Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

1979. április 22. NÉPÚJSÁG 5 Húzd ki magad! Ujjong a harmadik bé: kéthetenként kedden, délután negyed három és három kö­zött övék a tornaterem. „Kü- löntorna, de ingyen!” — új­ságolják a gyerekek, akik hó­fehér és stoppolatlan torna­zoknit húznak, ugyanis az el­sőben vett tornafelszerelés — ha csak nem nőtt nagyot a gyerek — még mindig vado­natúj. Az általános iskola el­ső két osztályában tudniillik alig volt tornaórájuk. „Objektív okok miatt” — mondta az igazgatóhelyettes egyik szülői értekezleten, merthogy a tornaterem reg­gel 7-től este 9-ig foglalt, s különben is az iskolába je­lenleg háromszor annyi gye­rek jár, mint amennyire ere­detileg tervezték. Elfogadja a szülő ezt a magyarázatot ak­kor, mikor naponta rá kell szólni a gyerekére, hogy húzza ki magát? Elfogadja akkor, amikor tízperces gya­loglás után a gyerek az olda­lát fogja: álljunk már meg, mert szúr? Nem, nem. Eny- nyire belátóak azért nem va­gyunk. Az objektív okok ismereté­ben néhány szülő különtor- nára viszi, vagy küldi a gyerekét, de hát a munka­beosztás, a gyerekek száma, a sokszor estébe nyúló elfog­laltság miatt ezt megoldani kevesen tudják. Nincs testne­velés az iskolában, kevés gyerek jár különtornára, aminek az eredményeként igen sok a jól táplált, a lakó­telepek szűköcske utcáiban az autók között futballozó kisfiú, a gumipertlin ugrán­dozó kisleány, valamint az ablakban leselkedő ideges szülő. Különösen szünidőben megszaporodnak a gyermek­balesetek, de iskolaidőben is hol innen, hol onnan kapunk hírt a veszélyt még nem ér­ző, a távolságot pontosan ki­számítani nem tudó gyere­kek sérüléseiről. Ilyenkor is­mételten felkérik a szülőket, hogy fokozottabban vigyáz­zanak gyerekeik testi épsé­gére. Állítom: nincs szülő, aki ezt elmulasztaná. De a gyereke javát akarja az is, aki a levegőre, a napra, kül­di fiát, lányát. Az általános iskolák peda­gógusai a megmondhatói: a tízperces szünetekben a fo­lyosón, az udvaron folyik a harakiri. S nem ritkán meg­lehetős agresszív módon nyil­vánítják ki a gyerekek: mozgásra szükségük van. De vajon csak azért van szükség a testmozgásra, hogy jobb felépítésűek, munkabí­róbbak, egészségesebbek le­gyenek utódaink? Korántsem. A szakértelemmel végzett testnevelés következtében fe­gyelmezett, rendszerető és főként kitartó emberré cse­perednek gyerekeink. Hol tudnák megtanulni, ha nem a közös testedzés óráiban, hogy ha a többiek bírják az iramot, akkor nekem is bír­nom kell, velük kell men­nem, hiába libegek az eről­ködéstől. Az állóképesség tananyaga ma kevés iskolá­ban sajátítható el. Csak az tudja, akinek volt szerencsé­je rendszeresen sportolni, hogy mit jelent a mozgás, hogy mennyire befolyásolja az ember hangulatát, közér­zetét, idegállapotát, testi és lelki kondícióját. Aki spor­tol, az megtanulja, hogy pél­dául hogyan kell beosztani az erejét százon vagy négy­százon, ahhoz, hogy elsőnek érjen a célba. Megtanulja ki­tapogatni az ellenfél gyenge pontjait, s azt, hogy hogyan kell a győzelemért taktikáz­ni. Egyszóval olyan ismere­tek birtokába jut, aminek nemcsak a futópályán veszi hasznát. Nem kétséges: ah­hoz, hogy valaki boldoguljon az életben, ahhoz, hogy kibír­ja a hol jobbról, hol balról érkező lökéseket, a jól kifej­lesztett állóképesség nélkü­lözhetetlen. Hallom a híreket a soro­záson megjelent fiatalembe­rek egészségi állapotáról, lá­tom az elemi iskolások vé­konyka izmait, elnézem a jól táplált gyerekeket, a ti­zen-, huszonévesek diszkóban bemutatott tornagyakorlatát, s a mozgás híján fogyókúra- receptet cserélgető idősebb korosztályt. S látom, hogy né­melyikük, ha a legkisebb sé­relem éri, kiborul, hisztizik, s lelkileg napokig nem képes „kihúzni magát”. Látni va­gyok kénytelen azt is, hogy a testi elhájasodás olykor szel­lemi hájasodással jár. Nem hiszem, hogy jól járunk, ha gyermekeinket ezen az úton indítjuk el. Tudom: sok a gyerek, ke­vés a tornaterem, a megye- székhelyen nincs rét, kínke­servesen épül az uszoda, hogy — ha egyáltalán van — az egy óra testnevelés egy- harmada öltözéssel, vetkőzés- sel telik, s hogy a lakótelepi edzőterem tervét egyelőre ke­ménypapír tokba zárva őr­zik. Tisztában vagyok azzal is, hogy a gyerekek fizikai állóképességének fejlesztésé­ről beszélni könnyű, a megol­dást keresni nehezebb, meg­találni pedig nehéz. De velem együtt sokan úgy vélik: lehetetlen dolog nincs, csak tehetetlen ember. D. VARGA MARTA Kisiparos-paradicsom Azt hiszem sok helyütt irigylik a nagykónyia'kat, ha megtudják, hogy 34 kisiparos dolgozik ebben a községben és jelenleg is két iparenge­dély-kérelem áll elbírálás alatt. Persze a jó iparosellátott­ság nem a véletlen műve. A tanács vezetői 1976-ban együttműködési megállapo­dást kötöttek a tamási járási KlOSZ-szal, hogy fellendít­sék a szolgáltatások helyze­tét. Jellemző például, hogy néhány éve még egyetlen kő­művesnek sem volt iparenge­délye, ma pedig hárman is vannak. Persze a különböző szakmunkákat kontárként az­előtt is elvégezték, de a köz­ség vezetőinek célja és lakói­nak érdeke is az volt, hogy hivatalosan, hivatalos árkal­kuláció alapján végezzék a különböző szolgáltatásokat. Ma a harmincnégy kisipa­ros, összesen tizenkilenc szakmában áll a község la­kóinak rendelkezésére. A koszorúkészítőtől a haris­nyaszemfelszedőn keresztül a vándorköszörűsig sokféle szolgáltatást vehetnek igénybe helyben a nagykó- nyiak. Női szabó négy, szo­bafestő, szekérfuvarozó és tuzifafűrészelő három van a községben. De a tanács vezetői még így sem elégedettek. A végre­hajtó bizottság titkára, Hin- tenberger Károlyné elmond­ta, hogy televízió-műszerész­re nagy igény van a község­ben. Jelenleg ugyanis a Gel- kához kell bejelenteni a hi­bás készülékeket. Azok el­szállítják megjavítani, majd visszahozzák, de ez azzal is jár, hogy jelentéktelenebb hiba megjavítására is sokat kell várni. A közeljövőben szeretnének ezen a helyzeten változtatni. Mivel nagykónyi központi helyen fekszik, a társközségekben nem fejlesz­tik ilyen mértékben a szol­gáltatásokat, de azért el sze­retnék érni, hogy a legfon­tosabb szakmáknak ott is le­gyen avatott, működési enge­déllyel rendelkező mestere. Ahol o megye történetét őrzik Ul­9 Szekszárdon, a volt megyeháza egy része fontos tu­dományos intézménynek ad otthont. A közigazgatási, valamint közművelődési feladatokat is ellátó intézmény a Tolna megyei Levéltár. Raktáraiban 5000 méter ira­tot őriznek. Közigazgatási tevékenységük az irattárak ellenőrzéséből áll. Ez nagyon fontos ténykedés, hiszen a gyárak, intézményék iratai, előbb-utóbb ide kerül­nek, és nem mindegy, milyen állapotban történik Tudományos és közművelődési munkájukat kiadvány; kon, valamint kiállításaikon keresztül mérhetjük le. „Tanulmányok Tolna megye történetéből” kiadványnak eddig nyolc kötete jelent meg, a kilencedik is nyomdá­ban van, még az idén kész lesz. A jövő évtől tervezik a mikrofilmezést, mely igen fontos, különösen a sérült anyagok megóvása szempontjából. Első iratuk, egy ok­levél, 1238-ban kelt. 1680 óta őrzik a nemesi vármegye közgyűlési jegyzőkönyveit és az azokhoz kapcsolódó iratokat. Húszezer kötetes könyvtáruk van és igen je­lentős térképtáruk is. Az iratok nyolcvanöt százaléka rendezett, jelenleg is végzik ezt a munkát. Hamarosan hozzákezdenek az igen jelentős mennyiségű, nagyon ér­tékes családi iratanyag rendezéséhez is. A Csapó, a Perczel, az Apponyi, az Augusz, Bezerédj, de sorolhat­nánk tovább — családok hagyatéka bizonyára sok egyedülálló iratot tartalmaz. A levéltárban jártunk fényképezőgépünkkel, igyekeztünk érdekességeket ki­ragadni ebből a kissé furcsa, iratok tonnáival körülvett világból. Kép, szöveg: BAKÓ JENŐ Megyei Tanács VB. 1955. *5. II. m. 115. If, 134. M ­A kutatószobában ^^ÍíiKI I» >kobotiornM.I__. haim,„ smógiff * '•ynwlt b:a.bc cio b( baupnntm Egy oldal a Bonfini-kötetekből, 1545-böl Iratkötegek a tizennyolcadik századból Iratrendezés Korszerű irattárolási mód Egy régi szekszárdi kataszteri térkép

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents