Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-19 / 90. szám

1979. április 19. Képújság 3 » .............. I írni 11 n ni rr iriBi msimiii ri¥ i if n in r- v-'in-iifi-iiiifiiiiii^iiimMim TTr~TllilT«riliniMIKailM^ Él jünk, dolgozzunk, tanuljunk szocialista módon! Atomerőmű-építkezés A hatalmas erőművön belül, illetve közvetlenül az mellett, még a főépület tar­tozékaként építenek egy másik, jóval kisebb erőmű­vet, áramtermelő üzemet: ez lesz a dizelgépház. Ren­deltetését nem könnyű pon­tosan meghatározni kívül­állóként, egyszerű szavak­kal, ezért most, kivételesen inkább a műszaki leírásból idézünk egy rövid sza­kaszt : „A dizelgenerátor-állo- más az atomerőmű létesít­ménycsoportjához tartozik, a biztonsági villamos be­táplálás forrása és az atomerőmű létfontosságú háziüzemi fogyasztóit táp­láló elosztó sínszakaszok teljes feszültségkimaradása esetén lép üzembe...” Az áram termelése tehát hagyományos módon törté­nik itt és biztonsági tarta­léknak számít. Hat dízel­generátort szerelnek be a gépházba, külön cellákban. A generátorok önálló tech­nológiai rendszerrel ren­delkeznek. Az építkezés még a kez­detnél tart, csak az épület váza kész, és jelenleg a ge­nerátoralapok zsaluzása, vasszerelése folyik, az elő­készítés az éjjel-nappal történő betonozáshoz. Az építészeti munkákat a 26- os Állami Építőipari Válla­lat végzi, ennek 51-es épí­tésvezetősége. Munkájuk alig egy esztendeig tart még: a jövő év első negye­dében kell átadni a gép­Készítik a zsalukat a ge­nerátoralapokhoz házat a technológiai szere­léshez. G. J.—G. K. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Tolna megyei szervezetének szerve­zési szakosztálya 1978-ban pályázatot írt ki a megye szervezési kultúrájának fel­lendítésére. Aktuálissá tették a pályázat kiírását a gazda­sági helyzetünkben bekövet­kezett változások is, amik igénylik, hogy a gyakorlatban is bevált szervezési módsze­rek szélesebb körű ismerteté­sével is, azok a hatékonyabb gazdálkodást szolgálják. Nyolc pályamunka érkezett be a megye különböző gaz­dasági területein tevékenyke­dő szervezőktől. A pályamunkák értékelése­kor megállapítható volt, hogy a pályázók a szervezési szak­osztály által kitűzött célokat magukévá tették, és dolgoza­taikban a hatékonyabb gaz­dálkodást, a szervezettebb termelésirányítást kívánták segíteni a szervezés eszközei­vel. A dolgozatok értékelése után a következő eredmény született. 1. díjat kapott: Sós Csaba, a Bonyhádi Cipőgyár dolgo­zója, „Közgazdasági szervezé­si módszerek műszaki fejlesz­tés tervezésében. Döntési se­gédletek a gyártmányszerke­zet korszerűsítéséhez” című pályamunkájával. II. díjat kapott: Solymár Imre, a megyei tsz-szövetség lolgozója. „Főágazatok relatív elmaradása és az ágazatfej­lesztés koncepciójának vizs­gálata a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben” című pályamunkájával. III. díjat kapott: Szarka Já­nos, a tolnai GÉM dolgozó­ja, „Gyártáselőkészítés kö­zépgépekkel, gyártás operatív irányítása a középgépek se­gítségével.” című pályamun­kájával. Dicséretben részesítette a bíráló bizottság a beérkezett többi pályázatokat is, melyek sorrendben a következők: „Alakos címkék stancolásá- nak szervezése 3 M mód­szerrel” Sütő Árpád a Szek­szárdi Nyomda dolgozójának munkája. „A heterogén szövőgép­parkkal rendelkező szövődéi­nek maximális ellátása lánc­hengerrel és vetülékkel, kü­lönös tekintettel a korszerű programozásra” — ifj. Schalli Ádám, a Tolnai Textilgyár dolgozójának munkája. „Munkaelosztás heterogén gépcsoportra” — Cseszák Im­re, a Szekszárdi Nyomda dol­gozójának munkája. „Nyomdai szolgáltatás szűk keresztmetszetének feloldása korszerű technológiákkal” — Dala Lajosné, a T. m. Szol­gáltató Szövetkezet dolgozó­jának munkája. „Információs rendszer je­lentősége és szerepe egy vál­lalat vagy szövetkezet ter­melésirányításában” — Kiss János munkája. A díjnyertes pályamunkák díjait 1979. IV. 11-én adta át a nyerteseknek dr. Kovács János, az SZVT Tolna megyei szervezetének titkára, méltat­va a gyakorlati szervező munka jelentőségét. Az SZVT szervezési szak­osztálya reméli, hogy kezde­ményezésével sikerült mind a most nem pályázó szervezők, mind a gazdasági vezetők fi­gyelmét fokozottabban a gya­korlati szervezői munkára irányítani, és a jelen pálya­munkák e fórumon való meg­jelentetésével a hatékonyabb gazdasági munkát szolgálni. A dolgozatok részletesebb tanulmányozására is biztosí­tott lehetőséget a szakosztály. A pályamunkák az MTESZ T. m. szervezetének székházá­ban (Szekszárd, Dózsa Gy. u. 3.) mindenkor megtekinthe­tők. NÁDOR IVÁN SZVT szervezési szakosztály titkára Szigorúbb feltételek A gazdálkodási fegyelemről azdasági fejlődésünket napjainkban, de a jö­vőben még inkább a korábbiaktól lényege­sen eltérő új vonások és fel­tételek jellemzik. Egyfelől az extenzív szakaszról mind­inkább át kell térni az inten­zív fejlődési szakaszra: más­felől tudomásul kell venni, hogy a külgazdasági feltéte­lek egyre kedvezőtlenebbek. E két tényező külön-külön is bonyolult és nagy feladat elé állítaná a gazdasági mun­kát és az irányítást, de egy­idejű jelentkezésük különö­sen előtérbe helyezi a fejlő­dés új követelményeit. Az intenzív fejlődés a ha­tékonyságot, a minőséget, összességében tehát a fegyel­mezett gazdálkodást állította a középpontba, a külgazdasá­gi feltételek pedig ezek mi­előbbi érvényre jutását sür­getik és a gazdasági egyen­súly helyreállítása vált köz­ponti feladattá. Az 1979. évi népgazdasági terv az V. ötéves terv alap­vető céljainak érvényre jutá­sát . tűzte ki feladatul, és várhatóan a gazdálkodás fel­tételeinek a tervben megfo­galmazott szigorítása az el­következendő években sem fog enyhülni, hiszen a szigo­rítás az intenzív fejlődés szi­gorúbb feltételeiből adódik. Mindenekelőtt a szigorúbb' feltételeket és a — tömeg­kommunikációs fórumokon is sokat emlegetett — nehéz helyzetet kell értelmezni. Tény, hogy a vállalatok és a szövetkezetek számára a helyzet valóban nehezebb lesz; gazdaságpolitikai érte­lemben azonban ezt úgy kell felfogni, hogy a szabályozás szigorítása a gazdálkodók szá­mára a népgazdaság lehető­ségeivel, a végzett munkával és a teljesítménnyel össz­hangban nem álló korábbi helyzet megváltoztatását szolgálja. Ezért helyesebb az a fogalmazás, hogy a cél: a túlzottan kedvező helyzet fel­számolása. Pénzügyminisztérium Vjl Bevételi Főigazgatósá- ga országos szervezete ~ láltal végzett pénzügyi­gazdasági ellenőrzések ta­pasztalatai szerint is az fel­tételezhető, hogy a gazdálko­dók egy része továbbra is dinamikusan fog fejlődni; döntő többségük mérsékel­tebb ütemű, de törésmentes fejlődést tervez, és csak ki­sebb hányaduknál jelentkez­hetnek komolyabb gazdálko­dási problémák. A pénzügyi-gazdasági el­lenőrzésnek nagy felelőssége van abban, hogy az V. öt­éves terv célkitűzéseinek megvalósítására meghozott intézkedések szabályszerű és hatékony érvényesülését vizs­gálja, és egy olyan jelzőrend­szer szerepét is vállalja, amelynek információi segít­hetik a VI. ötéves tervet elő­készítő pénzügyi döntések megalapozottságát. Szó sincs arról, hogy a humoristák által is sokat em­legetett „közgazdasági ima­malmot” tovább kell forgat­ni, vagy „vészharangokat kell kongatni”, bár ellenőrzéseink­nek vannak negatív tapasz­talatai is. Évenként mintegy 3000— 3500 vállalatnál és szövetke­zetnél elvégzett pénzügyi- gazdasági ellenőrzés megálla- DÍtásai alapján elmondható, hogy fokozatosan csökkent azoknak a revízióknak a szá­Tegnapi ülésén Szekszárd Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága megtárgyalta a ta­valyi költségvetési revízió ta­pasztalatait. Ezek után az évek óta kis számban érkező G ma, ahol az ellenőrzések el­marasztaló megállapítást nem tesznek. Ez a jelenség azt mutatja, hogy a gazdál­kodó egységek pénzügyi­gazdasági fegyelme nem javul. Nem csökken azoknak a megállapításoknak a száma és összege sem, amelyek az államot megillető befizetések hibáira, az eredményelszá­molások helytelenségére, az alapképzések korrekciójára vonatkoznak. A vállalatok és szövetkeze­tek jelentős részének szám­viteli rendje és bizonylati fe­gyelme nem felel meg az elő­írásoknak. A nyilvántartások rendezettsége, vagy hibái tü­körképe a gazdálkodásnak, és ugye mindenki egyetért az­zal. hogy alapvető pénzügyi és számviteli rendezetlenség mellett nehéz lehet fegyel­mezett gazdálkodást foly­tatni ! émavizsgálataink is je­leztek néhány kritikus jelenséget: a gazdál­kodó egységek többsé­ge — nem mindig valós in­dokkal — „foggal-körömmel” harcol a juttatásokért, így nem csoda, ha az állami tá­mogatások, preferenciák, do­tációk összege évről évre nö­vekedik; Úgy tűnik, hogy a gazdálkodó egységek többsé­gét nem érdekli a termelési költségek alakulása. Ez ered­ményezi, hogy a gazdálkodó egységek költséggazdálkodása nem javult számottevően; A gazdaságos termékszerkezet kialakítása, a gazdaságos ter­melés és export részarányá­nak fokozása igen lassan és alig észrevehetően halad elő­re; A szerződéses fegyelem terén is sok még a tennivaló, ezt azért is fontos hangsú­lyozni, mert a vállalatok és szövetkezetek eredményes, vagy éppen gazdaságtalan működése sokszor az egymás iránt tanúsított fegyelmezett szállításon múlik; A bérgaz­dálkodás vizsgálata arra hív­ta fel a figyelmet, hogy a gazdálkodók egy része na­gyobb mértékben akar része­sülni a megtermelt javakból, mint amennyi számára az el­osztás során járna. Vannak olyan jelenségek is, hogy a „jó bázis” megteremtésén munkálkodnak és előfordul, hogy indokolatlan bérprefe­renciák igénybevételére töre­kednek. A bérgazdálkodás vizsgála­ta során tapasztaltuk, hogy két termelőszövetkezet sza­bálytalan létszám-számítással — valós létszámadatok átja- vításával — akarta a jövede­lem színvonalát az adóköte­lezettség megkerülésével nö­velni. A szabálytalanság kö­vetkeztében a tengelici „Pe­tőfi” Mgtsz 758 ezer forint­tal, a madocsai „Igazság” Mgtsz 1498 ezer forinttal fi­zetett kevesebb jövedelem- növekmény-adót. Ä Bonyhá­di Vasipari Szövetkezet hely­telen statisztikai adatközlés­sel jutott 81 ezer forint több­letbér preferenciához, ugyan­is a második műszak arányát a valóságostól eltérően, ked­vezőbben tüntette fel jelen­tésében. Ennek következté­ben a műszakpótlék többlet- költségének ellensúlyozására adott bérpreferencia egy ré­sze valójában a műszakpót­lékon kívüli bérnövelést szol­gálta. Ezzel az eljárással a szövetkezet 344 ezer forint bérfeilesztési befizetési köte­lezettségtől mentesült. A pénzügyi-gazdasági el­lenőrzések során — a nega­tív jelenségek mellett — nap mint nap tapasztaljuk, hogy gazdálkodó egységeink szo­cialista típusú vállalatok és szövetkezetek; azokat kor­rekt, színvonalas gazdasági és politikai felkészültséggel ren­delkező vezetők irányítják, zért minden lehetőség adott ahhoz, hogy fe­gyelmezett, a népgaz­dasági érdekeket a cso­portérdekekkel szemben előnyben részesítő gazdálko­dás folyjék, és egyre keve­sebb legyen a „kiskapukat” keresők száma. A Pénzügyminisztérium el­lenőrző szervezete eddig is mindent megtett azért, hogy a revíziók hibakereső szemlé­lete oldódjék, és a hibák megelőzésére fordította és for­dítja a fő hangsúlyt. Törek­vésünk volt az is, hogy el­lenőrzési tapasztalatainkat a felügyeleti és a gazdálkodó szervezetek mind szélesebb körben tudják hasznosítani. Az ellenőrzöttekkel kiala­kított kapcsolataink szerve­zésében már eddig is abból indultunk ki, hogy egyenlő rangú, közös érdekű, de egyes esetekben eltérő nézőpontú partnerekről van szó. A vizs­gált egységek képviselői szá­mára ezért lehetővé tesszük a vizsgálati témák és a vizsgá­lati tapasztalatok teljes körű megismerését. Tovább mélyítjük a pénz­ügyi-gazdasági ellenőrzés szo­cialista vonásait, nyíltságát. A revízió segítő jellegét kí­vánjuk fokozni számos esz­közzel, például a gazdálkodó egységeket kellő időben tá­jékoztatjuk a jogszabályok­ról, közérdekű állásfoglalá­sokról, készek vagyunk bár­mikor tanácsot adni problé­máikban, a jogszabályok al­kalmazásakor felmerülő vitás kérdésekben. Rendszeresen megtartjuk a gazdasági veze­tők tájékoztató értekezleteit, és a különböző társadalmi szervezetek szakosztályainak rendezvényeit is felhasznál­juk arra, hogy a pénzügyi, számviteli területen dolgozók kérdéseire válaszoljunk. Tá­jékoztató munkánkhoz nagy segítséget kaptunk a tömeg­kommunikációs fórumoktól. Tudatában vagyunk an­nak, hogy a pénzügyi-gazda­sági ellenőrzésnek magatar­tást formáló és központi aka­ratközvetítő szerepe van. A konkrét szabálytalanságok, megalapozatlan, vagy hely­telennek minősülő vállalati, szövetkezeti intézkedések fel­tárásával. a megszüntetésük­re irányuló javaslatainkkal, a kedvező ellenőrzési tapasz­talatok széles körű ismerte­tésével kívánjuk segíteni a hibák kijavítását, a színvona­las. fegyelmezett gazdálko­dást. ontos feladatunknak tartjuk a közvélemény lájékoztatását is az el­lenőrzések tapasztala­tairól, hiszen a törvénysér­tést, a szocialista erkölcs nor­máit sértő magatartást el­ítélő köztudat létezését sem­milyen ellenőrzés nem nélkü­lözheti. A követendő példák ismertetése pedig nemcsak dicséret egy-egy vállalat vagy szövetkezet fegyelme­zett gazdálkodása miatt, ha­nem valamennyi vezető szá­mára tanulság is. PM Bevételi Főigazgatóság Tolna megyei Hivatala T 8 F Városi vb-ülés Szekszárdon közérdekű bejelentések inté­zésével foglalkoztak. Az ilyen bejelentések száma 1976-ban 42„ 1977-ben 47, tavaly ugyancsak 42 volt. A város közterületeinek sok kívánni­valót maga után hagyó rend­jéről és tisztaságáról Gallai Ferenc főmérnök adott szá­mot. A város 130 utcáját és 3550 lakóépületét érinti az intézményes hulladékgyűjtés. N Az épület vázszerkezete már áll

Next

/
Thumbnails
Contents