Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-21 / 92. szám

2NÉPÜJSÁG 1979. április 21. Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága I r Egyesült Államok Éleződik a SALT-vita Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter és Anatolij Dob- rinyin szovjet nagykövet csü­törtökön este egyórás megbe­szélést tartott. r Amerikai politikai körök­ben, a sajtóban — párhuza­mosan a SALT-tárgyalások felgyorsulásával — mind­inkább a figyelem középpont­jába kerül a szerződés. Az „amerikaiak a SALT-ért” mozgalom vezetői csütörtökön szenvedélyesen utasították vissza a megállapodás ellen­zőinek alaptalan, hamis állí­tásait. A mindkét pártbeli, tekintélyes politikusokat tö­mörítő szervezet nevében Townsend Hoopes, a légierő volt államtitkára és Herbert Scoville, a CIA korábbi igaz­gatóhelyettese beszélt a sajtó előtt. Elmondták, hogy tá­mogatják (az amerikai lakos­ság legalább 70 százalékával összhangban) az új SALT- szerződést. Hangoztatták, hogy az egyezmény erősíti az USA biztonságát, segít meg­őrizni a két nagyhatalom fennálló hadászati egyensú­lyát, megfelelően ellenőrizhe­tő és az USA szövetségesei is a SALT-szerződés mellett vannak. Úgy vélik, hogy az egyezmény elutasítása súlyos következményekkel járna. A libanoni jobboldal folytatta az ENSZ-eró'k elleni támadásait Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára — szóvivője által ismertetett jelentésében — határozottan elítélte a Had­dad vezette milíciák provo­kációját az UNIFIL nakurai főhadiszállása ellen és köz­vetett formában bírálta Iz­raelt, amiért Haddadéknak nehézfegyvereket szállított. Diplomáciai erőfeszítéseinek jegyében Waldheim kapcso­latba lépett a Biztonsági Ta­nács soros elnökével, vala­mint Izrael és Libanon ENSZ- képviselőjével. Waldheim je­lentése nyomán összehívják a Biztonsági Tanácsot is, hogy vizsgálja meg újból az ENSZ- erők dél-libanoni szerepéi, különös tekintettel a nakurai provokáció következményei­re. A dél-libanoni ENSZ- erők nakurai főhadiszállását még pénteken reggel is ost­romolták a jobboldali mili- cisták. Az Izraellel közös libanoni határ középső részén. Beit Jahunban is fegyveres inci­i .1/ ■ : .v Wfr' J| 1* Haddad őrnagy szakadár erői továbbra is folytatják támadásaikat a libanoni nemzeti hadsereg egységei és az ENSZ-csapatok ellen. Képünkön: palesztin harco­sok egy sebesült libanoni katonát visznek mentő­autójukhoz. (Képtávírónkon érkezett) dens volt az ír „kéksisakosok” és Haddad katonái között. A milicisták megpróbáltak be­hatolni az ENSZ által ellen­őrzött faluba, kísérletüket azonban meghiúsították. Párt- és állami vezetők látogatásai Lázár György Pest megyében Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke pénteken Pest megyébe láto­gatott. A pártbizottság szék­házában Cservenka Ferenc- né, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titkára és Mondok Pál, a megyei tanács elnöke fogadta. A Miniszter- tanács elnökének útja ezután Kerepestarcsára vezetett, ahol megtekintette a közel­múltban felavatott 580 ágyas kórházat. A látogatás Gödöllőn foly­tatódott. Plutzer Miklós, a városi pártbizottság első tit­kára a többi között arról ad­hatott számot a Miniszter- tanács elnökének, hogy a di­namikusan fejlődő 27 000 la­kosú Gödöllőn 1900 lakás -épül fel az V. ötéves terv­időszakban, 125-tel növekszik a bölcsődei, 300-zal az óvo­dai helyek száma. A