Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-24 / 94. szám
1979. április 24. KÉPÚJSÁG 3 Ülésezett a TOT A mezőgazdasági szövetkezetek múlt évi gazdálkodása A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa az elmúlt heti ülésen a mezőgazdasági szövetkezetek múlt évi gazdálkodását tárgyalta. Tavaly az ország 1369 termelőszövetkezete — ebből 68 Tolna megyében van — készített zárszámadást. Az üzemszámcsökkentés eredményeként a termelőszövetkezetek átlagos közös tér-, mőterülete több mint 4 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági szövetkezetek 1978-ban az előző évben elért jó eredmények megszilárdítását, a hozamok növelése révén a fajlagos ráfordítások csökkentését tűzték ki célul terveikben. A termelési érték növekedése az egyes tevékenységek eltérő fejlődési üteme mellett valósult meg. A folyóáron számított mező- gazdasági termelés mérsék- letesebben, 3,9 százalékkal gyarapodott, viszont az árbevétel több mint 5 százalékkal emelkedett. Megyénkben tavaly az egy hektár közös termőterületre jutó szövetkezeti bruttó jövedelem 6543 forint volt. A főbb növénytermelési ágazatok eredményei általában kedvezőek voltak. A zöldségfélék, a szőlő és a dohány hozama azonban az érési idő elhúzódása, a kora tavaszi fagyok és a viharkárok miatt nem érte el az előző évit. A baromfi- és a sertésállomány a termelőszövetkezetekben a tervezettet megközelítő mértékben bővült. A szarvasmarha- és ezen belül a tehénállomány növekedése nem érte el a tervezettet; a szarvasmarhalétszám egy év alatt megyénkben 845-tel csökkent, az 1 tehénre jutó tejtermelés, megyei átlaga viszont 3053 literről 3283 literre emelkedett. A megye közös gazdaságaiban örvendetesen nőtt a juhállomány: egy év alatt 6898-cal. A bevételek növekedésével szemben a ráfordítások emelkedtek. A költségek emelkedését döntően a villamos- energia-árak növelése és az anyagköltség határozta meg. Az 1978. évi ár- és pénzügyi szabályok a korábbinál is nagyobb hatékonysági követelményeket támasztottak a gazdálkodásban. Az intézkedések a termelőszövetkezeteket igen differenciáltan érintették A mezőgazdasági szövetkezetek múlt évi beruházási tevékenysége az 1977. évi mérsékelt forrásképződés, és az 1978. augusztustól a támogatási célokat szűkítő intézkedések együttes hatásának eredményeként alakult. A szövetkezetek vállalati döntésű beruházásai meghaladták az előző évit. A beruházási többlet döntően a saját források és az ehhez kapcsolódó támogatások növekedéséből adódott. A konvertálható exportárualapot növelő beruházások iránt az év során tovább fokozódott az igény. Az e célra engedélyezett hitelek 56 százalékát építési — sertés-, juh- és baromfitenyésztés fejlesztésére — beruházásokra, 44 százalékát pedig gépi beruházásokra vették igénybe a termelőszövetkezetek. Az építési beruházások többsége a központi célkitűzések teljesítésére irányult. A termelőszövetkezetek gazdálkodási eredményeik alapján a népgazdasági egyensúly javításának aktív részeseivé válnak. Több, az exportárualapok növelése, az import csökkentése szempontjából fontos ágazat termelése az előző évi rekord- termést is meghaladta. A belső tartalékok feltárása, az import műtrágyával, takarmányokkal és energiával való takarékosság, más szóval a korszerű gazdaságvezetési elvek érvényesülése jutott kifejezésre abban, hogy a tavaszi fagyok, belvizek és viharkárok ellenére a nyereség alig mérséklődött. A szövetkezeti gazdálkodás figyelemre méltó eredménye, hogy a veszteséges és átlag alatti szövetkezetek aránya csökkent és az átlag feletti gazdaságcsoportban is ugyanilyen arányban nőtt a szövetkezetek köre. Ha a veszteséges szövetkezetek is úrrá tudtak volna lenni nehézségeiken, összességében az 1978. év gazdálkodása eredményesebb lett volna az előző évinél. Az állam iránti kötelezettségek tervezettet meghaladó teljesítése után a termelőszövetke zetek több mint egyharmada olyan tartalékokat és fejlesztési célú forrásokat is képezett a jövedelemből, amelyek már a következő tervidőszak termeléspolitikai célkitűzéseinek megvalósítását szolgálják. Kevesebbért több A decsi Egyetértés Termelőszövetkezetben jelentős fejlődés előtt áll a szarvasmarha-tenyésztés. Az elmúlt években feketetarka európai lapályokat vásároltak. A kiválóan tejelő tehenek beállítása hamarosan megmutatkozott a tejhozam növekedésében, valamint az önköltség csökkentésében. Az eredmények azóta is javulnak. Tavaly átlagosan 3572 liter tejet adott egy tehén, a mostani évben az egy tehénre jutó átlag még nem volt 4000 liter alatt. Az önköltség a három évvel ezelőtti a literenkénti 10 forintról 5,80-ra csökkent. Jelenleg 397 tehenük van, közöttük 249 fekete-fehér európai lapály. A tervek szerint 600-ra fejlesztik az állományt. A költségek csökkentése érdekében fokozatosan áttérnek a kötött tartásról a természetszerű szabad- tartásra. Ennek megfelelően agárdi Agrokomplex rendszerű istállót építenek. Ebben az állatok szabadon vannak. Az istálló is nagyon szellős, az ablakok fölött nyitott szellőzőnyílások vannak. Az épülethez kifutó és legelő is tartozik. Az istálló része egy külön fejőház. Az idén elkészülő istállóban 212 állat helyezhető el. A tervek szerint még egy ilyen istálló készül majd a későbbiek során. A már korábban, a kötött tartáshoz épített istállók közül egyet pedig átalakítanak a természetszerű tartás követelményeinek megfelelően. Ezzel kialakul a hatszáz tehén tartására alkalmas telep. ez— Olcsó és nélkülözhetetlen Fejlesztés szakképzéssel Valahogy úgy szól az elmélet, hogy a tudományostechnikai haladás eredményeként szükségszerűen változik az ipari munka tartalma és jellege. A fizikai munka egyre több általános elméleti és technikai ismeretet követel, s a szellemi munka mind közvetlenebbül hat a termelésre. Nyilván azért, mert a munkások egyre nagyobb szakképzettséget követelő gépek és berendezések mellett dolgoznak. — SZAKKÉPZETT SEGÉDMUNKÁSOK — Mondom: így szól az elmélet... A Központi Statisztikai Hivatal egyik vizsgálata szerint viszont, a minisztériumi iparban dolgozó fizikai munkások fele gyakorlatilag kézi munkát végez. Ez így, talán, nem is lenne túl rossz arány (végtére is: Magyarország mostanság lép be a gépesített nagyipari termelés korszakába). Csakhogy: a gépek és berendezések mellett dolgozók további 46 százalékánál, a mindennapi munkavégzésben a kézi munka dominál. vagyis a valójában gépesített munkát végzők aránya a harminc százalékot sem éri el. Az automatizált munkát végzők aránya pedig szinte elenyésző: mindössze négy százalék. Ennek megfelelően: szakképzett munkások gyakran dolgoznak olvan munkakörben, ahol a ténylegesen végzett tevékenység legfeljebb csak a betanítást igényelné, de sok esetben a legegyszerűbb segédmunkával is megoldható. Nézzünk szét most tá<?abb körben: a legfejlettebb ipari államok gyakorlata cáfolni látszik azokat a különféle — mellesleg nálunk is elterjedt — jövőkutatói becsléseket és elméleti modelleket, amelvek szerint korunk technikáia egyre több magasan képzett, kvalifikált szakmunkást, és egvre kevesebb képzetlen betanított. illetve segédmunkást követel Például az Egvesült Államokban — a valóban rohamos műszáki feilődés mellett — évtizedek óta nagvon lassan emelkedik a szakmunkások aránva. Csökken ugyan a segédmunkások száma, de csak azért, mert ők jelentik a betanított munkások növekvő táborának forrását. — VALÓSÁGOS DILEMMA — S ha mindehhez még hozzávesszük az ipari termelés lehetséges automatizálásáról szóló jóslatokat, amikor — úgymond — csak gombokat kell nyomogatni és kapcsolókat kapcsolgatni, minden különösebb szakképzettség nélkül, csupán egyszeri és egyszerű betanítás alapján, akkor könnyen zavarba jöhetünk... Ilyen körülmények között ugyan mi a jövője — és egyáltalán van-e értelme — a szakképzettség növelésének, illetve a szakképzettséget megalapozó általános műveltség gyarapításának? A kérdés valóságos dilemmát jelent, s az ebből adódó határozatlanság jelei észreve- hetőek az oktatás — nemcsak az iskolai oktatás, hanem a felnőttképzés — mindennapi gyakorlatában is. Vannak — és nem is kevesen —, akik megkérdőjeleznek minden olyan elméletet, amely a szakmai képzés általánossá tételét, a mainál lényegesen magasabb színvonalát követelik, mondván, hogy a iövő nem a kvalifikált szakmunkásoké, hanem inkább a betanított munkát végzőké. Nos. hagviuk a jövőkutatást. hagyjuk a fedett ipari államok gyakorlati tapasztalatait. Nézzük inkább a mai magyar valóságot, elismerve, hogy a nagvipari termelő- munkának jelenleg meglehetősen alacsony a szakképzettségi követelménye, s hogy ez — a munkamegosztás nálunk is tagadhatatlan specializá- lódási folyamatának eredményeként — még jelentéktelenebbé válik. De mit tegyen az a gvár. ahol valóban munkaerőhiánnyal bailódnak — mert azért ilyen is van!... —. ahol sok a hiányzó (mert például úgynevezett. női üzemről van szó. és az alkalmazottak jelentős része a gyermekgondozási segély élvezőié). s ahol — mindennek ráadásaként. — technológiai változtatásokat kell végrehajtani? Mit tehet? Ezeket a gondokat és feladatokat csak a szakképzéssel, illetve továbbképzéssel oldhatja meg. — ÚJRA KELL TANULNI A SZAKMÁT — Továbbá: számolni kell azzal, hogy a műszaki fejlesztések és rekonstrukciók, még jó ideig, a jelenlegi technikai minőségen belül történhetnek csak. Az eddig működő gépet, nagyobb fordulatszámú, nagyobb termelékenységű, bonyolultabb és gyorsabb berendezés váltja fel, aminek kezeléséhez több és megbízhatóbb tudás kell. Úgy is mondhatnánk: az eddigi gépek kezelőinek újra kell tanulniuk a szakmát. A megoldás: képzés, átképzés, továbbképzés... Aztán: a sokat emlegetett munkaerőhiány enyhítésére elképzelhető lenne, hogy a termelőmunkások átvegyék a beállítok és a karbantartók tennivalóinak bizonyos részét — természetesen megfelelő fizetség ellenében —, amihez viszont megintcsak több és magasabb színvonalú szaktudás kell. És végül: technikai elmaradottságunk árát is a szakképzettség fejlesztésével kell megfizetnünk. Mert elképzelhető, hogy a < legfejlettebb technika minimális szakképzettséggel is működtethető. Különösen a munkaerőbőség körülményei között, amikor minden hibát, minden korrekciót, minden apró technikai változtatást külön szakemberek javítanak, illetve hajtanak végre, s amikor a termelő munkásnak, jószerével valóban nincs más dolga, mint ama bizonyos gombok nyomogatása... De — ahogy mondani szokás... — „hol vagyunk még ettől?” Következésképpen: a hazai technika, valamint az általános ipari és műszaki kultúra színvonala miatt nem elegendő a minimális szakképzettség. Tudomásul kell venni, hogy a magyar gazdaságnak jelenleg. és még hosszú ideig, nem szűk területekre specializált, hanem minél szélesebb ismeretanyaggal rendelkező, adott esetben univerzálisan is alkalmazható szakemberekre van szüksége. VÉRTES CSABA Alapozzák a vetőmagbázist A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat déldunántúli területi központja lassan húsz éve szolgálja három megye mezőgazdasági üzemeit, mind eredményesebben, és egyre nehezebb körülmények között. Ugyanis az épület, ahol a vetőmagot tartják és feldolgozzák, megöregedett és kicsi, technikai felszereltsége elavult. Az igények alaposabb kielégítése érdekében szükséges a vetőmagbázis bővítése. A dombóvári központ területén 66 millió forintos beruházási költséggel tisztítóüzemi géprekonstrukciót, az anyagmozgatás korszerűsítését hajtják végre, ugyanakkor 650 vagon termény tárolására alkalmas fedett raktárt építenek. Az új raktár, "valamint ennek berendezései biztosítják a konténeres szállítást és tárolást, ami tekintettel a munkaerőhiányra, mind fontosabbá válik. A tisztítótoronyi és géprekonstrukciós munkák már elkezdődtek. A gépcseréket július 10-ére, borsószezonra befejezik. A beruházás kivitelezői a Gyár- és Gépszerelő Vállalat és a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelő- ipari Vállalat. Az istálló falai vázszerkezetre szerelt hullámpalából vannak Építik a 650 vagonos tároló alapjait A készülő épület belseje. Jól látszik az etető út, jobbra a pihenőbokszok vannak. Dolgozzunk Jobban, tervszerűbben, szervezettebben /
