Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-25 / 95. szám
r 1979. április 25. «ÉPÚJSAG Köszöntjük a szocia/ista brigádokat, a munkaverseny résztvevőit! mm Nehéz tetten érni néhány hónap múltán, hogy mi változott az országban, a magyar népgazdaságban az 1979-re meghirdetett szigorúbb követelmények hatására. A gazdaság egésze, de egyetlen vállalat sem képes három hónap alatt 180 fokos fordulatra, látványos változtatásokra. Az idei és a következő időszak feladatainak sajátossága nem új elvekben keresendő, hanem a minőség és hatékonyság évek óta ismert követelményének következetesebb, gyorsabb ütemű, általános érvényesítésében. Igaz, közben a munka, a gazdálkodás feltételei minőségileg változnak azáltal, hogy az egyensúly javításának rendelik alá a gazdaság növekedési ütemét, a felhasználást, a fogyasztást. RÖGTÖNZÉS HELYETT A vállalatok többsége nem az idén kezdte el világpiaci versenyképességének fokozását, termelési szerkezetének megújítását, a rugalmas üzletpolitikát. a minőség javítását. De most nehezebb feltételek között — szerényebb jövedelemnövekedéssel és fejlesztési lehetőséggel számolva — lépteik gyorsítására kényszerülnek. Másutt éppen a szigorúbb gazdasági környezet hatására teszik meg a kezdő lépéseket. Dönteni muszáj — mondhatjuk az egykori római közmondás utánérzésével — még az aluszékonv vállalatoknak is. mivel létfeltételeik módosultak. A beruházási tervek, elhatározások mindenképpen felülvizsgálatra szorulnak. Csökkentek és csökkennek a fejlesztési alapok, a hitellehetőségek (némelv vállalatnál olvan mértékben, hogv a tartalékalapok igénvbevételére központi intézkedésekre van szükség). Elsősorban a még el nem kezdett, vagv alacsonv készültségi fokon álló beruházásoknak a tervekből való törlése célszerű Esetenként azonban radikális módon félig kész beruházásokat is le kell állítani, ha a szűkülő lehetőségek, a megváltozott feladatok. az új igények azt indokolják. HALOGATÁST NEM TŰRVE A döntések, elhatározások másik halogatást nem tűrő köre a vállalati jövedelem- politikát érinti. A cél itt is. akárcsak a-beruházásoknál, a szerényebb lehetőségek hatékonyabb hasznosítása. Ezt pedig a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítése, a jövedelmek határozott differenciálása szolgálja leginkább. A beruházási és a jövedelempolitikai terveik felülvizsgálatára tehát azok a vállalatok is rákényszerülnek, amelyek a feladatokat nem értik, s a tényleges tennivalókat éppen ezért elodázzák. Érdemi állásfoglalásra azonban a feltételrendszer alakításában is csak ott képesek, ahol azt jól végiggondolt tartalmi feladatok eszközének, alárendelt részének tekintik. A rögtönzés, a kényszerlépés nem visz messzire, csupán az ösztönös folyamatok felerősítésére alkalmas. A vállalatok, a szövetkezetek elemző, helyzetfelismerő és problémamegoldó készségének próbája 1979. A hatékonyság fokozásának feladatai ugyanis mindenütt konkrétek, következésképpen gyakran merőben különbözőek is lehetnek. így például a helyzettől függően a termelés fejlesztése visszafejlesztése szolgálhatja egyazon cél elérését. TÁVLATOKAT FELMÉRVE A Központi Bizottság legutóbbi ülése megállapította, hogy ..a központi, a középfokú. valamint a helyi irányító szervekben dolgozó egyes vezetők még nem értik világosan a gazdasági munka jelenlegi követelményeit”. A feladatok lebecsülése, a megújulási készség hiánya jobbára a rutinra, a hibás beidegződésekre vezethető vissza. Az értékelés, az elemzés, a reális feladatmeghatározás alapja — a munka egyik leggyengébb pontja. Az elszámolás, a visz- szatekintés gyakorta önigazolást, a lelkiismeret megnyugtatását és nem a távlatok felmérését szolgálja. Nem ritka, hogy az önámítók egyik szélsőségből a másikba zuhannak, s csipkerózsika álmukból feszült, ideges állapotba ébrednek. A növekvő feladatok, a szigorú követelmények nemcsak kijózanítóan, hanem sokkolóan, bénítóan is hathatnak. Az önelégültség passzivitást szül és nem táplálja a kezdeményező-, a megújulási készséget. Ha a tennivalókra nem készült fel a vezető, akkor rendszerint várakozó álláspontra helyezkedik, s a rutin jegyében felfelé tekint: „Valaki mondja meg, mit kell tenni”. A munkásnak, a beosztott dolgozónak joggal lehet ilyen kérdése, a vezetőnél ez a kezdeményező és felelősségvállalási készség hiányát jelzi. MINDEN SZINTEN BIZONYÍTANI A vezető, bárhol is dolgozzék, nem lehet az események puszta szemlélője, vagy a feladatok egyszerű végrehajtója. A kezdeményező- és megújulási készséget, a bátorságot nem elég deklarálni, hanem minden szinten bizonyítani, gyakorolni kell. A vezetői gyakorlat és aktivitás mérhető, tetten érhető, megnyilvánulásai pedig a döntések, az állásfoglalások. A kockázat, a konfliktusvállalókészség és az elkerülhetetlen kompromisszumok iránti érzék egyaránt kifejeződik bennük. A vezetői készség, az előrelátás. a döntési képesség — egymástól elválaszthatatlan, rokon fogalmak. Igaz döntések születhetnek kizárólag külső — mondhatni kényszer — hatására. De csak azok lehetnek maradandó értékű vezetői állásfoglalások, amelyeket belső szükségletek, hosszabb távú vállalati érdekek vezérelnek: Ilyen beavatkozó. a fejlődés ..minőségét” formáló, a hatékonyság, a gazdálkodás színvonalát hosz- szú távon javító határozott ’epéseket kíván most az élet. KOVÁCS JÓZSEF Gömbtartályok - hidrogén tárolására Dombóvár Előtérben a gyakorlati pártmmika Párttitkárok és vezetőségi tagok továbbképzése Oros Albert, a Láng gyár párttitkára az alapszervezet irányító-ellenőrző munkájának tapasztalatait mondja el az ipari üzemi párttitkároknák, termelési felelősöknek. Az évenként rendszeresen megtartott továbbképző tanfolyamról érdeklődtem Dom- bóvárott Gyuricza Istvánnál^ a városi pártbizottság első titkáránál. Azzal a céllal, hogy néhány órát végighallgatok. — Tavaly könnyen válaszoltam volna, de most hadd gondolkodjam egy kicsit. .. Igen. Az ipariak a Láng gyárban vannak, a mezőgazdaságiak Szakoson, a szállítási. hírközlési üzemek titkárai pedig a MÁV szertárfőnökség oktatótermében. De nemcsak a titkárok. A Láng gyárban ott vannak az alapszervezeti vezetőségek termelési felelősei, mert ott a gazdasági munka pártirányí- tósáról és pártellenőrzéséről van szó. Szakoson az agitprop. felelősökkel egészült ki a létszám, a téma az agitációs és propagandamunka időszerű feladatai. A MÁV-nál a pártszervezetek belső élete, a tömegszervezetek pártirányítása, tagfelvétel a „napirend”. Részt vesznek a titkárokon kívül a tömegszervezeti felelősök is Előhúzza a fiókból a tematikát. — Tavaly elfért két oldalon. most kilenc oldalt tölt meg. Részletesen kimunkálva mind a három nap programja, hol tartják a tanfolyamokat. ki tart vitaindítót, ki foglalja össze, milyen egyéb programmal — üzemlátogatás. beszélgetés a propagandistákkal, a t.ömegszerveze- tekben dolgozó kommunistákkal. szocialista brigádvezetőkkel. szakszervezeti bizalmiakkal . . — Ránk bízták. hogyan szervezzük meg. ezt a háromnapos továbbképzést — mondja a városi pártbizottság első titkára. Csinálhattuk volna úgy is mint tavaly, meg a korábbi években. Amikor együtt volt a nyolcvan- egvnéhánv alapszervezeti titkár. az előadások egy részét a megyei pártbizottság vezetői tartották. Tartalmasak, érthetőek voltak ezek az előadások. némelyik több mint két óra hosszat tartott, ám utána, amikor a konzultációra került sor, alig hangzott el egy-két. kérdés. Most úgy gondoltuk, hogy közelebb visszük az élethez, a pártmunka mindennapi gyakorlatához a továbbképző tanfolyamot. Hiszen a titkárok, vezetőségi tagok túlnyomó többsége elméletileg képzett kommunista, ám a gyakorlatban még sok a hiányosság. Emellett rengeteg tapasztalat halmozódott fel szinte mindenütt, amit közkinccsé tenni kisebb létszámú, de azonos, vagy hasonló területen dolgozó kollektívákban lehet. Évek óta beszélünk a hatékonyságról, ám egyoldalúság ezt a termelésre, gazdálkodásra korlátozni. Hatékonyabbá lehet és kell is tenni ezt a háromnapos tanfolyamot is. Ezért alakítottuk ki így a szervezést és a tematikát. A vitaindítót mindenütt az egyik, rendszerint a „vendéglátó” párttitkár tartja, az összefoglalás a pártbizottság csoportvezetőjének a dolga. Vegyem csak példának az ipariakat. Tegnap a kesztyűgyárban volt a tanfolyam, Tóth Gyuláné a gyár párttitkára tartotta a bevezető előadást a pártszervezetek belső szervezeti életéről a tömegszervezetek pártirányításáról és a tagfelvételről. A több órás vita, tapasztalatcsere, a délutáni üzemlátogatás és a tömegszervezetekben dolgozó kommunistákkal folytatott beszélgetés után a tapasztalatokat Halmai László a párt- bizottság párt- és tömegszervezeti csoportjának vezetője foglalta össze. Ma ez a csoport — de most a titkárokon kívül a termelési felelősök vannak ott — a Láng Gépgyár „vendége”, Oros Albert alapszervezeti titkár mondja el, hogyan végzik a gazdasági munka pártirányítását és pártellenőrzését, hogyan vesz részt az alapszervezet a vállalati tervek kialakításában, a cselekvési program konkretizálásában. Utána tapasztalat- csere, majd üzemlátogatás, beszélgetés a szocialista brigádvezetőkkel, művezetőkkel, következik. Nők János a pártbizottság gazdaságpolitikai csoportjának vezetője vezeti a vitát és foglalja össze a tapasztalatokat. Programijuk holnap a csavaripari vállalatnál folytatódik, részt vesznek az ágit.-prop. felelősök is. Horváth Attila alapszervezeti titkár tartja a vitaindítót, a vita, a filmvetítés és az üzemlátogatás, a propagandistákkal történő beszélgetés után Csáky László a propaganda- és művelődési csoport vezetője összegezi a tapasztalatokat. Hasonlóképp „variálunk” a másik két csoportnál is. így a párt- bizottság három csoportvezetője mindenütt — váltakozva — a vitát vezeti és összefoglal. — Eredményesnek ígérkezik az új módszer? — Ma, a második napon még korai lenne erről beszélni. Ám már az első nap után hallatlan aktivitásról számoltak be az elvtársak. Erősíteni akarjuk a gyakorlati „vonalat”. A tizenöt ipari üzemi párttitkár közül tizenegy végzett esti egyetemet, a többi marxizmus—leninizmus esti középiskolát, elméletileg tehát képzettek, a gyakorlattal való összekapcsolás azonban szinte naponta újabb és újabb problémákat vet fel. Hogy sikeres volt-e kezdeményezésünk, az majd ezután dől el. De szólaljon meg néhány „illetékes” is. A Láng Gépgyár tanácstermében éppen a munkaversenyről vitatkoznak, hogyan kell értékelni a brigádokat, helyes-e, vagy nem a pont- rendszer. A hozzászólók többsége gyakorlati példákkal bizonyítja, hogy a pontozásos értékelést csak fenntartással lehet fogadni, helye legfeljebb- azonos „profilú” szocialista brigádoknál van, másutt sokat torzít. A szünetben Kö- vesdi Ilonának, a sütőüzem alapszervezeti titkárának teszem fel a kérdést: mit tanult eddig? — Jó néhány problémámra kaptam választ, de különösen az érdekelt, hogy milyen az együttműködés a pártvezetőség és a gazdasági vezetés között. Elmondta Oros elvtárs is és beszéltek róla mások is, hogy a ,„jó .összhang” csak elvi alapokon fogadható el és ha így vitatkoznak egyes kérdéseken az csak látszatra jelent ellentétet, a vitás kérdések eltussolása azonban nem más, mint látszategység. A szakcsi csoportnál — mezőgazdasági párttitkárok és agit.-prop. felelősök vannak együtt — Hanczkó Antal a kocsolai termelőszövetkezet alapszervi titkára válaszol: — Sok gondot okozott nálunk, hogy egy csoportban vannak a pártoktatásban a különböző felkészültségű, érdeklődési körű elvtársak. Itt tudtam meg, Hajnal elvtárstól, a szakcsi párttitkártól, hogy ők ezt megoldották. Ne legyen egy csoportban a foga- tos és az üzemmérnök. Inkább szerveztek hét kisebb létszámú csoportot. Több energiát, szervezést igényel, de célravezetőbb. (J) Kísérletek a szennyiszap elhelyezésére Nagy jelentőségű kísérlet- sorozat indult a környezeti ártalmak csökkentésére, megszüntetésére. Ezúttal a mező- gazdasági intézmények, gazdaságok próbálkoznak meg azzal, miként lehetne valamiképpen hasznosítani, egyáltalán: „eltüntetni” a szennyvi- zet_^d)WÉMiU2Í2£apot. több tárca közreműködésével mezőgazdasági szakemberek vizsgálják, hogyan lehetne a környezet veszélyeztetése nélkül „megszabadulni” a káros anyagoktól. A szakemberek megvizsgálják a szennyvizeknek és egyes szennyvíziszapoknak a növényekre gyako- ásátés egységes elv a mezőgazdaságban haszonnal használhatják fel, másik részüknek elhelyezése azonban minden bizonnyal további bonyolult vegyi beavatkozást igényel vagy pedig elégetést, fizikai „megsemmisítést” kíván. Nagy mennyiségű szennye- van szó. Az ada- iil 1,2
