Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-26 / 121. szám
XXIX. évfolyam, 121. szám. ÁRA: 1,20 Ft 1979. május 26., szombat. Mai számunkból A MUNKÁSOK PÁRTTAGGÁ- NEVELÉSE (3. old.) A NÉPFRONT ÉLETÉBŐL (3. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT KORSZERŰSÍTIK A NAPKÖZIS KONYHÁT (3. old.) Kiváló ? Az Állami Pénzverő üzemeiben évente több mint százezer „Kiváló dolgozó” kitüntető jelvény készül. Először gépi veréssel az eloxált alumíniumlemezből, csillagot vágnak, erre kerül a fröccsöntéssel gyártott műanyag — szaknyelven: polisztirol — vörös csillag. A szalagrész ezüstözött sárgaréz. Automatán, aranyozott sárgarézből készül a lánc. A kitüntetés miniatűr változatán a jelvény aranyozott, a szalagrész pirosra festett. A részletes „gyártmányismertetővel” azért hozakodom elő, hogy érzékeltessem: e kitüntetés nem azért érdekes, mert a gyártása sokba kerül. Jár hozzá igazolványlap. amely feljogosítja tulajdonosát a jelvény viselésére. A jelvény: jelzés, amelyet tartalommal viselőjének munkája — kiváló munka tölt meg. Ebben rejlik a jelvények értéke. Ünnepi alkalmakkor azonban mind ritkábban látom viszont őket a zakók hajtókáján. Pedig tudom: évente több mint százezer készül belőle — jut belőle minden jutalomosztásra. Inkább az okozhat fejtörést, honnan veszünk mi minden esztendőben százezernél is több kiváló dolgozót. „Ma én, holnap te” — mondogatják olykor a brigádtagok, s aki nem vét durván a fegyelmi rendszabályok ellen, az előbb-utóbb kiváló dolgozó lesz. Gyakran még a termelési tanácskozást sem hívják ösz- sze, mert hirtelenjében, egyik napról a másikra kell megválasztani, ki is legyen „kiváló”. Néhol kigombostűzik a javasoltak névsorát a faliújságra, hogy a munkásoknak legyen idejük megvitatni: megérdemlik-e az illetők a jutalmat? Itt felkutatható az érdemi válogatás a „ma én, holnap te” szemlélet legyőzésének akarata. A Híradástechnikai Gyárban egy kétszeres kiváló dolgozóval beszélgetek. Kérdéseimre muszájból, panelmondatokkal felelget: örül a megbecsülésnek, igyekszik hibátlanul végezni munkáját... Ahogy visszacammog gépe mellé, gondol egyet, s hátrafordulva nekem szegzi: ..Aztán mit gondol, ér is valamit ez a kitüntetés? Tudja, hogyan kaptam meg a második jelvényt? Hátamra veregetett munka közben a művezető és odalökte a díszdobozt az orrom alá. Hozzátette: a pénzt majd másodikén megkapom.” Miközben igyekszünk közösségi keretekbe foglalni a családi ünnepeket, elfeledkeznénk a legtartalmasabb társadalmi ünnepekről? A gyárakban azt magyarázzák, hogy a jubileumokra, az avatásokra tartogatják a ceremóniákat. Egyik nagyvállalatunk igazgatója újságot vesz elő, címekre mutat, hogy látom-e, takarékoskodni kell, nem lehet minden egyes jól dolgozó munkás kitüntetésére ünnepséget szervezni. Különben is. világosít fel, az emberek manapság jobban örülnek a pénzjutalomnak, mint, magának a kitüntetésnek. Nem hiszem amit mond. Nem hiszem, hogy valaki a munkahelyén kétheti bérének megfelelő összegért dolgozik odaadóan, felelősséggel, azaz kiválóan. Inkább úgy áll a dolog, hogy sok helyütt a kitüntetést fosztották meg attól, ami: a jól végzett munka igazi elismerésétől. S nemcsak az ünnep, a gesztus is hiányzik olykor Mert nem mindig kell virág, szónoklat, sokszor elég lenne egy baráti gratuláció, néhány elismerő, jó szó is. Közömbösség? Sietség? Figyelmetlenség? Vajon miért nem köszönti mindenütt a vállalati vezető a negyven évig egyazon helyen dolgozó, nyugdíjba menő idős munkást? S miért nem hívja meg az építészt a városi tanács a bevásárlóközpont avatásakor? Pedig a mérnök szívét- lelkét beleadta a munkába, mi sem bizonyítja ezt jobban. mint hogy tervéért Ybl-díjat kapott. Amikor az érintett város újra szerette volna foglalkoztatni, nemet mondott. „Túl érzékeny” — mondják róla kollégái. — „Hetekig nem lehetett hozzá szólni”. A történet vége: a város vezetői utóbb elnézést kértek „a sajnálatos félreértés” miatt, s ő feledve minden mérgét, azóta éjjelnappal a település rendezési tervén dolgozik. A reprezentációs költségeket sok helyütt úgy takarítják meg, hogy „egyszerűsítik” a kitüntetések átadását. „Minek a sok formaság, nem adunk a külsőségekre!” — jelszóval a díszdobozt, benne a jelvényt, megkapja az üzemvezető vagy a művezető, aki — mit tehetne mást? — behívja a kitüntetettet, vagy kimegy hozzá, hogy ne akadályozza munkájában. S ez már nem egyszerű figyelmetlenség. Erkölcsi tartalmától fosztják meg így a jelvényt. A jelvény visszavedlik tárggyá. Alumíniummá és sárgarézzé, a díszdoboz pedig keménypapírrá. Nem tapad hozzá emlék, csak megbántottság. A társadalmi ünnepből családi ünnep lesz, egy kicsit keserű szájízzel. Legalábbis, ahogy a kiváló dolgozó meséli: „Hazamentem, útközben vettem pár szál virágot, odaadtam az asz- szonynak, hogy ,ezt neked küldik a bentiek’, aztán elővettem a szép, piros műbőrbe kötött díszdobozt, a feleségem meg elsírta magát örömében. Kitaláltam neki egy egész ünnepséget, beszéddel, kézfogással, ő meg csak kérte, mondjam, mondjam, ezzel telt el az egész este.” A kétszeres kiváló dolgozó nem érez büszkeséget. Nem büszkék rá munkatársai sem, nem is vesznek róla példát, hiszen azt sem tudja mind, hogy kitüntették. Megbántottnak érzi magát a nyugdíjas — el sem búcsúzott tőle az igazgató. Az építész megbocsátott, megígérték neki, a legközelebbi avatásra már őt is meghívják. Idézzük csak fel újra és újra a „Kiváló dolgozó” jelvény alkotóelemeit: a megmunkált alumíniumlemezt, az aranyozott sárgaréz láncot és — a vörös csillagot. TAMÁS ERVIN Együtt a Gárda Fiatalok tábora Váralján Kádár János fogadta dr. Ynsof Dadoot Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken az MSZMP KB székházában fogadta dr. Yusuf Dadoot, a Dél-afrikai Kommunista Párt elnökét. A szívélyes, elvtársi légkörben lefolyt megbeszélésen véleménycserére került sor a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, különös tekintettel az afrikai népeknek a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott harcára. Kádár János népünk, pártunk mély, internacionalista szolidaritásáról biztosította az elnyomás, az imperialista kizsálfc mányolás. a kíméletlen fajüldözés ellen, a szabadságért és a társadalmi haladásért küzdő dél-afrikai kommunistákat és más demokratikus erőket. A találkozón jelen volt Be- recz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. (MTI) Ülést tartott az Elnöki Tanács A díszszemlén Péti Imre köszöntötte a fiatalokat Sosem volt ekkora forgalom a Mecsek lábánál húzódó kis faluban, mint most a hét végén. A festői szépségű parkerdőben rendezték meg a megyei Ifjú Gárda és Üttörő Gárda háromnapos közös táborát. A megye településeiről érkezett sok száz fiatal tölt itt három eseménydús napot, év vége előtti tudásgyarapító ki- kapcsolódásként, mikoris ösz- szemérhetik ismereteiket, fizikai állóképességüket. A háromnapos táborozás csütörtökön, késő délután díszszemlével kezdődött. S még ha a tizenévesek a díszlépésnél össze is tévesztették a bal s a jobb lábukat, a fiatalos erőt sugárzó ünnepség kedves, lelkes, impozáns volt. A bonyhádi tanácsház előtt köszöntötték a város és a megye párt-, állami és KISZ- Vezetőit a leendő táborlakók. A dísztribünön ott volt Harmat József, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Kutika Károly vezérőrnagy, a KISZ KB Ifjúsági Honvédelmi Tanácsának tagja, s részt vettek az ünnepségen a fegyveres testületek megyei vezetői. Péti Imre, a megyei KISZ- bizottság első titkára tábor(Folytatás a 2. oldalon.) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Sokoldalú és bővülő nemzetközi együttműködésünk jogi feltételeinek továbbfejlesztése érdekében az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet fogadott el a nemzetközi magánjogról. Az új jogszabály kódexként foglalja egybe a magyar nemzetközi magánjogot; meghatározza, hogy a nemzetközi polgári, családi és munkajogi ügyekben mely állam jogszabályát kell alkalmazni, milyen joghatósági és eljárási szabályok szerint kell eljárni. A törvény- erejű rendelet 1979. július elsején lép hatályba. Az Elnöki Tanács ezután bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéb ügyekben döntött. Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára pénteken elutazott hazánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Szita János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok titkárságának vezetője is. Szaljut-6 A negyedik hónap Három hónappal ezelőtt, február 25-én rajtolt Bajko- nurból a Szojuz—32 űrhajó, hogy a Szaljut—6 űrállomásra juttassa az új állandó személyzet tagjait: Vlagyimir Ljahovot és Valerij Rjumint. A két űrhajós azóta már nagy munkát végzett a Szal- juton: végrehajtotta a „nagyjavítást” és igen sok tudományos kísérletet folytatott. Űrbéli tartózkodásuk időtartama máris a harmadik leghosszabb az űrhajózás rövid történetében — Romanyenko és Grecskó 96, Kovaljonok és Ivancsenkov 140 napig tartózkodott a világűrben. Lja- hov és Rjumin előtt még sok érdekes feladat áll. Egészségi állapotuk, közérzetük, munkaképességük kiváló, így változatlan energiával folytatják a munkát. A jelenlegi űrexpedíció tagjai eddig két teherűrhajót fogadtak. A Szojuz—33 hajtóművének hibája miatt azonban eddig nem jött létre személyes találkozás újabb expedíció tagjaival és az űrkettős nagyon várja már a földi társak küldötteit. marasztaló táj Ilyen környezetben élni, dolgozni jó. A pörbölyiek ilyen környezetben élnek, dolgoznak. Nem csoda, ha ez a valamikori puszta egyre nő. Innen nem vágynak el az emberek. Aki ide jön, itt is marad. Munkát kap, letelepszik, házat épít. E csodás környezetben élő emberekről szól 4. oldalunkon a pörbölyi magazin. Prága Koszigin-Husák találkozó Alekszej Koszigin. az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke pénteken, csehszlovákiai baráti látogatásának befejező napján a reggeli órákban a Magas-Tátrából repülőgépen visszatért Prágába. Délelőtt a prágai Várban Alekszej Koszigint fogadta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köztársasági elnök. A megbeszélés folyamán főként olyan kérdéseket vitattak meg, amelyek a sokoldalú és eredményes csehszlovák—szovjet együttműködés további elmélyítésével függnek össze. Ezután Gustáv Husák átadta Alekszej Kosziginnak a Klement Gottwald-rendet, amelyet a szovjet kormányfőnek néhány hónappal ezelőtt, 75. születésnapja alkalmából ítéltek oda a CSKP és az SZKP közötti testvéri kapcsolatok, valamint a csehszlovák—szovjet barátság, szövetség és együttműködés fejlesztésében szerzett személyes érdemeiért. Délben Gustáv Husák díszebédet adott a szovjet miniszterelnök tiszteletére. Nyikolaj Faggyejev elutazott hazánkból
