Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-05 / 103. szám

1979. május 5. Képújság 3 Elnökségi ülés a TESZÖV-nél A kertészeti társulás egy éve Tegnap tartotta soron lévő ülését a Tolna megyei Mező- gazdasági Szövetkezetek Szö­vetségének elnöksége. Az ülésen jelentés hangzott el a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, tájékoztat­ták az elnökséget a Kölcsö­nös Támogatási Alap tevé­kenységéről, valamint a Tol- na-Mözs és környéke zöld- ség-gyümölcstermelési, érté­kesítési társulás, a KEGE te­vékenységéről. A KEGE 1977-ben alakult hét szövetkezet részvételével, s idén lépett a tagok sorába a tnadocsai Igazság Szövetke­zet. Az együttműködés gesz­tora, törvényes képviselője a mözsi tsz. A közös feladato­kat, a távlati fejlesztés irány­vonalát — meghatározott ügyrend keretei között — az intéző bizottság szabja meg. A taggazda^gok káposzta- féléket, sárgarépát, vörös­hagymát, zöldbabot, zöldbor­sót, paradicsomot, zöldpapri­kát és gyümölcsféléket ter­mesztenek. A zöldborsó és a zöldpaprika kivételével a ta­valyi terméseredmények jó­val meghaladták az 1980-ra országosan előirányzott szin­tet. Tavaly 964 hektár volt a szántóföldi zöldség területe, síkfóliás termesztés 25, hajta­tott fóliás termesztés 8 hek­táron történt, s összesen 2,7 millió bérpalántát készítet­tek. Idén a szántóföldi zöld­ség területét 1260 hektárra emelik, a hajtatott felület marad 8 hektár. A KEGE tag­gazdaságainak, valamint a háztájinak a termelése a Paksi Konzervgyár összes fel­vásárlásának 20 százalékát, a megyei ZÖLDÉRT Vállalat felvásárlásának pedig 46 szá­zalékát teszi ki. A helyszíni szaktanácsadás mellett komplex, és rész- technológiákat dolgoztak ki és ezek adaptálásával segítet­ték a taggazdaságok termelő munkáját. Komplex techno­lógiát dolgoztak ki a zöldbab gépesítésére, résztechnológiát pedig többek között a vetés előtti magkezelésre, a palán­tadőlés elleni védekezésre, a tápkockák földkeverékének előkészítésére, valamint a vegyszeres talajfertőtlenítés­re. A gazdaságok egyébként laboratóriumi vizsgálatokon alapuló szaktanácsadás sze­rint kezdték meg a tápanyag­gazdálkodást tavaly ősszel, illetve ez évben. Jelentős az előrelépés az új eljárások bevezetésénél; míg 1977-ben csak 2 gazdaság vezette be 5 hektáron a síkfóliát, addig ta­valy már 4 gazdaság folyta­tott sikeres munkát, de már 26 hektáron. Idén mindegyik gazdaságban találkozhatunk síkfóliával. A kooperáció kiterjed a meglévő gépek kapacitásának jobb kihasználására, az új technológiákra, valamint • a kézi munkaerő jobb kihasz­nálására. Az igényeknek megfelelően tavaly a 15 mun­kagép összesen 340 órát dol­gozott a társgazdaságokban. A kézi munkaerő kooperáció eredménye: 3 gazdaságban összesen 8571 órát dolgoztak az asszonyok: ezzel a munká­val segítették a fólia alatti termesztést Mözsön, az alma­betakarítást Bogyiszlón, és a hagymaosztályozást Szedre­sen. Már az egy év alatt gaz­daságonként kialakultak a specializálódás körvonalai. Központi áruosztályozó telep megvalósítását tervezik, s ez­zel jobb minőségű árura, s vele párhuzamosan jelentő­sebb exportra lehet számíta­ni. A KEGE programokkal, technológiákkal, a tapasztala­tok átadásával segíti szervez­ni és fejleszteni a háztáji zöldségtermesztést, s ennek eredményei már most üze­menként külön-külön mér­hetők. A társulás egyéves te­vékenysége után jól látha­tók az eredmények, s ezek azt bizonyítják, hogy jelen­leg is és a jövőben is a tár­sulásos alapon összefogott termelői és értékesítési mun­ka a kertészeti üzemágban igen eredményesen alkalmaz­ható. k Az OKGT a BNV-n A fonalfestés legújabb módszerei A tavaszi budapesti nem­zetközi Vásáron csaknem százféle termékének több mint 160-féle változatát mu­tatja be az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt — jelen­tette be pénteki sajtótájékoz­tatóján Bán Ákos, a tröszt vezérigazgatója. A 18 vállalat termékei közül BNV-díjra terjesztették elő- a Tiszai Kő­olajipari Vállalat újfajta ada­lékolt edzőolaját, a Komáro­mi Kőolajipari Vállalat hid­raulikaolaját és a nagy nyo­mású kísérleti intézet auto­matizált laboratóriumi reak­torrendszerét. Ez is jelzi, hogy a tröszt vállalatai nagy erőfeszítéseket tesznek a ter­mékszerkezet korszerűsítésé­ért, s ezzel együtt az ország és a lakosság minél jobb el­látásáért. Az idén újabb 24 ezer—25 ezer háztartást kap­csolnak be a vezetékes gáz­ellátásba, mintegy 80 ezret pedig a palackos pb-gázellá- tásba. (Tudósítónktól). Az MTESZ megyei szervezete által ren­dezett műszaki hónap kere­tében a TMTE selyemszak­osztálya ülést tartott Tolnán. Nagy érdeklődést váltott ki Pfundtner Antal vegyi-gépész mérnpk, műszaki osztályveze­tő előadása a fonalfestés leg­újabb módszereiről. Az előadásból kitűnt, hogy a most folyó beruházás be­fejezése után Tolnán lesz Közép-Európa legnagyobb és legkorszerűbb fonalfestödéje. Elektromos kártyarendszer vezérli majd a festés műve­letét. A nagy értékű gépek kihasználása érdekében fo­lyamatos munkarendben üze­mel majd a részleg. Az elő­adást sok kérdés és hozzá­szólás követte. SCHÄFFLER ÁDÁM Egy kopaszkás, fehér bajszít aggastyán napon­ta felkapaszkodik a me­netrend szerinti buszjá­ratra Pakson, elutazik a konzervgyárig, ott leszáll, bebotozik az irodaépület­be, egészen a könyvtárig. Felveszi műszálas, kék köpenyét, leül a kölesön- zőpult mögé, és hipp- hopp, a fájós lábú aggas­tyán már nincs is sehol. Helyette egy olyan ener­gikus, tettre kész könyv­táros tevékenykedik dél­utánig, aki az elmúlt esz­tendőben megkapta a Szocialista kultúráért ki­tüntetést is. Székely Sándor a legidő­sebb könyvtáros Tolnában, de valószínű, hogy az országban is. Nyolcvanhét esztendős. Fiatal férfival beszélget, fag­gatja, mi érdekli, aztán a könyvekről mesél, a férfi elé rakja őket, aki zavartan bele­lapoz némelyikbe, aztán né­hány népszerű történelmi művel a hóna alatt távozik. Sándor bácsi aggodalmas pil­lantást vet utána: vajon rendszeres olvasóvá válik-e majd? Székely Sándor messziről került Paksra. Nagyenyeden született, 1892-ben, édesapja bognármester volt. Hét test­vére közül mindegyik kapott valamilyen mesterséget, őt taníttatták: Nagyenyeden, az­tán Budapesten. A főiskolát úgy végezte el, hogy közben 1914-ben behívták katoná­nak, négy évig katonáskodott Kolozsváron, aztán kapta kéz­hez a diplomát, 1918-ban. — Ide neveztek ki, Paksra. Itt volt az első munkahelyem, meg az utolsó is. Kis telepü­lés volt akkoriban Paks, de nekem azért tetszett. Gyönyö­rű erre a Duna, és nekem nagy élvezetet jelentett át­úszni... 1920-ban nősültem meg, akkor vált véglegessé, hogy itt telepedek meg. Hat­van esztendeje lakom ugyan­abban a házban... Paksi szü­letésű a három gyermekem... 1944-ben lettem iskolaigazga­tó, 1957-ig, amíg nyugdíjba nem mentem — hatvanöt éve­sen — tanítottam, és mellet­te a paksi iparosdalárda kar­mestere voltam. Hegedűtanít­ványaim is akadtak. Igen mozgalmas volt mindig az életem. Sok is volt a kilenc­évi nyugalom 1966. április el­sejéig, amikor újra munkába álltam, könyvtárosként! — mondja. Számoljunk csak: második munkába állásakor hetven­négy esztendős volt Székely Sándor. És annyi energiával kezdett a munkának, hogy újításainak híre ment: ő volt az az üzemi könyvtáros, aki a legutóbbi évekig naponta kijárt, kis irattáskáját meg­tömve könyvvel, a munka- padokhoz vitte az olvasni­valót... Akkoriban ötszáz be­iratkozott olvasója volt. — Sajnos, most csak há­romszáznégy! Mióta nem tu­dok már úgy jönni-menni, mint régen... — búslakodik, habár igazán nincs oka rá, a konzervgyárnak ezerhatvan dolgozója van. Hiába, a mértéket maga szabja magának: ő kevésnek tartja olvasóit. Azt mondja, ha nem javul még a lába, végleg nyugdíjaztatja magát: átadja hivatalát, valami fia­tal, tenni vágyó nyugdíjasnak. — Vajon mi a titka az élet­kedvnek, derűnek, friss szel­lemnek, amit a mai napig megőrzött? — Bizonyára szerencse kér­dése, ha az ember ilyen hosz- szú ideig megússza komo­lyabb betegség nélkül. De ez csak az egyik része a dolog­nak... Nagyon fontosnak tar­tom a nyugodtságot. Én nem szívtam mellre semmit... Pró­báltam megkeresni minden­nek a jobbik oldalát, azt a részét, ami a leginkább el­viselhető. Hiszen voltak az én életemben is nehéz idősza­kok: túl kellett kerülni a gondokon. Jövőre hatvanéves házas leszek. Mai napig nyu­galomban, harmóniában élünk a feleségemmel... Nem voltam mindig mintaférj, de megtaláltam a módját, hogy nevetésre fordítsam a felesé­gem bosszúságát... Humor­érzék, jó ízű nevetések nél­kül sem érdemes élni! Aztán a munka... Aki örömmel és sokat dolgozik, az nem emész­ti magát fölösleges dolgokkal. Nem ér rá! És nem is unat­kozik. Mert én azt is bűnnek tartom! * Székely Sándor bácsi hat­vanegyedik éve dolgozik. Fáj a lába, de mindennap meg­jelenik a kölcsönzés idejére a konzervgyári könyvtárban, rendszeresen lépést tart az új könyvekkel, minden sta­tisztikai kimutatást példásan vezet. Még egyetlen reggel sem érezte, hogy elég volt, még sohasem maradt otthon indokolatlanul, vagy várat­lanul. Valahogy így kéne nekünk is megöregedni. VIRÄG F. É. Fotó: Komáromi A népi ellenőrzés életéből A népi ellenőrzés meg­alakítása után, az igen kis létszámú függetlenített ap­parátus munkájának segí­tésére hozták létre a terü­leti bizottságok mellett a szakcsoportokat. Ezek a munkaközösségek népi ellenőrökből álltak és ágazatonként, szakmai vé­leményező testületként mű­ködtek. Fennállásuk óta többször változott a tevé­kenységi körük, összetéte­lük és a csoportok száma is. Helyenként és időnként önálló témavizsgálatokat végeztek, majd más helye­ken a szakcsoportok külön­féle okok miatt megszűntek működni. A népi ellenőrzé­si munka továbbfejlesztésé­nek a követelménye többek között előtérbe állította a szakcsoportok helyének, szerepének, működési terü­letének, munkamódszeré­nek a felülvizsgálatát is. Számos kérdés tisztázódott, lehetővé vált a feladatkö­rük pontosabb megfogal­mazása. A szakcsoportok a népi ellenőrzési bizottságok mel­leit működő információs és tanácsadó szervek. Fő fel­adatuk, hogy biztosítsák a NEB-ek rendszeres tájé­koztatását, .segítsék az egyes ellenőrzési feladatok szer­vezését, és azok szakszerű­ségét. A csoportokat általá­ban ágazati tagozódás sze­rint kell megszervezni. öt évvel ezelőtt a me­gyében a népi ellenőrök mintegy húsz százaléka dol­gozott a szakcsoportokban, ma 190-en tevékenykednek, a népi ellenőrök körülbe­lül 14 százaléka. A szakcso­portok négy fő területre összpontosulnak, így van építési-közlekedési, mező- gazdasági, kereskedelmi és szociális-kulturális terüle­teket érintő. Egy-egy NEB mellett nyilvántartanak még jogi és ipari szakcso­portot is. A korábbi években egyes NEB-ek mellett ezen felül szerveztek még pénzügyi, közgazdasági, munkaügyi és sajtó szakcsoportokat is. Az élet igazolta, hogy ilyen sokrétű feladat mellett — melyet a népi ellenőrzés el­lát — már nem lehetett megszervezni, átfogni a szerteágazó szakcsoporti te­vékenységet is. Tovább bo­nyolította a helyzetet, hogy a különböző szervek által létrehozott Bizottságokba, munkaközösségekbe az érintett szakmák legkivá­lóbb képviselőit választot­ták meg, vagy kérték fel, ezért sok esetben egy újabb tanácskozási fórum alakult ki ugyanarról a témáról, nagyjából azonos személyek részvételével. Ezért határozott úgy a megyei NEB, már az elmúlt évben, hogy a szakcsopor­tok helyzetét felül kell vizsgálni, ha szükséges fel­frissíteni és újjászervezni őket. Hasznos segítséget ad eh­hez a KNEB szervezésében megtartott ágazati tájékoz­tató, ahova a szakcsoporti vezetőket is meghívták. A megyei NEB is tervezi az ágazati megbeszélések tartását, ahova az alsóbb- fokú NEB-ek mellett, ú'já- szervezett szakcsoportveze­tőket is meghívják. A megyei NEB mellett működő közlekedési szak­csoport már meghatározta saját feladatait. Előkészítés alatt van az építési szak­csoport ülése és teljesen újjászervezik az egészség­ügyi-szociális, valamint a kulturális szakcsoportot. A megyei bizottság mel­lett működő szakcsoportok feladatai közé tartozik majd a járásiak munkájá­nak segítése is. IHÁROSI Palántázzák a káposztát a tolnai Aranykalász Szövetkezetben Székely Sándor kölcsönöz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents