Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-24 / 94. szám

2 NÉPÚJSÁG 1979. április 24. J9#£JEr#£# Ai7fniícáiv#if z* iwilzífwnz*£r # mJMM. K*3€W%ßmJm. €M wWm€m%gMm€mm% m •'■• •;.' ’•• •' .A:;..' • •’•7.V. •• •' • . X . ' • -.;V. • .... :.. . ' ' .• . SS !l’l’ ■ ’ • ' Sí! Lenin-évforduló Ziaul új kormánya Hétfő esti kommentárunk Az egész Szovjetunióban megemlékeztek vasárnap a kommunista párt és a szovjet állam megalapítója, Lenin születésének 109. évforduló­járól. Moszkvában ezrek ke­resték fel ezen a napon Le­nin mauzóleumát, igen sok küldöttség érkezett, hogy koszorúját elhelyezze az év­forduló alkalmából. Elsőnek a kommunista párt veteránjai, az idős moszkvai kommunis­ták koszorúztak meg a mau­zóleumot, soraikban voltak olyanok, akik még együtt dolgoztak Leninnel, találkoz­tak vele. Leningrádban, a hagyomá­nyoknak megfelelően, ugyan­csak megkoszorúzták Lenin emlékművét a Szmolnij Inté­zet előtt. Uljanovszkban, Lenin szü­lővárosában ugyancsak em­lékünnepségeket tartottak. Koszorút helyeztek el emlék­művén és az Uljanov család egykori lakóházán is. A szovjet társadalom egé­sze a hét végén kommunista szombaton, önkéntes társa­Kiújultak a harcok Kurdisztánban Mehdi Bazargan, az iráni ideiglenes kormány minisz­terelnöke vasárnap átvette a külügyi tárca irányítását is, amelynek élén Szandzsabi lemondása óta, azaz hat napja nem állt miniszter. Külügyminiszter-helyettessé dr. Ibrahim Jazdit, a forra­dalmi ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettest, Khomeini ajatollah közeli munkatársát nevezték ki — jelentette be Teheránban Amir Entezam, a kormány szóvivője. Az iráni külügyminiszté­rium jegyzékben hozta az Egyesült Államok és Mexi­kó tudomására, hogy Irán „az iszlám köztársasággal szembeni ellenséges cseleke­detnek” tekinti ha a két or­szág beutazási engedélyt ad áz iráni sahnak és család­jának. Űjult erővel lángoltak föl az összecsapások hétfőn a nyugat-iráni Nagadeh város kurd és török nemzetiségű lakosai között, annak ellené­be, hogy vasárnap tűzszönet jött létre és kormánycsapa­tok vonultak a városba a rend fönntartására — kö­zölte a Pars iráni hírügy­nökség. Meg nem erősített adatok szerint a péntek óta tartó utcai harcokban hétfő reggelig mintegy 180 ember vesztette életét. Ismeretlen tettesek hétfőn Teheránban súlyosan meg­sebesítettek Mohamed Vali Gharani tábornokot, az irá­ni fegyveres erőknek a for­radalom győzelme utáni el­ső vezérkari főnökét. Kórházba szállítása után néhány órával belehalt se­beibe Mohamed Vali Ghara­ni tábornok, a március vé­gén tisztségéből leváltott Vezérkari főnök — jelentet­te hétfőn az iráni hírügy­nökség. Egyelőre semmit nem tud­ni a merénylők kilétéről és tettük indítékáról. A mo­narchia megdöntése óta ez volt az első eset, hogy a forradalmi vezetés egy sze­mélyisége merénylet áldo­zatául esett. A kelet-iráni Mashad vá­rosban hétfőn a sah kor­mányzatának további három tisztségviselőjén hajtottak végre halálos ítéletet. Kivé­gezték Mohammed Ali Ima- ni tábornokot, Khorasszam tartomány egykori rendőr­főnökét, egy, a sah rendsze­rével szorosan együttműkö­dő vallási vezetőt és a SA­VAK titkosrendőrség volt tagját. Neomarxista kísérletek dalmi munkával emlékezett meg a forradalom vezéréről. A nem teljes adatok szerint gyakorlatilag az egész fel­nőt lakosság, több mint 150 millió ember vett részt a kommunista szombaton a termelőmunkában, a város- szépítésben. A megtermelt érték jelentősen meghaladja a múlt évit. Mint ismeretes, a kommunista szombat jöve­delmének 70 szzalékát a vi­etnami népnek juttatják, a kínai támadás által okozott károk pótlására. A kuvaiti kormány vasár­napi ülésén hozott döntése értelmében az ország meg­szakítja diplomáciai és gaz­dasági kapcsolatait Egyip­tommal, amiért az külön bé­két kötött Izraellel. Mint az ülésről tájékoztató Abdel Aziz Husszein, a miniszterta­nácsi ügyekkel megbízott ál­lamminiszter elmondta, a döntést az arab országok kül- ügy- és gazdasági miniszte­reinek Bagdadban tartott ér­tekezletének határozataival összhangban hozták. Megkezdődött helyreállítás Az április 15-én katasztro­fális földrengéstől sújtott Crna Gora-i tengermelléken nyolc nap alatt csaknem 800- szor jeleztek talajmozgást a műszerek, ezek ereje és szá­ma azonban fokozatosan csökken. A természeti csapás sújtot­ta vidéken befejezéshez köze­ledik a lakosság védőoltásban való részesítése. Hivatalosan megcáfolták egyes nyugati hírügynökségeknek és újsá­goknak azokat a híreit, ame­lyek szerint egyes helyeken hastífusz-járvány tört ki. Hi- atalosan közölték azt is, hogy a földrengés összegen 400 vá­rosban és faluban okozott anyagi károkat. A«1 kárbecslő bizottságok megkezdték mű­ködésüket és munkájuk vár­hatóan két hétig tart. A földrengés sújtotta vidék lakossága, politikai és társa­dalmi szervezetei a hadsereg alakulatainak támogatásával rendkívül nagy erőfeszítése­ket tesznek, hogy alkalmaz­kodjanak az új élet- és mun­kakörülményekhez. Miután a hajléktalanná vált lakosságot sátrakban, lakókocsikban és másutt elhelyezték, a fő fi­gyelmet most a gazdasági te­vékenység beindítására for­dítják. Megfeszített munka folyik az utak helyreállítá­sára is. A lakosság élelmiszer- és vízellátása biztosított. To­vábbra is rendszeresen érkez­nek a kül- és belföldi segély- szállítmányok az ezekre rá­szoruló körzetekbe. PANORAMA BUDAPEST Hétfőn hazaérkezett • az Interparlamentáris Unió Prá­gában tartott tavaszi üléssza­kán részt vett magyar kül­döttség. A delegációt Barcs Sándor, az Elnöki Tanács tag­ja, az IPU magyar csoportjá­nak elnöke vezette, tagja volt Nagy Miklós, az IPU magyar csoportjának alelnöke, Dar- vasi István, az országgyűlés külügyi bizottságának titkára és Péthő Tibor, az ország- gyűlés külügyi bizottságának tagja. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének elnöke meleg hangú távirat­ban üdvözölte a Kubai— Szovjet Baráti Társaságot megalakulásának tizedik év­fordulója alkalmából. A táv­iratban Brezsnyev nagyra ér­tékelte a két ország kapcso­latait és a társaság munká­ját, amely aktív segítséget nyújt a Kubai Kommunista Pártnak a kubai—szovjet ba­rátság erősítésében. A marxizmus-len in izmus úgynevezett pluralizálása A „neomarxisták” meg­próbálják Marxot szembe­állítani Leninnel és a leni- nizmussal. Azt állítják, hogy noha Lenin Marxszal egyenrangú lángelme volt, mégis elsősorban politikus, nem pedig teoretikus; hogy Lenin az elméletet „nem objektív premisszákból ve­zette le, hanem saját sze­mélyiségének lendületéhez, saját közvetlen célkitűzései követelményeihez” alkal­mazta és ezért hajlamos volt a „túlzó sematizmusra”, „a szisztematóálásra”, s követ­kezésképpen a „leegyszerű­sítésre”. Egyfelől Marxnak és En- gelsnek a szembeállítása, másfelől Marxnak és Lenin­nek a szembeállítása a „neomarxizmusban” fontos ideológiai funkcióval bír. Elsősorban a marxi—lenini elmélet belső egységének ta­gadását, a divergenciának, a pluralizmusnak, a marxiz­mus különböző változatai létezési lehetőségének meg­alapozását szolgálja, vagyis végső soron a marxizmus internacionalista lényegének elutasításához vezet. Ez a maga teljes plaszticitásában jelentkezik. A. Schmidtnek abban az állításban, hogy „a mai helyzetben egész sor marxizmus versenyez egy­mással”, hogy Marx „auten­tikus” olvasására csakis a „nyugati marxizmus” tart­hat igényt, amelynek proto­típusát a „frankfurti iskola” alakította ki. Hasonló szel­lemben nyilatkozott P. Wra- nitzky, a XIV. nemzetközi filozófiai kongresszuson: „Teljes egészében el kell vetni azt az álláspontot, hogy egyetlen marxista filo­zófia vagy annak egyetlen struktúrája létezik és el kell ismerni a különböző válto­zatok szükségességét. Egye­sek a jelenkori marxizmus­ban több mint 15 áramlatot számoltak meg. amelyeket „a legkülönbözőbb ismérvek” alapján neveztek el. A marxizmus „pluralizációja” szerintük oly nagy, hogy ma szinte lehetetlen pontosan meghatározni, hogy az irányzatok közül melyik a valóban marxista. Ennek el­lenére nem kétséges, hogy igazi marxizmusnak vala­mennyien a „nyugati”, „nyílt” marxizmust tartják, amely ellentétben a marxiz­mus—leninizmus „dogmátiz- mu^ával”, Marx igazi taní­tására apellál. Objektív tények meggyő­zően cáfolják a „neomarxis- táknak” a marxizmus „plu­ralizmusára” vonatkozó ko­holmányait. A marxizmus— leninizmus egysége nemzeti hovatartozásuktól függet­lenül a munkásosztály, vala­mennyi dolgozó közös osz­tályérdekeinek objektív bá­zisára, harcuk végső céljá­nak — a szocializmus és a kommunizmus felépítésé­nek — egységére épül. A marxizmus—leninizmus in­ternacionalista egysége -a mai viszonyok között gya­korlatilag kifejezésre jutott és általánosításra került a szocialista forradalomnak és a szocializmus építésének általános vonásaiban és tör­vényszerűségeiben. amelye­ket a szocialista országok tapasztalata, a nemzetközi kommunista mozgalom for­radalmi harcának tapaszta­lata állandóan igazol. A marxizmus—leninizmus a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet korsza­kának egyetemes elmélete az egymással összefüggő, a társadalmi-történelmi gya­korlat és a tudományos vív- mánvoik által állandó fej­lődésben lévő törvények, kategóriák és elvek egységes rendszere. A leninizmusnak, a marxista—leninista tanítás­nak a különböző országok viszonyai között való érvé­nyesítése természetesen bi­zonyos különbségeket is fel­tételez a forradalmi harc taktikájában és módszerei­ben, a szocialista társada­lom építésében. Mindennek azonban semmi köze azok­hoz a „neomarxista” kísér­letekhez, hogy az általános és internacionalista jellegű marxizmus—leninizmust re­gionális vagy nemzeti vál­tozatokkal helyettesítsék. Végső soron a marxizmus különböző változatokra való szétforgácsolásának kísérle­tei megfosztják a marxiz­must tudományos státuszá­tól, mivel ugyancsak a tu­dománynak nem lehetnek különféle, egymással versen­gő változatai, amelyeknek mindegyike igényt tart az objektív igazság kifejezésé­re. A marxizmus ilyen „plu­ralizmusa” az elméletben el­kerülhetetlenül relativizmus­hoz és agnoszticizmushoz, a gyakorlati politikai szréfá- ban pedig szovjetePenesség- hez és antikommunizmus- hoz vezet. BORISZ BESSZONOV APN—KS „Nincsenek politikai ambícióim” — mondotta a pakisztáni katonai kormányzat feje, Ziaul Hak tábornok. A kijelentésre az adott alkalmat, hogy a generális átalakította országa kor­mányát, amelyből előzőleg kiléptek a jobboldali polgári koa­líciót képviselő miniszterek. A tárcákat újra felosztották, s az iszlamabadi kabinetbe újabb magas rangú katonatisztek kerültek. A polgári minisz­terek kiválását egy vérlázító tett — Bhutto volt miniszterel­nök kivégzése — előzte meg. Valószínű, hogy ezzel a lépéssel, amelyet Pakisztánban és a világban mindenütt politikai gyil­kosságként értékelnek, még a szélsőséges iszlám pártok sem értettek egyet. Pedig Ziaul Hak mindent megtesz anak érdekében, hogy megnyerje a vallási erők bizalmát és támogatását: országá­ban bevezette a középkori mohamedán jogszolgáltatást. Ezen­túl a tolvajláson tetten értnek karját, vagy lábát vágja le az orvosi diplomával rendelkező hóhér, az alkoholt fogyasztót felakasztják, s agyonkövezik, akit házasságtörésen érnek... A katonai kormányzat ezekkel a rendelkezésekkel akarja megnyerni magának a vidéki tömegeket a mullahokat, és az olajban gazdag iszlám országokat. Hak tábornok döntése, hogy visszafordítja országát a múlt­ba, egyértelműen reakciós cselekedet, a pakisztáni iszlamizá- lás nem antiimperialista, kizsákmányolásellenes célokat követ, mint az iráni. Célja: a félfeudális társadalmi viszonyok kon­zerválása. A kormányátalakítással egyidőben a tábornok­államfő ismét ígéretet tett arra, hogy parlamenti választáso­kat rendeznek, s ez után ő, mivel nem vágyik politikusi kar­rierre; távozik posztjáról. Nos, e kijelentést illetően a megfi­gyelők kételkednek abban, hogy Ziaul Hak rászánja magát a választások engedélyezése. Hiszen számára sem kétséges, a kivégzett, s ezzel mártírrá avatott Bhutto, holtában is Pakisz­tán vezető politikusa, akinek pártja ismét kormányra kerül­het ... Ziaul Hak tábornokot az újságírók megkérdezték, mi a vé­leménye a Bhuttó kivégzése nyomán támadt világméretű fel­háborodásról. A tábornok felelete: „Az esemény a múlté, fe­lejtsük el”. Aligha valószínű, hogy véleményét a pakisztáni tömegek is osztják. MIKLÓS GABOR Minks a Szovjetunióba látogat működéséről és a két felet érintő kérdésekről tárgyal — közölték hivatalosan Belgrádban. Milos Minicset elutazása előtt fogadta Tito párt- és államelnök. Amin „halálbrigádjai” A Jinja városát elfoglaló katonai oszlop élén haladó tanzániai alakulatok tisztjei­től származó értesülések sze­rint az Amin uralmát meg­döntő erők két»iiap alatt el fogják érni az ugandai— kenyai határt. így az új kam- palai kormány — a főváros, majd a legnagyobb ipari köz­pont: Jinja elfoglalása után — harmadik fontos katonai sikerét arathatja. Az Amin-féle titkosrendőr­ség vérfagyasztó kegyetlen­ségeiről nyilatkozott a Time című amerikai hírmagazin­nak a „halálbrigád” egyik volt tisztje. Elmondta, hogy tudomása szerint a titkos- rendőrség 50 ezer embert gyil­kolt meg: az áldozatokat többségükben eltűnt szemé­lyeknek nyilvánították. A rendőrségnek több mint háromszáz „alkalmazottja” volt — mondta Abraham Ki- suule-Minge, aki öt évig szolgált a „halálbrigádnál”, s a múlt hónapban szökött át Kenyába. Beszámolt a külön­féle kínzási módszerekről és többek között arról is, hogy sok meggyilkoltat a Karuma folyóba vetettek a krokodi­loknak, hogy a nyomokat el­tüntessék. Hírügynökségi jelentések szerint Idi Amin csapatai Ugan­da második legnagyobb városát, Jinját is feladni kénysze­rültek. Képünkön: tanzániai katonák Amin egyik elfogott katonáját kísérik. (Képtávíró nkon érkezett). A Szovjetunióban Kuvait döntése Milos Minies, a JKSZ KB Elnökségének tagja a legkö­zelebbi napokban látogatást tesz a Szovjetunióban, ahol az SZKP és a JKSZ együtt-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents