Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
e Képújság 1979. május 6. Egyre több fogyasztási cikk A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban évről évre folyamatosan növekszik a fogyasztási cikkek termelése, jelentős mértékben bővül a választék, a gyorsan fejlődő ipar egyre több áru előállítását, az igények teljesebb kielégítését teszi lehetővé. A textilgyárak 1984-ben már 800 millió méter szövetet állítanak elő. 1978. augusztusában a vinalonszöve- tek termelése 7,5, a műszálas anyagoké 1,5, a kabáttextíliáké 6,1, a selyemféléké 1,9, a len gyártása pedig 1,4- szeresére emelkedett az előző év azonos időszakához képest. A kötöttáruk közül elsősorban a fehérnemű- és zoknifélék gyártása fokozódott. Folytatódik a bőripari rekonstrukció. Korszerűsítik és bővítik a meglévő cipőgyárakat, vidéken pedig újakat létesítenek. Javult a minőség és a választék. Tavaly csaknem kétszer annyi lábbeli került az üzletekbe, mint az előző évben. A cipőipar 1984- ben már 100 millió pár lábbelit állít elő. A közszükségleti cikkek tömeggyártása jó ütemben halad. Nagy mennyiségben kerülnek a vásárlókhoz 'órák, tv-készülékek, kerámiatermékek, háztartási edények, bútorok. Kerékpárból tavaly 7,8-szor többet gyártottak, mint az előző évben. A rövidáru fajtaválasztéka több százszorosára bővült. Falu és kultúra A Szovjetunióban a mező- gazdaságban foglalkoztatottak kétharmada felső-, illetve középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. (A forradalom előtt a lakosság háromnegyede írástudatlan volt.) Mintegy 45 millióan — azaz csaknem minden második falusi — állandó tagjai a helyi könyvtáraknak. Egy falusi ember évente átlag 17 mozielőadást néz meg. A kis településeken élő családok több mint háromnegyedének van televíziója. A kolhozparaszt családok jövedelmük egyha- todát kötik kulturális szükségleteik kielégítésére. A falvakban 120 ezer klubház, 200 ezer könyvtár és 128 ezer filmszínház működik. A kis településeken lakók egyre nagyobb arányban vesznek részt a kulturális rendezvényeken. Az elmúlt tíz évben a falusi családokban a televíziós készülékek száma 4,2- szeresére, ugyanakkor a városi családokban 2,6-szeresére nőtt. Ez a falu kultúrálódásá- nak erőteljes felgyorsulását mutatja. Igaz viszont, hogy a vidékiek nehezen jutnak el például színházba. A vidékiek nemcsak „fogyasztói”, hanem „termelői” is a kulturális értékeknek. A falvak lakói közül egyre többen kapcsolódnak be az öntevékeny zenei, színházi és irodalmi szakkörök, tánccsoportok munkájába. Sokakat vonzanak az amatőr festő- és fényképészcsoportok, valamint a filmkészítés műhelyeiA Szovjetunióban még sok olyan falu van, amelyben a lakosság száma nem haladja meg a néhány száz főt, tehát ezeken a településeken nem célszerű klubot vagy képtárt létrehozni. A klubok, színházak és mozik látogatását pedig a nagy távolságok és a még rossz vidéki utak nehezítik. Mégis, főleg a kevés szabad idő (különösen aratáskor) az elsődleges oka annak, hogy a vidékiek nehezebben jutnak hozzá a kultúra értékeihez. A vidéki lakosság szabad idejének növelése, a munka aránytalanságának kiküszöbölése (a téli és az aratási időszak közötti különbség megszüntetése, illetve csökkentése) azonban bonyolult feladat, amelyet elsősorban a mezőgazdasági termelés szervezésének tökéletesítésével, iparszerű tételével és agroipari komplexumok létrehozásával oldanak meg. Már most sok nagygazdaságban bevezették a nyolcórás rriunkanapot, tehát olyan hosszú a munkaidő, mint az iparban. A fenti problémák megoldására született egyebek között 1977 végén az SZKP KB és a Szovjetunió Miniszter- tanácsának Intézkedések a mezőgazdasági lakosság kulturális ellátásának további javítására című határozata. Ez előirányozza az állandó kulturális intézmények bővítését, valamint azt, hogy ezeket az intézményeket hordozható műszaki berendezésekkel szereljék fel. Kimondja a határozat azt is, hogy az állandó kulturális intézményekben egyre több jól képzett szakembert kell alkalmazni. (BUDAPRESS — APN) Katowice holnapja Lengyelország „ipari szíve” a katowicei vajdaság. Az alig 6600 négyzetkilométeres területen (az ország területének 2,1 százalékán) több mint 3,5 millió ember él — a Lengyel Népköztársaság minden tizedik állampolgára. Körülbelül 650 nagyüzem van itt, amely az ország ipari termelésének mintegy hatodrészét állítja elő. A katowicei vajdaság szállítja az országban bányászott kőszén 98 százalékát. Innen származik a kohászati ipar termelésének 46 százaléka, ezen belül az országban bányászott és feldolgozott cink és ón egész mennyisége, itt bonyolódik le a lengyel vasutak áruszállításainak több mint egyharmada. A legutóbbi években jó néhány új objektum jelent meg 9 körzet gazdasági térképén. Közöttük van a szovjet segítséggel épített „Katowice” óriási kohóipari kombinát, amely 1978-ban négymillió tonna acélt gyártott, az évente 200 ezer gépkocsit készítő kisautógyár, több modern berendezésű nagy bánya, villamos erőművek, új tudományos-kutató központok. A Lengyel Egyesült Munkáspárt VII. kongresszusa által kijelölt feladatoknak megfelelően, 1974-ben kidolgozták a katowicei vajdaság társadalmi-gazdasági fejlesztésének programját. Nemrég pedig a vajdasági pártszervezet megvizsgálta és elfogadta az 1990-ig szóló távlati programot. Ebben az egyik központi hely a lakásépítésé. Több mint 1 millió új lakást szándékoznak építeni. Csupán a jelenlegi ötéves terv időszakában 220 ezer lakás- és 35 ezer családiház-avatást ünnepeltek. A katowicei vajdaság holnapjának programjában nagy figyelmet szentelnek a környezet védelmére. A fő gond a környezetszennyezés káros következményeinek elhárítása. Többek között arról is szó van, hogy a városi távfűtési központok rendszere minimális kéntartalmú fűtőanyagot használjon és, hogy a környezet számára nem veszélytelen üzemek — például a „Katowice” kombinát körül védőövezetet létesítsenek. A zajszint csökkentésére a zöldövezeteket, amelyeknek fő láncszeme a 250 kilométeres gyűrűjével az ipari körzetet körülfogó védő erdősáv, tovább bővítik. Bővül a különböző szintbeli kereszteződésekkel ellátott, modern gyorsforgalmi utak hálózata. Már ma ilyenek kötik össze Katowicét a 300 kilométerre lévő Varsóval, és vezetnek a csehszlovák határhoz. Ezt a körzetet Vroc- lawval és Krakkóval is új főútvonalak kötik majd össze. A legnehezebb, legköltségesebb és ugyanakkor halaszthatatlan feladat a közműrendszer átépítése. Kidolgozás alatt áll a sziléziai körzeti vasútvonal terve, körforgalmi út építését is tervezik. A védelem második lépcsője, hogy a hálózat bizonyos helyein a, szigetelést tudatosan legyengítik, hogy a túlfeszültségek egy általunk meghatározott helyen lefuthassanak a föld felé. Erre a célra túlfeszültség-levezetőket használnak. Ezek lényegüket tekintve olyan ellenállások, amelyek az üzemi feszültségnél még szigetelők, viszont az adott feszültségemelkedés után vezetővé válnak, s azok maradnak mindaddig, amíg a hálózat feszültsége vissza nem tér a normális szintre. áram- vagy feszültségviszonyok hirtelen megváltozása lökésszerű feszültséghullámokat indít el. Ezek a lökéshullámok közel fénysebességgel futnak végig a hálózaton. Maximális értékük több millió volt is lehet és a szigetelés leggyengébb pontját átütik. Az átütési ponton keresztül aztán már a jóval kisebb üzemi feszültség is utat talál a föld -felé és beáll az üzemzavar. A berendezéseket tehát meg kell védeni, mert több millió volton szigetelni őket lehetetlen. A védelem első feladata, hogy meggátolja a külső eredetű feszültségek belépését a hálózatba. Ezt a célt szolgálják az oszlopokon elhelyezett villámhárítók és az energiát továbbító vezetékek fölé húzott földelt árnyékolóvezetékek. Uj. villamosenergia-alállomás szerelése a Szovjetunióban. Gondoskodnak a berendezések megfelelő túlfeszültség-védelméről is. Az erőműveket a fogyasztókkal távvezetékek kötik össze. Ezek a távvezetékek behálózzák az egész országot, sőt össze vannak kötve a szomszédos államok energia- rendszereivel is. így lehetővé válik az energia átadása vagy átvétele. Az energiahálózat feszültsége a nagy országos gerincvonalakban 220 000 és 400 000 volt. A vezetékek és a hálózattal közvetlen kapcsolatban álló készülékek szigetelése — a biztonsági tényezővel megemelve — ennek megfelelően van méretezve. Ennél nagyobb, erősebb szigetelés rendkívüli módon megdrágítaná a létesítési költségeket. Az üzemi feszültségértékeknél mégis felléphetnek jóval nagyobb túlfeszültségek, ezek veszélyeztetik a hálózat épségét és üzemzavarokat okozhatnak. Ilyen túlfeszültségeket idézhetnek elő a hálózatot érő villámcsapások, de belső tényezők is, például kapcsolások következtében egy adott hálózaton belül az Munkában a prenomit A bolgár gyártmányú Prenomit gép 1976-ban mutatkozott be egy kiállításon és azóta a textilipari szakemberek figyelmének középpontjába került. Nem véletlenül. Az eddig használt orsók könnyen elszakították a textilszálakat, termelékenységük is alacsony volt. Georgi Mitov új találmánya, az üreges orsó viszont mindkét problémát kiküszöböli. A gép könnyen kezelhető, illetve automatikusan is működtethető. Sikerességét máris számos nemzetközi kiállításon elnyert kitüntetés jelzi. Ami még fontosabb: Bulgáriában már termelésbe is állították s a szakemberek véleménye szerint a gép műszaki teljesítménye kiváló. Képünkön: Mitov mérnök a „Prenomit” textilgéppel. Szarvasmarhafarm Megkezdődött Bulgária legnagyobb szarvasmarhafarmjának építése Vinarovo községben. A tervek szerint mintegy 2000 tehenet tartanak és gondoznak majd a korszerű berendezésekkel felszerelt gazdaságban. Gépesítik az állatok táplálását, fejősét, és az istállók tisztán tartását. A nagy tehenészet terveit bolgár és NDK-beli szakemberek dolgozták ki. Ez a beruházás jelentősen hozzájárul az ország mezőgazdaságának és élelmiszeriparának fejlesztéséhez. A tervek szerint az országban 1980-ig majdnem 50 százalékkal kell növelni a tejhozamot, 40 százalékkal a húsipari termelést, s el kell érni, hogy a mezőgazdasági termelésben az állattenyésztés aránya 40 százalékra emelkedjék. Fejlesztés összefogással A korszerű termékek és technológiák gyors kifejlesztése ma már csak több tudományág eredményeinek ösz- szegzésével lehetséges, hiszen a modern termékek, termelési eljárások rendszerint olyan bonyolultak, hogy létrehozásukkal egyetlen vállalat vagy kutatóintézet aligha boldogulna. Ezért világszerte mindenütt, így hazánkban is, társulások jönnek létre, amelyben a résztvevők egyesítik tudományos tapasztalataikat, szaktudásukat, anyagi eszközeiket, és összehangolják munkájukat. Jó példát szolgáltat erre az elektronikai ipar, ahol a modern technika talán legbonyolultabb termékeinek, a félvezető memóriáknak és az integrált áramköröknek a kidolgozása, s az ipari gyártás feltételeinek megteremtése csak ilyen kutatásfejlesztési társulással oldható meg. Az elmondottak természetesen a műszergyártásra is érvényesek, annál is inkább, mivel a korszerű automatizálási és számítástechnikai műszerek nagyrészt az elektronikai ipar számára szükséges alkatrészekből, elemekből építhetők meg. Egy további természetes igény, hogy olyan műszerek, berendezések is készüljenek, amelyekkel éppen ezeket az építőelemeket tudják ellenőrizni, bemérni. Az az igazság, hogy a méréstechnika nem tudott lépést tartani az áramköri technika szédítő fejlődésével. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kezdetben használt vizsgálóeszközök (multiméter, oszcilloszkóp stb.) nem alkalmazhatók hatásosan logikai áramkörökben végzett mérésekhez. Ennek oka, hogy az áramkörök vizsgálata, a hibakeresés vagy javítás, alapvetően más problémákat vet fel, mint régebbi típusú áramköröknél. Gyakori eset a mérések során, hogy nincs elegendő idő a bonyolult áramkörök működésének részletes megértésére. Ezért van szükség a vizsgálatok részleges vagy teljes automatizálására. ül * rrrra
