Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-23 / 118. szám

A “ÍnÉPÜJSÁG v 1979. május 23. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 írógépcsere Tóth Zoltánná Tengelicről ezt írja: „...írógépemet még február 13-án leadtam javításra az Irodagéptechnika Vállalat­nak Szekszárdon. Azt az ígé­retet kaptam, hogy két hét alatt megjavítják. Több ízben érdeklődtem — természetesen Tengelicről kellett beutaz­nom—, de nem javították még ki. Legutóbb, amikor ott jártam, kiderült, hogy még márciusban elkészült a gépem, s tévedésből kiadták egy vállalatnak, s azóta is ott használják. Kérdésem, kérhe- tek-e kártérítést a vállalat­tól?».” Olvasónk levelét megküld­tük Radits Tibornak, az Iro- dagéptechnika Vállalat üzem­vezetőjének, aki a következő­ket válaszolta: „...A február 13-án javí­tásra leadott Marica (13024321 gysz.) írógép március 29-én készült el. Ezt a gépet szek­szárdi szervizünk expedíció- sa tévedésből (gyáriszám­csere) egy szekszárdi válla­latnak adta ki, április 11-én. Tóth Zoltánná április 20— 21-én kereste fel szervizün­ket a gép átvétele ügyében. A gépcsere ekkor derült ki. A szerviz expedíciósa intéz­kedett a gép visszacserélésé­Tel efo n szám u n k: 129-01, 123-61. re, de ezt Tóth Zoltánná nem várta meg. Az idegen hasz­nálat 10—11 nap volt, és nem másfél hónap. Kártalanítást fizetni nem tudunk, de ügy­felünk panaszát az alábbi in­tézkedésekkel kívánom orvo­solni: A panaszos részére ki­állított 238 forint összegű számlát sztorníroztattam, a gépet ügyfelünk címére ki- küldtem. További hasonló esetek elkerülése érdekében a szerviz expedíciósát figyel­meztettem munkája ponto­sabb, körültekintőbb ellátá­sára..:" Részjegy Lovász Máriától, Mőcsény- bői kaptuk a következő le­velet, amelyből idézünk: ....Szeretném, ha a segítsé­gemre lennének. A Tolna megyei Ruhaipari Szövetke­zet Paks, bonyhádi részlegé­nél 1976. november 15-től 1978. augusztus 16-ig dolgoz­tam. Amikor kiléptem, a volt munkahelyemen azt ígérték, hogy 1979. március 13-án, közgyűlés után a nekem járó részjegyet megkapom. Mi­kor bementem érte, közölték, hogy csak fizetés után, vagy­is április 6-án fizetnek. Is­mét bementem, akkor azt mondták, hogy pont aznap postázták, de sajnos azóta s em ért ide. Dolgozni nem tudok, jelenleg is táppénzen vagyok, s ez az összeg is so­kat jelentene nekem...’ Lovász Mária levelét to­vábbítottuk a Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezetnek Paksra, ahonnét Frast Antal az alábbiakat válaszolta: „...A panasz jogos, valóban hiányos munkavégzés követ­keztében fordult elő, hogy két héttel később kapta meg Lo­vász Mária az őt megillető részjegyet. Nagyon sajnálom, hogy a hanyag munkavég­zéssel kellemetlenséget, gon­dot okozturik és ezúton is kérem szíves elnézését. Az ügyintéző kolléganő mentségére szabad legyen mondani, rájött hibájára, és így fordult elő, hogy a lehe­tő legsürgősebben átutaltuk a részjegy összegét...” Túlfizetés Kövesi József Gerjenből így ír: ....Mellékelten megküldöm a dunaszentgyörgyi tanács 1977. november 16-án kelt határozatát. A határozatban foglaltakat a tanács ez ideig nem teljesítette. Mivel ápri­lis 8-án szóbeli kérésemre újabb ígéretet kaptam, re­méltem, hogy ügyem rende­» ződik. Ez a mai napig nem történt meg...” (A vb-határozat arról szól, hogy Kövesi József 252 fo­rinttal több adót fizetett, s ezt az összeget a dunaszent­györgyi Községi Tanács át­utalja a gerjeni adóbeszedési számlára.) Panaszosunk levelét meg­küldtük a dunaszentgyörgyi Községi Tanács V. B. szak- igazgatási szervének, ahonnét Kovács Lajos, a szakigazga­tási szerv vezetője a követ­kezőket válaszolta: ....Kövesi József gerjeni la­kos a vetlei zártkertben használt szőlőterületet, mely után Dunaszentgyörgy közsé­gi Tanácsnak teljesítette adó­fizetési kötelezettségét. Ne­vezett 1977-ben nem jelentet­te be a területében beállott változást. így az 1977. évi adót kivetettük