város fokozatosan az agrároktatás és -kutatás centrumává fej­lődik. A tájékoztatót követően Lázár György városnéző sé­tára indult, ezután a Ganz Műszerművek Árammérő Gyárába látogatott. Az üzem- látogatást követően aktíva­ülésen találkozott a város vállalatainak és intézményei­nek dolgozóival, vezetőivel. A Minisztertanács elnöke Pest megyei programja során felkereste a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezetet. Fock Jenő Hajdú-Bihar megyében Fock Jenő, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja kétnapos látogatást tett Haj­dú-Bihar megyében.* Csütör­tökön délelőtt Sikula György, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta őt Hajdú- Bihar aktuális politikai és gazdasági kérdéseiről. Dél­után ellátogatott a Medicor Művek debreceni orvosimű- szer-gyárába. amelynek a re­konstrukcióját a múlt esz­tendőben fejezték be. A vál­lalatnál a különböző orvosi műszerek mellett megkezdték az egyszer használatos injek­ciós tűk gyártását is. A Politikai Bizottság tagja este a megye és a megyeszék­hely műszaki értelmiségének képviselőivel találkozott az MTESZ székházában. Pénteken délelőtt Fock Je­nő megtekintette a debreceni házgyárat, ahol évente 3300 lakáshoz készítenek panele­ket. a helyi és a szolnoki la- kásépítéskezésekhez. A kétnapos látogatás a Hajdúszoboszlói Állami Gaz­daságban fejeződött be. ; Biszku Béla Somogybán Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja kétnapos látogatást tett So­mogy megyében. Kaposvárott részt vett és felszólalt a me­gyei pártbizottság ülésén, majd a kétezer-ötszáz dolgo­zót foglalkoztató Kaposvári Ruhagyárba látogatott. Pénteken délelőtt a megyei vezetők társaságában a Ku- tasi Állami Gazdaságot ke­reste fel. Megtekintette a felsőbogáti magyartarka— Holstein friz keresztezésű ez­res tehenészetet, ahol a me­gyében a legjobb tejhozam — tehenenként 4100 liter az át­lag —, s a nagybajom— emlékmajori szarvasmarha­hizlalót, ahonnan évente mintegy kétezer hízó marha kerül piacra. A koreai helyzet Tárgyalások kezdetén A változás szelei fújdogálnak a Koreai­félsziget hegyvidékekkel borított gerincén. Úgy tűnik, hogy Phenjan és Szöul újra kez­di a tárgyalásokat Észak- és Dél-Korea rendezéséről. Persze a nehézségek hallatlanul nagyok, s ezek már az első panmindzsoni előkészítő megbeszélésen is megmutatkoztak. A dél-koreaiak egyelőre az 1972-ben létreho­zott ún. koordinációs bizottság tárgyalásai­ra kívánnak szorítkozni, míg az észak-ko­reai fél láthatólag sokkal szélesebb alapon kívánja a megbeszélések folytatását. Ja­vaslatukban mindenekelőtt a kölcsönös vá­daskodások azonnali megszüntetését, a ka­tonai akcióktól való tartózkodást javasol­ják, továbbá azt, hogy ez év szeptemberé­ben Phenjanban vagy Szöulban hívjanak össze össznemzeti kongresszust az Északon, Délen és külföldön élő koreaiak valameny- nyi rétege képviseletének részvételével. „Úgy véljük — hangoztatja a többi között a Két Korea Ujraegyesítési Demokratikus Frontjának nyilatkozata —, hogy az össz­nemzeti kongresszus módot nyújt egy meg­bízható, reális és széles körű megbeszélés­re, az ország békés és függeten újraegyesí­tésének sikeres megvalósítása érdekében, kielégítően előmozdítva a nemzetközi meg­békélést és egységet, visszatükrözve a nem­zet egészének általános akaratát”. A demokratkus Korea tehát az ország három és fél évtizedes megosztottságának megszüntetésére törekszik, a dél-koreai re­zsim azonban egyelőre csak korlátozott egyezményeket javasol a postai forgalom újraindításáról, a családegyesítésről és a kereskedelmi kapcsolatokról. Pák Csong-Hi dél-koreai elnököt az össznemzeti kong­resszusra vonatkozó északi javaslat nyil­vánvalóan azért is aggasztja, mert Phen­jan véleménye szerint a tanácskozáson részt kellene venniük a diktátor közelmúltban szabadon engedett politikai ellenfeleinek, köztük Kim De Dzsung egykori elnökje­löltnek is. Mi bírhatta rá mégis a dél-koreai diktá­tort, hogy beleegyezzen a tárgyalások újra- felvételéb?? Belpolitikai és gazdasági ne­hézségein túlmenően kétségkívül külpoliti­kai okok szerepelnek az elhatározás hátte­rében. Pák Csong-Hinek az utóbbi időben több megrázkódtatást kellett átélnie. A sort az Egyesült Államok indokínai vere­sége és a saigoni rezsim bukása nyitotta meg. A múlt évben a japán—kínai szerző­dés aláírása, majd a Peking és Washington közötti kapcsolatok normalizálásának követ­kezményeként az Egyesült Államoknak az a döntése okozott valóságos sokkot a szöuli rendszernek, hogy megszakítja kapcsola­tait Tajvan kormányával. Mindezeket bal­jós előjeleknek tekinthette a dél-koreai el­nök saját sorsát illetően. Elhatározásának hátterében nyilvánvalóan ezek a gondok húzódtak meg. Persze, korai enne még arra gondolni, hogy a párbeszéd megindulása hamarosan eredményre vezethet. A megegyezés fő aka­dálya mindenekelőtt az amerikai katonai jelenlét Dél-Koreában. Carter elnök hiva­talba lépésekor ugyan bejelentette, hogy fo­kozatosan kivonják az amerikai csapato­kat Dél-Koreából, ebből az ígéretből azon- babn eddig semmi sem valósult meg, sőt: amerikai—dél-koreai egyesített katonai pa­rancsnokságot hoztak létre. S az sem vé­letlen, hogy a dél-koreai elnök tárgyalási felhívása után alig két hónappal közös, nagyszabású, amerikai—dél-korai hadgya­korlatokat tartottak Dél-Koreában. Már­pedig nyilvánvaló, hogy a fegyvercsörgetés nem kedvez a békés tárgyalásoknak. A tárgyalások, vontatottan, sok nehézség árán ugyan, de mégis megindultak. A hi­degháború jege, ha nagyon lassan, de olva­dásnak indulhat Koreában is. Gyors ered­ményre ugyan nem lehet számítani, de az enyhülés fuvallata elől itt sem térhetnek ki. GÁTI ISTVÁN BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken fo­gadta Fong Jü-csiu rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követet, a Kínai Népköztár­saság új magyarországi nagy­követét, aki átadta megbízó- levelét. TEHERÁN Khomeini ajatollah csü­törtökön Qumban megbeszé­lést tartott Taleghanival. a korábban néhány napra visz- szavonult vallási vezetővel, majd pedig Mehdi Bazargan miniszterelnökkel és kormá­nyával. A TaleghaTüval tartott megbeszélés után Khomeini nyilatkozott a forradalmi mi­líciákról. Határozottan eluta­sította a milíciák feloszlatá­sát, de hangsúlyozta: a for­radalmi gárda tisztogatásra szorul. Felszólította a népet a forradalmi bizottságok meg­reformálására és a korrupt gárdisták kizárására. RÓMA Egy szélsőjobboldali terror­szervezet, az úgynevezett for­radalmi fegyveres osztagok (NAR) vállalta magára a ró­mai városháza felrobbantá­sát. A terrorszervezet azzal fenyegetőzik, hogy ha nem engedik ki börtönéből egyik letartóztatott tagját, akkor további „bomba-tűzijátékot” rendez Rómában. Százkilenc éve született Lenin Ki az a kisfiú Lenin mellett? 