Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-09 / 106. szám
I 1979. május 9. Képújság 3 Politikai munka A műszaki értelmiség szerepe és felelőssége Nemrégiben két érdekes tanácskozást tartottak a szén- bányászatban. Az ágazat műszaki és közgazdasági szakemberei arról folytattak eszmecserét: a mai politikaigazdasági viszonyok között milyen teendői vannak e szakterületek dolgozóinak. S bár különböző időpontban zajlott le a tanácskozás, és a legbensőbb szakmai problémák vetődtek fel, a végkicsengés mindenütt ugyanaz volt: az ország gazdasági helyzetével, fejlődésével függ össze mind a műszakiak, mind a közgazdászok szerepének növekedése. Hagyomány - kritikával A műszaki-gazdasági szemlélet erősítése, uralkodóvá tétele nemcsak az iparban dolgozó, hanem a tudomány, a kutatás-fejlesztés területén tevékenykedő műszaki értelmiség körében is fontos. Mind a termékek, mind azok előállítását technikailag-gazdaságilag irányító értelmiség is felmutathat erre biztató, jó példákat. Hogy csak néhány területet említsünk: a közútijármű-gyártás, a hűtőgépipar, a gyógyszeripar, a petrolkémia stb. Mindezek azt mutatják: hazánk gazdasági adottságai sok lehetőséget kínálnak, s ezek ki- és felhasználásában döntő szerepe van a műszaki értelmiségnek. Azoknak az embereknek, akik tisztelik a haladó hagyományt, s ké- f pesek saját tevékenységük kritikus elemzésére. Ha belegondolunk, ez nem is olyan egyszerű. Minden fejlesztés bizonyos értelemben a régi kritikája. Éppen ezért nagyon döntő ebben a személyiségek hozzáállása, magatartása. S következésképpen az is: adott munkahelyen mit támogat a pártszervezet. Azokat-e, akik mernek, akarnak, s tudnak is változtatni, újítani, vagy azokat, akik a járt út biztonságát vallják, s azt a magatartást konzerválják, amely megkérdőjelez minden alkotókészséget. A szocialista gazdaság fejlesztésében több mint három évtized áll mögöttünk. Ez alatt az időszak alatt átalakult az ország gazdasága. Lényegében kialakultnak tekinthető a népgazdaság ágazati szerkezete. Az egyes ágazatokon belül, a vállalati termelési szerkezet korszerűsítésében azonban még nagyon sok a tennivaló, hogy a világpiacon versenyképes, korszerű és gazdaságosan előállítható termékeink legyenek. A szakértelem szerepe Az ötödik ötéves terv második évének befejezése előtt állunk. Nem árt emlékeztetni a tervtörvény egyik fontos előírására: „A gazdasági hatékonyság növelését az élenjáró tudományos és műszaki eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazásával, a termelés szerkezetének javításával, az exportképesség fokozásával, a nemzetközi munkamegosztásban — elsősorban a szocialista gazdasági integrációban — való részvétel szélesítésével, az állami gazdaságirányítás módszerének további korszerűsítésével, a vezetés és szervezés színvonalának emelésével, a termelőegységek önállóságának és felelősségének erősítésével és kezdeményezőkészségének kibontakoztatásával, dolgozók szakértelmére, kulturáltságára és szocialista öntudatára támaszkodva kell elérni”. Ebből is kitűnhet, hogy nagymértékben növekszik a műszaki értelmiség szerepe és felelőssége; tevékenysége lényegében' meghatározza az eredményességet. A fejlődés tényei mutatják alkotókészségüket, részvételüket az ország gazdasági fejlesztésében. Tulajdonképpen ezzel teremtődött meg az a lehetőség, hogy nagyobb, igényesebb célokat tűzzünk magunk elé: a minden piacon versenyképes termékek gyártását. A pártszervezetek erősítsék és bátorítsák azokat a kezdeményezéseket és alkotó kedvet, melyek megtalálhatók a legjobbak munkájában, hogy minél szélesebb • körű és általános legyen a népünk javát szolgáló célok megvalósítása. Ahogy a szelektív iparpolitikában az itthon gazdaságosan nem gyártható termékeket import útján igyekszünk pótolni, éppúgy a kutatás és fejlesztés területén is bátran alkalmazni kell a licenceket és technológiai eljárásokat a hazai gyártásban, a gyorsabb előrehaladás érdekében. Új szemléletet A kutatási-fejlesztési költségeknek ma még csak öt százalékát teszik ki a licencek és technológiai eljárások vásárlásai. Mi lehet ennek az oka? Sok egyéb melleti egy szemléleti problémát is felfedezhetünk. Mégpedig azt, hogy ezzel csökken a hazai műszaki értelmiség szerepe. Hogy él olyan felfogás, miszerint azért vásárolunk, mert mi nem tudjuk elkészíteni, nem kielégítő a műszakiak szakmai felkészültsége ... Ténylegesen nem tagadható. Mindazonáltal tudni kell: ez a szemlélet nem általánosítható, s mindent meg kell tenni, hogy ne lehessen — ha mégoly csekély mértékben is — visszahúzó erő. Nagyon világosan kell látni, hogy nem csökkenti a tudományos és kutató-fejlesztő műszaki értelmiség szellemi értékét, ha a kiemelkedő külföldi eredményei hazai adaptálásában gyümölcsöztetik gazdag tudásukat, hiszen tudománypolitikánk egyik fő célja, hogy a kutatások segítsék a gyakorlatot. A licencek és a külföldi korszerű technológiai eljárások hazai alkalmazásának jó előkészítése egyébként nem kevés tudományos felkészültséget, alapos kutató és fejlesztő tevékenységet kíván. Ezek továbbfejlesztése pedig — amelyre nem egy példa van az iparban és a mező- gazdaságban — más tudományos kutatómunkával egyenrangú elismerést érdemel. Az ilyenfajta szemlélet térhódításához nélkülözhetetlen a politikai felvilágosító munka. Ebben a politikai munkában nemcsak a munkahelyek pártszervezeteinek, hanem a műszaki értelmiségnek — vezetőnek és beosztottnak — egyaránt szerepe van. Felelősségük ugyanis nem szűkíthető le, hiszen az értelmiség minden műszaki tevékenységében benne van a politikai állásfoglalás is: mennyiben járul hozzá a hétköznapok gondjainak megoldásához, az egész társadalom haladásához. A párt — régi hagyományokhoz híven — támaszkodik a-megújulás, a társadalmi gazdagodás úttörőire: a műszaki értelmiségre. Számít felelősségteljes munkájukra. Ezt tükrözi az a dokumentum is, amely a külgazdaság hosszú távú fejlesztésének, az iparszerkezet korszerűsítésének kérdéseit elemzi. Minden gazdasági tevékenység alapjának tartja a műszaki-külgazdasági megalapozottság, felelősség növelését. BALOÓH MÁRIA A járási párt-vb megtárgyalta Foglalkoztatási struktúra és nunkaerő-gazilálkoiás a tamási járásban Tamási legfiatalabb üzeme, a Páva Ruhagyár itteni új részlege. Egyelőre ideiglenesen kapott helyet a község központjában. Itt kilencvenen dolgoznak, a harminckét szakmunkástanuló egy másik épületben végzi a gyakorlati munkát. Az új üzem — amelyben félezren dolgoznak majd — az ötéves tervidőszak végére készül el. B italános jelenség, hogy az ipari, mezőgazdasági üzemek egy része krónikus munkaerőhiánnyal küszködik. Az már kevésbé általános, ami a tamási járásra jellemző, hogy a' munkaerőhiánnyal párhuzamosan jelen van a munkaerő-felesleg is. Tamásiban például nem halad megfelelő ütemben a VEGY- ÉPSZER létszámfeltöltése, az Orion gyáregység sem tudta teljesíteni létszámtervét, a Tamási Állami Gazdaság más területről kényszerül időszakos munkásak beállításával megoldani feladatait. Ugyanakkor a járás számos községében van még — főleg a háztartásban dolgozó asszonyok közt — sok, aki munkát vállalna. A járási párt-végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén a megyei tanács vb járási hivatala adott tájékoztatást „A foglalkoztatási struktúra alakulása, a munkaerőgazdálkodás járási tapasztalatai, a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatásának feladatai” címmel. Számos statisztikai táblázat ad képet a helyzetről. Kiderül az adatokból, hogy az utóbbi években nagymértékben nőtt a munkaképes korú lakosság körében a szervezetten foglalkoztatottak aránya. Részletes felmérés készült arról, hogy a foglalkoztatottak közül hányán dolgoznak helyben, a járásban, hányán a járáson, a megyén kívül, községenként részletezve, hogyan alakul a különböző ágazatokban, munkakörökben dolgozók aránya, a munkaképes korú lakosságból hányán nem dolgoznak sehol, mennyi a társadalmilag szervezett munkába bevonhatók száma, aránya. Kiderül többek közt, hogy a férfilakosság körében nincs foglalkoztatási probléma, ám a munkaképes korú nők — számuk 2300— 2500 — közül mintegy nyolcszáz „mobilizálható”. Néhány adat: A járás munkaképes korú lakosságának 73,5 százaléka aktív kereső. Ám a szélső értékek nagy szóródást mutatnak: Tolnanémediben ez az arány 90,7 százalék, Fürgédén 61,8. Tamásiban a munkaviszonyban lévők 2,6 százaléka dolgozik a járás területén kívül, Felsőnyékről 34 százalék jár el a járás határain túlra dolgozni. Az adatokból önként adódna a következtetés: bevonni a termelőmunkába a „munkaerő-felesleget”, továbbá elérni, hogy az „eljárók” közül minél többen „hazajöjjenek”. A párt-vb azonban nem elégedett meg a statisztikai adatokkal, hiszen az már évekkel ezelőtt kiderült, hogy a munkaerőmérleg felállításával és az azt követően adminisztratív intézkedésekkel nem lehet megoldást találni sem a munkaerőhiányra, sem a foglalkoztatási gondokra. Sok száz falusi asszonyt, leányt kérdeztek meg, néhol gyűlést is tartottak, vagy az érdekelt üzem vezetői mentek ki „toborzásra”, ezek tapasztalatait is összegezték. Kiderült, hogy a járáson kívülre „ingázók” nemigen hajlandók hazajönni' hiszen egész brigádok járnak el egy-egy faluból öt-tíz-tizen- öt éve, „meggyökeresedtek” munkahelyükön, törzsgárda- tagok, a bizonytalanért — minden munkahely-változtatás „sötétbe ugrás” is — nem hagyják ott azt a közösséget, amelyben dolgoznak. Megvan e jelenség „ellenpontja” is: Aki megszok- ta, hogy otthon él, dolgozik a háztartásban, nehezen vállalkozna arra, hogy eljárjon tíz-húsz-harminc kilométerre dolgozni. Vagy ha igen, nagyon sok feltétele van ennek. Több alkalommal előfordult, hogy a nagy- vállalat embere kiment a faluba munkaerőt toborozni. Az egyöntetű válasz az volt, hogy „hozzák ide a munkahelyet, szívesen dolgozunk, de bejárni, buszozni-vona- tozni, várakozni nem tudunk, mert itt a háztáji, itt a család, a gyerekek, nem járhatunk vidékre”. Előfordult, hogy száz jelentkező közül — aki dolgozna helyben — egyetlen egy sem vállalta a bejárást. A munkaerő — ma még szervezetten nem foglalkoztatott munkaerő — zöme tehát csak úgy mobilizálható, ha helyben valósítják meg foglalkoztatását. Akadt cég, amely ezt vállalta. Az Orionnak Fürgédén van részlege, a vegyesipari szövetkezetnek több faluban. Az Orionnak bedolgoznának máshol is, ám nem tudta, vagy nem volt hajlandó megszervezni. Kiderült az is, hogy „Itthon Pincehelyen többet ér az ezerötszáz— kétezer forintos havi kereset, mint Tamásbian a háromezer.” Az utóbbi évtizedben a mezőgazdaságból mintegy négyezer fő „szabadult fel” az iparban foglalkoztatottak száma 2800—3000 fővel nőtt. A 2300—2500 sehol sem foglalkoztatott nő egyharmada — ez már nem számítás, hanem a sok beszélgetés, gyűlés tapasztalatából összesíthető — mobilizálható. Ám csak egy kis töredéke hajlandó lakóhelyétől távol dolgozni. A feszültségek megoldására sokirányú tevékenység szükséges. Egyrészt, javítani a munkaerő-gazdálkodást az üzemeken belül. Ennek már látható eredményei vannak: a vállalatok munkaerő- igénye jelentős mértékben csökkent. Másrészt: gondoskodni arról, hogy aki egyáltalán nem tud eljárni falujából dolgozni, otthon találjon munkalehetőséget. Továbbá: különböző kedvezményekkel ösztönözni — főleg a fiatal korosztályoknál van erre lehetőség —, hogy áttelepüljenek az iparilag fejlettebb és fejlődő községekbe. Javítani kell a közlekedésen is, jobban hozzáigazítani a menetrendeket az üzemek munkaidejéhez. A legfontosabb: ne csak statisztikai adatként kezeljék a munkaerő-gazdálkodást, hanem kerüljön mindenütt előtérbe az emberi oldal. Egy szép példa: Egyesült az iregszemcsei és a Tamási Vegyesipari Szövetkezet. Az iregszemcsei profil egy részét felszámolták, és úgy intézkedett a vezetőség, hogy az ötven iregszemcsei asz- szonyt és leányt áthelyezik Tamásiba. Az érdekeltek egyöntetű válasza nemleges volt. Ezután kimentek a szövetkezet vezetői és csak azt kérték, hogy a felmondási idő alatt jöjjenek be az új, korszerű üzembe, takarítani. Pár nap kellett csak ahhoz, hogy — látván a modern üzemet, a központi fűtést, az étkezdét, öltözőt- fürdőt — megforduljon a hangulat. Vállalták a bejárást. r-r-j legnagyobb mértékben A a felnövekvő új gene- rációkra lehet számí- — ~l tani még atekintetben is, hogy jelenlegi lakóhelyétől is megválva, munkát vállaljon és le is telepedjék ott, ahol dolgozik. Ezt kell elősegíteni. A szakmunkás- képzés fejlesztésével, házhely, építési kölcsön biztosításával, és még sok intézkedéssel. J. J. Harminchárom év a kereskedelemben „Életem legszebb pillanata" 'V' k-------P intér Lajos (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Amikor február végén Dombóváron, a Napsugár Áruházban jártam, nagy munkában találtam Pintér Lajos igazgatót: az átalakításokat irányította. Meglepett, hogy meglett kora ellenére, milyen energikusan, frissen mozgott. Ha kellett, segített a műanyag padlószőnyeg elhelyezésében, a polcok szerelésében. Meg is lett az eredménye: 280 négyzetméterrel növelték az eladóteret a raktárak rovására. Ezzel, a dombóváriak örömére, nagyobb lett a választék cipőből és divatárukból. Az ötlet Pintér Lajostól származott, akivel most a tenyérnyi irodában beszélgetünk abból az alkalomból, hogy a közelmúltban megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozata címet. — Életem legszebb pillanata volt, amikor a SZÖ- VOSZ-ban átvehettem ezt a magas kitüntetést. Meghatódtam, és úgy éreztem, hogy három évtizedes munkám nem volt hiábavaló. Küzdelmes életút áll mögötte. Eredetileg munkás volt, majd mundérba kellett öltöznie. Leszerelése után szappangyárban dolgozott, 1946-ban a dombóvári szövetkezethez hívták. Belecsöppent a kereskedelem kellős közepébe, és annyira megszerette, hogy végleg elkötelezte magát. — Szatócsboltban segédként kezdtem, kitanultam a szakma összes fortélyát. Ebben az üzletben egy ideig együtt dolgoztam Bertus Ferenccel, a dombóvári ÁFÉSZ jelenlegi elnökével. Azt hiszem, mi ketten vagyunk a legrégebbiek. Ott voltunk az új típusú fogyasztási szövetkezet bölcsőjénél. 1951-ben a központba hívták. Közel két évtizeden át dolgozott különféle beosztásokban. Szakmai felkészültségét, a szövetkezeti mozgalomhoz való hűségét számtalanszor bizonyította. — Nehéz idők voltak azok — emlékszik vissza. — Mindennel foglalkoztam: ellátás szervezésével, bérekkel, gazdálkodással. Óriási eredmény volt, amikor a szövetkezet elérte az egymillió forintos forgalmat. Ma hatszázmilliónál tartunk. 1971-ben az újonnan felépült Napsugár Áruház vezetésével bízták meg. Az elmúlt nyolc év alatt megduplázódott a forgalom, az áruház a dombóváriak és környékbeliek kedvelt bevásárlóhelyévé vált. Kiemelkedő szerepe volt ebben Pintér Lajosnak, aki nagy szakértelemmel szervezte és irányította a munkát. — Szerencsém van, mert kitűnő a kollektíva. Ezt nagyon fontosnak tartom. Jó eredményt elérni csak a szakmájukat szerető, áldozatkész emberekkel lehet. Az áruház minden dolgozója szocialista brigádtag. Nevüket az év elején az egész ország megismerte. Felajánlásokat tettek idei tervük sikeres megvalósítása érdekében és felhívással fordultak az ország kereskedőihez a munkaverseny folytatására. — Melyek a legfontosabb célkitűzéseik? — Az ellátás további javítása, a hatékonyság fokozása, takarékosság. Ha forgalmunkat tíz százalékkal növeljük, elérjük a 220 milliót. Úgy mondja ..növeljük”, pedig ő már csak részben vesz részt ebben a munkában. A közeljövőben nyugdíjba megy. • — Harminchárom évet töltöttem a vásárlók szolgálatában. Most már jöjjenek a fiatalok! — Nem fog hiányozni az üzlet ? — A pezsgő élet. az emberek, a vevők biztosan. De meglátogatom majd a munkatársaimat. és ha az egészségem engedi, időnként dolgozni is fogok. SERES ANTAL
