Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-12 / 85. szám
1979. április 12. Képújság 5 »Iskolák a közlekedésbiztonságért* Első a szekszárdi szakmunkásképző t Jelzőtáblák az úttörőcsapatok számára FIATALOK FIATALOK FIATALOK Országos elismerés (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Ha rövid hírben számolnánk be egy ünnepi aktusról, mindössze száraz megállapításként hatna, valahogy így: — A KISZ KB a Kiváló KISZ-szervezet zászló kitüntetést adományozta a bonyhádi 504. számú Szakmunkás- képző Intézet KlSZ-szerveze- tének. Az idei kitüntetés mögött azonban jóval nagyobb súlyt érdemlő erőfeszítéssor húzódik, hiszen a KISZ Tolna megyei Bizottsága a több éven át tapasztalható fejlődést értékelve tett javaslatot a bonyhádi szakmunkás- tanulók mozgalmi tevékenységének elismerésére. A szervezeti élet tartalmi színvonala, rendszeressége mellett külön . kell szólni az intézetben folyó sporttevékenységről, a tanulmányi mozgalomban való részvételről, s arról — az egyelőre még Bonyhádon sem általános — közművelődési munkáról, amit az iskola a városi művelődési központtal és a könyvtárral együttműködve végez. Kimagaslónak ítélték a helyi építőtáborokban, társadalmi munkaakciókban végzett rendszeres munkájukat. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk az iskolai vezetés és a pedagógusgárda aktivizáló, támogató tevékenységéről sem. A közösségi munkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulók közül jutalmazásban részesült Németh Mária, aki harmadik éve alapszervi KISZ-titkár. s egyben az iskolai KISZ-bizottság tagja. Ő a KISZ KB dicsérő oklevelét kapta. Az iskolai KISZ-munka már a korábbi években is országos elismerést vívott ki, mert például tavaly az intézet KISZ-bizottsága KISZ KB dicsérő oklevelet kapott, Taller Hilda pedig (az iskolai KISZ-bizottság titkára) külön, egyéni munkájáért részesült ugyanilyen megtiszteltetésben. DEVECSERI ZOLTÁN A Belügvminisztérium, az Oktatási Minisztérium, a KISZ KB, az úttörőszövetség országos elnöksége, az OKBT és a pedagógus-szakszervezet közlekedésbiztonsági versenymozgalmat hirdetett az általános iskolákban működő úttörőcsapatok, valamint a középfokú oktatási intézmények KlSZ-szerveze- tei részére. Megyénkben az 505. sz. Szakmunkásképző Intézet és Diákotthon KISZ-szervezete végzett kiemelkedő munkát. Az iskolában, a tavalyi tanévben, a KISZ-szervezet irányításával közel száz tanuló sajátította el a KRESZ-t és kapott segédmotorkerékpár- vezetői jogosítványt, 32-en motorkerékpár-, tizenöten pedig személygépkocsi-vezetői engedélyt szereztek. Jelentős értékű társadalmi munkát végeztek a városi KRESZ-park karbantartásában, csinosításában. 1976 óta évente mintegy kétszáz rokkantkocsit készítettek a tanműhelyben mozgássérülteknek. Nagy gondot fordítottak arra, hogy ne csak a közlekedési szakraj és a gépjárműbarát-szakkör tagjai sajátítsák el a közlekedési ismereteket, hanem az iskola valamennyi tanulója. Az általános iskolások helyes közlekedésre nevelésének elősegítésére harminc forgalomirányító fényjelző készülék és harminc közlekedési falinapló elkészítését vállalták. Azóta újabb húszhúsz szemléltető eszköz készítése folyik. A jó munka eredményeképpen az 505. sz. Szakmunkásképző Intézet és Diákotthon KISZ-szervezete az „Iskolák a közlekedésbiztonságért” versenyben országos I. helyezést ért el. Az erkölcsi elismerést még 30 ezer forint jutalom is kiegészíti. Izsák Jenő rajza Nagy kár, hogy az ember szervezete néha rozoga szerkentyűként üzemel. Az enyém is, miközben a szekszárdi buszpályaudvaron a középiskolás diákok alkotta tömegben várakozom. Zakatol a fejem, szédülök, a gyomrom liftesdit játszik velem. Végre-valahára megérkezik a busz. Mire én is feljutok, akad ugyan még egy-két ülőhely, ám mindegyiken foglaltat jelző iskolatáskák, reklám- szatyrok hevernek. Ingázó múltamból felvillan előttem néhány kép. Láttam én már idős ember, terhes anya előtt helyet foglaló tizenéves fiúkat, lányokat, láttam én már, hogy a srácokat nem mindig készteti felállásra a karon ülő pici baba ... Ha az embert ájulás környékezi, sok mindenre képes. Egy életem, egy halálom, leülök az egyik „foglalt” helyre. Hamarosan elémtop- pan a hely „gazdája" is, egy tizenhat év körüli, szőke, kék szemű fiú. — Fölállni! — kiállt rám magabiztosan. Válaszul bátorkodom felhívni a figyelmét, hogy ő fiú, éri pedig a gyengébb nemhez tartozom. Rómeónk — mert később kiderült, hogy az — a társaságban lévő két tinilány legnagyobb gyönyörűségére mond egy-két nem túl hízelgő szót nekem. Ekkor fölbukkan a társaság negyedik tagja, egy fiú. Ö a korelnök — huszonévesnek vélem — s pillanatok alatt rendet teremt. Mellém ül, a két barátnő és Rómeó triója az előttünk lévő két ülést veszi birtokába. A busz motorja álmosítón zúg, a jól ismert táj szürke a felhőktől, a szédülés is alábbhagy, ha becsukom a szemem. Az éber álomba beszüremlik a környezet zaja, furcsa, egészen furcsa hangokat hallok. Fölpillantok, s ezzel belépek a nézőközönség táborába. Előttünk a szőke fiú és a festett szájú lány — finoman szólva — csókolózik. Megállapítom magamban, hogy a rúzs kopásálló, aztán alszom tovább. Felriadok. Ijedten nézek ki az ablakon, hol is járunk? A festett szájú lány e percben kezdi csavargatni a szőke fiú orrát. Megerőltetem az emlékezetemet, de hiába töröm a fejem, nem emlékszem, hogy valaha bármelyik lovagom orrát csavargattam volna. A gondolat nem hagy nyugodni. Egek, mi történt velem?! Előttem ül egy tizenéves pár, és én képtelen vagyok észrevenni bennük Shakespeare halhatatlan szerelmeseit, Rómeót és Júliát! Persze, mert haragszom rájuk a helyfoglalás miatt, vagy mert iszonyúan megöregedtem az utóbbi egy-két évben. De lám, nem szabad föladni a reményt! A lány a fiú vállára hajtja a fejét, a hajuk összeér, majd a fiú a lány félhosszú haját babrálja, símo- gatások, puszik, ... hát mégiscsak él Rómeó és Júlia! A világgal mit sem törődő, a létezést csak egymásban becsülő ifjú szerelmesek, ime itt vannak! A világ lehet kegyetlen és szürke, de a szerelem magába sűríti az emberséget, a szépséget, a gyengédséget, a heves indulatokat ... Szóval, nem is vagyok én még olyan öreg! Csakhogy az illúziók hamar szertefoszlanák. Júlia váratlanul felnyerít. A hangja harsog, biztos nevetésnek szánja, Rómeó átveszi tőle. A busz besorol a végállomásra, leszállunk. Ballagok a szemerkélő esőben és kiforgatom Shakespeare szavait: Ó, Rómeó, mért nem vagy te Rómeó? KOVÁCS MÁRIA i ■ •'I''.'.''•' ’■ ’ ’’V'i Rómeó a buszon V,*.*»'.* r*. ’\'i •fr*i«,rvV •*.**• *•*•,•"•* .‘•"•‘.’•V.’,*** •V»**«* •**•*.*•*•**?;•*;• Beszéljük meg! Miért közömbösek ? Az év első Ifjúsági Magazinjában Szalóki Zsuzsának érdekes cikke jelent meg a KISZ-ről. Ez az írás lett az alapja a január 22-i Kilián- foglalkozásnak. Őszintén beszélgettünk, vitatkoztunk. Mikor jó egy KlSZ-szerve- zet? kerestük a választ, egyben saját munkánkat is értékelve. Mi sem dicsekedhetünk e téren. Mi az oka ennek? Van olyan KISZ-tag, aki csak azért lett az, mert „előrelátó”. Gondoljunk csak a felvételire. Na és a KISZ- jelemzések, az sem árt, ha van! Igazat kell adnunk Szalóki Zsuzsának, hogy elvétve akad egy-két lelkes, aki izzadva, nyögve, minden erejét beleadva vonszol egy roppantul közönyös és közömbös csoportot, akik nem csinálnak semmit. Ez nem KISZ-szervezet. Miért közönyösek a tagok? Nem találják értelmét, célját annak, amit csinálnak? Vagy talán másért? Miért nem tesznek a közömbösség ellen? Ok se tudják, hogy mit és hogyan kellene csinálni? Nem elégedhetünk meg 6aját töprengéseinkkel, megkérdeztük diáktársaink véleményét is: „Elsőben még érdekelt a KISZ, mert valami újat, érdekeset vártam tőle. De rájöttem, hogy csak egy helyben toporgunk. Az a baj, hogy elindult egy kö- zömbösségi folyamat, amit úgy látjuk, nem lehet megállítani, legalábbis kevesen akarják.” (Szabó Zsuzsanna 4. a). „Vannak, akik csak azért járnak a taggyűlésre, mert az osztály nagy része KISZ- tag. Az ilyenek szívesebben hallgatnák a kívánságműsort, vagy valami mással foglalkoznának.” (Nagy Margit 4. b). „Abból lesz jó KISZ-tag, aki mindenben részt vesz, semmiből sem húzza ki magát. Nemcsak azért megy el a rendezvényekre, hogy otthonról lógjon, hanem- hogy részt vállaljon a munkából.” (Győré Erika 2. b). Varga Júlia és Tolnai Éva L a. Béri Balogh Ádám Gimnázium és Kollégium, Tamási Lehetőségeink adottak, de élünk-e velük ? Nekünk fiataloknak, óriási lehetőségeink vannak. Szocialista társadalmunkban különösen nagy gondot fordítanak ránk. Nekünk csak arra kell figyelnünk, hogy az adott lehetőségekkel élni tudjunk és jól. Senki nem születik közéleti embernek. De a saját környezetünkben, s munkahelyünkön e fontos kérdésre gondot kell fordítanunk, itt van a KISZ-nek jelentős szerepe, mivel véleményem szerint is a KISZ a közélet iskolája. örvendetes, hogy Si- montornyán is egyre több fiatal kerül különböző választott testületbe. Azt, hogy a fiatal, akit íj avasolt alapszervezetünk a különböző bizottságba, a munkáját el- tudja-e végezni, alkalmas-e arra a posztra, nekünk, fiataloknak kell eldönteni. Mert ha az lesz a mérvadó, hogy jól táncol, szép a szeme — alapszervezetünk tekintélyével játszunk. Lehet, hogy abból lesz igazán jó közéleti ember, aki először dadogva mondja el mondanivalóját, de érzi annak a felelősségét, amit rábíztak, hisz vannak olyan fiatalok, akik beszélni tudnak, de amikor cselekedni kell, már nem olyan aktívak. Véleményem szerint a taggyűlések döntő többsége, ha megfelelően előkészítik, betölti hivatását. De léteznek olyan taggyűlések, amit csak formálisan lehet annak nevezni. Tíz perc és vége. Itt biztos előfordul, hogy a KISZ- titkár az üzemi négyszögben a saját véleményét mondja el „jobbik” esetben. Azonban még ma is tapasztalható, hogy véleményt sem mond, mert vagy nem ismeri a témát, vagy kényelmesebb neki a hallgatás. A fiatalok között is elterjedt a közmondás: „Ne szólj szám, nem fáj fejem”. Nem tudok egyetérteni e hamis nézettel. Mi történik, ha igazat mondok? Kirúgnak, kevesebb lesz az órabérem? Nem, hisz a KISZ- vezető nem a saját szubjek- tíz véleményét kell, hogy közölje. Ha pedig egy közösség véleményét megfelelő módon tolmácsolja, a közösség védelmét élvezi. Ha jogosan emeli fel a szavát, a gazdaság vezetés is egyenrangú partnernek tekinti. Természetesen ahhoz, hogy egyenrangú félként ismerjék el, a KISZ-vezetőnek is kell azt a fáradságot vennie, hogy a kérdést, amiben állást kell foglalnia, nagyon ismerje. Megfelelően érveljen és ha szükséges, cáfoljon is. 1978-ban zajlottak le a III. ifjúsági parlamentek. Itt nekünk, fiataloknak lehetőségünk volt jogainkat gyakorolni. Simontornyán tapasztaltuk, hogy éltek a lehetőségeikkel, de kötelességeikről sem feledkeztek meg. Mindenütt közösségi gondokat vetettek fel. Nem panasznap Volt. A közélet gyakorlásához. jó lehetőséget biztosítottunk Simontornyán. amikor bevezettük a „nyílt KISZ- napokat”. Ezeken a KISZ-en kívüli fiataloknak is lehetőséget adtunk, hogy ismerjék meg munkánkat, s véleményt mondjanak róla. Simontornyán 1978. szeptember óta működik a propagandistaklub. ahol a KISZ-es propagandistáknak folyamatos továbbképzést biztosítunk. S, hogy iól működik a klubunk, arra bizonyíték, hogy a köz- életiség feldolgozásánál is merész vállalkozásba kezdtünk. Filmet készítettünk, a Barátság ifjúsági klubban arról. hogvan is értelmezik ezek a fiatalok a közéletiség témáiét. ők saját magukat közéleti embernek tartiák-e. Tehát fiataloknak, a fiatalokon keresztül mutatjuk be e fontos témakört. Véleményünk szerint, sokkal hatásosabb módszer lesz, mint ha csak beszélünk róla. A vitaindító felvetette, hogy a közéleti munka áldozatot és lemondást követel-e? Véleményem szerint egyértelműen nemmel kell válaszolnom. Annak ellenére, hogy nem mindig „fáklyás menet”, vannak gondok, problémák, de sokkal több a jó oldala. Aki a közösségért elkezd dolgozni, befejezni soha nem tudja. KACZ EDIT Pá lya vá lasztás
