Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-05 / 103. szám

2 Képújság Tory-győzelem Péntek esti kommentárunk. Angliában megtörtént a fordulat, amit voltaképpen már mindenki jó előre sej­tett. A konzervatívok vissza­tértek az „ellenzéki sivatag­ban tett, évekig tartó vándor­lásból”. Margaret Thatcher asszony Anglia első női mi­niszterelnöke lesz, s egyben az első nő, aki fejlett tőkés országban egy kormány élére kerül. A 635 mandátum közül 523- nak a sorsáról már pénteken délelőtt kiderült: a konzer­vatívok 263 mandátumával szemben 249 munkáspárti és 7 liberális mandátum áll. Az arányokat figyelembe véve ez 50 mandátumnyi konzer­vatív nyereséget és 33 mun­káspárti visszacsúszást jelent a megelőző parlamenthez ké­pest. A további kombinációk így voltaképpen már fölösle­gesek: a hiányzó mandátu­mok ugyanis nagy többségük­ben olyan vidéki választókerületeké, ahol a konzervatív sza­vazók voltak többségben. Az eredményen túlmenően szükséges az angol választások elemzése mind társadalmi, mind személyi viszonylatban. Ami az első és nyilvánvalóan fontosabb kérdést illeti; a rendkívül érett brit polgári demokráciában a kétpárt-rendszer kínálta választási lehetőség természetszerűen nem jelenti a társadalmi rendszerek közötti választást. Sőt, osztályszempontból sem le­het egyértelműen megvonni a határokat: a bérből és fizetésből élő középrétegeken túl az angol munkások mintegy 20 száza-' léka is a konzervatív szavazók táborához tartozik. Az angol munkásosztály óriási többsége persze azért a labour pártot tá­mogatja, s ami ennél is fontosabb: a szakszervezeteket, az angol munkásosztály érdekképviseleti szerveit eltéphetetlenül szoros szálak fűzik a munkáspárthoz. Az angol burzsoázia és a banktőke vezetése viszont a konzervatívok mellett áll.- A jelenlegi helyzet megértéséhez, s egyben a munkáspárti vereség okának felderítéséhez mindenekelőtt az angol gazdaság helyzetére kell felhívni a figyelmet. A munkáspárt 1974-ben olyan helyzetben vette át a hatalmat, amikor a megelőző kon­zervatív kormányt voltaképpen az angol bányászok nagysza­bású sztrájkja buktatta meg. Az olajválság kibontakozása, valamint a tőkés gazdaság visszaesésével párosult infláció eb­ben az időben rendkívüli erővel sújtotta az angol gazdaságot. A munkáspárt a fennálló erőteljes szervezeti kapcsolatok elle­nére sem tudott olyan stratégiát kidolgozni, amelyet a szak- szervezetek elfogadhatónak minősítettek volna. Sőt, a szak- szervezetek a magas inflációs ráta ellenére több mint két évig elviselték a munkáspárti kormány által megszabott béreme­lési korlátozásokat. Ez a gyakorlatban azt eredményezte, hogy a reálbérek csökkentek és ugyanakkor a termelés visszaesése következtében nőtt a munkanélküliség. Ezen a helyzeten alap­vetően az Északi-tenger olajának feltárása sem változtatott, amelyről pedig a labour-kormányok azt hitték, hogy új fel­lendülést hozhat. A konzervatívok ezek tudatában alakították ki rendkívül agresszív választási kampányukat. Ennek középpontjában az állott, hogy csökkentik az adókat, különösen a vállalati adót — hogy ily módon a tőkéseket erőteljesebb üzleti tevékeny­ségre ösztökéljék. A másik oldalon meglovagolták a „szakszer­vezeti hatalom” és a sztrájkok zavaró hatása miatt a közép­rétegekben felgyülemlett türelmetlenseget. azt ígérve, hogy „megfékezik” a szakszervezeteket. Végső soron ez a két ténye­ző — és mögöttük alapvetően az összehangolt labour-szak- szervezeti stratégia hiánya — vezetett a konzervatívok győ­zelméhez. Személyi szempontból azért van fontossága a választási eredménynek, mert Thatcher asszony személyében a toryk agresszív jobboldala került a miniszterelnöki székbe. Míg ugyanis Callaghan és a munkáspárti kabinet vonala nem kü­lönbözött lényegesen a konzervatívok úgynevezett „progresz- szív” szárnyának álláspontjától, Thatcher asszony egy másik csoportot képvisel. Ez mind bel-, mind külpolitikai szempont­ból komoly kérdőjeleket vet fel. A belpolitikában e pillanat­ban elkerülhetetlennek látszik a „kemény” kormányfő és a szakszervezetek közötti konfliktus kiéleződése, ennek minden társadalmi és gazdasági következményével. A külpolitikában feltehetően reakciósabbá válik Nagy-Britannia Afrika-politi- kája és az eddiginél is egyértelműbb „alkalmazkodásra” lehet számítani Washington irányában. —i —e * Margaret Thatcher asszony, leánykori nevén Margaret Hilda Roberts 1925. október 13-án született a kelet-angliai Lincolnshire grófság Grantham kisvárosában. Édesapja, Al­fred Roberts fűszerkereskedő, a városka polgármestere és ta­nácsnoka leánygyermekét gondos neveltetésben részesítette. A metodista füszerkereskedő lánya általános és középiskoláit szülővárosában végezte, majd az oxfordi egyetemen vegyé­szeiből szerzett tudományos fokozatot. Ezt követően ipari ve­gyészként dolgozott, de később jogi tanulmányokba kezdett és ügyvédi vizsgát is tett. A korai iskolás korától öntudatos, határozott és nagyra- törő Roberts-lány 1953-ban ment férjhez a nála tizenegy év­vel idősebb Denis Thatcherhez, aki nyugalomba vonulásáig egy olajtársaság igazgatójaként dolgozott. Két gyermekük van. Thatcher asszony korán belevetette magát a politikai életbe, és mindjárt a konzervatív párt színeiben. Harmadik nekifutásra, 1959-ben, London egyik konzervatív északi ke­rületében, Finchleyben választották meg végül képviselőnek. Thatcher asszony azóta is Finchley konzervatívpárti képvi­selőnője. Politikai arcképe ismert: szélsőséges jobboldali nézetei heves kommunistaellenességgel és a szabad versenyes kapita­lizmus már-már idejét múlt dicsőítésével párosulnak. Fokozni kívánja Anglia fegyverkezését és ígérete szerint „vaskézzel” lép fel a bűnözés ellen. Margaret Thatcher párt­elnök a miniszterelnöki re­zidencia, a Downing street 10. előtt. (Képtávírónkon érkezett.) Hanoi Érdemi tárgyalásokat, hadifogolycserét! Zalai István, az MTI tu­dósítója jelenti: Hanoiban pénteken 5 órán át tartott a vietnami—kínai kormányközi tárgyalások harmadik ülése, amelyen elő­ször Phan Hien vietnami kül­ügyminiszter-helyettes be­szélt. A vietnami delegáció veze­tője nagyon súlyosnak ne­vezte a határtérségbeli hely­zetet, s azt hangoztatta, hogy igen nagy a két delegáció fe­lelőssége. Phan Hien részle­tesen elemezte a legutóbbi ülésen előterjesztett kínai in­dítványt, amely — mint mondotta — „az első pont­tól, a békés egymás mellett élés öt elvének hangoztatásá­tól eltekintve, a kétoldalú kapcsolatokon túlmenő kér­déseket vet fel. Megfeledke­zik arról, hogy a két fél a vietnami—kínai viszony ren­dezésére ült össze.” „A kínai indítvány — jelentette ki — ésszerűtlen és arrogáns köve­teléseket tartalmaz”. Mint ismeretes, a kínai in­dítvány azt követelte, hogy Vietnam fogadja el a szovjetellenes célzatú „hege­móniaellenes tételt” és vonja ki — az egyébként nemzet­közi megállapodások alapján ott-tartozkodó — csapatait Kambodzsából és Laoszból. A szovjet—vietnami szer­ződést támadó kínai kijelen­tésekre válaszolva Phan Hien kijelentette: „Ez nem katonai szövetség, s nem irányul harmadik or­szág ellen. Kínának nincs semmi félnivalója a szerző­déstől, hacsak nem követ el agressziót Vietnam ellen”. Phan Hien visszautasítot­ta azokat a kínai követelése­ket is, hogy Vietnam mond­jon le a Paracell- és a Spratly-szigetek feletti szuve­renitásáról, fogadja vissza a Vietnamból Kínába távozott hoák százezreit. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Kína nem adott vá­laszt a határtérségben ural­kodó feszültség csökkentésére tett vietnami javaslatra, ugyanakkor a kínai vezetők ismét háborúval fenyegetőz­nek. „Ebből egyetlen követ­keztetést vonhatunk le: Kína fenn akarja tartani a feszült­séget, hogy fokozhassa a Vi­etnamra gyakorolt nyomást, hogy akkor találjon ürügyet újabb agressziójára, amikor csak akar”. A tárgyalások során Phan Hien ezek után kiegészítő indítványt tett: a következő üléseken felváltva tárgyalják meg a vietnami, illetve a kí­nai javaslatok egy-egy pont­ját. így a negyedik ülésen napirendre kerülhetnének a feszültség csökkentését szol­gáló sürgős intézkedések, az ötödiken pedig a két állam viszonyának normalizálása, a békés egymás mellett élés öt elve alapján. Ezután Han Nien-lung vá­laszbeszéde következett. A kínai iküldöttségvezető ezút­tal lényegében megismételte a korábbi üléseken tett Viet­nam- és szovjetellenes kiro­hanásait, és követelte, hogy Vietnam fogadja él Kína ul­timátum jellegű, nyolcpontos indítványát. A találkozót követően Phan Hien külügyminiszter­helyettes. a vietnami delegá­ció vezetője sajtóértekezletet tartott, ahol közölte: a kínai fél a mai ülésen is előfelté­telektől tette függővé a viet­nami—kínai kapcsolatok ren­dezését. A pénteki ülésen elő­terjesztett vietnami kiegészítő javaslatokat pedig a kínai de­legátus azzal utasította vissza, hogy „ez nem fontos kérdés”. Beszámolt arról is, hogy a kínai küldöttség vezetője nem vette át a 240 kínai hadifogoly nevét tartalmazó vietnami lis­tát sem, azt állítva, hogy ez jelentéktelen ügy, s utal­ják a vöröskeresztes társasá­gok hatáskörébe. Phan Hien feltette a kérdést: vajon mi­lyen alapon beszél a kínai fél jóakaratról, tárgyalási kész­ségről, miközben egy milli- méternyivel sem hajlandó előbbre vinni a tárgyalások ügyét? A vietnami—kínai tárgya­lások pénteki, harmadik napjának befejező eseménye­ként Han Nien-lung külügy­miniszter-helyettes, a kínai küldöttség vezetője — először Hanoiba érkezése óta — saj­tóértekezletet tartott, ame­lyen Vietnamra próbálta há­rítani a felelősséget a tár­gyalások eredménytelenségé­ért. A vietnami javaslatok visszautasítását azzal indo­kolta, hogy azok szerinte „nem tartalmazzák a lénye­ges problémákat”. A kínai küldöttségvezető lényeges problémának tartotta azt is, hogy Vietnam nem hajlandó elfogadni ' a „hegemónia­ellenes” tételt. A vietnami—kínai tárgya­lások harmadik ülése sem ho­zott tehát eredményt. A kí­nai küldöttség az eredeti vi­etnami javaslatok után most a kiegészítő indítványokat is visszautasította. Hanoi kül- ügyminisztériumi források szerint „Kína ugyanazt a po­litikát folytatja a tárgyaló- asztalnál, amely a vietnami —kínai kapcsolatok romlásá­hoz, a Vietnam elleni agresz- szióljoz vezetett”. E források rámutatnak, hogy aligha vár­ható bármiféle változás a kí­nai magatartásban. Figyelem­re méltó az is, hogy a két küldöttségvezető közül csak Phan Hien vietnami külügy­miniszter-helyettes utalt rá, hogy „a tárgyalások folyta­tódnak, semmi változás sincs”. Olaszország Közzétették az OKP választási programját Róma, Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Az Olasz Kommunista Párt pénteken nyilvánosságra hoz­ta választási programját. A római sajtóértekezlet kereté­ben közzétett dokumentum 46 „programlapból” tevődik ösz- sze és négy részre tagolódik. A csütörtöki római me­rénylet miatt érthető okokból, főként a közrenddel és az ál­lampolgárok biztonságával kapcsolatos kérdésekre kel­lett a párt vezetőinek a saj­tóértekezleten válaszolniok. Pecchioli, az OKP „belügy­minisztere” elutasította Fan- faninak, a szenátus elnöké­nek azt a javaslatát, hogy a közrend védelmében katonai egységeket is vegyenek igény­be. Viszont egyet értene azzal — mondta —, hogy katonák őrizzenek néhány olyan ob­jektumot, amelynek védelme jelenleg a rendőrségre hárul, és ezzel tehermentesítsék a rendőrséget, hogy hatékor nyabban szembe szállhasson a terrorista bandákkal. Pec­chioli a nyomozószervek hatékonyságának fokozására szólította fel a végrehajtó ha­talmi szerveket és a kommu­nisták polgári kötelességé­nek nevezte, hogy együttmű­ködjenek a hatóságokkal a terrorizmus elleni harcban. Achille Occhetto, az MTI római tudósítójának kérdésé­re válaszolva azt mondta, 1979. május 5. A szovjet sajtó napja Május 5-én ünnepelnek a szovjet sajtó dolgozói. Hat­vanhét évvel ezelőtt, ezen a napon jelent meg először a pétevári munkásság első le­gális lapjának, a Pravdának az első száma. 1922 óta min­den esztendőben a szovjet sajtó napjaként emlékeznek meg erről a napról. A Pravda megjelenése új fejezetet nyitott az orosz és a nemzetközi proletársajtó tör­ténetében. Kiadásának elő­készítésében, a szerkesztőségi munka megszervezésében közvetlenül részt vett Lenin is. A munkásság körében ha­marosan népszerűvé vált la­pot a cári hatóságok több íz­ben betiltották, de más-más címmel, újból és újból meg­jelent. A szovjet sajtó a szocialis­ta, majd a kommunista építő­munka szervezőjévé vált, sa­játos eszközeivel segítette a szocialista iparosítást, a me­zőgazdaság kollektivizálását, az ötéves tervek sikeres meg­valósítását, harcolt a fasiz­mus ellen. A szovjet sajtó­ban mindenkor nagy teret kaptak a politikai, ideológiai, ismeretterjesztő írások, vala­mint a visszásságokat toll­hegyre tűző, kritikai hang­vételű cikkek. Május 5-én a moszkvai népgazdasági kiállítás sajtó­pavilonjában újságírók, nyomdászok, kiadói dolgozók találkoznak egymással, s az olvasókkal. Az itt látható tablók jól érzékeltetik a szov­jet sajtó hat évtizedes fejlő­dését. A Szovjetunióban je­lenleg csaknem 8 ezer napi- és hetilap jelenik meg 168 millió példányban és emellett 5 ezer folyóirat 187 millió példányban. A napi- és heti­lapok a Szovjetunió népei­nek 57 nyelvén és 10 idegen nyelven, a folyóiratok 46 „hazai” és 20 idegen nyelven jutnak el olvasóikhoz. * A szovjet sajtó napja al­kalmából Vlagyimir Jakovle- vics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete pénte­ken koktélt adott a nagykö­vetségen. Megjelent Győri Imre, az MSZMP KB titkára, Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke. Király András, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének fő­titkára, továbbá az országos lapok, az MTI, a rádió és a televízió több vezetője és ve­zető munkatársa. Ott volt szá­mos budapesti diplomáciai képviselet sajtóattaséja is. Szovjet dokumentum Az emberiség legfontosabb feladata a fegyverkezési haj­sza megfékezése, a nukleáris háború veszélyének elhárítá­sa. Állandóan folytatni kell a harcot e célokért, széles fron­ton és minden irányban — szögezi le az a szovjet ok­mány, amely körvonalazza a Szovjetuniónak az általános leszerelési programról alko­tott véleményét és javasla­tait. (Mint ismeretes, Kurt Waldheim, az ENSZ főtitká­ra kéréssel fordult a világ- szervezet valamennyi tagál­lamához, hogy fejtsék ki vé­leményüket a leszerelési programról.) A szovjet okmány hangoz­tatja, hogy a nemzetközi enyhülés és az ezzel kapcso­latos pozitív politikai folya­matok valójában csak akkor lehetnek tartósak, ha ezeket követik a katonai enyhülést célzó intézkedések is. hogy pártja hű maradt ahhoz a külpolitikai programhoz, amelyet tavaly februárban dolgoztak ki a keresztényde­mokratákkal a parlamenti többségi megállapodás létre­jöttekor. Az olasz kommunis­ták nem vonják kétségbe azo­kat a dokumentumokat, ame­lyek Olaszország nemzetközi elkötelezettségét szabályoz­zák. Úgy vélekedett ezért, hogy a kereszténydemokrata párt mesterséges falat húz a két párt közé, amikor többek között arra hivatkozva uta­sítja vissza az OKP-val való kormányszintű együttműkö­dést, hogy külpolitikailag el­térő vonalat képviselnek. LAPZÁRTA LAZÁR GYÖRGY AZ I. KERÜLETBEN Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke pénteken a főváros I. kerüle­tébe látogatott. A Minisztertanács elnökét Kékedi György, a kerületi pártbizottság első titkára, Tóth Sándorné tanácselnök, valamint a tömegszervezetek helyi vezetői fogadták és tá­jékoztatták a majd 42 ezer lakosú városrész politikai éle­téről, a pártbizottság irányító munkájáról, a vállalatok, szö­vetkezetek idei terveiről, az első negyedév tapasztalatai­ról. Lázár György ezután a vendéglátók társaságában a Magyar Távirati Irodát ke­reste fel, majd a Magyar Vil­lamosművek új országos te­herelosztó központjába láto­gatott. SZÉKESFEHÉRVÁR Évek magas színvonalú gazdálkodásával, s kiemelke­dő tavalyi termelési eredmé­nyeivel ötödször is kiérde­melte a kiváló címet a Szé­kesfehérvár határában há­romezer-háromszáz hektáron gazdálkodó Vörösmarty Ter­melőszövetkezet. Az ezt ta­núsító oklevelet a pénteken megtartott ünnepi küldött- gyűlésen Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja adta át Tőke Fe­renc tsz-elnöknek. SZÖUL Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár pénteken Tokióból Szöulba érkezett.

Next

/
Thumbnails
Contents