Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-18 / 114. szám

2 Képújság Kádár János látogatása a „Pajzs ’79” hadgyakorlaton (Folytatás az 1. oldalról.) Csütörtök este a Pajzs ’79 főhadiszállásán vacsorát ad­tak Kádár János és a ven­dégek, a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszterei, az egyesített fegyveres erők főparancsno­ka és törzsének főnöke tiszte­letére. A vacsorán Czinege Lajos pohárköszöntőjében hangoz­tatta: — Az ilyen jellegű gyakor­lat kemény munkát ad a tör­zseknek és a végrehajtó csa­patoknak egyaránt. Elmond­hatjuk, hogy katonáink na­gyon becsületesen teljesítet­ték a kiszabott feladatokat, s bár még korai lenne mérleget vonni teljesítményükről, any- nyit máris megállapíthatunk, hogy jó színvonalon tettek eleget a követelményeknek. E gyakorlat híven tükrözi a testvéri országok hadseregei politikai céljainak azonos­ságát, a honvédelem érdeké­ben végzett közös munka si­kereit. Dmitrij Usztyinov marsall tolmácsolta Leonyid Iljics Brezsnyevnek, az SZKP KB •főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­ge elnökének szívélyes üd­vözleteit és jó kívánságait Kádár Jánosnak, valamint a magyar párt- és kormány többi vezetőjének. Megelége­déssel szólt arról, hogy ha­zánk a legkedvezőbb feltéte­leket biztosította a hadgya­korlat valamennyi résztvevő­je számára és a katonafiata­lok mindenütt szívélyes, me­leg fogadtatásban részesültek. A miniszter szólt arról is, hogy a Pajzs ’79 elősegíti a Varsói Szerződés hadseregei fegyverbarátságának erősödé­sét, harckészültségének növe­lését, a kölcsönös megértést és nagy mértékben hozzájá­rul a fiatalok internaciona­lista neveléséhez. Hangsúlyozta: a Varsói Szerződés országai nagy erő­feszítéseket tesznek az eny­hülési folyamat és a béke megszilárdítása érdekében. Fontos hozzájárulás e törek­vések sikeréhez Leonyid Il­jics Brezsnyev és Carter el­nök elkövetkezendő találko­zása és a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló szerződés megkötése. Hozzáfűzte, hogy ameddig folytatódik a fegyverkezési hajsza, s nem szűnnek meg a háborús veszélygócok, ébe­reknek kell lennünk; tovább kell erősítenünk a szocialis­ta közösség országainak egy­ségét és biztonságát. * Kádár János pohárköszön­tőjében őszinte elismeréssel szólt arról a nagy munkáról, amely megelőzte a Pajzs ’79 gyakorlatait és melegen gra­tulált a harci feladatok ered­ményes megoldásához. Ez a gyakorlat is bizonyítja, hogy közös védelmi szervezetünk méltóan látja el a pártjaink és népeink által rábízott megtisztelő feladatot; hatal­mas támaszt jelent és nagy önbizalmat ad népeinknek, amelyeknek legfőbb igénye és törekvése, hogy békében«foly- tathassák szocialista, kom­munista építőmunkáját. Hangsúlyozottan szólt a Pajzs ’79 gyakorlatnak arról a különleges érté­kéről, hogy nemcsak katonái ink, hanem népeink között is erősíti az internacionalista testvéri egységet és együtt­működést. A Varsói Szerződés szerve­zetének jelentőségét méltatva rámutatott: a kommunisták, a haladó és békeszerető em­berek olyan világért küzde­nek, amelyben megszűnik az ember ember általi kizsák­mányolása, nem lesznek alá­rendelt sorsú és elnyomott nemzetek, s nem lesznek fegyverek sem. Küzdelmünk célja a békés, humánus világ megteremtése. A reálisan gondolkodó emberek azonban tudják, hogy e cél eléréséért még sokat kell harcolnunk. A Varsói Szerződés szervezeté­nek politikai és katonai je­lentőségét éppen az adja, hogy — miként a mostani gyakorlat elnevezése is utal rá — most is, a jövőben is pajzsként védi népeinket. A Varsói Szerződésben a szebb holnap garanciáját látjuk. Annak biztosítékát, hogy né­pünk nyugodtan, békében él­het és dolgozhat; megőrizve nemzeti . szuverenitását és szocialista vívmányait, biz­tonságban formálhatja to­vább szocialista jövőjét. Kádár János aláhúzta, hogy a Magyar Népköztársaság mint eddig, ezután is híven teljesíti a Varsói Szerződés­ben vállalt kötelezettségeit, és tőle telhetőén kiveszi ré­szét a békéért folyó küzde­lemből, a honvédelmi felada­tok megoldásából. Kü’ön méltatta annak jelentőségét, hogy a szovjet hadsereg át­adta harci tapasztalatait ha­zánknak, és ezzel óriási se­gítséget nyújtott néphadsere­günk alapjainak lerakásához, majd fegyveres erőink fej-' lesztéséhez. A Központi Bizottság első titkára külön megköszönte Leonyid Iljics Brezsnyev jó­kívánságait. és arra kérte a honvédelmi minisztereket, hogy hazájukba hazatérve tolmácsolják üdvözletét párt­jaik vezetőinek. Pohárköszön­tője végén Kádár János a testvéri országok népeinek barátságára, egységére, had-' seregeinek fegyverbarátságá­ra, a Varsói Szerződés kere­tei között megvalósuló együttműködésre emelte po­harát. (MTI) Georgij Arbatov a SALT-szerződésről Washington, Heltai And­rás, az MTI tudósítója je­lenti: Ha megfelelően haladnak a fegyverkorlátozási tárgya­lások, a Szovjetunió kész akár helyszíni ellenőrzésben is megállapodni — jelentette ki Georgij Arbatov. A moszk­vai Amerika-kutató Intézet igazgatója ugyanakkor fi­gyelmeztetett arra, hogy ha az amerikai szenátus módo­sítaná a SALT-szerződést, a Szovjetunió nem fogadná el a módosításokat. A vezető szovjet Amerika- szakértő határozottan leszö­gezte: amennyiben a wa­shingtoni szenátus, amint egyes körök tervezik, módo­sítja a második SALT-egyez- ményt, az a megállapodás felrúgását jelentené. Hét éven át, három, mindkét pártot képviselő kormánnyal folytak a tárgyalások. A szovjet fél minden lehetséges kompromisszumot megkötött, igen gondosan kiegyensúlyo­zott egyezmény született. Va­jon mit szólna az Egyesült Államok, ha a Legfelsőbb Ta­nács gyakorolna nyomást: módosítsák a már aláírt szer­ződést? — tette fel a kérdést. Nem alaptalanok viszont az olyan nézetek, hogy na­gyobb mértékű fegyverzet­korlátozásra volna szükség. Az erről szóló tárgyalások­hoz viszont kitűnő alapot ad a SALT—2. — hangoztatta. Carter amerikai elnök köz­életi személyiségek előtt be­szélt a Fehér Házban a SALT-szerződésről. Leonyid Brezsnyev már tájékoztatta, hogy a Szovjetunió, amint aláírták a megállapodást, tárgyalni kíván a harmadik SALT-szerződésről, amelyben tovább csökkentenék a ha­dászati fegyverek számát — jelentette ki az amerikai el­nök. Brezsnyev és Tito tárgyalásai Moszkvában Csütörtökön a Kremlben megkezdődtek a tárgyalások Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének elnöke, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnöke között. Tito elnök a szovjet vezető testületek meghívásá­ra szerdán érkezett baráti lá­togatásra és rövid pihenésre a Szovjetunióba. Leonyid Brezsnyev és Jo­szip Broz Tito tájékoztatta egymást országaik fejlődésé­ről, kölcsönösen ismertette az SZKP XXV., illetve a JKSZ XI. kongresszusán hozott ha­tározatok végrehajtásában el­ért eredményeket. A felek kifejtették vélemé­nyüket a legfontosabb nem­zetközi kérdésekről, értékel­ték az enyhülési folyamatot, az annak útjában álló aka­dályokat és eszmecserét foly­tattak azokról a lépésekről, amelyeket az enyhülés elmé­lyítése, egyetemessé tétele ér­dekében kell tenni. Leonyid Brezsnyev és Jo­szip Broz Tito megkülönböz­tetett figyelmet fordított a sokoldalú szovjet—jugoszláv együttműködés helyzetére és fejlesztésének távlataira. A tárgyalást baráti, nyílt lég­kör jellemezte. A megbeszé­lést folytatják. Moszkvában szovjet—jugoszláv csúcstalálkozó kezdődött. A képen Leonyid Brezsnyev üdvözli Joszip Broz Titót, mellettük Gromike Franciaország Közalkalmazottak sztrájkja Kétmillió 600 ezer közal­kalmazottat szólított fel or­szágos sztrájkra csütörtökre a három szakszervezeti köz­pont, a Francia Általános Munkásszövetség (CGT), a Francia Demokratikus Mun­kásszövetség (CFDT) és a Pe­dagógusok Egységes Szer­vezete, a FEN. A közalkalma­zottak sorában legnagyobb létszámmal rendelkező Force Ouvriere, s a CFTC és a CGC szakszervezeti központok nem csatlakoztak a megmozdulás­hoz, amelynek célja nyomást gyakorolni a kormányra a pénteken kezdődő bértárgya­lások előtt. Ciprus 1979. május 18. A Spanyol