Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-10 / 83. szám
1979. április 10.______________________________________________________________________________________________________________________________________________________INCKUJSAla O Tolna megyei sikerek Kőbányán A Tamási Vegyesipari Szövetkezet pavilonja Az NDK 516-os kombájnjai javított kiadásban láthatók A KŐBÁNYAI vásárváros kiállításait rendszeresen látogató hamar megszokja, hogy a szakkiállítások, vagy az őszi és a tavaszi BNV, illetőleg a mezőgazdasági kiállítás Tolna megyei sikereket is hoz. Négy jelentős szákkiállítás várja a látogatókat, mondani sem szükséges, hogy most is jó néhány sikeres árut, terméket láthattunk, s gratulálhatunk gyártóiknak. Természetesen az immár nyolcadik alkalommal megrendezett Agromasexpo, a mezőgazdasági gépek és eszközök szakkiállítása vonzza a legtöbb látogatót — a Szekszárdi Á. G. külön utaztatja szakembereit ennek megtekintésére —, de sikeres az autószerviz-kiállítás — kinek nincs kapcsolata az autóval? — s a könnyűipari gépek szakkiállítása, tehát cipő- és szabóipari gépek, felszerelések — Tolna megyei ipari üzemeink látogatóinak külön csemege lehet —, éppen így érdeklődésre tarthat számot a Hungaroplast elnevezésű műanyagkiállítás, ahol két Tolna megyei ipari szövetkezet termékeit is láthattuk. A legnagyobb sikert a Szekszárdi Mezőgép érte el. Az önjáró RTA jelű cukor- répa-betakarító gép ezüst, azaz második díjat kapott. Ez a kitűnő gép már legalább iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimmiiiiiMiiiniiiiiiii A cukorrépagép II. díjas ENYHÜLÉS ÉS OSZTÁLYHARC Az utóbbi időben feléledtek az enyhülés és a forradalmi harc összeegyeztethe- tetlenségéről szóló nézetek. A burzsoá ideológia megpróbálja elhitetni a forradalmi erőkkel, hogy a szocialista államok és az őket vezető kommunista és munkáspártok a nemzetközi légkör javítására törekedve elvesztik érdeklődésüket a szociális forradalmak sikerei iránt, nem mutatnak készséget azok támogatására. Ez a koncepció azt a célt szolgálja, hogy megossza a világ forradalmi erőit, bizalmatlanságot keltsen a nemzetközi munkásosztályban és a nemzeti felszabadító mozgalomban a szocialista közösséggel szemben. Másfelől az imperialistaellenes mozgalomban még mindig akadnak olyan elképzelések, hogy a békés egymás mellett élés politikája fékezi a proletariátus, az imperialistaellenes felszabadító mozgalmak osztályharcának további aktivizálódását. Ilyen hangulatkeltéssel a kispolgári forradalmiság ideológusai, elsősorban a maoisták próbálkoznak, akik szeretnék diszkreditálni a Szovjetunió és a szocialista közösség külpolitikáját. A mai trockiz- mus olyan felhívásokat ad ki, hogy „totális háborút kell üzenni az imperializmusnak”, „katonai úton kell előrelökni a nemzetközi forradalmat”, „exportálni” kell a szocializmust minden országba. A szocializmus születésének pillanatától békepolitikát folytat, amelynek sarkköve lett a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve. Ez az elv nem jelenti az elnyomott és elnyomó nemzetek „békés együttélésének” elismerését. Az SZKP XXV. kongresz- szusa a Szovjetunió egyik fő külpolitikai céljaként rögzítette e békés egymás mellett élés feltételei között is a népek nemzeti felszabadító harcának támogatását. B tartós béke biztosításával és a forradalmi világfolyamat elmélyítésével összefüggő feladatok szerves egysége tükröződött és rögzítődött a Szovjetunió új alkotmányában is. Ez az irányvonal a jelenkori társadalmi fejlődés alapvető törvényszerűségeinek tudományos elemzésén alapul. Ennek az irányvonalnak a befeketítésére, ,.a forradalmi agresszivitás”, „a forradalom exportja” kipro- vokálására tett kísérleteket mint kalandor és provokatív lépéseket elutasítja a forradalmi világmozgalom, valamennyi haladó erő. K. V. ANTONOV három szezonban bizonyította kiválóságát, alkalmazhatóságát hazánk minden talaján, ahol cukorrépa megtermelhető. Külön érdekessége ennek a gépnek, nyilván ezért is díjazták, hogy alig használnak gyártásához külföldi, pontosabban tőkés országokban származó alkatrészt. És ennek a gépnek jó a szervize, ismerve nem egy traktor és kombájn rossz alkatrész- és szervizellátását. A legnagyobb meglepetés számunkra, noha tudjuk jó másfél évtizede, hogy Regszemcsén az ipari szövetkezetben műanyaggal is foglalkoznak, most mégis az volt a szenzáció, hogy ide a kiállításra, ahol világcégek is versengenek a vevőkért, színvonalas termékéket hoztak, s érdeklődés irántuk — bár a megnyitás után öt órával voltunk ott — jelentős, és jó üzletet ígérő a helyzetük. Elsősorban az olyan termékek, amelyek mindennapi használataink közé valók, példának okáért a papírzsebkendő-tar- tó! Tudjuk, hogy ha egyszer egy ilyen zacskót megbontunk, akkor minden zsebben szétfolyik a papírzsebkendő, a szövetkezet ízléses terméke megment bennünket ettől a kellemetlenségtől. Van itt a kicsi standon ezenkívül a nagyipart kisegítő, alkatrészként használható fröccsöntött, préselt műanyag is, de ezek nyilvánvalóan a nagy cipőgyárak, konfekciókat készítő üzemek, és játékkal foglalkozó ipari szövetkezetek üzletkötőit érdeklik elsősorban. Ez az iregszemcsei üzem, egy éve egyesültek a tamásival, s így már tamásinak mondhatjuk, először vett részt a HUNGEXPC) szakkiállításán, és itt győződhettünk meg róla, hogy a műanyagiparnak egy újabb erőssége jött létre, amelynek útját támogatni, segíteni mindannyiunk ügye. Mint hallottuk Páczelt Pál gyánásvezetőtől, a pavilon igazgatójától, számos Tolna megyei tanácsi és pártvezető is megkereste már őket, nyilván ez az érdeklődés is jó erkölcsi támogatás a műanyagüzem fejlesztéséhez. Az Unió Ipari Szövetkezet hagyományos termékeit hozta a HUN- GAROPLAST-ra, sajnos információt nem tudtunk szerezni kollekciójukról, a vásárkiállítás eredményeiről, mert ottlétünk idején, külföldi cégekkel tárgyaltak. Az autószerviz és a köny- nyűipari gépkiállítás főleg a termelőüzemek szakembereit érdekli, hiszen itt a gyártósorba beilleszthető új típusú, nagy teljesítményű, termelékeny gépeket állítottak ki. Az autószervizeléssel kapcsolatos A KGST is felvonult. Képünkön egy csehszlovák nagy teljesítményű traktor látható, amely földmunkára is, nemcsak szántóföldön használható. berendezések főleg a nagy szervizeknek „szólnak” — sajnos nincs a vásár területén olyan pavilon, ahol a látogatók utófelszerelési cikkeket vásárolhatna, mert mondani sem kell, kiállítanak olyan árut, amely után hónapok óta futkosunk, vagy éppen csak hírét hallottuk. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a vásárlátogatók ellátása kulturált, jó, azonban az kifogásolható, hogy a pavilonok dolgozóinak nincs' melegedője, a tárgyalókat nem lehet fűteni, nincs kézmosási lehetőség... PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Hallhatunk, olvashatunk híreket az ország legkülönbözőbb településeinek tisztasági heteiről, hónapjairól. A tudósító rendre beszámol arról, hogy a városukért, községükért mindenre kész polgárok patikatisztaságúra su- viekoltak minden talpalatnyi földet, áldozatvállalásukért a legkiválóbbak kitüntetésben részesültek, s aztán, hogy letelt a kampány, vígan folyik tovább az össznépi szemetelés. Az átlag szemetelő (próbáljon a legjobb barátja utcai cipőben belépni a szobájába!) a kuka mellé önti a szemetet, unottan köpködi a járdára a szotyola héját (vajon mennyibe kerülhet egy stadion szotyolátlanítá- sa egy-egy telt ház után?), rendre a hulladékgyűjtő kosár mellé dobja elhasznált autóbuszjegyét, kiürült cu- korkászacskóját, kiolvasott újságját, miközben megmosolyogja a szöszmötölő utcaseprőket, narancssárga mellényüket, amely pedig fontos munkavédelmi felszerelés. Szóval az átlagszemetelő, aki alkalmasint felháborodik pátriája tisztátalansá- gán, amondó, hogy „nem érdemes lelkizni ezen az egészen, a szemetet össze kell szedni, el kell szállítani és kész”. A fővárosban a köztisztaság dolgozói évente hárommillió köbméter szemetet szállítanak a különböző lerakodóhelyekre. Ez egyrészt átlagon felüli erőfeszítést igényel a krónikus munkaerőgondokkal küszködő köz- tisztasági hivataltól, vidéken a városgazdálkodási, illetve -a községgazdálkodási vállalatoktól ; másrészt örvendetes is, hiszen köztudott, hogy a szemétmennyiség arányosan nő az életszínvonallal. Vagyis: van miből szemetelnünk... Olyannyira, hogy nemritkán nagyvonalúan kiterjesztjük a szemét fogalmát, így aztán valamirevaló háznak van saját guberálója. A miénk eleinte csak odasettenkedett a kukához, s must- rálgatta a kínálatot. Két napra rá előkerült a felöltőjéből egy zsák, s abba villámgyors mozdulatokkal különböző holmikat rakott át a kukából. Néhány nap múlva már asszonyostul jött a hajnali szemlére, méghozzá kerékpáron. Az egyik zsákba a kenyér- és ételhulladék (megtudtam, tíz hízót etetnek belőle), a másikba a hasznosítható hulladék kerül: sértetlen üveg, konzervdoboz, újságok, cipők, ruhanemű. Mikor mi van. A kukásautók rakodói, de a szeméttelepek dolgozói is „válogatják” a szemetet. Nincs tiltva, legfeljebb a szemet bántja a guberálás — valamikor ez volt a legszegényebbek aranybányája. Ma persze távolról sem az, mindössze annak felismerése, hogy a hulladék nem szemét, hanem újra feldolgozható érték, s mint ilyen, jelentős anyagi forrás lehetne. Lehetne, mert ma még távolról sem az. A lakótelepi szemét 38 százaléka papír, 4—5 százaléka műanyag. E fantasztikus érték java része azért is kerül a szemétbe, mert a lakótelepeken nincs MÉH-felvevőhely vagy egyéb értékesítési lehetőség. Márpedig a honi papírter- méléshez felhasznált rosttömeg 44 százaléka papír- hulladék, s ez az arány még fokozható. S ha netán valamilyen csoda folytán egyik napról a másikra papírhulladék felesleggel rendelkeznénk, külkereskedőink minden mennyiséget játszva értékesíthetnének. Nem kevésbé aggasztó a műanyagpocsékolás. Nem túlzás azt állítani, hogy — szemérmességünket félretéve — üdvös lenne végre termelékenyebbé tenni a rossz emlékű guberálást, hiszen milliókat dobunk ki esztendőről esztendőre a szemétbe. Hogy mást ne mondjak: egy tonna vashulladék felhasználásával 4 tonna vasérc és 2 tonna feketeszén takarítható meg. Lám, mi mindenre nem terjed ki a szemetelő ember figyelme. A szemetelő emberé, akinek manapság, mondjuk meg őszintén, meglehetősen könnyű dolga van. Hiszen mindenki kedvére kiélheti szemetelhetnékjét, s jóformán csak a saját lelkiismerete akadályozhatja meg ebben. Sokan a társadalmi ellenőri hálózat létrejöttét sürgetik, pedig ebben az országban minden kinevezéstől vagy választástól függetlenül tízmillióan érezhetjük magunkat társadalmi ellenőrnek, s tehetünk feljelentést, az első arra járó rendőrnél vagy a tanács szabály- sértési csoportjánál. KERTÉSZ PÉTER