Köves József­nek, s amikor az adóívet megkapta, akkor jelent meg a községi tanácsnál, hogy tö­röljék az adót. 1977. novem­ber 16-án az összeg törlésre került, de átutalása tévedés­ből nem történt meg. Pótló­lag 1979. május 8-án utaltuk át az összeget. Elnézést ké­rek a késedelmes átutalás miatt. Az illetékes előadót figyelmeztettem, hogy a jö­vőben hasonló ügyintézés miatt fegyelmi felelősségre vonást kezdeményezek elle­E gyes eljárási tl- letékek módosítá- PPL sáról széli' a pónz­V) ügyminiszter 4/1979. (IV. 25.) PM. szá- ■ mú rendelete, amely szerint, a* szabálysérté­si eljárásban a magánilaiksér- tés és a becsüUetséntés miatt tett feljelentés illetéke 100 forint, a fellebbezés illetéke pedig 200 forint. Meghatá­rozza a jogszabály az egyes országiakba szóló útilevelek illetékét is, így a Szovjet­unióba két éven belüli több­szöri szolgálati célra szóló útlevél 200 forint, a Jugo- száviába két éven belüli, többszöri szolgálati célra 800 forint, a Bulgáriába, Csehszlovákiába, Lengyel- országba, Romániába és az NDK-lba két éven belüli, többszöri szolgálati és ma­gánutazási célra szóló útle­vél 200 forint illeték alá esik. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének 1/1979. (IV. 25.) számú rendelkezése a tanácsi dolgozók képesíté­séről szóló korm. határozat végrehajtására korábban ki­adott rendelkezést egészíti ki — többek között — ak­ként, hogy a községi, nagy­községi tanács vb. titkári munkakör betöltéséhez, 1982. január 1. után történő kinevezés esetén, államigaz­gatási főiskolai, vagy jogi egyetemi végzettség szüksé­ges, kivéve, ha a kinevezett személy máshonnan ugyan­csak vb-titkári munkakörből érkezik és legalább tanács­akadémiai végzettsége van. A hivatkozott két jogsza­bály a Magyar Közlöny f. évi 22. számában jeOJant meg. Megyénkben a tamási já­rásban jelentős számban foglalkoznak éticsigasze- déssel. Erre tekintettél tart­juk indokoltnak felhívni a figyelmet az éticsiga szedői árának megállapításáról és a csigaszedők adóztatásáról szóllló, a SZÖVOSZ Tájékoz­tató idei 16. számában meg­jelent közleményre, amely szerint a gyűjtők (szedők) részére az éticsi­gáért kifizetett érték után 6 százalék jövedelemadót, valamint az adó összegének 10' százalékát kitevő község­fejlesztési hozzájárulást le kell vonni és az adóigazga­tási eljárásnak megfelelően befizetni. Az éticsiga gyűj­tői (szedői) ára egyébként 12 Et/ikg. A nagy összegű készpénz- forgalmat lebonyolító — a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Posta által együtte­sen kijelölt — bankszámlá­val rendelkező gazdálkodó szervek napi készpénzbevé­telüket az ún. zsákos pénz­feladással fizethetik be a bankszámlára. Erről szól a Magyar Nemzeti Bank 2/1979. számú körlevele, a 407/1979. számú közle­ménye pedig megjelöli a postai zsákos készpénz- befizetés általános feltételeit és szabályozza1 a bankjegyek zsákos befizetése, és a pénz­érmék zsákos befizetése ese­tén követendő eljárást. (SZJÖVOSZ Tájékoztató idei 16. száma.) Az építésügyi és városfej­lesztési .miniszter 3/1979. ÉVM. szám alatt utas í- t á s t adott ki a közmű­nyilvántartásról, amely sze­rint a tanácsok végrehajtó bizottságai építésügyi fel­adatot ellátó szakigazgatási szervei a városokban 1989. december 31-ig a nagyköz­ségekben és községekben az új földmérési alaptérkép el­készülte után, a szükséglet­nek megfelelő időpontban közműnyilvántartást köte­lesek készíteni, amelyet az­után természetesen folyama­tosan vezetni keill. DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének eHnöke Ml VÁLASZOLUNK is, melynek minden figurája eredeti, csak a mechanikája változott. Ma viszont már nincs kikiáltó, pedig néhány esztendővel ezelőtt a tombo­lát még el sem lehetett vol­na képzelni a Vidám Park­ban Szalóczi Győző bácsi nél­kül, aki 1926-ban a Népli­getben — mert ott is volt egy, a Városligetinél még ko- párabb és igénytelenebb vurstli — kezdte a pályafu­tását, aztán a törpeszínház­hoz került, majd a karrierje csúcsán bohóc lett, végül ki­kiáltó. Szalóczi bácsi azon­ban meghalt, s vele ez a műfaj is. A közönséget ma hangszórók informálják, nem kell senkit harsány szöveg­gel csábítani, hogy vasárnap délután ketten egy jeggyel tekinthetik meg a fantaszti­kus csodákat, és ha valaki nem nevet, jutalmat kap. Mert a jókedvet ma már az emberek magukkal viszik a Vidám Parkba. ÁGH TIHAMÉR népszerű a játékterem, a verseny- és villanyautók, a Mini Bowling, a Ciklon, a Hurrikán, és az Ámor ex­pressz. De működik még az egykori vurstli örökségeként az 1906-ban épült körhinta Az eredeti braziljai MINDENTTDDO CSODAPÚK XX. század legszebb látványossága A csodapók ét és beszél, tudása felülmúl mindent és bámulatba ejt mindenkit. Ezen a helyen csak rövid ideig BelépC-dij; 20 fillér w Káposztás Zsuzsától az Amor expresszig... A mai negyven-ötven évesek fiatalságának örömei közé tar­tozott a hajdani vurstli, ahol látható volt többek között Maud, a brazíliai csodapók, Arabella, a kéz és láb nélküli asszony, Magda, a szőrös testű tengeri hableány, a majomember, s nem utolsósorban Káposztás Zsuzsa, aki vaskos humorával nö- imitátor volt a Népligetben. Ebben az utcácskányi mu­tatványos sorban működött például a „Csodák” című műintézet, melynek produk­ciói, a korabeli kikiáltók sze­rint óriási élményt jelentet­tek a nagyérdemű közönség­nek, de számtalan szenzá­ciót és meglepetést helyezett kilátásba a törpeszínház ki­kiáltója is. A mutatványos sor végén marionett báb­színház ejtette bámulatba a fiatalabb korosztály éppen jelenlévő tagjait, de volt a vurstliban két „igazi” szín­ház is, a Jókai Színház meg a Magyar Műszínkör. A Ma­gyar Műszínkör fából épült, az ostrom alatt egyetlen bomba gyújtóst csinált az egészből, így a környék tü­zelőszükséglete biztosítva volt. A Jókai Színház az ál­lamosításig tékozolta a kul­túrát, színlapján szerepelt állandó jelleggel a Sárga- pitykés közlegény, a Nótás kapitány, valamint „Az asz- szony verve jó” című „ta­nulságos” operett, de irodal­mat is találtak időnként, például műsorra tűzték „A bolond Ásvaynét”, vagy az „Elnémult harangokat”. Hangos volt ez a vurstli, színes forgatagában alig győzték kapkodni fejüket a bámészkodók. Persze mai mércével alig-alig mérhető szórakozási lehetőségeket elé­Szenzációt ígér a kikiáltó gített ki a mutatványos sor, mely nem volt más, mint áb­rándokba ringató giccsvilág, komiszul festett kulisszákkal. Egy-egy mutatványos bódé­ba általában húsz — kato­náknak és diákoknak — tíz fillér volt a „beugró”, s ezért a pénzecskéért pár percre feledhette az ember az ott­hon hagyott nyomorúságát. A „gazdagabb” polgároso­dó Pest szórakozóhelye azon­ban nem a vurstli, hanem az Angol Park volt. 1910-ben adtak engedélyt a főváros il­letékesei, hogy a Meinhard testvérek felépíthessék az egykori ösbudavár helyén — ahol egykor a Barrison lá­nyok voltak a sztárok — ezt a szórakoztató kombinátot, melyet 1912-ben már így rek­lámoztak: „Bizonyos, hogy a park egyik legnagyobb vonz­ereje az amerikai Magas­vasút továbbra is élvezetet fog szerezni, az Elvarázsolt kastélyban nagyszerűen mu­latnak, a Barlangvasút mi­niatűr kocsiparkjával a tré­fás utazás kitűnő alkalma­tossága. Kedves, új sport­nemet honosított meg továb- vá az Angol Park, a görkor­csolyának bevezetésével a Skatingering nagy csarnok­ban. És itt van a legkedé­lyesebb mulatóhely: az Al­pesi falu, ahol pompás bajor sört mérnek és tiroli zene­kar, tánc és ének mellett le­het szórakozni”. A századelőn nagy csodá­latot kivívott Angol Park, ma Vidám Park néven mű­ködik télen-nyáron, európai viszonylatban is az elsők kö­zött áll. Talán csak a kop­penhágai Tivoli híre na­gyobb, de ott is, inkább csak a fényeffektusok hatásosab­bak. A Vidám Parkban igen A huszadik század Vidám Parkja így reklámozták a Csoda­pókot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents