Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-17 / 113. szám

© Képújság 1979. május 17. 4 AI ég egyszer a vasárnapi mérkőzésekről Lapunk fotóriportere, Bakó Jenő a nagykanizsaiak kapuja mögül készítette ezeket a felvételeket az Sz. Dózsa— MÁV NTE találkozó első félidejében. A fehér mezes szekszárdi együttes két kihagyott helyzete. JÖTT, RÚGOTT, KIÁLLÍTOTTAK 75 éves a FIFA Sir Stanley Rous a hetvenes évek elején, még a FIFA el­nökeként, Budapesten járt, s az egyik fogadáson csattanós pohárköszöntőt mondott. Ma is emlékszem a joviális fut- balldiplomata néhány monr datára: „A mi szövetségünk­nek — mondta — több tag- álama van mint az ENSZ- nek. Ezzel, persze, nem azt akarom mondani, hogy a FIFA nagyhatalom. De — azt sem szeretném mondani, hogy a futball nem nagy­hatalom ...” Hogy ml is valójában a Or ball...? Veresen komoly játék, ami — nem is olyan régen — há­borút robbantott ki két kö­zépamerikai állam között. Egymilliárdnál több ember szenvedélye — miként ezt az 1978-as világbajnokság tévé­adásainak statisztikái is mu­tatták. Nagy üzlet — gondol­junk csak a profilklubok hét számjegyű könyvelési tételei­re ... Ám a futball — legfőkép­pen — játék! Mi is lenne az emberiség­ből, ha valamiféle hatalom elvenné tőlünk a labdát? És a futball — ősi játék is. Négy-ötezer éve játszották a labdarúgás ősi formáját az egyiptomiak és a kínaiak. Az ókori görögök az episzkurosz nevű játékot szőrrel tömött labdával űzték; a római biro­dalom katonáinak kedvelt időtöltése volt a harpastum. A kézzel és lábbal űzött ős- futballt Julius Ceasar katonái honosították meg Britanniá­ban; a hagyományok szerint a harpaslum-ot Chester és Derby város fiataljai már a rómaiak idején ismerték és kedvelték. Az első hiteles feljegyzés az 1307—1327-ig uralkodó II. Edward idejéből kelteződik. Fbben az id'ben a játékot két szomszédos kis- vé“os vagy falu népessége űzte. Az volt a cél, hogy a labdát a népes csapatok egy­más városkapuján átdob­ják vagy rúgják. A játék oly­kor véres verekedésbe tor­kollott, s a király, 1314-ben hozott rendeletében, szigorú­an megtiltotta a labdajátékot. A hagyományokat a 18. szá­zad végén Rugby városában élesztették fel a diákok — játékuk a rögbi őse. A ve­szélytelenebb és szelídebb labdajáték szabályait 1863- ban dolgozták ki Angliában, s ekkor alakult meg a sportág első szövetsége, a Football Association is. A futball diadalútja innét már pontosan nyomon követ­hető. A játék meghódította Európát, eljutott a tengeren túlra. A múlt század végén Magyarországon is sorra ala­kultak a futballklubok. 1901. január 19-én pedig életre hívták a Magyar Labdarúgó Szövetséget. Tulajdonképpen büszkék lehetnénk, hogy az MLSZ előbb alakult, mint a sport­ág nemzetközi szövetsége — mégsem bábáskodtunk a FI­FA bölcsőjénél .... A nemzetközi szövetséget a holland C. A. W. Hirschman javaslatára, hat ország — Belgium, Dánia, Franciaor­szág, Hollandia, Svájc és Svédország — képviselőinek jelenlétében 1904. május 21- én, 75 esztendeje alakították Párizsban. Nélkülük és a kontinens futballjától sokáig elzárkózó Anglia nélkül... A Fédération Internationa­le de Football Association — a FIFA — napjainkban a leg­népesebb világszövetség: 146 tagországot számlál. VINCZE JENŐ VÉGET ÉRT EGY FEJEZET Stílszerűen a sláger fenti sora motoszkált gondolataink­ban, amikor Ágoston játék­vezető hármas sípszava a Szekszárdi Dózsa—MÁV Nagykanizsai TE találkozó végét jelezte. Hidegzuhany a javából. Egy nap híján ép­pen egy éve szenvedett utol­jára vereséget otthonában a lila-fehérek gárdája. Tavaly, május 14-én a Debreceni VSC ellen vonultak le vesz­tesként saját pályájukról. Olyan mérkőzésen szakadt meg a hazai veretlenségi so­rozat, amelyen tulajdonkép­pen már az első 45 percben gólokkal vezethetett volna a Dózsa együttese. Magasházi József vezető edző így fog­lalta össze a vereség okait: — Másfél éves szekszárdi edzősködésem ideje alatt ez­úttal ütközött ki legszembe­tűnőbben csapatunk taktikai éretlensége. Taktikai elképze­lésemet még a legjobb képes­ségű két játékosunk — Szőcs és Házi — sem tudta végre­hajtani. Ennek első jelét már a kezdés után tapasztalhat­tuk, amikor az ellenfél öt percig emberhátrányban ját­szott. A későbbiek során szél­lel hátban hosszú, magasan ívelgetett átadásokkal kísér­leteztünk, ahelyett, hogy a labda földön tartásával, a megszokott összjátékkal igye­keztünk volna eljutni az el-^ lenfél kapujához. Elismerem,' én is hibáztam, amikor nem változtattam az előző heti győztes csapaton. Elhibázott dolognak bizonyult ugyanis, hogy a kanizsaiak ellen nem „vérbeli” jobbszélsővel kezd­tük a mérkőzést. Sokan szid­tak azért is, hogy nem cse­réltem le Bonnyait. Játékával valóban rászolgált volna a cserére, de helyette egyetlen magas növésű játékost sem tudtam beállítani, aki feje­seivel veszélyeztethette volna Szalai kapuját. Ráadásul bíz­tam Bonnyai gólerősségében, miután a legutóbbi hazai mérkőzéseink mindegvikén eredményes volt. Hibáink 3-0-ás előnyt eredményeztek az ellenfélnek, amit az utol­só 25 perc huszáros rohamai­val sem sikerült ledolgozni. ADÓS, FIZESS! A teveli szurkolók mérték­tartóan latolgatták csapatuk A Budapesti Vasas Izzó rendezésében, az Újpesti- öbölben került lebonyolításra az első ifjúsági kajak-kenu tájékoztató verseny. A kétna­pos versenysorozat hivatott az ifjúsági válogatott keret­tagjainak formaellenőrzésére, a felkészülési munka szakmai értékelésére. Harminchatan álltak rajthoz a férfiak K—1 1000 méteres számban, melyet Tóth Csaba, a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus ver­senyzője nyert 4:05 időered­ményével. Az ifjúsági nők K—1 200 méteres távján hu­szonhat induló mér'e össze esélyeit a Nagymányok elleni mérkőzés kezdete előtt. Pesz- szimizmusuk abból fakadt, hogy az utóbbi három, egy­más elleni találkozóból min­dig a vendég Brikett SE gár­dája került ki győztesen. A Nagymányokon elszenvedett két 1-0-ás vereség mellett különösen fájó az elmúlt év tavaszán, hazai környezetben játszott és 5-2-es, mondhatni kiütéses vereséget hozó mér­kőzés. Jócskán összegyűlt te­hát az adósság, amelyből ese­dékessé vált a törlesztés első részlete. Fláding edző legény­sége egész héten fokozott am­bícióval készült a Pongrác napi összecsapásra. Erős szél fogadta a pályára lépő csapa­tokat, ami aztán az elkövet­kező 90 perc során gyakran megtréfálta a 22 játékost. Sok volt az átadási hiba mindkét oldalon, hiányzott a kapu előtti határozottság. Mindez persze nem írható egyértelműen a szél számlá­jára. Egy gól és más semmi, ám ez az egy gól két pontot ért. Szerencsés gól, sovány győzelem? Ki törődött ezzel vasárnap délután Tevelen, amikor a nagymányokiakkal szembeni adósságukból egyet kipipálhattak. tudását. Ebben a verseny­számban a szekszárdi Barina Márta a hatodik helyen vég­zett. A szövetkezeti klub ka­jakosaira az elkövetkező he­tekben gazdag program vár. A serrüdülő és úttörő korosz­tályúak húszfős csoportja, Merk Antal szakosztályvezető irányításával Dunaújvárosban C típusú országos minősíő versenyen indul. A két válo­gatott kerettag, Tóth Csaba és Béres Rita pedig Budapesten újabb ifjúsági tájékoztató vi­adalon áll rajthoz. Képünkön Tóth Csaba. Türelmetlenséggel igazán nem vádolhatok a paksiak. Vasárnap azonban már-már fogytán volt a „cérnájuk”. Beleuntak ugyanis a játék­vezető várásába. Az ifjúsági mérkőzés játékvezetője — miként a másik két bíró is — Somogyországból küldetett. Harmincperces várakozás után a partjelző kölcsönkért egy sípot, s elkezdődött a já­ték. A második játékrészben aztán a késve érkezett bíró, partjelzőként működött. Ap­ropó, második félidő! Az aparhanti fiatalok edzője ad- dig-addig bírálta a játékve­zető ítéleteit, míg a 75. perc­ben „eltanácsoltatott” a kis- padról. A felnőttmérkőzés, a tör­téntek miatt szintén fél órá­val később kezdődött. A Duna-parti város szurkolói­nak kevés öröme tellett a gól nélküli első 45 percben. Kedvenceik két kapufát lőt­tek és két ordító helyzetet elügyetlenkedtek. Szünet után a 2. percben viszont már megzörrent a kitűnően védő aparhanti kapus, Szulics háló­ja. Csakhogy Szőcs szabad­rúgásából egyenlítettek a vendégek. Nyolc perccel a találkozó lefújása előtt még mindig 1-1 állt az eredmény­Vasárnap Szekszárdon, a megyei fogyasztási szövet­kezetek dolgozói vették birtokba a városi sportele- pen a két kispályát, hogy kezdetét vegye a hagyomá­nyos MESZÖV-kupa. A lá­nyoknál öt csapat kezdte meg a küzdelmet körmér­kőzéses rendszerben, míg a férfiaknál a dombóvári és bonyhádi ÁFÉSZ legénysé­ge mindjárt a döntőre ké­szülődhetett... A lányoknál valamennyi csapatban jó néhány olyan arcot fedezhettünk fel, akik hajdanában, vagy még most is versenysportként űzték a kézilabdát, s így al­kalmanként egy-egy tö­megsportrendezvényen szí­vesen szerepelnek. Ök mint a csapatok „vezéregyénisé­gei” húzóerőnek bizonyul­nak, vagyis hatást gyako­rolnak környezetükre, munkatársaikra. — így könnyen kialakul­nak a csapatok és mind­járt élvezetesebb lesz a verseny is — újságolta Taksonyi István, a megyei kézilabda-szövetség elnöke, aki egyébként a szekszárdi lányoknál edzősködött. S mint később bebizo­nyosodott nem is akárho­gyan... Na, de ne vágjunk jelző táblán. Ekkor Juhász II., aki csereként alig töltött 20 percet a pályán, egy után- rúgást követően indulhatott zuhanyozni. A nóta szerint a fehérvári huszárok jöttek, láttak, győztek. Juhász módo­sította ezt: jött, rúgott, kiál­lították. Cselekedete rövid­zárlatot eredményezett csa­patában, s ezt használta ki a listavezető. Nyolc perc alatt három gólt szereztek Maj- saiék... MIÉRT JÁTSZOTTAK TARTALÉKOSÁN A TOLNAIAK? A 26. forduló kétségtelenül legnagyobb meglepetését a sereghajtó Tolnai VL csapata szolgáltatta. Igencsak elszok­tak már a győzelem örömé­től a tolnai labdarúgók. Utol­jára szeptember 24-én, a bajnokság 5. fordulójában nyertek. Azóta pedig vereség vereséget követett. Vasárnap kiesési rangadót vívtak Ten- geíicen, s hosszú idő után megtört a sikertelenségi soro­zatuk. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy szerencsések voltak a tolnaiak, átnyújtjuk Gálfi Dezső edző nyilatkoza­tát: — öt tartalékkal kénysze­rültünk pályára lépni Ten- gelicen. Varga Béla kapusunk közvetlenül a mérkőzés előtt, a dolgok elébe. Az első két női mérkőzés után sor ke­rült a férfidöntőre. A játé­kosok dicséretére váljék, derekasan küzdöttek és színvonalas mérkőzést vív­tak. A jelen lévő szakem­berek egyöntetűen megál­lapították: a mérkőzés he­lyenként a megyebajnok­ság színvonalát is megha­ladta. Bár csak több ilyen csapatot láthatnánk! Szo­ros küzdelemben, végül is egy góllal a dombóváriak felé billent a mérleg nyel­ve. A lányoknál a szek­szárdi csapat hengerelt, fö­az öltözőben közölte: derék­fájása miatt nem vállalja a játékot. Helyette az ifjúsági csapat kapusát, Lampeket ál­lítottam a kezdő csapatba. Igaz, hogy ő az ifimérkőzé­sen már védett, de nem volt más választásom. Egy hete a Bátaszék elleni hazai mérkő­zésen Konyecsnyit kiállította a játékvezető. Csakhogy a je­lentésében Réhm nevét kö­zölte a fegyelmi bizottsággal. Nem kis meglepetésünkre a hétközi fegyelmi tárgyaláson a vétlen Réhm egyhetes el­tiltást kapott. Konyecsnyi azért nem jött velünk, mert kiállították, Réhm meg nem jöhetett, hisz eltiltották. Gondjaimat növelte, hogy Schwébl sem állt rendelke­zésünkre, vasárnap is dolgo­zott. Végül hiányzott Köves- di is. Roburral utaztunk Ten- gelicre, ezért a pénteki já­tékosértekezleten azt kértük, a szűkös befogadóképességű járműre tekintettel ne hozza­nak szurkolót játékosaink. Kövesdi nem hozhatta meny­asszonyát, ezért ő sem jött velünk. Mindezek ellenére — ezt a tengeliciek is bizonyít­hatják — mutatott játékunk­kal rászolgáltunk a győze­lemre. Ezek után is akad aki sze­rencsére gyanakszik? lényes biztonsággal nyer­ték valamennyi mérkőzé­süket. A másik három csa­pat váltakozó eredményt nyújtott, közöttük csupán a jobb gólarány döntött. Megyénk színeit a Dombó­vári ÁFÉSZ, illetve a Szek­szárdi ÁFÉSZ csapata képviseli a júniusban, Szekszárdon sorra kerülő területi döntőn. Végeredmény: Nők: 1. Szekszárd 8, 2. Hőgyész 4, 3. Bonyhád 4, 4. Dunaföld- vár 4, 5. Dombóvár 0 pont­tal. Férfiak: 1. Dombóvár, 2. Bonyhád. — fekete — Győzelem az Újpesti-öbölben Kézilabda MESZÖV-kupá megyei döntő A szekszárdi csapat (fehérben) veretlenül nyerte a tornát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents