Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-25 / 95. szám

2 "rtÉPÜJSÁG 1979. április 25. Éljen és erősödjék a kommunista világmozgalom internacionalista összefogása i Rendörroham Londonban Egy halottja és legalább negyven sebesültje van annak az összecsapásnak, amely az angol nemzeti front egyik lon­doni gyűlése miatt robbant ki. Képünkön: rendőrök ve­szik körül azokat az ázsiai származású bevándorlókat, akik a fajvédő, újfasiszta párt ellen tiltakoztak. (Képtáv­írónkon érkezett) Irán Éleződik a karc a hatalomért Kedden, jelentések szerint Teheránban merényletet kí­séreltek meg Mehdi Bazargan miniszterelnök és az ideigle­nes kormány más tagjai ellen. Az iráni miniszterelnöki hi­vatal egyébként kormányszó­vivő útján, hivatalosan cá­folta azt a hírt, hogy merény­letet kíséreltek meg Bazar­gan kormányfő ellen. Egymásnak ellentmondó hírek érkeznek a nyugat­iráni Nagadeh városából, ahol a török és kurd fegyveres csoportok között péntek óta zajló összecsapásokon eddig legkevesebb 150 ember vesz­tette életét. A teheráni rádió kedd reggeli közleménye sze­rint a városba bevonultak a hadsereg rendfenntartó ala­kulatai, hogy biztosítsák a hétfőn életbe léptetett tűz­szünet betartását. Ugyanak­kor a kurdok vallási és poli­tikai vezetői a harcok folyta­tódásáról számoltak be és a hadsereget „kegyetlenkedés­sel” vádolták. TEzzedin Hosz- szeini sejk, kurd vallási ve­zető kemény hangú nyilatko­zatban ítélte el a hadsereg beavatkozását, amely — meg­győződése szerint — a válság kiszélesedésének veszélyével fenyeget. A jelentések szerint kurd családok százai mene­kültek ei Nagadehből a kör­nyező falvakba és félő, hogy a harcok ezekre a települé­sekre is átterjednek. PANORÁMA KUVAIT Szaúd-Arábia, Kuvait, Ka­tar és az Egyesült Arab Emírségek Szövetsége meg­határozatlan időre fölfüg­geszti az 1973 óta Egyiptom­nak juttatott segély folyósí­tását — jelentette az AFP francia hírügynökség. Ku­vait ezen felül- Tiem eszkö­zöl több beruházást sem Egyiptomban. HAVANNA A KGST nyolc tagorszá­gának, valamint a KGST titkársága és a Vietnami Szocialista Köztársaság meghívott küldöttsége rész­vételével Havannában meg­kezdte munkáját a KGST tervezési bizottsága mező- gazdasági és élelmiszeripari munkacsoportjának ötödik értekezlete. A megnyitó ülésen dr. Bí­ró Ferenc, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese, a munkacsoport vezetője el­nökölt. TOKIÓ Az iráni demokratikus for­dulat várható következmé­nyeivel, az olajellátás to­vábbi szavatolásával, vala­mint a Kínával való gazda­sági-politikai kapcsolatok fejlesztésével és az össze­hangolt gazdasági-politikai- stratégiai fellépéssel kapcso­latos kérdések állnak a to­kiói trilaterális értekezlet tanácskozásának középpont­jában. Észak-Amerika, Nyu- gat-Európa és Japán magán­emberként részt vevő kép­viselői a háromoldalú bi­zottság 10. közgyűlésén*' ag­godalmuknak adtak hangot amiatt, hogy az iráni forra­dalmat követően jelentősen megnőtt az olajellátási zava­rok veszélye. Ezért sürget­ték a stratégiai olajkészletek előírásos szinten tartását, valamint az OPEC-országok irányában folytatandó politi­ka egyeztetését. BUDAPEST Kedden Budapesten, az OTP székházában megkez­dődött a szocialista országok takarékpénztári vezetőinek V. konferenciája. A nemzet­közi tanácskozáson a KGST- tagországok, valamint a jugoszláv takarékpénztári központ vezetői és a KGST titkárságának képviselői vesznek részt. A szocialista országok ta­karékpénztárainak vezetőit fogadta Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter. PEKING Egy Pekingben megjelent nagybetűs faliújság szerzője azt a kérdést feszegeti, va­jon fennéll-e a veszélye an­nak, hogy Kínában ismét hatalomra jutnak a radiká­lis irányzat képviselői? A szerző arra a következtetés­re jut, hogy a kínai közvé­lemény szerint ez a veszély továbbra is fennáll, mert nem szűntek meg azok a gazdasági, társadalmi, ideo­lógiai és politikai feltételek, amelyek lehetővé tették az ultrabaloldali vonal képvi­selőinek hatalomra kerülését. KAMPALA Az új ugandai kormány csapatai a tanzániai egysé­gek támogatásával tovább folytatják előrenyomulá­sukat a kenyai határ irá­nyába, hogy teljesen felszá­molják a megdöntött elnök híveinek egyre jelentéktele­nebbé váló ellenállását. A fő cél most az, hogy szabad­dá és biztonságossá tegyék a Kampalát a kenyai fővá­rossal, Nairobival összekötő országút teljes ugandai sza­kaszát. Idi Amin hollétével kap­csolatban a legújabb hír úgy hangzik, hogy a meg­döntött államfő kétnapos tartózkodás után — ismeret­len úticéllal — elhagyta Irakot. Kőolaj Szűkmarkúság realitásokkal A világ országai 1950—1975 között 100 mil­liárd tonna kőolajat haszáltak fel, s az ezredfor­dulóig további 250 milliárd tonnára lesz szüksé­gük. A kiaknázható tartalékokat a becslések 260 rrilliárd tonnára tartják, ami már jelzi, hogy az olajforrások igencsak végesek. Tavaly több mint hárommilliárd tonna volt a világ össztermelése, míg 1977-ben 2962 millió tonna. Ebből a KGST- országok 566 millió, az EGK tagállamai 50 mil­lió, az Egyesült Államok 408 millió, az OPEC tagjai pedig 1525 millió tonna kőolajat hoztak a felszínre. Az iráni változások nyo­mán az elmúlt hónapokban egy újabb olajválság elősze­lét érzékelhette a világ. Egy­szerre napi 5—6 millió barrel (1 barrel 159 liter) olaj tűnt el a piacról, ami a keresletet felduzzasztottá, az árakat fel­hajtotta és nem utolsósorban bebizonyította: ingatag ala­pokra épít az emberiség, ha folytatja a nemtörődöm pa­zarlást és továbbra is a fekete aranyat tekinti a fő energia- forrásnak. Mindenekelőtt a fő importőrök, a fejlett tőkés or­szágok, Nyugat-Európa, az Egyesült Államok és Japán vezetői figyelik nagy aggo- ' dalommal az olajpiaci fejle­ményeket. GENFI KOMPROMISSZUM Az 1973—74-ihez hasonló megrázkódtatás azonban egyelőre elmaradt. A kőolaj- exportáló országok szerveze­te, amely a világ összterme­lésének 50 százalékát adja, s a felszínre hozott fekete arany zömét exportálja, március vé­gén Genfben hosszas viták után kompromisszumos dön­tést hozott. Eszerint az OPEC-olaj barrelenkénti (hordónkénti) árát 13,34 dol­lárról 14,54 dollárra emelték a szervezet tagállamai. Vagy­is „mindössze” előbbre hoz­ták a tavaly decemberben el­határozott menetrendet: 1979 utolsó negyedévének első napja helyett már április el­sején 15 százalékkal növelték az olaj árát. (A KGST ár­rendszerében jövőre érezteti hatását a március végén el­fogadott OPEC-ár.) „Sokkal rosszabb is lehe­tett volna” — kommentálta a döntést a londoni Financial Times, s hogy nem járt mesz- sze az igazságtól, bizonyíték rá a szaúd-arábiai olajügyi miniszter nyilatkozata: „Az Irán és Líbia vezette tömb 35 százalékkal akarta feljebb vinni az árat, a (Venezuela köré csoportosult) úgyneve­zett mérsékelt csoport 25-teI. Mi nemet mondtunk, s ter­mészetesen a többiek nem hagyhatták figyelmen kívül, hogv Szaúd-Arábiának mód­jában lenne több millió bar­rellel növelni naoi termelé­sét”. Ez az érv valóban ha­tott Genfben. s a szaúdiak. az esviotomi—izraeli különmeg- állaoodás aláírása ellenére, elsősorban azért éltek vele. hogy eledet tegyenek az Egyesült Államok irányában knráhban vállalt ármérséklő kötelezettségeiknek A sznúdi magatartás másik fő motívu­ma az volt. hogv egv komo­lyabb áremelés ^-sak súlyos­bítaná a válságot a tőkés vi­lággazdaságban. s ennek ká­ros hatását az OPEC-országok is előbb-utóbb megéreznék. ROGZÍTFTT AR — FELÁRRAL Ugyanakkor egv másik ta­nács is elhangzott Genfben: használják ki a konjunktúrát az OPEC-országok! A Finan­cial Times kommentátora az ülés után közvetlenül elége­detten fogalmazott, de ma már bizonyára elégedetlenke­dik, amiért az OPEC tagjai­nak többsége a rögzített árat további felárral, 1—5 dollár­ral tetézi. A szervezet lénye­gében szabad kezet adott tag­jainak a felárak kérdésében, ami nem egy esetben már 25—30 százalékos, vagy még nagyobb drágulást jelent. Jamani sejk, szaúdi olaj­miniszter közlekedési rend­őrként lassításra inti a Nyugat gazdaságát. (Az Economist karikatúrája — KS) Kétarcúság Kedd esti kommentárunk: Beszédet mondott hétfőn az amerikai tudományos akadé­mia évi közgyűlésén Carter elnök. Az USA államfője arra használta fel ezt a fórumot is, hogy kifejezze kormánya eltö­kéltségét a SALT—2. szerződés megkötésére. Carter elnök sze­rint ezt a megállapodást a két nagyhatalom „józanul, a köl­csönös érdek alapján” köti meg. Az amerikai vezetés kiállását a szerződés mellett örömmel üdvözölték Moszkvában is, ugyanakkor a szovjet megfigyelők rámutatnak: kétarcúság jellemzi a Carter-adminisztrációnak azokat a nyilatkozatait, amelyek azzal igyekeznek nyugtatgatni a szovjet—amerikai közeledés a katonai enyhülés ellenzőit, hogy további fegyver­kezésre szólítanak fel. A SALT—2. ugyanis nem zárja ki, hogy bizonyos tömeg- pusztító fegyvereket tovább fejlesszenek, s nem torlaszolhatja el teljesen a fegyverkezési verseny pályáját sem. Erre mutat a NATO nukleáris tervező bizottságának mostani, floridai ta­nácskozása is. Ez a megbeszélés minden évben az elsőként nyitja meg a különböző atlanti szervek üléseit, s témája kü­lönös súlyt ad a bizottságnak. Jelenleg nyolc tagja van a tes­tületnek, a résztvevők hadügyminiszterek, akik stílusosan ép­pen egy légitámaszponton vitatják meg a brüsszeli vezető szervek által előkészített napirendet. A téma: Nyugat-Európa nukleáris fegyverkezése. Természetesen nem arról van szó, hogy az Egyesült Államok atomfegyvereket akar átadni szö­vetségeseinek. Az amerikai vezetés azt akarja elérni, hogy az európai NATO-országok tegyék lehetővé területükön új ra­kétatípusok és a neutronfegyver elhelyezését. Elsősorban a szárnyasrakétákról és a középhatósugarú Pershing—2. rakétáról van szó. Ezek a rakéták Nyugat-Euró- pából, Görög- vagy Törökországból veszélyeztethetik a szovjet városokat is. Megjelenésük a térségben jelentősen akadályoz­ná a katonai enyhülést, a különböző leszerelési és csapatcsök­kentési megbeszélések előrehaladását. MIKLÓS GÁBOR LAPZARTA MOSZKVA Szovjet—jugoszláv megbeszélések folynak Moszkvá­ban. A szovjet küldöttséget Gromiko külügyminiszter, a jugoszláv küldöttséget pedig Minies, a JKSZ KB El­nökségének tagja vezeti. BUDAPEST Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kedden Szabolcs-Szatmár megyébe látogatott, ahol pártaktíva értekezleten előadást tartott hazánk kül­politikájáról, a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. PÁRIZS A franciaországi magyar gazdasági és műszaki na­pok keretében kedden délelőtt ünnepélyes keretek kö­zött megnyitották Párizsban a magyar műszaki tájékoz­tatási központot. Egyetértettek a OPEC-orszá­gok a termelés visszafogásá­ban is. Ez azért baljós jel a fogyasztók számára, mert a tőkés piacokon már így is öt százalékkal haladja meg a kereslet a kínálatot. A nyuga­ti olajfelhasználókat tömörítő nemzetközi energiaügynökség érthető módon pesszimista: szakemberei szerint az olai- szűke az idén még akkor is fennmarad, ha tagállamai a fogyasztást az év végéig öt százalékkal mérsékelni tud­ják. Ezt a pesszimizmust csak fokozza, hogy az OPEC- országok júniusban ismét konferenciát tartanak és már most újabb áremelést emle­getnek. Ráadásul a fejlett tőkés or­szágok számára oly sokat je­lentő szaúdi „támasz” is ro­gyadozik. Riiadban aggoda­lommal szemlélték az iráni eseményeket, s azt a tehetet­lenséget, amellyel az Egyesült Államok „hagvta elveszni” legfontosabb közép-keleti bá­zisát. A szaúdi vezetők azt is tudják, hogy az iráni poli­tikai földrengést előidéző okok zöme — a mértéktelen fegyverkezés, a tömegek ki- semmizése az olajgazdagság­ból, a könyörtelen elnyomás — náluk is tény. Aggasztja a szaúdi uralkodó házat a Wa­shington bábáskodásával lét­rejött egyiptomi—izraeli kü- lönmegállapodás is, amely az egész arab világban heves tiltakozást váltott ki, s amely még a térség legkonzervatí­vabb kormánya számára sem elfogadható. PECCEI JÓSLATA A fejlett tőkés országok előrejelző intézetének, a ró­mai klubnak az alapítóba, Aurelio Peccei súlyos válságot jövendöl. „Az ipari társada­lom átlépte azt a határt, ahol az előnyök végződnek és a hátrányok kezdődnek... Nem ártana már az iskolában ki­alakítani az „energiatuda­tot”... Jelenleg az energiafor­rásoknak a 60 százalékát kép­viseli a folyékony kincs. A következő évtized végén szá­míthatunk rá, hogy az olaj fogyni kezd, de ha az iráni események Szaúd-Arábiában is elindítanak valamiféle ha­sonló folyamatot, akkor hó­napokon belül kilátástalan helyzetbe kerülhetünk. Nem feltétlenül szükséges a mo­narchia bukása, elegendő egy másfajta, a Nyugat számára kedvezőtlen olajpolitika ki­alakítása...” Peccei a Panorama című olasz hetilapnak adott inter­jújában együttműködést ja­vasol a világ különböző tár­sadalmi rendszerű országai-’ nak, amikor energiariadót fúj, mert szerinte az ezred­forduló táján már egyetlen állam sem lesz képes meg­küzdeni a közelgő veszélyek­kel. KOCSI MARGIT

Next

/
Thumbnails
Contents