Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

Megkezdődött a KISZ országos értekezlete 1979. május 20. Szombaton délután az Or­szágház kongresszusi termé­ben megkezdődött a KISZ or­szágos értekezlete. A IX. KISZ-kongresszus óta végzett munkát áttekintő és a fel­adatokat meghatározó tanács­kozás elnökségében helyet foglalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Jelen volt Polmszky Károly oktatási mi­niszter, Trethon Ferenc munkaügyi miniszter, vala­mint politikai, állami és tár­sadalmi életünk sok más is­mert személyisége. A több mint félezer kül­döttet és a vendégeket elnöki A IX. kongresszus óta vég­zett munkáról és a további feladatokról szólva a KISZ Központi Bizottságának be­számolóját ismertetve Ma- róthy László hangsúlyozta: — Az ifjúsági szövetség munkáját áttekintve abból indulhatunk ki, hogy a párt XI. kongresszusán megsza­bott fő politikai irányok szolgáltak tevékenységünk alapjául. Törekvéseink egy­beestek a fejlett szocialista társadalom építésének köve­telményeivel, amelyek telje­sítését IX. kongresszusunkon forradalmi feladatunknak és történelmi felelősségünknek vállaltuk. Ennek tudatában és szelle­mében dolgoztunk, s most el­mondhatjuk, hogy a társa­dalmi méretekben eredmé­nyes építőmunkából ifjúsági szövetségünk is becsülettel kivette a maga részét. A IX. kongresszus óta sikeresen befejeztük a Dunai Hő- Hőerőmű és a Kőolajipari Vállalat második üteme, a szegedi kőolaj- és földgázipa­ri létesítmények, valamint a Tiszai Vegyi Kombinát első üteme fölött vállalt köz­ponti ' védnökségeinket. Ugyancsak védnökei vol­tunk a Tisza II. vízlépcső első ütemének, s teljesítet­tük kongresszusi vállalásun­kat az orenburgi Szövetség gázvezeték, valamint az uszty-ilimszki cellulózkombi­nát építésén. Áldozatkészsé­gükkel kitűntek a Borsodi Vegyi Kombinát pvc—III. üzemének beruházásán dol­gozó önkéntes brigádok is. — A dolgozó KISZ-tagok csaknem fele részt vesz a szocialista brigádmozgalom­ban — folytatta az ifjúsági' szövetség első titkára. — Az ésszerűsítéseknek egyre jobb forrása az Alkotó ifjúság pá­lyázat, a fiatal műszakiak, a közgazdászok és az agrár- szakemberek tanácsainak te­vékenysége. valamint az újítómozgalom. A KGM-hez tartozó üzemekben például eddig csaknem 22 ezer fiatal nyújtott be pályázatot az Al­kotó ifjúsági kiállításra. A munkák több mint 40 száza­lékát. hasznosították, jelentős részét újításként fogadták el. 41-et pedig találmányként szabadalmaztak. A tanuló fiatalok közül, csak az el­múlt évekre tekintve, több mint 60 ezren dolgoztak az építőtáborokban, s munkájuk értéke mintegy 170 millió fo­rintra tehető. Ifjú katonáink mintegy 4 milliárd forintnyi termelési értéket hoztak lét­re a kiemelt beruházásokon, s emellett rendszeresen segí­tettek és segítenek az őszi mezőgazdasági munkákban is. — Elismeréssel szólhatunk a tanulóifjúság munkájáról, hiszen mi a tanulást nagyohis hasznos munkának tekintjük. A diáknak meg kell küzde­nie az ismeretek elsajátításá­val. s a reformokkal, ame­lyek könnyíteni akarnak raj­ta. de nem mindig sikerrel. „Túl kell élnie” a vizsgaidő- szakok idegfeszültségét, meg kell birkóznia saját gyenge­ségeivel is. hogy végül ma­gasan képzett szocialista szakemberként állhasson munkába. Különösen azokat a fiatalokat kell nagyra ér­tékelnünk. akik e kötelezett­ségeik mellett még többletet is vállalnak. Közülük 33 ez­ren vesznek részt a szakmai- tanulmányi versenyeken, több tízezren pedig a közép­iskolai tanulmányi mozgal­megnyitójában Deák Gábor, a KISZ KB titkára köszön­tötte. Beszédében hangsú­lyozta, hogy az országos ér­tekezlet felelős tanácskozá­sán mindenekelőtt előre vivő, a következő időszakban hasznosítható tapasztalatok feltárását várják az ország legkülönbözőbb részéből ér­kezett fiataloktól. A megnyitót követően Ma- róthy László, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára emel­kedett szólásra, szóbeli ki­egészítést fűzve az ifjúsági szövetség központi bizottsá­gának az elmúlt hároméves munkát értékelő jelentéséhez. makban. Az egyetemista és főiskolás KISZ-tagok 15 szá­zaléka kapcsolódott be a tu­dományos diákkörökbe, s dolgozataik többsége tényle­ges gondok megoldását cé­lozza. A tanulás, az önképzés ma már egyre inkább általá­nos társadalmi tevékenységgé válik, s 17—18 éves koráig — csekély kivételtől eltekintve — mindenki tanul. Maróthy László elismerés­sel szólt az értelmiségi ifjú­ság több rétegének és cso­portjának hivatásuk gyakor­lásában, valamint a közélet­ben elért figyelemre méltó eredményeiről. A fiatal pe­dagógusok, művészek, orvo­sok és egészségügyi dolgozók megnövekedett aktivitással, erősödő politikai, közéleti ér­deklődéssel munkálkodnak az ifjúsági mozgalomban és szakterületükön. Jelentősen megnőttek a követelmények a fegyveres erőknél és testüle­teknél szolgálatot teljesítők­kel szemben is. A Varsói Szerződés egyesített fegyve­res erőinek a napokban le­zajlott magyarországi had­gyakorlata is jól példázza, hogy katonafiataljaink meg­felelnek ezeknek a követel­ményeknek, felkészültségük, harci szellemük kiváló. Az ifjúsági tömegsport­mozgalom, a klubok, az ama­tőr művészeti mozgalom eredményeinek áttekintése után a KISZ KB első titkára leszögezte: — A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség politikai rendszerünk tényezője, s or­szágos, valamint helyi szin­ten egyaránt beleszólása van a társadalom életét, a közös­ség és az egyén boldogulását meghatározó minden fontos kérdésbe. Központi bizottsá­gunk előzetesen véleményt mondott a pártkongresszus dokumentumainak tervezeté­ről, majd a KISZ IX. kong­resszusa feladattervbe foglal­ta a pártkongresszus határo­zatából és programnyilatko­zatából következő teendőket. Kidolgoztuk a VI. ötéves terv előkészítésében vállalt rész­vételünk konkrét programját. Véleményeztük a 15 éves la­kásépítési elképzeléseket, s összegeztük a párt KB okta­táspolitikai határozatának végrehajtásában szerzett ta­pasztalatainkat. Igyekszünk minden szinten eleget tenni érdekképviseleti és érdekvé­delmi megbízatásunknak. — A kongresszus óta eltelt időszak mérlegét megvonva jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy szövetségünk 840 ezres tagsága sokat dolgozott, eredményes munkát végzett, mindenütt a progresszív erő részét képezte a társadalom előtt álló feladatok végrehaj­tásában. Az iparban, a me­zőgazdaságban, a szolgálta­tásban, a különböző intézmé­nyekben dolgozó munkás-, paraszt- és értelmiségi fiata­lok KISZ-szervezetei. a kö­zépfokú oktatási intézmé­nyekben, az egyetemeken, valamint a főiskolákon ta­nuló KISZ-tagok, a fegyveres erőknél és testületekben mű­ködő KISZ-szervezetek ered­ményesen, színvonalasan tel­jesítették kötelességüket. A KISZ-tagok. aktivisták és ve­zetők lelkiismeretes munká­jának köszönhetően szövetsé­günk betölti hivatását, tekin­télye az elmúlt években is tovább nőtt. — Tömegével találunk elő­remutató példákat a munká­ban, követésre méltó szemé­lyeket a KISZ soraiban, ar­ról győzve meg, hogy a köte­lességek teljesítése, az aktív társadalmi, politikai tevé­kenység ad tartalmat az em­ber életének, az igaz hazafi- ságnak, korunk forradalmi- ságának. Az előadó részletesen szólt az ország gazdasági és társa­dalmi fejlesztéséből a fiata­lokra háruló feladatokról, majd így folytatta: — A fiatalok eszmei, poli­tikai felkészültségének, ér­deklődésének, aktivitásának növekedésével, a demokratiz­mus kiteljesedésével együtt jár az eszmecserék, a fóru­mok szaporodása. Az ifjúsági szövetség ösztönzi a valós kérdésekről folytatott értel­mes vitát; a problémákat, a hibákat, a téves nézeteket feltáró, az eligazodást segítő véleménycseréket. — A legtöbb, amit az ifjú­sági szervezet nyújthat, hogy megtanít a világ marxista szemléletére, a szocializmus elkötelezett szolgálatára. A mi feladatunk, hogy a tár­sadalom más erőivel együtt­működve érzelmileg és értel­mileg egyaránt megnyerjük a fiatalokat a szocializmus ügyének. Tehát nemcsak meg­értetni és elfogadtatni kell céljainkat, hanem el kell ér­nünk, hogy minél többen ve­gyenek részt azok megvaló­sításában. felelősséget érezve jelenünkért és jövőnkért — mondotta egyebek között Ma­róthy László. A KISZ KB első titkárá­nak nagy tapssal fogadott be­széde után szünet követke­zett, majd Nagy Sándor, a KISZ KB titkára ismertette a mandátumvizsgálat ered­ményét. Ezt követően az or­szágos értekezlet küldöttei vitával folytatták munkáju­kat. A fiatalok beszámoltak az erős, ütőképes, fegyelmezett szervezeti munka feltételei­nek megteremtésére tett erő­feszítésekről. A KlSZ-szer- vezetek tekintélyét növelő eredményekre számos példát hoztak a megyei küldöttek. Több felszólaló méltatta el­ismeréssel az ifjúsági moz­galomban az utóbbi években sokat gazdagodott rétegpoli­tikai tevékenységet. Sok kül­dött érintette a vitában a mezőgazdaságban dolgozó és a kisebb településeken élő ifjúkommunisták gondjait. Sok helységben még mindig nincs KlSZ-klub vagy más olyan terem, ahol művelődni, szórakozni összejöhetnének a helybeliek. Szerencsésebb helyzetűek azok, akik az ál­lami gazdaságokban, terme­lőszövetkezetekben dolgoz­nak, mert a mezőgazdasá- üzemekben általában egyre jobb feltételeket teremtenek az ifjúság szabad idejének tartalmas eltöltéséhez, a moz­galmi munkához. A vitában felszólalt Buda István államtitkár, az Orszá­gos Testnevelési és Sporthi­vatal elnöke. Rámutatott ar­ra, hogy a IX. KlSZ-kong- resszus óta megnőtt a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szerepe a magyar testnevelés és sport fejlesz­tésében — Az utóbbi két-három esztendő eredményei lehető­vé teszik a továbblépés főbb irányajnak kijelölését is — húzta alá az államtitkár. — Az eddigekhez hasonlóan, de jóval fegyelmezettebben és tudatosabban kell töreked­nünk arra, hogy a lehetősége­ink, erőforrásaink összehan­golt felhasználásával sokszí­nű, de egységes magyar test­nevelést és sportéletet alakít­sunk ki. A szervezett dolgozók üd­vözletét tolmácsolta felszó­lalásában Vas János, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának titkára. Méltatta a KISZ és a SZOT kapcsolatai­nak szélesedését, erősödését. A KISZ országos értekezle-» tének első napi munkája a késő esti órákba nyúló vitá­val ért véget. A küfdötteki vasárnap délelőtt folytatják munkájukat. (MTI) Maróthy László beszéde Egy beruházás-egy rekonstrukció _______________________________________ fjÉPÜJSÁG 3 R égi vágyunk teljesül — most belátható időn belül — a Bonyhádon és környékén élőknek. E hónap 28-án jön­nek az építők — a TOTÉV- esek —, hogy átvegyék a kórház mellett a Bajcsy-Zsi- linszky utca vonalába eső kisajátított területet. Ide épül a kétszintes, 10 munkahelyes rendelőintézet, megyei ter­vezők munkájaként. Nagy az öröm, mert a várakozás ide­je is hosszú volt. A hit is óriási, hogy a tervezett át­adási határidőt, az 1980. de­cember 31-et nem kell majd megmásítani. Senkinek nem ajánlom, hogy ezt a dátumot bonyhádiak füle hallatára megkérdőjelezze, mert rög­tön lenyelik. A kórház területének szá­mos elandalodásra alkalmas pontja van főleg a köszönő­részen — elöl '—, ahol fák lombja kinál hűvöset, ahol virágágyakon és pázsiton pi­henhet a szem. Bentebb is van több szemet vidító zug az új nővérszállás és az igazga­tóság szintén új épülete kö­rül. A többi? Csak lehangoló- dásra alkalmas. Ezért is nem tudom újnak nevezni a beru­házásként kétségkívül új ren­delőintézetet, meg azért sem, mert nincs régi, amit felvált­hat. A kórház-rendelőintézeti' egységben működő és a járó­beteg-ellátást végző szakor­vosi szolgálat Bonyhádon em­beremlékezet óta úgy van, hogy létesítményháttere nincs. A hét szakrendelés a kórház területén ott műkö­dik, ahol erre hely kínálko­zott az itt hagyott egykori fel­vonulási épületekben, ahogy itt mondják a „sufnisoron”, vagy a kórház főbejárati ré­szén megvásárolt tömésfalú házakban, melyek a szükséges átalakítások, több rendbeli toldozások és foltozások után is csak nagyon átmenetileg szolgálhatják ezt a célt. Repedező,, süllyedő falak, és zsúfoltság, gyakori indulati kisülésekkel. A tisztaság és a rend még­is példaszerű. Ugyan hányán éreztek rá arra a kórházat be­járva. hogy milyen pokoli munkát jelent ez a tisztaság­ért és rendért felelőseknek? Ha bárki az orrom alá dug egy olyan kimutatást, mely azt dokumentálja, hogy az el­múlt 10—15 évben pániksze­rűen hány orvos és szakdol­gozó menekült el a bonyhádi kórház-rendelőintézettől, nem jutna eszembe se a csodálko­zás, se a feháborodhatnék. Aki itt van, itt maradt, tuda­tosan vállalta a dolgok nehe­zét és körömszakadtáig bízva abban, hogy annyi ígérgetés után jóra fordulnak, korsze­rűsödnek a munkakörülmé­nyek. A vezető orvosi kar és a szakgárda mindenesetre stabil. Pedig, nem jó. mond­juk 10 embernek egy négy­zetméteres alapterületen öl­tözni és vetkőzni, vagy olyan helyen szakrendelni, amibe egy kocsiját imádó tulajdonos az autóját se „kötné” be. * Egy, hivatalból kirendelt megyei bizottság nemrég járta be, a pincétől a pad­lásig a kórházat és szakren­delőket. Voltak a bizottság­nak olyan tagjai, akik most látták először, miért kardos­kodtak olyan sokat, s akkora szenvedéllyel a bonyhádiak a rendelőintézet építéséért és a kórház rekonstrukciójáért. Újságíró se kíváncsiskodott be annyi helyre, mint mi most. Kísérőink: dr. Bálint Julianna városi főorvos, Jil- ling Ádámné asszisztensnő, a kórház párttitkára és dr. Váczy József igazgató főorvos. Őket sem lehet megingatni már abban a hitükben, hogy küszöbön a hét szűk esztendő vége és méltóbb körülmények közé kerül a járóbeteg-ellá­tás szakvonala. — És ha mégis közbejön valami? — kockáztatom meg a kérdést, míg várjuk a kul­csot, hogy terepszemlét tart­hassunk a fizikotherápia és centrális terhesgondozás kö­zösen használt alagsori helyi­ségében is. Heves tiltakozás a válasz. Itt már nem eshetnek akkora balták, hogy visszakozót le­hessen csinálni. A városi ta­nács is úgy foglalt állást leg­utóbbi ülésén, ha törik, ha szakad, el kell, hogy készül­jön a beruházás. Később az is szóba kerül, hogy ahány munkahelyi fórum, annyi bel- vihar a munkakörülmények miatt. Viszont a betegek nem vesznek észre semmit, mert úgy végzi azért ki-ki a munkáját, hogy jobban nem is lehetne. Tavaly, 1979-ben a rende­lőintézet betegforgalma meg­haladta a 222 ezret.A kórház 133 ágyán kezelték a 3 ez­ret. Míg tudomásomra hozzák, hogy a kórház-rendőintézet szakmai munkája a mostoha körülmények ellenére elis­merjen eredményes, megérke­zik a kulcs és kitárul az ajtó. Minél mélyebbre hatolunk a terepszemlében, annál na­gyobb tisztelet tölt el azok iránt, akik itt szolgálják a népegészségügyet, gyógyíta­nak, vagy közreműködnek a gyógyításban. — És a kórház? Annak mi lesz a sorsa? Vitathatatlanul nagy szükség van rá itt a megyeszékhely közelében is. Elmondják, hogy készül a rekonstrukció tanulmányter­ve, szintén a Tolna megyei tervezők asztalán. Míg a szentesített tervek­ből valóság lesz, feltehetően bekövetkezik még néhány földrengésszerű csapás. Olyan mint a belgyógyászati pavilon (eredetileg raktárnak épült) közelmúltban történt megT roggyanása. Megrepedt egy vízelvezető cső, s mire elké­szült a „diagnózis”, a belgyó­gyászat bejárattól balra eső sarka megsüllyedt. Körülbe­lül 100 ezer forintba kerül a helyreállítás. — Csak soká ne tartson, el ne húzódjék! — szól a kollektív fohász. Akár használ, akár nem, azt mondjuk rá: ámen, ámen! Ne húzódjék! De a beruházás, majd a rekonstrukció elké­szülte se! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: KOMÁROMI ZOLTÁN Idén harmincéves Magyar- országon a véradómozgalom, s húsz éve létezik térítésmen­tes véradás. A kettős jubi­leumot május 25—26—27-én országos konferenciával kö­szöntik. Ennek jegyében ke­rült sor szombat délelőtt Szekszárdon azoknak a vér­adóknak a kitüntetésére, akik húsz éve adnak folyamatosan vért, évetite legalább egy al­kalommal. A szekszárdi úttörőház nép­tánccsoportjának és az egész­ségügyi szakközépiskola iro­dalmi színpadának műsora után Savanya Gézáné vörös­keresztes megyei titkár szólt a meghívottakhoz. Az ün­nepről dr. Kolumbusz László, a megyei kórház vértransz­fúziós állomásának vezető fő­orvosa emlékezett meg. Ezt követően a Magyar Vö­röskereszt országos vezetősé­gének nevében Brüll Miklós alezredes, osztályvezető­helyettes nyújtotta át a ki­tüntetéseket. Békeffy István, a szekszárdi jnűszergyár dol­gozója harminc éve ad fo­lyamatosan vért, azért a „Kiváló vöröskeresztes mun­káért” kitüntetés bronz foko­zatát kapta, ötvennégyen ve­hették át azt az emlékplaket­tet, amely Farkas Pál szob­rászművész munkája. Ebben az évben összesen tizennyolc személy érte el megyénkben a 30-szoros, 40- szeres, 50-szeres véradást, valamennyiüket a „Kiváló véradásért” emlékérem arany fokozatával jutalmaz­ták. Említést érdemel az öt­venszeres véradók neve: Var­ga Tibor a paksi atomerőmű­től, Tóth József és Orbán Sándorné Dunaföldvárról, Maroffay Ferencné Nagymá- nyokról és Krómer József Mözsről. Nem feledkezhetünk meg a véradást szervezők munká­járól sem. A szombati ün­nepségen hat kiváló véradó­szervezőt tüntettek ki és ré­szesítettek pénzjutalomban. Két szervező emlékplakettet kapott. i Véradók kitüntetése A csőtörés „eredménye”. Belül a gyógyítás zavartalanul folyik.... Kisajátított udvarbelsők. Itt lesz a rendelőintézet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents