979. évi 21. számában megjelent 3/1979. (IV. 19.) OM. számú rendelete, amely szerint azokban a nevelőotthonokban, amelyekben 18 éves korukig nevelkednek az állami gondozott és az intézeti elhelyezett fiatalok, utógondozót kell alkalmazni, aki a nevelőtestülettel együttműködve előkészíti, megszervezi és segíti az állami gondozás megszűnése miatt a nevelő- otthonból távozó fiatalok családba való visszatérését, önálló életének megkezdését. Az utógondozó személyi és dologi kiadásait, kiküldetési költségeit a nevelőotthon éves költségvetése tartalmazza. A társadalmi pártfogó^ a gyámhatóságokat a védő-óvó intézkedések és az utógondozás feladatainak ellátásában támogatják, munkájuk elismeréseként jutalomban részesíthetők. Társadalmi pártfogónak csak a környezetében megbecsült, segítőkész, a gyámhatósági munka támogatására alkalmas személyeket lehet felkérni, ami egyben arra is utal, hogy ennek a társadalmi munkának az ellátása megtisztelő feladat. A rendelet a kihirdetése napján, 1979. április 21-én hatályba lépett. A Könnyűipari Értesítő idei 7. számában jelent meg a könnyűipari miniszter 3/1979. Kip. M. számú utasítása a munkavédelmi tevékenység fejlesztéséről. Az utasítás rendelkezik a gépek, munka- védelmi berendezések minősítéséről, munkavédelmi kutatásról és műszaki fejlesztésről, a vállalati munkavédelmi intézkedések megtervezéséről, e tevékenység ösztönzéséről és ellenőrzéséről, a munkavédelmi képzésről és vizsgáztatásról stb. A „baleseti helyzet alakulását, a munka- védelmi intézkedési terv végrehajtását minden vállalatnak rendszeresen, de legalább évenként értékelni kell” — mondja ki az utasítás és elrendeli a mulasztást elkövető vezetők felelősségre- vonását. Az alkalmaztatást feltételekkel és az erkölcsi működési bizonyítvánnyal kapcsolatos előírások érvényesülése tárgyában jelent meg közlemény a Kereskedelmi Értesítő idei 10. számában, amelynek megállapítása szerint egyes gazdálkodó szervezeteknél az új felvételek esetében nem fordítanak kellő figyelmet a működési bizonyítványra, eltekintenek bemutatásától, haladékot adnak a leadásra, de később arra nem térnek vissza, idegenforgalmi szezonban az ideiglenesen alkalmazottaknak nem adnak ki bizonyítványt, így az esetleges leltárhiányok vagy szabálysértési határozatok nem válnak ismertté az új munkahelyeken, sok esetben nem fektetik fel a működési bizonyítvány kiállításához szükséges személyi nyilvántartást stb. A közlemény eligazítást ad a teendő intézkedések tekintetében is. Hangsúlyozandónak tartjuk, hogy az idegenforgalmi szezonban szerződésileg alkalmazásra kerülő dolgozó esetében is szükséges az erkölcsi bizonyítvány bemutatása. A vállalati felügyeleti és belső ellenőrzésről szóló jogszabály végrehajtása tárgyában jelent meg az Építésügyi Értesítő f. évi 10. számában az építésügyi és városfejlesztési miniszter 2/1979. ÉVM számú utasítása, amely szerint vállalati belső ellenőrként — főfoglalkozásban — csak egyetemi vagy főiskolai végzettségű és legalább mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkező személy foglalkoztatható, a belső ellenőr megállapításai nyomán szükséges intézkedéseket írásba kell foglalni, a belső ellenőrt tájékoztatni kell a külső ellenőrző szervek megállapításairól, és elrendeli az utasítás azt is, hogy: „Az ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében az ellenőrzést végzők tevékenységét értékelni kell és a vizsgálatok eredményességétől függően a vizsgálatban résztvevőket megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésben kell részesíteni.” DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi-járási szervezetének elnöke Szent György és a sárkány A Nemzeti Színházban bemutatták Weöres Sándor „Szent György és a sárkány” című tragikomédiáját. Képünkön: jelenet az előadásból. Bolya Peter: ORSOL YA ... Hogyan került Tollasi közelébe ez a regényes nevű nö? Igen egyszerűen. Ült egy presszóasztalnál és sírt. Tollasi, aki gyomorgörcsét feloldandó, konyakot inni tért be a helyiségbe, azonnal felfigyelt Orsolyára, hiszen csecsemő kora óta szíven ütötte a síró nők látványa. (Ezt a nők általában megérezték, és inkább kiabáltak Tollasi társaságában. A sírást más, közönyösebb emberek számára tartogatták.) — Miért sír, asszonyom? — szólt át Orsolyához T. — Szerintem nincs oka rá. — Gondolja? — Tudom. — Maga nagyon kedves — mondta Orsolya, és abbahagyta a bőgést. így kezdődött a beszélgetés, amely megismertette egymással Tollasit és Orsolyát. O. szép nő volt, loboncos fekete hajjal, hatalmas szemekkel, amelyekből jól tükröződött, hogy Orsolya mindentől és mindenkitől fél, fél az utca zajától, a járművek sebességétől, az emberek gonoszságától, önmagától, a pénztől és annak hiányától, a férfiaktól és főként a nőktől... Egyszóval mindentől, ami az ún. Életet alkotja. Mint 'kiderült, egy alkalommal már ki akarta végezni magát, bevett egy kiló altatót, de aztán félálomban felhívta a mentőket, hogy ideje kimosni a gyomrát. Gyógyszertári asszisztensként dolgozott, többek között a főnökével is viszonya volt. Egyedül élt kétszobás lakásában, amely valamikor egy rogy- gyant öregasszonyé volt; Etel néni hetvenéves volt, mikor eltartási szerződést kötött Orsolyával, telt az idő, Orsolya öregedett, Etel néni fiatalodott, s bizony nyolcvanöt éves volt, amikor végre elhullott. Orsolya pedig harmincöt éves vénlány, amikor lakáshoz jutott. — Nem csoda tehát, ha néha lejárt a sarki presszóba sírni. Néhány napos ismeretség után Tollasi meghívást kapott O. lakására. Örömmel vette, mert Orsolya hatalmas felsőtesttel rendelkezett, s az előcsatározások folyamán magas női képzettségről tett tanúságot. S valahogy táncolt, fecsegett, igaz néha elsápadt és remegni kezdett, de ez egy-két konyak után nyomban elmúlt. (Nagyon tudott inni, úgy nyelte a pálinkát, mint a vizet. Sajnos hamar berúgott, és ilyenkor aludni akart, egyedül. Igen, Orsolyáról szobrot lehetett volna mintázni: a harmincon felüli, magányos, nagyvárosi nő emlékművét.) A „pásztoróra” — ki lehetett az a marha, aki ezt a szót kitalálta! — rendben lezajlott, Tollasi és Orsolya kitűnően megértették egymást, a méreteik is azonosak voltak, mozgott az ágy, rengett a szoba, riadtan leselkedett a képernyő, amely a szükséges világítást szolgáltatta. — Orsolya igen gyakorlottan vitte véghez a véghezvinni- valókat; minden mozdulata a hatalmas rutint bizonyította: ahogy elővette az ágyneműt, ahogy felkapcsolta a tévét, ugyanakkor lehalkította a hangját, ahogy italt vett elő a pohárszékből... — Ránk — mondta, kezében a pohárral, és vegyes jellegű mosollyal nézett Tollasira. — „Tulajdonképpen sokkal jobb lenne a Vízivárosban sétálni, egyedül” — gondolta Tollasi, és lenyelte a pásztorórai konyakot. A lakás tágasnak, üresnek és hidegnek hatott; a holt cserépkályhában talán Etel néni lakott, hogy még halála után is idegesítse Orsolyát és vendégeit. Tollasi oldalt fordult az ágyon, s a kék fényben egy fotót vett észre az éjjeliszekrényen. Komoly, szemüveges férfit ábrázolt a kép, aki öntudatosan nézett a világba, talán még Etel néni sem zavarta. — Ez ki? — kérdezte komoran Tollasi. — A szerelmem. — Mocsok. És hol van ő? — Amerikában. — Aha. United States of America — mormogta Tollasi. — Nagyszerű ember — mondta Orsolya. — Orvos. De verseket is ír. — Értem. — Két aranyos gyereke vám, meg egy nagyon rendes felesége. — Tavaly találkoztunk először, és elhatároztuk, hogy soha nem válunk el. — És... És mikor jön? — Nem jön többet. Orsolya a mennyezetet nézte, álmodott. Tollasi kimászott az ágyból, riadtan öltözni kezdett. — Elmész? — kérdezte Orsolya. — Jól csapd be az ajtót.
