Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-05 / 103. szám
Képújság 1979. május 5. 3! yw, . 'K TT í %Aligha van község megyénkben, mellyel kapcsolatban régebbi híradásról tudnánk szolgálni, mint Mórágyról. Kereken 25 millió éves lehet az a delfincsigolya, mely a Pannon-tenger emlékeként innen előkerült. Jóval „közelebbi” időről vallanak az itteni Xűzkődomb leletei, ahoi nagy régészünk, Wosinsky Mór nyomán elnevezett lengyeli kultúra népének nyomai kerültek elő. Mórágy tehát az emberi emlékezet és az írott történelem határain messze túlterjedő idők óta lakott hely. Az ezzel kapcsolatos legrégebbi doku- mentunokat, tárgyi emlékeket az időközben Bátaszékre költözött, egykori körzeti orvos — dr. Csanády György — magángyűjteménye őrzi. Az újkori Mórágy története az 1724-es újratelepítéssel kezdődik, amikor francia eredetű, valamikori hugenották is érkeztek a festői fekvésű településre. 1870-ben 1765 lakója volt Mórágynak, napjainkban kereken 1100 van. 1944. november 27-én Mórágy volt Tolna megye első felszabadult faluja, a község alsó részét már a kora hajnali órákban elérték a szovjet csapatok. Apróságok, érdekességek — 1913-ban 414 volt, most 360 ház van a faluban. Az utolsó tíz évben csak 6 új ház épült, de a felújítottak, modernizáltak számát még a legtapasztaltabb helybeliek se tudják megadni. — A legsajátosabb „háztáji” állattenyésztése Mórágyon Forster Jakabnak van. Ö ugyanis nutriákkal foglalkozik. — Itt a megye legkisebb gyógyszertára, a Petőfi utcában, mely havonta átlagosan 21 ezer forintot forgalmaz. Vezetője, Clobocher Mária szerint ő az utolsó mórágyi gyógyszerész, mert ilyen kis helyre bajos utánpótlást kapni. — A bátaszéki kenyérnél különbet aligha lehet találni a megyében. Mindennapi kenyerünk ide is Bátaszékről érkezik, de vas következetességgel késve, délelőtt 10—11 óra tájban. Az is előfordul, hogy a bolt zárásakor. Igazuk van a helybelieknek, amikor ezt nehezen tudják megérteni. — Kismórágyon tavaly szeptembertől az ottjártunk előtti napig, május 2-ig nem volt levélkézbesítő. Ez az „apróság” természetszerűen együtt járt az újságok olvasottságának visszaesésével. Hozzávetőleg 80—90 előfizető mondta le a lapot (közülük mintegy húszán a miénket), nem számolva az áruspéldányok számának nullára csökkenését. — A megye alighanem legszebben metszett almafái, még alakfák formájában is, az itteni Petőfi utcában láthatók. — A „Laab-käse” (sajtféleség) nevének eredete a feledés homályába veszett. Sajnos maholnap készítésének receptjével is ez történik. A tehéntúróból gyúrt gombócokat cserépedényben érlelték, időnként kivették a fedő alól, megtörölgették, majd végül polcra rakták száradni. A vöröses belsejü végeredmény állítólag fejedelmi étel volt. — A magyarországi németek legtisztességesebb mozgalma volt a „Hűséggel a hazához” elnevezésű, melyet a volksbundisták „hűha” gúnynévvel illettek. Kolep Ke- resztélyt, a mozgalom helyi alapítóját elhurcolták a németek és éppúgy soha nem jött vissza, mint az ugyancsak német ajkú Binder Já- nosné, akit Pécsett tartóztatott le a Gestapo. — A Lajvér patak egyik hídjának rendbe hozatala hiányzik ahhoz, hogy a helyi postához be tudjon járni a postaautó és a csomagokat ne kelljen több száz méterről, az autóbusz-állomástól oda- talicskázni. — Egy foltozócipész, egy női fodrász, két varrónő, egy villanyszerelő, egy kőműves és két bérfűrészelő képviseli fő-' vagy másodállásban, részben nyugdíjasként Mórágyon a szolgáltatóipart. Van egy merőben sajátos „szolgáltatás" is, a vízszállítás. Az egészséges ivóvizet Alsónáná- ról szállítják ide, ugyanis a községi kutak vizének fogyasztását tiltja a KÖJÁL. — A Bátaszék—Bonyhád közötti út korszerűsítéséről (éppen a mórágyi szakaszról) márciusban közöltünk fényképet lapunkban. A munkák félbeszakadtak, a félig kész út talán balesetveszélyesebb, mint a régi volt. Jogos a helyiek kérdése, hogy mikor következik a folytatás. — A társadalmi munkát idéztük tegnapi mórágyi „előzetesünkben”. Tavaly Í20 ezer forint volt a végzett társadalmi munka értéke. Ez a korábbi számokhoz viszonyítva kétségtelen emelkedés, de ha a lélekszámhoz mérjük, alig több, mint fejenként 100 forint. Ami pedig nem sok. — Az általános iskolában a tanulók 45 százaléka tanul németül. Már az első osztályban elkezdik az oktatást. Egy tanuló már német nyelvű gimnáziumban érettségizett, egy pedig az idén nyert felvételt. Régi pincék — helye Mórágy régi címerében szőlőfürtök díszlenek. A tanácsház — ma már tanácsi kirendeltség — főbejárata.fölött nem kevésbé. Az érkező úton-útfélen pincebejáratokat lát. Szőlő azonban a faluban manapság már gyakorlatilag nincs. Kipusztult, felhagytak művelésével, nem telepítettek újat. Ha agrártörténeti tanulmányt írnánk, ezzel bőségesen lehetne és kellene is foglalkozni. Itt és most csak vegyük tudomásul. Azt viszont már nehezebb tudomásul venni, hogy a sok (még romba nem dőlt) pince üresen és kihasználatlanul áll raktárhiánnyal küzdő korunkban. Szép és üdvös egyik-másik helytörténeti vonatkozású, vagy éppen úttörők részéről történő fel- használása, a többség azonban mégis üres. Pedig akár gombapince is lehetne... Német nemzetiségi együttes Ahogy beszélni kezd, az arca kipirul az izgalomtól. Mindent egyszerre akar elmondani. Lelkesedése átragad rám is. Azt hiszem, itt van a titok nyitja, valahogy így győzi meg a falubelieket is Glöckner Já- nosné. — 1976 őszén alakult az énekkar, a „Reicht brüderlich die Hand” (Nyújtsd baráti jobbodat) vetélkedőre. Tizenketten kezdtük. Azóta már 26 tagú táncegyüttesünk is van. Bonyhádon négy alkalommal szerepeltünk, többek között a völgységi hagyományőrző napokon, azután Páriban, Bátaszéken, Komlón, Báta- apátiban és most legutóbb május 1-én, Szekszárdon. — Nagyon sok segítséget kaptunk még az induláskor és azóta is a falubeliektől. Adatközlőink voltak: idős Forster Keresztély, Theisz Jakabné és még sokan mások. A tánclépéseket de sokszor elpróbáltuk, de megérte! — 1976-ban járt nálunk Kurt Petermann, a lipcsei táncarchívum vezetője, aki gyűjtött nálunk, s amikor 1977-ben újra ellátogatott a községbe, levetítette a rólunk készített filmet. — A legelső népviseleti ruhát én vettem meg a saját pénzemen, aztán akadtak követőim. Az egészben még az a nagyon szép, hogy a lelkesedés a magyar anyanyelvűeket is magával ragadta, ők is énekelnek az énekkarban. — Az utánpótlásra is nagy gondot fordítunk. 35 gyermektáncosunk van. Nekik külön van „zenészük” a kis harmadikos Krutki Gábor személyében. Velük Gál László, a felnőtt együttes egyik táncosa foglalkozik, heti három alkalommal, míg a „nagyokkal” heti két alkalommal Glöckner János művészeti és Hein Péter zenei vezető próbál. — Tervbe vettük, hogy felelevenítjük a régi búcsút, ami három napig tartott és nagyon látványos volt. Már gyűjtöttünk is anyagot, az utolsó búcsúbíróktól. Meglátják, ezt is megcsináljuk! Ha megrendezzük, ígérjék meg, hogy eljönnek, meglátják, nem bánják meg. Megígértük. Az ötödikesek szabadtéri tornaórája Európa térképen (a néprajzi térképre gondolunk), az utóbbi néhány ezer évben történt némi változás. Ezek egyik-másikát szá% mon tartják a tudósok, de azt már a Francia Akadémián is aligha, hogy az 1724-es újratelepítés idején Mórágyra gall földről elüldözött hugenottaszármazékok érkeztek. A Wiandt- tá németesült „Viande” név épp úgy erre vall, mint a temetőben található síremlékek egyik-másika, melyeken olyan szokatlan motívumok is fellelhetők, mint az Anjouk híres lilioma. Amikor dr. Csanády János hosszú évekkel ezelőtt a faluba érkezett és megkezdte felbecsülhetetlen értékű gyűjtőtevékenységét, joggal tűnt fel neki az itt mindennapos, de máshol nem használatos „agyő” (adieu) és „gardi-mama” (garder, gardírozni, őrizni) francia eredetű kifejezés. Mórágyi magazinunkat helybeli olvasóink szíves segítségével összeállította Pordán Jánosné, Ordas Iván és Szepesi László, aki a fényképeket is készítette. Legközelebbi magazinunkat Ma- gyarkesziben készítjük, ahová május 7-én, hétfőn látogatnak el munkatársaink. Klubkönyvtár — Háromezer kötet könyvünk van — mondja Nagy Árpádné pedagógus, a klubkönyvtár vezetője. — Heti három alkalommal kölcsönzőnk. Szívesen olvas a község lakossága. Az elsősök már jönnek, a legidősebb olvasónk hetvenéves. Kétszáz- hetvenhárman járnak hozzánk. A középiskolások főleg verseket és a kötelező irodalmat kérik. A közép korosztály Móriczot, Mórát, Mik- száthot és Jókait kedveli, de sokan olvasnak krimit is. Az idősebbek általában így kérnek: — Valami szép, szerelmes könyvet kérek. Egy honvédtábornok emlékezete Sokan sokáig nem akartak hinni Müller Márta idős, nyugdíjas tanítónőnek. Pedig igaza van. Más irányú kutatások jóvoltából pontosan tudjuk, hogy az aradi 13 vértanú tábornok egyikét, a republikánus érzelmeiről híres kitűnő lovastisztet, Nagysándor József tábornokot menekülés (sőt állítólag ellenállásszervezés) közben Tolna megye Dunához közeli részein, egy földbirtokosnál fogták el a császáriak. A földbirtokos a hazafias érzelmű Forster- család egyik tagja volt, a színhely — ezzel kapcsolatban már szabad az „állítólag” kifejezést használni — a volt mórágyi orvoslakás mai konyhája. Anjou-liliommotívum az egyik sírkövön mniCERomoK
