Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-10 / 83. szám

A ^fcpÜJSÄG 1979. április 10. Könyvek között Nem a legkellemesebb fog­lalatosságok közé tartozik a házikönyvtár-rendezés. Nehe­zen is szánja rá magát az ember, s egy ilyen esős dél­után kell hozzá, hogy végre nekiveselkedjék a már to­vább nem halogathatnak, behozza a szobába a porszí­vót, rongyot és toliseprőt ra- gadjoA, s miután minden szükséges eszköz együtt van, nagyot sóhajtva hozzálásson a polcok lerámolásának. A több mázsányi könyv megmozgatása közben már képtelenség ellenállni a csá­bításnak: megállók egy pilla­natra, szemem megakad egy koszlott kis köteten; istenem, hiszen ez Horatius! Hány éve is annak, hogy kezembe vet­tem! Kinyitom, olvasom a lap tetején lévő sort. Hevenyé­szett, és prózai magyar for­dításban így hangzik: „A múzsa megadta a görögök­nek a kerek szájú beszéd ki­váltságát.” Hm... Tehát a ke­rekség maga volna a szépség, a tökéletesség? Úgy rémlik, hogy Platón is mondott vala­mi ilyesmit, de ki fog most a könyvtprnyok aljába túrni a Platón-kötetért? Biztos, hogy mondott ilyet és annak idején a skolasztikusokról is tanultuk anekdotaként, a gimnáziumban, két magya­rázó mondat között; de jót is röhögtünk rajta: a kör tö­kéletes, térbeli megfelelője, a gömb tehát a legtökéletesebb test; következésképpen a fel­támadás után az üdvözültek egytől egyig gömb alakúak leszpek. Nem valami csábító pers­pektíva, ha jól meggondo­lom, de az ötlet elismerésre méltóan frappáns. És a mi kollektív magyar emlékezetünk, a mi nyel­vünk nem tud-e valami ilyes­miről? Dehogyisnem! „Teg” — régi erdélyi írók­nál annyit jelent, mint kopo­nya. Lássuk csak, mit tud erről Kemény János. Kont­rollként előkotort önéletírása rá a tanú, hogy ő is így hasz­nálta. Egyébként pedig mai nyelvünkben is él ez a szó: teke, tök, tegnap (azaz befe­jezett, tökéletes, „tekéletes” nap). No de szőjük csak tovább a játék fonalát. Csak a nyelv dicséri-e a gömböt, a tökéle­tesség netovábbját? Vajon mit tud erről az alkalmazott geometria? Miért gömb ala­kú a hidroglóbusz? Nyilván azért, mert a legkisebb anyag­felhasználással a legnagyobb térfogatot képviseli. Elmé­lyedhetnénk most a szélső- érték-számítás szépségeiben, s aránylag egyszerű algebrai függvények differenciálásával ki is számíthatnók, hogy adott felületből hogyan lehet maximális térfogatú tartályt készíteni. A gömb tehát csak­ugyan tökéletesebb, mint mondjuk a forgási ellipszoid... De hát biztos ez? Ellenzéki érzékem máris berzenkedik. Nem szeretem, ha valamit ellentmondást nem tűrően bebizonyítanak. Lássuk csak, egyelőre még mindig a matematikánál ma­radva. Püthagorasz szent szá­ma a négy volt, mert az első négy természetes számnak összege — 1+2+3+4 — pon­tosan tízet ad. De az ókor társadalmi embere sem a ke­reket, a kör alakút, a gömb alakút érezte szépnek ember­társában, hanem — nocsak: megint előjön a négyes szám — a négyszögletest. Szinoni- dész, a költő azt írja, hogy a tökéletes ember négyszegle­tű, a tárgyilagos történetíró pedig, Suetonius Tranquillus dicséri Vespasianus császárt, akinek „statura fűit quadra- ta” — testállása négyszegletű volt. S ha már ismét a nyelvnél, a szóhasználatnál tartunk, mi magyarok hogyan véleke­dünk erről? A kerek-e az ideális (a „teg” ezt látszott bizonyítani), vagy pedig a szegletes? „Derék ember”, mondjuk. De mit jelent az. hogy ..de­rék”? Ady szűkebb pátriájá­ban a Szilágyságban, azt a házat, amely nem félház. s nem domboldalba mélyesz- tett kunyhó. így nevezik: „Derékra épített ház”, azaz olyan, amelynek megvan mind a négy fala. S ez a négy fal „derékszögében ta­lálkozik egymással. A derék­szög pedig a teljes szögnek éppen negyedrésze, tehát... Hagvjuk. Hátha nem is igaz. Hátha csak én gondo­lom így. Hátha csak játék ez, egy esős délután megvidámí- tására... Hagyjuk. Rakjuk in­kább rendbe a könyveket. (kemény) Moziban - , CSILLAG A MÁGLYÁN Rajzfilmmusical Habfürdő címmel rajzfilm­musical készül a Pannónia animációs és rajzfilm stúdió­ban. Hazánkban ez lesz az első, ilyen jellegű alkotás, s sokat ebből a műfajból a vi­lágon sem forgalmaztak. Kovásznai György rendező és társai olyan filmet szán­dékoznak forgatni, amely nemcsak elszórakoztatja, ha­nem utólagos gondolkodásra is készteti a felnőtteket. A cél eléréséhez egy ma játszó­dó történet biztosítja a ke­retet; az 50 percesre tervezett rajzfilm egy kirakatrendező és menyasszonya — Klári és Zsolt — házasságkötése előtti óráinak bonyodalmait kíséri nyomon. A forgatókönyv ta­núsága szerint még az utolsó pillanatban is közbejöhet va­lami vagy valaki. A film vé­gül klasszikus megoldással szolgál — a jegyespár ugyan­is annak-rendje, s módja sze­rint egybekel. A 15 tagú stáb mintegy 35 ezer rajzot készít a filmhez, amelyben a figurák egyhely­ben álló, csúsztatva járó moz­gással, húzott háttér segítsé­gével elevenednek meg. A „Habfürdő” forgatását előreláthatólag júniusban fe­jezik be, a premierre egy év múlva kerül sor. A mai magyar irodalom egyik legnagyobb jelentőségű drámai alkotása Sütő And­rás Csillag a máglyán című műve. Súlyához méltó léte is: megjelent az Igaz Szóban, a Kortársban, kötetben a Kri- terion és a Magvető gondozá­sában. Játszották Sepsiszent- györgyön és Kolozsváron, Ka­posváron és a budapesti Ma­dách Színházban. Az utóbbi színpadi megjelenítés gazdá­ja, Ádám Ottó Kossuth-díjas rendező első filmjeként elké­szítette — saját feldolgozásá­ból — a Sütő-dráma filmvál­tozatát is. Vajon miért került sor er­re a filmvállalkozásra? A döntésre illetékesek úgy gon­dolták, hogy a közönség rit­kán csillapított éhségét tör­ténelmi, kosztümös, múltat idéző környezetben játszódó magyar filmre — alkalmas lesz a protestantizmus belső konfliktusaival foglalkozó Sütő-történet? Ez a remény­kedés alapvetően hiúnak tű­nik, hiszen a Csillag a mág­lyán bár a történelmi múlt­ban játszódik, nem egy törté­nelmi esemény boncolgatása a célja, hanem jelentős elvi, emberi, politikai kérdések tisztázása. Párizsban, Pro­vance-ban és Genfben talál­kozunk főszereplőinkkel, de mindannyiszor egy-egy szín­helyen. Az úgynevezett tör­ténelmi filmekhez nélkülöz­hetetlen térbeli változatosság tehát csalóka. Mindettől azon­ban még lehetett volna jó film a Csillag a máglyánból. De nemhogy jó film, még film sem lett. A film ugyanis nem azo­nos azzal, hogy mozgóképe­ken rögzítenek egy hosszabb- rövidebb cselekménysort. Hogy azt, ami eredetileg egy színpad behatárolt terén tör­tént, kiviszik a színpadról a valamivel nagyobb műterem­be ... A filmnek ugyanúgy megvarrnak a maga műfaji követelményei, mint bármi­lyen más művészeti ágnak, ezt az is tudja, aki nem több, mint rendszeres látogatója a mozielőadásoknak. Ezzel Ádám Ottó is tisztában lehe­tett, ám a jóakarat és a vál­lalkozó kedv nem elegendő ahhoz, hogy színházi rende­zőből egycsapásra filmessé Váljon valaki. A Madách Színházban si­keresen bemutatkozó Szervét- és Kálvin-figura alakítója, Huszti Péter és Sztankay Ist­ván kapta a filmben is a két főszerepet. Nem tudtak meg­szabadulni a színházi előadá­sok beidegződésétől, és ami természetes, a színpadi akusz­tika, a színházi megjelení­tés kívánalmainál, az szinte meghökkentő filmen. De nem­csak Huszti és Sztankay, minden szereplő teátrális. A szónak abban az értelmében, ahogy használni szoktuk ... Egy szó, mint száz: a Csil­lag a máglyánt inkább olva­sásra vagy színházi program­nak ajánljuk-. VIRÁG F. ÉVA A Szépművészeti Múzeum rendszeresen szervez gyerekek számára alapfokú művészet- történeti oktatást. Geskó Judit művészettörténész heti két alkalommal tart műelemzést és tárlatvezetést. Jövő héten a Tíz év mú lva című filmről írunk TV-NAPLÓ Kacor király, Macskacicó és a tsz-méhek Skizofréniám most vált teljessé... Eddig csak ön­magam és apró gyermekem tudatával szemléltem es­ténként a mesét, a legújabb magyar mesesorozatot vi­szont a nézők, hároméves fiam és a saját szememmel igyekeztem figyelni a televízió előzetes vetítésén. Rá­adásul egyszerre fekete-fehér és színes változatban. Lehet, hogy a korábbinál is megviselőbb helyzet eredménye, hogy az új szombat esti mesesorozat gyen­gébbnek tűnt elődeinél, amelyek a Vízipók, Frakkék és a Kukori—Kotkoda házaspár kalandjairól szóltak. Igaz, ezek a korábbi, kedves, humoros sorozatok a fel­nőtteket jobban szórakoztatták, mint azt a korosztályt, amelynek készültek. Persze: vajon melyik korosztály­nak szólnak egyáltalán az esti mese filmjei? Mindig csak utólag állapítható meg. A másféltől tizenkét éves korúak igénye, ízlése egyáltalán nem azonos. Szinte félévenként változik, hogy mi az, ami a gyerek számára — a mesében is — érdekes, ami leköti a figyelmét. A televízió gyermekműsorai általában különbséget tesznek óvodások, kisiskolások, úttörő- korúak között — az esti mese nem. A népmese talán képes rá, hogy áthidalja értelem- és érdeklődés-korhatárait, attól az erőtől fogva, ami évszázadokon keresztül megtartotta a gyermeki képze­letben történeteit. A magyar népmesesorozat régi adós­ságot kíván törleszteni, puszta ötletével. A negyedórás, színes rajzfilmek legfőbb válogató szempontja az volt, hogy „ne legyenek bennük riasztó történetek”. Az elv nagyon helyes, de az eredmény sajnálatos. A magyar népmesék zömében találhattak valami szörnyűt a so­rozat szerkesztői, ami maradt, az viszont unalmas. Persze, egy-két kivétel akad: Kacor király vagy Macska­cicó meséje. Attól például, ami a termelőszövetkezeti méhesről szólt — népmese gyanánt — összes minősé­gemben elborzadtam... A sorozat filmjei meseillusztrációk, azaz mozgó, de néma rajzok. A színek? A fekete-fehér készüléket né­zők megnyugtatására közlöm, hogy nem sokat veszíte­nek: a mesesorozat színesben is szürke. Végezetül egy hír: már készül a tizenhárom részes sorozat újabb tizenhárom részes folytatása. Még hu­szonnégy szombat van előttünk... V. É. Kossuth-könyvek Arnoud: A félelem bére Ki ne emlékeznék rá azok közül, akik látták a Félelem bére című filmet, és Yves Montand nagyszerű alakítá­sát? Aki nem látta, annak is érdemes megismerkedni a re­génnyel. Tudjuk, nemcsak a máso­dik világháború előtt, alatt és utána is sokan mentek Dél- Amerikába. Ki kalandvágy­ból, ki a hazai nyomor, ki pedig a rendőrség elől indult neki, keresni a szerencséjét. De a munkaalkalom ritka, kereset nincs. Akik még vágynak a jobb, emberibb élet után egyetlen életcél­juknak tekintik, kikerülni a semmittevés, a tespedés pok­lából. És akkor egy helybeli észak-amerikai kirendeltség sofőröket keres, akik hajlan­dók életük kockáztatásával nitroglicerint szállítani egy kigyulladt olajkúthoz. A második számú teherautó vezetőinek útjáról szólt a a film. Az izgalmas regény is azt beszéli el. Valahol Guatemalában ját­szódik a regény, ami több egy érdekes, izgalmas történetnél: társadalomrajz, mint ahogy keserű iróniával írja a mot­tóba a francia Georges Ar­noud, a regény szerzője. „Az olvasó ne keresse köny­vemben azt a földrajzi pon­tosságot, amely amúgy is mindig csalás: például ez a Guatemala nincs meg a való­ságban. Én csak tudom, hiszen ma­gam is éltem ott.” G. A. Az én öreg Georgesomnak (meghalt 1941.). Mai magyar ötvösremekek Európa számos országában, sőt a tengeren túl is keresettek az Állami Pénzverde ötvösműhelyében készült különféle dísztárgyak. A rendkívül munkaigényes zenélő órák, sakk­készletek, kelyhek, hajók valóságos ötvösműremekek. A képen: Sakk-készletet drágakövekkel díszít Szepinszky Katalin ötvös. HuvészettÖ^net gyerekeknek

Next

/
Thumbnails
Contents