Szocialista Munkáspárt kongresszusa Felipe González beszámolója Madrid, Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Csütörtökön délelőtt Mad­ridban megnyílt a Spanyol Szocialista Munkáspárt 28. kongresszusa. A tanácskozás megnyitó ülésén elhangzott beszámolójában Felipe Gon­zález, a párt főtitkára pozi­tívnak ítélte a párt tevékeny­ségét az előző kongresszus óta eltelt két és fél esztendőben, de elismerte: a vezetőség kö­vetett el hibákat is. Elkerül­hetetlennek minősítette az átmenet időszakában a kon­szenzus, a demokratikus pár­tok közötti egyetértés politi­kájának elfogadását, annak ellenére, -hogy az nem telje­sen felelt meg a spanyol szo­cialisták elképzeléseinek. A választások eredményeit értékelve Felipe González hangsúlyozta, hogy nem sza­bad túlértékelni sem a jobb­oldal viszonylagos sikerét a parlamenti választásokon, sem a baloldal győzelmét a községtanácsi választásokon. A Spanyol Szocialista Mun­káspárt főtitkára bírálta a kormányt, mert az ország előtt álló problémákra nem tud megoldást ajánlani. A je­lenlegi gazdasági válság fő okát abban látja, hogy a jobboldal az infláció leküzdé­sét tartja fő feladatának és közben másfél millió fölé emelkedett a munkanélküli­ek száma. A szocialisták a munkanélküliség elleni küz­delmet tartják a legfonto­sabbnak. Felipe González a kong­resszuson nem ismételte meg javaslatát a marxista megje­lölés elhagyásáról a párt meghatározásában. Beszámo­lójában méltatta Marx Ká­roly munkásságát, ezt a kongresszus nagy tapssal fo­gadta, s kijelentette, hogy a szocialista párt sohasem mondhat le Marx eszméiről, közben azonban a marxiz­must tényleges tartalmából megfosztva igyekezett érté­kelni. A kongresszuson, amely vasárnap fejezi be munkáját, meghívottként számos szocia­lista párt, felszabadítási moz­galom és a szocialista orszá­gok több kommunista és munkáspártjának küldöttsége — köztük Grósz Kgrolynak, az MSZMP KB osztályveze­tőjének vezetésével a magyar pártküldöttség is részt vesz. Irán Bazargan kormánya átmeneti jellegű Az új alkotmány elfogadá­sa és a nemzetgyűlés megvá­lasztása után Mehdi Bazar­gan miniszterelnök átadja he­lyét egy új kormányfőnek — közölte Khomeini ajatollah a teheráni lapokban csütörtö­kön megjelent nyilatkozatá­ban. Khomeini diákok egy csoportja előtt elhangzott megnyilatkozásában ismét le­szögezte, hogy a Bazargan- kormány feladatköre korláto­zott jellegű. A forradalom utáni intézmények — jelen­tette ki Khomeini — átme­neti jellegük ellenére lehető­vé tették, hogy „a sátán ural­mát a nép kormánya váltsa fel”. Mashad városában csütör­tök hajnalban kivégezték a sah titkosrendőrségének, a SAVAK-nak foglyuk megkín- zásával vádolt két volt tag­ját. Ezzel 212-re nőtt a for­radalom óta kivégzett szemé­lyek száma. Figyelemre mél­tó, hogy a mashadi forradal­mi bíróság — feltehetően a korlátlan ítélkezési jogkört leszűkítő rendelet hatására — a korábbi gyakorlathoz képest viszonylag enyhe bün­tetést szabott ki egy ezredes­re, aki annak idején együtt­működött a SAVAK-kal, a feloszlatott titkosrendőrség­gel. A tárgyalások küszöbén Kétéves szünet után, má­jus 18-tól ismét tárgyal egy­mással a ciprusi görög és tö­rök közösség vezetője: Szpi- rosz Kiprianu, a szigetor­szág elnöke és Rauf Denk- tas, a ciprusi törökök veze­tője Waldheim ENSZ-főtitkár rendezési javaslatáról tanács­kozik majd. Ezek a száraz tények, mögöttük azonban a világpolitika szüntelen sod­rása rendezgeti a sorokat. Köztudott, hogy Ciprus szi­getén angol NATO-kontin- gens állomásozik. Ugyancsak NATO-körökből származik a „lehorgonyzóit anyahajó” ki­fejezés, amely nagyon találó­an kifejezi az észak-atlanti tömb elképzeléseit Ciprus jö­vőjéről. nato-tervek, SZÉPSÉGHIBÁVAL A legenda szerint Aphro­dite születési helyéül szol­gáló, eaykor virágzó turiz­mussal büszkélkedő szigeten újabban amerikai katonák bukkantak fel. Jelenlétük az iráni és a török események­kel függ össze. Az amerikai stratégákat nyugtalanítja, hogy mindmáig nem tudták pótolni Iránból való kiűzeté­sük nyomán keletkezett vesz­teségeiket, s Törökország ma szintén bizonytalan pont ah­hoz, hogy oda helyezzék el radarbázisaikat a Szovjet­unió, a szocialista világ ka­tonai megfigyelésére. Kézen­fekvő megoldásnak tűnhet hát a méreteinél fogva külön­ben is jobban ellenőrizhető Ciprus. Nem is haboztak, az amerikaiak máris áttelepítet­ték az Iránban leszerelt be­rendezéseik egy részét, s a cip­rusi angol támaszpontokról indulnak felderítő útjukra az U—2 és SR—71 típusú felde­rítő repülőgépek is. Az amerikai és NATO-el- képzelések szépséghibája, hogy Ciprus görög, illetve tö­rök közössége mindmáig nem tudott szót érteni kapcsolata­ik jövőjében, ez pedig állan­dó feszültségforrásul szolgál a NATO délkeleti szárnyán Törökország és Görögország között. Ezért az amerikaiak tavaly novemberben 18 pon­tos rendezési javaslattal, amolyan ciprusi Pax Ameri- canával álltak elő. A javas­lat szövetségi kormány, to­vábbá autonóm görög és tö­rök körzetek létrehozását és — bizonytalan, homályos megfogalmazásban — a gö­rög ciprióták szabad visszate­lepülését helyezi kilátásba a törökök által 1974-ben meg­szállt területekre. A közel- keleti mintához hasonlóan az amerikai rendezési javaslat nagyvonalúan „átlépi” az ENSZ Ciprusra vonatkozó ha­tározatait, s az egész rende­zést a világszervezet teljes mellőzésével képzeli el. A WALDHEIM- PROGRAM Kurt Waldheim az idén áprilisban terjesztette az ér­dekeltek elé rendezési terve­zetét, amelyet a görög és a ciprusi sajtó ismertetett. E tervezet legfontosabb pontjai a következők: — Kyrenia és környéke tö­rök fennhatóság alatt marad, de a törökök által megszállt, úgynevezett északi zóna töb­bi körzeteiben biztosítják a görög menekültek számára a hazatérést; — a Karpaso-félszigeten (Ciprus észak-keleti csücské­ben) a görög ciprióták saját ellenőrzésük alatt álló kantont alakítanak ki; — a két népközösség saját bírósági szerveket hoz létre, de ezektől függetlenül műkö­dik egy szövetségi bíróság is; — Ciprusban egyetlen sze­nátus és egyetlen parlament működik, és ezek határoza­tai a görögökre és a törökök­re egyaránt érvényesek; — mindkét közösség meg­őrzi saját rendfenntartó erő­it, emellett szövetségi rend­őrséget is felállítanak; — a két szövetségi állam­ból létrehozott föderáció élén görög elnök és török al- elnök áll, de mindkettőjüket a ciprusi nép választja meg. Bár a jelek szerint a cip­rusiak nem egységesen rea­gáltak a javaslatokra, a két közösség vezetője lényegében a világszervezet főtitkárának tervezetét tekinti tárgyalási alapnak, s nem az amerikaia­két. Ciprusi testvérpártunk, az AKEL, a centrista irány­vonalat követő EDEK párt­hoz hasonlóan elvetette az amerikai elképzeléseket, Athénben pedig még az ult­rajobboldal sem tudott egy­értelműen azonosulni azok­kal. A törökök körében több kétkedő nyilatkozat látott napvilágot Waldheim elkép­zeléseivel kapcsolatban, első­sorban a saját rendfenntartó alakulatok megmaradása mi­att, hiszen a törökök szám­szerű kisebbségben vannak Cipruson, amiből egyenesen következik, hogy nekik min­denképpen kisebb kontin­genssel kell számolniuk. A tárgyalások megkezdése előtt azonban zavart okozott az a gesztus, hogy a görög ciprióták szabadon engedték börtönéből Nikolasz Szamp- szont. az 1974-es Makariosz- ellenes puccs ultrajobboldali vezéralakját (aki a Görög­országgal való egyesülést akarta puccsa révén végre­hajtani.) Szampszont húsz évre ítélték, s most az NSZK- ba távozhatott, hogy állító­lagos tüdőbetegségét gyógyke. zeltesse. Az 1974-es ciprusi pünkösdi király (nyolc napig nevezhette magát a sziget- ország elnökének) becsület­szavát adta, hogy „amint meggyógyul, visszatér és folytatja büntetésének letöl­tését”. Ám megfigyelők két- lik, hogy ez a bizonyos „gyógyulás” és visszatérés va­laha bekövetkezik. Minden­esetre sokan úgy vélik, hogy Szampszon távoztával talán egy újabb akadály hárult el a tárgyalások útjából. H AHN PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents