Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
A művelődési központ története elkezdődött... £///////////. '* - ' „Tisztelettel értesítem, hogy a Dombóvár Városi Művelődési Központ és Könyvtár (Hunyadi tér 25. sz. alatt) 1979. április 3-án megnyílik. Ezúton tisztelettel és barátsággal meghívom önt és családját, barátait és munkatársait AZ ELSŐ NAP, 1979. április 4-e nyílt és nyilvános eseményeire, melynek programjában bemutatkoznak az intézmény művészeti csoportjai, szakkörei, tanfolyamai és klubjai. AZ ELSŐ NAP története 9 órakor kezdődik az úttörő- csapatok kulturális seregszemléjével és 21 óráig tartó táncházzal zárul. A nap folyamán a foglalkozások és rendezvények mellett munkatársaimmal délelőtt 9 órától este 19 óráig minden kedves érdeklődőnek bemutatjuk a művelődési otthont. Terveinkről, közművelődési céljainkról is szívesen elbeszélgetünk az érdeklődőkkel — természetesen a későbbiekben is. Idős ember, fehér bajusz- szal és görbebottal. Van aki így teszi meg itt, az első lépéseket AZ ELSŐ NAP valameny- nyi programján a részvétel ingyenes. örülnénk, ha április 4-én ellátogatna hozzánk — de annak még inkább, ha kedvet is kapna hogy rendszeres visszatérésével ön is Otthonának tekintse az új Művelődési Központot és Könyvtárat. Hogy így lehessen, annak érdekében bármikor szívesen vesszük munkánkról észrevételeit, véleményét, tevékenységünkkel kapcsolatos kívánságait és bírálatát is. Szeretetni várjuk tehát már AZ ELSŐ NAPON IS! A Művelődési Központ és Könyvtár dolgozói nevében Balipap Ferenc ig.” Nem tudom hány példányban készült a plakát — mert nem levelet, plakátot másoltunk ide — de Dombóváron amerre fordítja fejét az ember, mindenütt ebbe a szövegbe ütközik a tekintete. Csoda-e, ha az amúgy is kíváncsiak április negyedikén megreggeliztek, felvették ünneplő ruhájukat és elindultak központnézőbe...? Vagy akinek más dolga volt reggeli után, az ebéd után tette ugyanezt. Nemcsak a városban. A környéken is. Jöttek Nakról, Kapos- puláról, Várongról, Döbrököz- ből, Gyulajról, Kurdról, Szakcsról, Attaláról, Kocso- láról, Tamásiból és Szekszárd- ról, sőt Budapestről... Hányán lépték át „az első napon” az épület küszöbét? Balipap Ferenc igazgató karjait széttárva mosolyog: nem számoljuk! Mindenesetre ilyet se láttunk még: az asztalkánál, amelyen a vendégkönyv hever. hosszú sor kanyarog. Az emberek várják, hogy beírhassák nevüket a könyvbe. Úgy látszik, a látogatók érzik. ez a vendégkönyv, a mai napi bejegyzésekkel, máris dokumentum. Idős ember, fehér bajusz- szai és görbebottal. Áll a lapozgatósarok közepén. szemöldökét erősen 'ráncolja. — Nem tudom mi áll ott! — mutat a szemben lévő falra, amiből domborműszerűen emelkednek ki a világos kerámiabetűk. — i^attatuc feleym züm- tüchel, mic vogmuc. Ysa pur es chomu vogmuc... — betűzzük a Halotti Beszéd sorait, az öreg bólint, leül. — Nem hoztam el az olvasószemüvegemet — mondja sajnálkozva, nem is a felirat miatt, hanem azért, mert itt, a lapozgatóban sokféle újság és folyóirat kínálja magát a polcokon. Gulyás Jánosnak hívják, döbröközi lakos volt, termelőszövetkezeti nyugdíjas. Három fia és egy lánya van, jelenleg — egy éve — a szociális otthon lakója. Hetvenhét esztendős. örül, hogy jobbra is balra is letelepednek melléje, van kinek mesélnie Vilmos fiáról, aki kandidátus, főiskolai rektor, csak igen messzi, Nyíregyházán. Meg arról, hogy igen keserves volt megszokni az otthont. A szociálisát. Ezt, a művelődésit, mintha máris birtokba vette volna Gulyás János bácsi, botjára támaszkodva bejárja a földszintet és emeletet, alaposan megnéz mindent. — A séta keli az egészségemnek, előbb az áruház elé megyek, ahol a padokon mindig ül valaki, akivel lehet beszélgetni, utána majd ide is elballagok ezután — tervezi. A művelődési központ előtti téren Samu Géza nagyszerű szobra, fából faragott pogány istenlány. Az első napon az Istenlányt gyógyítják: a művész epokittal ke- negeti törött faszárnyát. (Tek- ső — ámuldozott öt perccel korábban egy fejkendős, öt- Ven körüli, repedezett lakktáskát szorongató asszony odabenn, a folyosói kiállításon, amin fényképsorozat ábrázolja Istenlány születésének mozzanatait.) A baj, avatásának éjjelén érte szoborasszonyt, valami (a szél?) valakik (alkoholtól kegyetlenné váló emberek) eldöntötték. Szárnya is eltörött. Még az éjjel elkezdték gyógyítását, felállítását, az Unió szövetkezet idevarázsolt egy darus teherautót, jöttek hegesztők a TÁÉV-től, fúró- faragó emberek a csavaripari vállalattól, és ha netán a daru elromlik, akkor is helyére került volna délutánig Samu Géza szobra. Annyian állták körül, annyian vár.tak rá, hogy valamit segíthessenek... Hogy jóvá tegyék, amit valami vagy valakik műveltek. — Azt mondják, ma mindent meg lehet nézni — dugja be a fejét az igazgatói irodába valaki, mögötte mindjárt megjelenik még néhány kíváncsi fej. Balipap Ferenc bólogat, csak tessék, a látogatók szemrevételezik a tágas, de a lehető legszerényebben berendezett szobát, úgy látszik, elégedettek vele, talán nem találnák helyénvalónak a luxust. Különben ilyen az egész művelődési központ (Freivogel Mihály tervezte): a színek, formák egyszerűsége, harmóniája már az előtérben természetessé válik. Csak akkor veszi észre az ember, hogy amin lép — az márvány, amikor mellette két ötéves önfeledten nekiáll csúszkálni, és a felnőttkéz sem fél megérinteni a homokszínű kerámia- burkolatot, (a Zsolnay-gyár- ban készült), ami kívül-belül kísér az épületben. Az igazgatói irodában tompa dübörgést hallani, ajtó- csapódások és lépcsőjárás, beszéd és nevetés keveréke. — Ma minden olyan tevékenysége látható a művelődési központnak, ami egyáltalán bemutatható. Nyitva van minden szakköri helyiség, azok a szakkörök, amelyekben valamiféle alkotás folyik, most tartják első foglalkozásukat. Ma próbálnak először az új épületben a művészeti együttesek, természetesen ma minden próbára bárki bemehet, és ha eleget nézelődött, kimehet... — mondja az igazgató. — Az embereket érdekli maga az új intézmény, de így van igazán értelme a legelső látogatásnak: hogy ne csak a berendezést, a termeket járják végig, hanem fogalmuk legyen arról, hogy mi folyik a házban. Rengeteget mondtuk, mondjuk, hangoztatjuk: a művelődési központ nyitott kapukkal vár mindenkit, nemcsak ma, ezután is. Ma az „ezutánhoz” keltenénk kedvet. Igaz, pillanatnyilag még nem nyújthatunk mindent, amit elterveztünk: az előtér berendezései, a konténerek, a játékok sajnos nincsenek meg, mert technikai okok miatt csak később áll majd rendelkezésünkre az a hatszázezer forint, amit az Országos Köz- művelődési Tanácstól erre kapunk... — sajnálkozik Balipap Ferenc, azután indul — ma már sokadszor — körben, a házban. Jé! így is lehet festeni? Azt mondják ma mindent meg lehet nézni. Szávold László döbröközi géplakatostanuló és leendő szaktársa, a dombóvári Schneider Zoltán a színpadot támasztják: — Néhány napja segítettünk a könyveket áthordani a régi könyvtárból. Akkor még nem lehetett mindent megnézni, azért muszáj most — így Schneider Zoltán. —- Muszáj? — Igen, holnap mindenki erről fog beszélni, és mit szólnának, ha én nem jártam volna itt! Szávold László nem hiába szemléli olyan állhatatosan a színpadot. Állítja, hogy először és legfőképpen a színház érdekli. Nem tudom, mire gondol? Szarvas Antal igazgató- helyettestől mindenesetre hallom, a színházteremben először a Piramis együttes ad koncertet. Azután majd operaelőadás is lesz, meg színházi napok... Gyerekek állnak sorban az előtér sarkainál: ki szőni, ki korongozni akar: szabad a vásár, mindenki próbálkozhat. Persze, nem kerül le a korongról elsőre olyan jópofa kis állatfigura, ami ki van állítva, de majd, egyszer... Zsúfolt" a klubterem is (mi lenne, ha még játékok is lennének, mert az első napon még elég szűkös a választék) és zsong a tömeg a büfé előtt. A Kapós-együttes muzsikál, közben elered az eső. A szobor végre isjnét a művelődési központ előtt magasodik, szelíden és méltósággal tűri az apró szemű eső szúr- kálását és az értetlen megjegyzésekét is. A zenészek tovább muzsikálnak, a nézelődők behúzódnak az épületbe... Alkonyodik; közeledünk az első nap végéhez, a dombóvári művelődési központ története elkezdődött... VIRÁG F. ÉVA és CZAKÓ SÁNDOR riportja Az embereket érdekli az új intézmény Zsúfolt a klubterem is Van, aki az ősi szádfával próbál szőni A főszereplő Lattatuc feleym zümtüchel...
