Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

a iÜÉPÜJSÁG 1979. április 12. Csillogó, fekete lemezeken... SlQMISZÉDOUlB — „Három éven belül vi­lágsztárunk lesz” — mondták sokan a cannes-i MIDEM- fesztivál előtt. Akkor ez csak bizakodás volt, de az első üz­leti tárgyalások, illetve szer­ződéskötések után, úgy tűnik, valóság. A magyar szórakoztató ze­nei hanglemezgyártás ugyan­is — ezt a MIDEM sikere csak jelezte — az utóbbi egy­két évben megkezdte a fel­zárkózást a méltán világhírű komoly zenei hanglemezgyár­tásunk mellé, s ma már a nemzetközi elismerés kapujá­ban áll. Ezt a tényt igazán csak akkor értékelhetjük és érthetjük meg, ha felidézzük a jelenlegi eredmények elő­történetét. Tulajdonképpen a nulláról kellett kezdeni, mert Magyar- országon 1951-ig még nagy­ipari hanglemezgyártás sem volt. Az első korszerűnek mondható mikrobarázdás le­mez is csak 1958-ban jelent meg, az első sztereofelvételek pedig 1962-ben. Akkor, ami­kor külföldön az új szórakoz­tató zene a jazz, a musical, a rock and roll és a beat már régen virágzó hanglemezipart hozott létre. Nálunk abban az időben, az ötvenes évek szűk levegőjében a szórakoztató zene mostohagyereknek szá­mított és csak néhány, a bé­csi operett világát idéző, stí­lusát folytató tánczenei le­mezből, illetve operett- és magyarnóta-felvételekből kí­náltak szűkös választékot a könyvesboltok. A szórakoztató zenében je­lentkező nagy robbanás — a beatmozgalom — azonban ha­marosan nálunk is éreztette hatását és a hatvanas évek első felében egy, az eddigitől merőben eltérő ifjúsági kul­túra kialakulását eredmé­nyezte. Lemezkiadásunkban a változások alig tükröződtek, noha a fiatalság éles kritiká­val követelte kedvencei elis­merését, akiket nemcsak kon­certen, de lemezfelvételeken is szívesen hallgatott volna. A beatmozgalommal együtt ugyanis felnőtt egy új nem­zedék, mely nagyobb zseb­pénzzel, többb szabad idővel rendelkezett és új kedvencei­vel határozottan szembe szállt az idősebb korosztályokkal. A fogyasztásban is mindinkább bekapcsolódott volna, de igé­nyeit a hanglemezgyár kép­telen volt kielégíteni. Igaz ebben nemcsak szemléleti té­nyezők játszottak szerepet, hanem az is, hogy a lemezek préselése albérletben folyt a Villamosszigetelő és Mű­anyaggyárban. A korszerűt­len Rottenbiller utcai stúdió­ban állandó volt a zsúfoltság, a kész matricák egy részét Svédországban csináltatták, a kazettákhoz szükséges felvé­teleket pedig Svájcba kellett szállítani és a raktározást is csak egy budapesti templom alagsorában tudták megolda­ni. A borítókat pedig még 1975-ben is kézzel ragasztot­ták. Nem csoda, hogy a hatva­nas évek második felében is sok volt a panasz; az új ked­vencek — Illés, Omega, Met­ró, Koncz, Zalatnay, Kovács — lemezeit nem mindig lehet kapni, az új felvételek késve és kis példányszámban jelen­nek meg. Előállt az az egyre inkább feloldhatatlan, meg­oldást sürgető paradoxon; ki­alakult egy új szórakozási forma, mellyel a kiszolgáló apparátus, így a lemezgyár­tás, nem tudott lépést tarta­ni. A változás 1968-tól kezdő­dött. A gyártási, vállalati fel­tételek ugyan nem sokat ja­vultak, de a vállalat új vezér­kara felismerte, hogy a fel­nőtt és fiatalabb korosztályok ízlése végképp elszakadt egy­mástól, s a javuló anyagi vi­szonyok melett a lemezvá­sárlási kedv is ugrásszerűen emelkedett. Az új helyzethez jobb szervezéssel, nagyobb hozzáértéssel, rugalmasság­gal igyekeztek igazodni, s en­nek köszönhető, hogy hama­rosan jazz-lemezek, kazetták, a popfesztivál dalai, népzenei felvételek, verslemezek is megjelenhettek, a lemezborí­tók tetszetőssé váltak és ami néhány éve még elképzelhe­tetlen volt, Koncz Zsuzsa Sze­relem című albumából 100 000 példányt adtak el. Sőt, az énekesnő 1973-ban, Magyar- országon elsőként beléphetett a lemezmilliomosok táborába. Időközben 1971. augusztus 11-én a Vörösmarty téren megnyílt az első magyar hanglemezszalon, ahol a szó­rakoztató zene, a popzene kedvelőinek külön sarkot ren­deztek be. Az üzletben visz- szamenőleg is a lehető legna­gyobb választékot biztosítot­ták, ennek ellenére országos viszonylatban továbbra sem tudták az igényeket sem mennyiségi, sem minőségi szempontból kielégíteni. Az ok egyszerű: Magyarországon még mindig nem működött önálló hanglemezgyár. Ezért a legnevezetesebb év a magyar hanglemezgyártás történetében 1976. Ekkor épül fel Dorogon a régen várt gyár, mely lehetővé teszi, hogy a vállalat ettől kezdve saját hasznára és kockázatára ön­álló gyártási, nagykereskedel­mi és kiadói tevékenységet folytasson. Az eredmény bá­mulatos. Már a következő év­ben 100 millió forint a válla­lati haszon, ami az 1968-as 9 millióhoz képest valóban „mammutnyereség” Jut belő­le stúdiófejlesztésre, bátrabb kezdeményezésekre, kocká­zatvállalásra is. De itt adjuk át a szót dr. Erdős Péternek, aki 1968 óta dolgozik a vál­lalatnál, s nem kis szerepe van a jelenlegi eredmények elérésében. „Jelenleg az országban kb. 600 helyen (szakboltokban, áruházakban, könyvesboltok­ban) árulnak lemezeket. A vállalatnál a szórakozta­tó zenei lemezeket ma már két márka is reprezentálja, a Qualiton a régebbi és a ci­gányzene-, magyarnóta-, il­letve operettfelvételek fedő­neve. A Pepita márka pedig a rock, beat, pop, discó és tánczene gyűjtőfogalma.” Egy nemrégiben végzett felmérés szerint az ifjúság zenéje — a popzene — a szó­rakoztató zenei lemezek for­galmának 50 százaléka. A szórakoztató zene modern irányzatai ma már önálló iparággá nőtték ki magukat. Külföldön nagy konszernek, mammutvállalatok tartják kezükben az irányítást és diktálják a piacot. Az új ipar ma már nemcsak a le­mezgyártást foglalja magába, de egy sor járulékos tevé­kenységet is. A lemezek el­készítését minden esetben ko­moly piac- és keresletkutatás, reklámhadjárat, menedzselési munka előzi meg. Nálunk mindezt az alapok megterem­tése után csak most kezdték el kifejleszteni. Nemrégiben hangmérnökök jártak az an­golszász országokban, hogy a helyszínen tanulmányozzák a fejlettebb felvételi technikát, a szakma előttünk eddig rejt­ve maradt fortélyait. Az idén ugyanis befejezik a Rotten- biller utcai és a MAFILM le­mezstúdiójának a korszerűsí­tését is, s a jövő félévtől kezdve már a legkényesebb igényeket is kielégítő, világ- színvonalú felvételek készí­tésére nyílik lehetőség. Így a vállalati háttér lassan adott lesz a nagy tervek véghezvi­telére, s néhány előadónk külföldi népszerűsége lehető­vé teheti a világpiac meghó­dítását. Smagyi Néplap Majdnem négyszer 'körül­érné a földgolyót az Egyen­lítő mentén az a kolbász — ha közben el nem fogyott volna —, melyet a tabi bélfel­dolgozó üzem termékeibe töltöttek az elmúlt tíz év folyamán. Tavaly az ÁFÉSZ fenntartásában működő üzemben — mely a Főváro­si Húsipari Vállalatnak vé­gez bérmunkát — több mint 14 és fél ezer kilométer hosszú sertésvékonybelet dolgoztak föl, valamint je­lentős mennyiségű vastagbe­let, illetve marhabelet. Sok országból érkeznek a kis tabi üzembe a sózott, tisztítatlan és osztályozásán termékek, hogy megfelelő feldolgozás, válogatás után visszakapva, hurkát, kol­bászt és szalámit töltsenek beléjük. Emellett az üzem látja el csomagolt béllel majdnem az egész Dunán­túlt. Az üzem dolgozói — há­rom szocialista brigád mű­ködik — teljesítik az eléjük tűzött tervet. Ennek ered­ménye volt tavaly a 8 mil­liós bevétel, illetve a 2,3 milliós nyereség, melynél az idén sem várnak kevesebbet. Dunántúlt napló A megyében az apró fal­vas településszerkezet az át­lagtól eltérő, rendkívül ne­héz ellátási követelménye­ket teremt. Gazdaságilag bi­zonyított, hogy az egyszerű, aránylag olcsó, hagyományos szolgáltatás (mint amilyen például a fodrászat) sem biztosítható 1000 lakosnál kevesebb lélekszámú telepü­lésen. Többek között ennek tudható be az, hogy a me­em volt nagy hírverés, de azért minden érde­kelt tudta, hogy világ­ra szóló esemény lesz a valahányadik békaugró- verseny. Szerencsére az ille­tékesek az utolsó pillanatban észbe kaptak, s helyszínként a Népstadion helyett az új budai fedetlen vásárcsarno­kot jelölték ki. Ide ugyanis kevesebben férnek be, s így az esetleges botrány könnyeb­ben lokalizálható. Azt a ja­vaslatot, miszerint eresszék le a Balaton vizét, és a med­rében rendezzék meg a ver­senyt — elvetették. Mellette szólt ugyan, hogy így a nép követelésének megfelelő ösz- szeget fordíthattak volna az élsportra; ellene viszont, hogy akkor az iszaptól, szeny- nyeződéstől és a hínártól is meg kellett volna tisztítani. Ehhez azonban senkinek sem volt kedve. Meg egyébként is a kulturális és sportalapon lévő pénzt csak a sportra le­het fordítani és nem a kör­nyezetvédelemre. Olyan sokan kíváncsiak voltak a békeugró-versenyre mint ahányan — mondjuk — az év elején hiába kerestek rizst és paprikát, ahányan sorban állnak hétvégeken a kenyérszakboltok — vala­mint újabban a hajnövesztő szert árusító gyógynövény­szaküzletek előtt együttvéve. A protokoll- és egyéb tisz­teletjegyesek mellett ketten- hárman be is mehettek. Ezután megrendezték a ver­senyt, a hazai élvonalbeli békaugrók nagy részének el­tiltás miatti távollétében. De azért voltak ott versenyzők; voltak bizony. De nem is a verseny az érdekes, hanem az érdeklő­dés. A közönség végre újra visszacsábult, s ahelyett, hogy otthon a tv-ben egy unalmas — nem testvér­országbeli! — krimit nézett volna, a fedetlen vásárcsar­nokba próbált bejutni. Per­sze ennek előzményei is vol­tak. Az évek óta fel-fellángoló gye 53 kis községében nin­csen települt szolgáltató. A lakosság szolgáltatási igényeinek ellátásában mint­egy 140 gazdálkodó szerve­zet vesz részt. Jelentős mér­tékű ellátást vállal magára 12 minisztériumi, nyolc ta­nácsi vállalat és 12 szövet­kezet. Úgynevezett tiszta fo­gyasztói szolgáltató ;két szö­vetkezet és két vállalat van - Baranyában. Ide tartozik, hogy a múlt évben a lakos­ság 4476 szolgáltató helyet vehetett igénybe, s ezen be­lül a kisipari műhelyek szá­ma nőtt, a szocialista szek­torban azonban az 1975. évi állapothoz képest csökkent a szolgáltatóhelyek száma. A fejlődés ezzel együtt ta­pasztalható. A kiemelt szol­gáltatások közül a gépjár­műjavítás, a textiltisztítás beruházásai — némi időelto­lódással — megvalósultak. PETŐFI NÉPE Kecsekeméten, a Műkert­városban gyülekezik a Hun­gária Nagycirkusz utazó tár­sulata, hogy a megyeszék­helyi vendégszereplését kö­vetően megkezdje vándorlá­sát hazánkban. A negyed- százados jubileumot ünneplő Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat ünnepi gálaműsort szervezett, s meghívta köz­reműködőként a bolgár cir­kuszművészet legjelesebb képviselőit. A hazai techni­kai személyzet már egy hete letáborozott Kecskeméten, felvonták a sátrat, kipróbál­ták a műszaki berendezése­ket. A bolgár artisták pedig kedden este vették először szemügyre a porondot. Az­viták a- békaugrás körüli sö­tét ügyekről, bundázásról, a nagy port felvert személy- cserék és a nagy fogadkozá­sok, ígéretek mind-mind fo­kozták a kíváncsiságot. A verseny szabályairól tud­ni kell (bár talán felesleges ismételgetni, hiszen erről már több vezércikket is olvashat­tunk), hogy a startvonalról akkor * kell, illetve lehet indulni, amikor a startbíró azt mondja: puff. Szabályos békaugrásokkal kell a pá­lyán végighaladni, s az győz aki elsőként ér a célba. Tizenhat versenyző állt, il­letve kuruttyolt le a start­vonalhoz. Elhangzott a puff, s aztán a közönség tombeiá- sa, pfujjozása és éljenzése közepette minden rendben lezajlott. Ezután a bíráló bi­zottság félrevonulhatott a helyezési sorrendet eldönteni. Igen, ez egy újítás, amiről a Nemzetközi Békaugró Szö­vetségnél még csak nem is hallottak, de nálunk, ahol mindenféle okos újítás azon­nal zöld utat kap, már be is vezették. A bíráló bizottság kiváló szakemberekből állt. Volt kö­zöttük kiváló mezőgazdász, kiváló fizikus és csillagász. Nem is véletlen tehát, hogy komoly, vita robbant ki; sőt igen komoly vita, ami már- már majdnem harccá, vesze­kedéssé fajult. Ki-ki a saját emberét akarta ugyanis cél­ba, illetve a dobogó csúcsára juttatni — egyrészt. Más­részt minden jelöltről tudott valaki valami kompromittá­lót. Több helyezési sorrendet állítottak fel, és azokat sorra el is vetették. Tulajdonkép­pen a második, a harmadik és a többi helyezettet még csak kiválasztották, de az el­sőben nem tudtak megegyez­ni. óta szorgalmasan próbálnak, gyakorolnak. Több nemzetközi elisme­rést kivívott produkciót hoz­tak magukkal Magyaror­szágra. A tíz tagot számláló Petrovi ugrócsoport például öt éven át turnézott az Egyesült Államokban, nagy sikerrel Az Öt oroszlán tár­saságában porondra lépő Szpaszov pedig a legneve­sebb bolgár idomítok egyike. Az állatok sorában felvonul­tatnak még medvét, kutyá­kat és kecskéket. A bolgár cirkuszművészek a későbbiekben fölverik sát­rukat Kiskunhalason, Kis­kunfélegyházán, Baján és Kalocsán is. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A közúti gépjárművek számának növekedése nem­csak az utak kihasználtsá­gában érzékelteti hatását, elavulttá, szűkössé válnak például olyan létesítmények is, mint az üzemanyagtöltő­állomások és a hozzájuk csa­tolt más közúti szolgáltató- egységek. Ennek köszönhető az is, hogy a székesfehérvári Balatoni úton lévő töltőállo­más működését április 17- től átmenetileg szüneteltetik. Az egysoros kiszolgáló- rendszer elavult. A jármű­vek számának növekedésével kényelmetlenné vált; ne­hézkesen tudták megoldani, hogy tankolás végett a meg­felelő kúthoz soroljanak be. Emellett a Trabantok és a Wartburgok számának nö­vekedése is közrejátszott. Június elsején szeretnék újra átadni a felújított töltő- állomást. Ezzel kapcsolatban kérik a gépjárvezetőket, hogy a felújítási idő alatt elsősorban a velencei és kü­lönösen a sárbogárdi úton. lévő töltőállomásokat ve­gyék igénybe. Nagy csönd szakadt a ci­garettafüstbe burkolódzott zsűrire. Csak ültek és néztek egymásra. De aztán váratla­nul megszólalt az elnök. — Legyen az első helyezett Güzü Géza! — Ki az a Güzü? — kér­dezte a zsűri legfiatalabb tagja. — Senki, illetve nincs se sógora, se komája — válaszolt az elnök. — így tehát senki erővonalait nem zavarjuk meg... Ez döntő érv volt, s egyéb­ként is már későre járt, így aztán egyhangúlag elfogad­ták a javaslatot. S már men­tek is ki a pályára kihirdet­ni az eredményt. Igaz, idő­közben a közönség és a ver­senyzők hazamentek, de ez a bíráló bizottságot nem zavar­ta. Sőt. még örültek is. hi­szen akkor a hagyományos banketton legalább egymás között lehetnek. S ezen a pezsgős munka­vacsorán felmerült még egy — egyébként komolytalan — kérdés, de erre rögvest meg­találták a választ. A zsűri benjáminjában ugyanis fel­támadt az ellenkezés ördöge, s felállt és kissé dülöngélve meglengette a versenyzők lis­táját. — Hé! — fordult, á zsűri- elnökhöz. — Güzü Géza nem is békaugrált... — Hogy-hogy? — kérdez­ték, akik még tudtak figyel­ni. — Mert nem versenyzett! Itt sem volt a nagy erőpró­bán ! — Nem? — csodálkozott egy pillanatig a zsürielnök, majd aztán hozzá sokkal job­ban illő határozottsággal folytatta: — Nem baj. Az a legfontosabb, hogy első lett! SZENTE PÁL SEBOK JÁNOS Két tv-játék forgatását fejezték be a közelmúltban az MTV pécsi körzeti stúdiójában. Az egyik a Testvérmúzsák, a másik a Latinca Sándor című mű. Képünkön: a tánc­jelenet a Testvérmúzsákból. Fotó: Bárány Györgyné Békaugrás N MtalÉs kafeodlositóp Tévéjátékok Pécsen

Next

/
Thumbnails
Contents