Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
IO Képújság 1979. május 27. Orosz János festménye Fotó: Gaál Attila OLÁH ZOLTÁN: Tündér Éjjeli tündér rózsafa kertben, lép csoda fürgén láb hegye szökken tüske se szúrja fürdeni készül szél sose fújja tó színe k^kül éjjeli tündér hó-puha teste tó vize tükrén álmodik csendbe hold-hajú tündér éjijeli álma alszik a szélben nem fut a fákra szúrja a testét éle a nádnak ébred a tündér röppen az álma Paks ’78 Ülő nő A Tolnai Könyvtáros új száma Uj borítóval, a megszokott jó tartalmi színvonalon jelent meg a megyei könyvtár kiadványának, a Tolnai Könyvtárosnak legújabb száma. Lovas Henrik igazgató Eredményeink és célkitűzéseink címmel a megyei könyvtár tavalyi tevékenységét és a tennivalókat összegezi. Dr. Dán Mihályné, a szekszárdi központi szakszervezeti könyvtár igazgatója a szak- szervezeti könyvtárhálózat- bat végzett éves munkáról számol be. A megyei tanács vb művelődésügyi és pénzügyi osztálya általános felügyeleti vizsgálatot végzett a megyei könyvtárban. Ennek szakmai megállapításait Papp Ferenc, a megyei tanács közművelődési csoport- vezetője ismerteti. A könyvtári szakfelügyelet megvizsgálta Dombóvár város és a város környék könyvtárainak működési körülményeit, tevékenységét. A Tolnai Könyvtáros legújabb számában erről közöl összefoglaló jelentést Pacsai László vezető szakfelügyelő. A közös fenntartású könyvtárak működésének tapasztalatait Lóridon Ilona, a megyei könyvtár munkatársa összegezi. A mezőgazdasági könyvhónap eredményeiről dr. Imreh Csanádné, a megyei könyvtár mezőgazdasági szakreferense számol be. Az Arcképek sorozatban ezúttal Székely Sándor nyolcvanhét esztendős paksi könyvtárost mutatja be Virág F. Éva, a Népújság munkatársa. A Könyvespolc rovatban Töttős Gábor, a könyvtár helytörténésze közöl recenziót a megyei levéltár legújabb kiadványáról, a „Tanulmányok Tolna megye történetéből” sorozat VIII. kötetéről. Nagy László-j ii,. .íjk! Avagy az író—olvasó regényesszéje élményeiről. Mert Sükösd Mihály legújabb könyve is a rég elkezdett írói-kritikusi pályát folytatja: a regény és változatainak mibenlétét, önfejlődésének irányát kutatja. A Közelítések címet viselő kötet azzal lep meg, hogy nem lep meg semmivel, az első fejezetféle is mintha csupán a kutatások újább sorát nyitná meg az olvasó szeme előtt: újabb változatok a regényre. A dolgok közepébe vágva (avagy építve az olvasó előzetes ismereteire) a szerző a megelőző Sükösd-művek elmélkedéseit folytatva tanulmányozza századunk kiemelkedő vagy annak vélt, esetleg csomópontot jelentő íróit, faggatja műveiket. így már az is tanulságos lehet, kiket sorol a szerző a kiemelkedő csúcsok közé, mely szerzőknek oszt babérlevelet. A modell többek között J. Joyce s hírhedt műve, az Ulysses. Sükösd sosem tagadja angolszász irodalmi nosztalgiáit, ezen elfogultsággal és szemléleti perspektívával együtt, s ezen belül kutat. Hogy a műveket jobban megértse, mintegv belülről lássa, az alkotó felől vizsgálhassa, maga is ír és írt kísérleti műveket, regényeket, s neki köszönhetjük legjobb Hemingway-monográ- fiánkat is. Amit e kötetben kutat, az voltaképp az utolsó fejezetben, ebben az álutószóban, írói ars poeticában fogalmazódik meg: legyen a vizsgált személy az osztrák regényfolyam szerzője, Musil, vagy a zsidóság nemzetközi írója, az USA-ban élő Ma- lamud, s legyenek azok a magyar irodalom legegyénibb ízei, akár az irodalmi köztudat perifériájáról, akár törzshelyéről, mindenképp kísérleteket végez Sükösd. Magával az esszével mint műfajjal is. (Hiszen az esszé maga is kísérletet jelent, gondolkodásunk próbatételét — erre utal a köteteim is — ugyanakkor a különböző távoli zónákat, alkotókat összekötő szellemi fonalakon egyensúlyoz, amely alkotókat adott esetben csupán az köti össze, hogy „együtt és egyszerre olvashatók, magyarul, a hetvenes években”. S a panorámába belefér hatalmas felkészültséget kívánva Illés Endre esszéinek műfaji vizsgálata, Lukács György re- ‘ gényelméletének elemzése, az értelmiségi örök dilemmája a forradalomban, a kiugróan tehetségesnek indult, s ön- gyilkossággal búcsút intett B. Nagy László beváltott tehetségének bizonyítása. Az egyedi példák mellett a magyar regény életrajzának értő és kritikus elemzése, összegzése is megtalálható Sükösd munkájában. Az esszé felnőtté válásáról való tudósítás mellett az lehet Sükösd másik célja, hogy értékeket és értékskatulyákat döntsön porba a jobb látás érdekében. S az alanyi élménnyel gazdagított „egyszemélyi hitvallásunkat a maga tárgyilagos és ironikus helyére tenni.” DRESCHER ATTILA CSORBA GYŐZŐ: Hanem majd egyszer A hétfők, keddek, szerdák, ésatöbbi, vagyis hát valamennyi nap koptat, farag, átszab kicsit rajta és róla De ő alva jár, csak néha pillant föl pár pillanatra, s nem észleli a változást. Hanem majd egyszer, hogyha régi ismerős jön, s megkérdezi: „Mi történt?” — s néz riadva rá, s ő újra tükröt fog kezébe ... Menekülni lesz kénytelen valakihez, kinél, mivel nem maradt: épen ottmaradt, s könyörögni lesz kénytelen, hogy egyszer még, egyetlenegyszer láthassa fényben, gazdagon és diadalmasan magát. Saáry Zoltán rajza Tanácskoznak a gyerekek A gyermekév alkalmából ült össze hazánkban először az országos gyermektanács. Az elnökségben helyet foglalt Három Pityuka, a Gyömbérsör utcai óvoda nagycsoportosa, Kis Valika, a Vicc Ignác utcai általános iskola alsó tagozatának tisztaságfelelőse, Nagy Benci, a kecske- körömfalvi zenei iskola Med- vebocs őrsének hetedik osztályos tanulója és egy negyvenéves úttörő, aki korhatáron túl is saját gyermekkorát képviselte. Az expozét ifj. Krekk Etelka gyermekügyi miniszter tartotta, miközben hol a mikrofont, hol a cucliját rágta. Többek közt elmondta, hogy odakint, de főleg a harmadik világban odalent. Aztán az interpellációkra került sor. Demeter Vendelke, a lakótelepi játszóterek képviselője interpellált a honvédelmi miniszterhez a háborús gyermekjátékok gyártásának beszüntetése érdekében, javasolta az építésügyi és városfejlesztési miniszternek, hogy a lakótelepek környékén ne csak törmelék, lyukas fazék, szemét, hanem játszótér is legyen, a meglévő játszótereken pedig ne betonra, hanem fűtéglára essen fejre a mászókáról a gyermek, majd felhívta figyelmét a könnyűipari miniszternek az olcsó gyermekruhákra, melyekben nem hét-nyolcszázért csúszik- mászik a kölyök, szólt a szülői értekezlethez, a belügyminiszterhez, meg a közlekedés- és postaügyi miniszterhez is, hogy ne az oktalan gyermeket okolják azért, ha a gépkocsivezetői tanfolyamon pótvizsgázott és többszörösen okított úrvezetők kocsija alá kerülnek. Halmi Bögyőke. háromszorosan elvált szülők gyermeke arról beszélt, hogy ő nem tehet arról, hogy megszületett, de ha már így adódott, akkor miért cincálja szét az ő hétvégét az első apja, annak a második felesége, meg az első anyja nagyanyja. Amikor neki a második apja negyedik felesége a legkedvesebb. Izidor Kelevérke félig kiskorú, félig nagykorú, a Magyar Televízió elnökétől kérdezte. hogy miért adnak gyermeteg műsorokat a felnőtteknek, amikor ő már lefekszik, s miért halt meg Peer Gynt édesanyja kapuzárás után a gyermekév alkalmából sugárzott gálaesten, amikor ő már kapuzárás előtt sem értette volna az egészet. Azt viszont megértette volna, ha a Bilicsi bácsi még az esti mese előtt Csimbum- cirkuszt csinált volna egy másik bohóc bácsival a cirkusz porondján. Vagy a négyes stúdióban. Dörög Etuska viszont a belkereskedelmi minisztert kérte, hogy az ő apukájának kilenc óra után se szolgáljanak ki szeszes italt a nemzetközi gyermekév alkalmából, mert Dörög Béla, az ő apja, még az ENSZ gyermekeket védő határozata ellenére is garázdálkodik részegen otthon. Sírva mondta, hogy talán a Biztonsági Tanács is összeülhetne a részeg apja ügyében. Pichy Pistike, a magyar óvodák ifjúsági parlamentere az oktatási miniszterhez intézett interpellációt, melyben közölte, hogy a mai óvodák és iskolák annyi túlterheltséget és műveltséget adnak a gyermekek számára, hogy sok családban már régen nem a szülő neveli a csemetéit, hanem a gyermek a szüleit. Ezért kérte a szülők pedagógiai nevelésével foglalkozó gyermekek fizetésének soron kívüli megállapítását. Csöpögés Aranka nyolc bés tanuló csak arról szólt, hogy a gyermekév alkalmából talán ki lehetne venni a szülők kezéből a pályaválasztást, mert az még mindig jobb, ha egy ötéves gyermek pilóta akar lenni, mintha a benőtt fejelágyú apuci- akarja, hogy azt a foglalkozást űzze, mint ő és az anyuci mindennap azt mondja az apucinak, hogy: „Te tök hülye vagy, Jenő, nem vitted semmire!” Az interpellációk után az országos gyermektanács határozatokba iktatta a felszólalásokat. majd felhívást intézett a felnőttekhez, hogy se a gyermeknap, se a gyermekév alkalmából ne próbálják mézes madzaggal csalogatni őket, hanem nőjenek fel ahhoz, hogy amióta a világ világ, azóta örökké felnőttév van. TORMAI LÁSZLÓ Joanna Wilinska Jó ismerősök Kis híján torkomon akadt a falat, amikor Barbara névnapi muriján összetalálkoztam Jarek Danczykkal. A fiú éppen heringet falatozott, és vidáman fecsegett. — Helló! — mondta, mintha most látna először. Kieszeltem az alkalmas pillanatot és Barbara nyomában kiosontam a konyhába. — Hát ezen csodálkozom! — mondtam teljesen őszintén, kertelés nélkül. — Hogyan láthatod vendégül ezt az alakot? Hiszen, ha jól emlékszem, faképnél hagyott, amikor a kis Marek még karon ülő csecsemő volt, és ráadásul a lakásból is kidobott! — No, ez régi história — válaszolt Barbara, miközben nyugodtan beöntötte a mártást a tálba — Meg aztán Marékből remek kölyök lett, elégedett vagyok vele. az a lakás pedig mindi g huzatos volt. És végeredményben valakit csak vendégül kell látnom! — Ta'án mások nincsenek? — Talán vannak, de őket nem ismerem. Az ismerőseimet pedig megszoktam, valamennyi hibájuk ellenére. Például Karola, ez a szőke tündér, akivel pertut ittál, már néhány éve tartozik nekem ötezer zlotyval, Sacki docens annak idején elvette az ösztöndíjamat, Helena pedig, amikor Párizsba utaztam kongresszusra, azt híreszteíte boldog-boldogtalannak, hogy bizonyára nem jövök visza. Nem is beszélve.... — Kiről? kérdeztem, bár a vendégek közül már csak rólam nem esett említés. — Jól van no, hagyjuk. Fogd meg a salátás tálat, és menjünk be, mert még kihűl a máj — mondta Barbara. Csak amikor már az édességnél tartottunk, akkor jutott eszembe, kire célzott. De ez valóban igen régi história volt.... Fordította: GELLERT GYÖRGY