1921 októberében a Moszk­vai Állattenyésztési Főisko­la ikísérkWi tangazdaságában került sor az él.ső szovjet mo­toros eke kipróbálására. Az ünnepélyes eseményen Lenin is részt vett. Az itt készült fotó szerepel abban az al­bumban, amely „V. I. Lenin a fotóművészétben’.’ címmel jelent meg a Szovjetunióban. A felvétel mellett ezt olvas­hatjuk: Amíg 'tartott a mo­toros eke kipróbálása, Lenin mellől nem tágított Petya, egy Butirki „major”-belli fe­jőnő kisfia, akit alacsony termete és szemfülessége miatt „Jozsik”-nak (Sün) be­céztek. Leniin felfigyelt az érdeklődő lurkóra és pártfo­gásába. vette. A fényképen Józsik ott látható Lenin mel­lett .... A kis Petya — Pjotr Nyi- koil'ajevics Melnyikov ma is él, nyugdíjas lakatos Moszk­vában. Meglátogattam a Jab- tocskov utcában. — Akikor nyolcéves voltam, de sok mindent egy élteire nem felejtek el. Aznap dél­előtt 11 óra fájt édesanyám megmosdatott, aztán kezem­be nyomoltt egy karéj kenye­ret. Aliig haraptam bele, autó közeledett. Feléje siettem, de a kenyeret nem tettem le, közben ettem ... Petya anyja három kis­gyermekével a Butirki „ma­jorban” lakott. Ott már vár­ták Vlagyimir Iljicset, ké­szültek fogadására... Józsik odafutott Leninhez. A fel­nőttek arrébb akarták pen­deríteni, de Vlagyimir Iljics észrevette a szemfüles kis­fiút, és felemelte: — Hogy hívnak? — Pétyánaik. Lenin a szülei felől érdek­lődött. Petya azt felelte, hogy anyja itt dolgozik, fejőnő. Édesapja már meghalt. Lenin maga élé állította a fiúcskát és szemügyre vette kopott kabátkáját, vásott cipőjét. — Jársz-e iskolába? — Már járok. De tehenet is legeltetek. Iljics elmosolyodott és „re­mek fickónak” nevezte Jo­zsi'kot. Aztán, amikor Leniin megindult a motoros eke után, a fiúcska megint mel­léje sodródott. Lenin meg­kérdezte, honnan van a gye­reknek ekkora sapkája? Jó­zsiik elmagyarázta, hogy ezt a sapkáit egy katonai bácsitól kapta. A közélükben ugyan­is vöröskatonák állomásoz­tak, és Petya el-eljárt hoz­zájuk kásázni. Arra is em­lékszik, hogy Vlagyimir Il­jics lehajolt, felvett egy ma­rék földet és szétmorzsolta az ujjai között. Vajon mire gondolhatott? .... Az ünnepség után Lenin elbeszélgetett a szakembe­rekkel, este lett, mire kocsiba ült. Harmadnap személyau­tója ismét eljött a Kremlből Butirki „majorba”. A sofőr megkereste Tatjana Melnyi- kova fejőnőt és átadott neki két csomagot: „Ezt Lenin küldi Petyának”. — Az egyik csomagban — mondja Pjotr Nyikola- jevics —, négy vado­natúj könyv volt. A má­sikban fekete prémgallé­ros télikabátot, füles sapkát találtunk), ez utóbbit öt vagy hat évig viseltem), és egy ke­mény papírba gondosan be­csomagolt bőrcipőt. Ilyen cipőről a mi családunkban álmodni sem mertünk. Amikor kitört a háború, Pjort Melnyikov katona lett. A harcokban háromszor is megsebesült. A „Kis Földön”, Novorosszijszknál kapott sú­lyos sebe után fél évet töltött kórházakban, aztán vissza­ment a frontra. Bátorságáért töbször is kitüntették. A háború után lakatos volt, a felesége szövőnő egy gyárban. Ugyanott dolgozik most művezetőként lánya, Galina. Másik lánya, Tama­ra, áruházi eladó. Nemrég arra a nevezetes helyre, ahonnét Lenin a mo­toros eke munkáját figyelte, virágot vitt még egy Melnyi­kov, egy Valér nevű kis le­gény. Pjotr Melnyikov uno­kája volt, azé a Józsiké, aki a fényképen Lenin mellett áll. D. Novopljanszkij APN—KS

Next

/
Thumbnails
Contents