Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-19 / 90. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 90. szám. ARA: 1,20 Ft 1979. április 19., csütörtök Mai számunkból A GAZDÄLKODÄSI FEGYELEMRŐL (3. old.) A GYAKORLATI SZERVEZÉSI MUNKA ELISMERÉSE (3. old.) ÚTTÖRŐK, KISDOBOSOK (5. old.) ATOMERŐMŰ- ÉPÍTKEZÉS (3. old.) Névvel és név nélkül Védjük a bejelentőt, akkor is, ha ezt a védelmet a leg­kevésbé sem érdemli meg. Amikor életbe lépett a közérdekű bejelentésekről szó­ló törvény, a mi postánkban is megszaporodtak a he­lyesbítő, a kiegészítésedet közlő és panaszos levelek. Igen örültünk neki, mint ahogy a demokratikus ellen­őrzés jelenségeként fogták ezt fel másutt is, ahova egy­re másra érkeztek a bejelentések. Ma sincs ez másként, bár azóta mindenütt az eredeti, de nem alacsony szint­re esett vissza a levelek száma. Csak az a baj, hogy mint mindennek, ennek a jelen­ségnek is megvan a fonákja, az árnyoldala. Csak az egyik típus a „jelentgetőké” akiket kis me­gye lévén, igen jól ismerünk, annak ellenére, hogy le­veleik rendszerint név nélkül érkeznek. Igaz, egyszerre legalább három szervhez. Nem csodálkozom egy csep­pet sem. ha mindenki gyanakvással fogadja az „indigós” panaszokat, még akkor is ha véletlenül alá vannak írva. Csak két példa a sok közül, amelyeknek sorát bizto­san mindenki tudja folytatni saját tapasztalatai alap­ján. Névtelen bejelentés egy nagyközségből, hogy a taná­rok verik a gyerekeket és kiközösítik a bekörzetesített tanyasiakat. Jó menjünk utána, hátha van benne valami. Nem volt. Azaz annyi az igazság, hogy a levél írója veri a gyereket, kapott is emiatt fegyelmit. Dokumentumo­kat mutatott az igazgató, melyek szerint évek óta csi­nálja a ki-, be-, és feljelentéseit beosztottja. Ki kell vizsgálni, meg kell hallgatni egy csomó embert, idő, energia megy rá, hogy tisztázzák azt, ami egészen addig tiszta volt, míg meg nem indult a tisztázás. Mert mindig akadnak sértődöttek, akik ideig óráig amellé állnak, aki látszatra képviseli őket. Kisebb-na- gyobb közösségeket fel lehet bomlasztani, vagy a bolon­dulásba kergetni ezzel a módszerrel. Akkor áll aztán igazán a bál — meg kell vallanom a legtöbb példát pe­dagógusberkekből tudok — ha az igazgató sem szent, van mit jogosan is kifogásolni a vezetési módszereiben, magatartásában. A másik példa, szintén „indigós” ügy volt. Megy a panasz, látszólag teljesen jogos, sőt felháborító, a leg­főbb ügyészhez, a járási és a megyei ügyészségre és a Népújsághoz egyszerre. A legfőbb ügyész utasítja a megyét soron kívüli kivizsgálásra és három napon belül jelentést kér, de elkésett vele, mert a megye már előző nap megkapta a panaszt és már utasította a járást, há­rom napon belüli jelentéstételre, sőt egy másik megye járási ügyészségét is kérte, hogy az esedékes munkaügyi döntőbizottsági tárgyaláson képviseljék a törvényessé­get. Mindez miért? Mint kiderült, úgyszólván semmiért, mert bejelentőnk enyhén szólva is az ideggyógyászok hatáskörébe tartozna. Igaz, ezt ő is érezhette, mert ép­pen üldöztetésével magyarázta láthatóan rossz idegálla­potát. Nem ritkán jár így a népi ellenőrzés, a központi la­pok. a rádió. A pártbizottságok munkatársai a meg­mondhatói, hány visszatérő „bejelentőjük” van. A rend­őrségnek is vannak törzsvendégei. Sok idő, sok jobb sorsra érdemes energia megy el ezekre az ügyekre, de üsse kő, inkább dolgozzunk feles­legesen. mint valakit igazságtalanság érjen. Sokkal inkább felháborító és veszélyes, amikor a piszkálódás — rendszerint kideríthető a valóságos oka, de ez megint felesleges munkával jár — a demokrácia álarcát ölti magára, és még az adott munkahelyi kollek­tíva sem tudja már, hogyan is foglaljon állást. A tipi­kus eset, ha valamely társadalmi funkció birtokosa ka­varja a dolgokat. Legjobb erre a szakszervezet, mint azt a gyakorlat mutatja. A szakszervezet szinte mindenbe beleszólhat, ilyen-olyan jogon és mélységekig. Pél­dánkban is tantestületről van szó. Az szb titkára fel­jegyzésekkel, bejelentésekkel bombázza a pártot, a taná­csot és a szakszervezetet. Hangzatos kijelentésekkel pe­dig azokat, akik könnyelműen megválasztották. A való­ságos súrlódásokból ilyen módon ellentétek lesznek, ál­landósul a vita, a feszültség. Jegyzőkönyv, jegyzőköny­vet követ. A felsőbb szerv végül is fegyelmi vizsgála­tot kénytelen indítani, amelynek a megállapításait újra vitatni lehet. Addig is telik-múlik az idő, a hetek, a hó­napok. mert a felügyeleti szerv sem angyal, és ráadásul tanácstalan is, ki ellen mit lenne a legcélszerűbb tenni? Addig is minden apróság nagyon fontos, amit monda­nak, tesznek, vagy nem tesznek egyesek, és a tantestület látóköréből egyre kijjebb esik a gyerek, akit tanítani, sőt elsősorban nevelni kellene, az „amúgy jó” szakta­nároknak. Lehet a véletlen műve is, hogy a három vázlatosan felidézett esetből kettő pedagógusok között történt, nem is állítjuk, hogy több van, mint bárhol másutt. Lehet, hogy csak arról van szó, ők jobban reflektorfényben él­nek. és a szülők odafigyelnek arra, mi történik az isko­lában. De éppen ez a figyelem indokolja, hogy ha kell, szi­gorral teremtsenek rendet, bár a legjobb módszernek — és ez nem csak tantestületekben lenne használható — az igazi demokrácia, a jó káderkiválasztás és nyílt­kiállás látszik. IHÁROSI IBOLYA Moszkva Összeült a Legfelsőbb Tanács Leonyid Brezsnyev ismét a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítja jelenti: Moszkvában, a Nagy Kreml Palotában szerdán délelőtt a nemzetiségi tanács ülésével kezdődött meg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülés­szaka. A március 4-én meg­választott képviselők előbb külön-külön tartottak ülést a két ház, a nemzetiségi tanács és a szövetségi tanács tiszt­ségviselőinek megválasztásá­ra, majd együttes ülésen vá­lasztották meg a Legfelsőbb Tanács elnökségét. Az újonnan megválasztott szovjet parlament első ülés­szakának napirendjén szere­pel a'kormány megválasztá­sa, valamint a tanács munká­jával öszefüggő törvényterve­zetek megtárgyalása. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának nemzetiségi ta­nácsa Vitalij Rubent, szövet­ségi tanácsa pedig Alekszej Sityikovot újjáválasztotta el­nökévé. A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka a délutáni órákban együttes üléssel folytatódott. A szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács együttes ülését Alekszej Sityikov, a szövetségi tanács elnöke nyi­totta meg. Az SZKP KB és a Legfelsőbb Tanács kommu­nista pártcsoportja, valamint a köztársasági és területi kül­döttségvezetők tanácsának javaslata alapján Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő a javaslatot az elnökség megválasztására. Az SZKP KB titkára java­solta, hogy a tanács elnöksé­ge elnökéül ismét Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát válasszák meg. A képviselők nagy lelkesedés­sel, egyönteteűn fogadták el a javaslatot. Ugyancsak egyöntetűen vá­lasztották a tanács elnöksé­ge elnökének első helyette­séül Vaszilij Kuznyecovot, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagját. Kuznyecova Szovjetunió új alkotmányá­nak elfogadásé óta tölti be ezt a tisztet. Az elnökség tagja lett a 15 szövetséges köztársaság legfelsőbb tanácsának elnöke: az alkotmányos előírások ér­telmében ők az elnökség el­nökhelyettesei. Rajtuk kívül 21 képviselőt választottak meg az elnökség tagjaivá. Az újonnan megválasztott elnökség nevében Leonyid Brezsnyev mondott köszöne­tét a Központi Bizottságnak és a tanács tagjainak a meg­tisztelő bizalomért. „Nem fogjuk sajnálni erőn­ket azért, hogy eleget te­gyünk ennek” — mondotta, majd a többi között hangsú­lyozta : A Legfelsőbb Tanács kép­viselői a munka emberei, a dolgozó kollektívák képvise­lői, akik a gyakorlatból tud­ják, hogyan valósulnak meg a helyszínen a legfőbb állam- hatalmi szerv határozatai, milyen kérdéseket állít ma előtérbe az élet. — Mindenekelőtt arról van szó, hogy szüntelenül fejlesz­teni kell az ország gazdasá­gának hatékonyságát, fel kell tárni és ki kell használni ha­talmas lehetőségeit. Ez jelen­ti a népjólét további emelé­sének, országunk ereje min­denoldalú megszilárdításának alapvető feltételét. Az ország alkotmányának megfelelően a Legfelsőbb Ta­nács ezeket a feladatokat részben közvetlenül, részben az általa létrehozott szerve­ken keresztül valósítja meg Nagy munka áll előttünk, mind belpolitikai, mind kül­politikai téren. Dolgozzunk úgy, hogy igazoljuk a szovjet nép, a kommunista párt leni­ni zászlaja alatt haladó dol­gozó és harcoló nép megtisz­telő bizalmát. Ezt követően az elnök be- jelentete, hogy a szovjet al­kotmány rendelkezéseinek megfelelően a Szovjetunió kormánya az újonnan meg­választott Legfelsőbb Tanács megalakulásával korábban kapott megbízását befejezett­nek tekinti, s visszaadja azt. Leonyid Brezsnyev javasol­ta, hogy a Legfelsőbb Tanács ismét Alekszej Koszigint bíz­za meg a kormány megalakí­tásával. A tanács két háza a javas­latot egyhangúlag elfogadta és elismerését fejezte ki a Szovjetunió Minisztertaná­csának eddigi tevékenységé­ért. Alekszej Koszigin az új kormány összetételét a Leg­felsőbb Tanács ülésszaka elé terjeszti majd. A tanács ha­tározata alapján az új kor­mánylista elfogadásáig a je­lenlegi kormány hivatalban marad. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka csütör­tökön folytatja munkáját. Szaljut-6 Módosított program „Átprogramozták” Vlagyi­mir Ljahov és Valerij Rju- min munkarendjét a Szal- jut—6 űrállomáson. Az ál­landó űrexpedíció két tagja eredetileg arra készült, hogy a Szojuz—33 személyzetével együtt végezzen egy héten át kísérleteket, mivel azonban az űrhajó és az űrállomás összekapcsolása nem sikerült, a földi központ utasítására előbbre hozták azokat a mun­kákat, amelyeket eredetileg csak a látogatók távozása után kellett volna megolda- niok. így a két űrhajós szá­mos kísérletet végzett a SZPLAV és a Krisztali ol­vasztókemencékkel, biológiai kutatásokat folytatott a mes­terséges gravitációt előállító berendezéssel, folytatta a Föld és a világóceánok meg­figyelését. Az átprogramozás következménye volt, hogy a szokásos heti orvosi vizsgála­tot ezúttal nem hétfőn, ha­nem kedden végezték el. Az eredmény változatlan: az űr­hajósok egészségi állapota és munkaképessége kitűnő a Szál jut—6 űrállomáson foly­tathatják a munkát. A szakértők egyébként foly­tatják a vizsgálatot annak megállapítására, mi volt az oka a Szojuz—33 korrekciós hajtóművében bekövetkezett működési zavarnak, amely végső soron megakadályozta az összekapcsolást. A vizsgá­lat eredményei igen fontosak a program folytatása szem­pontjából. Uganda A felszabadító erők sikerei A hírügynökségek egyön­tetűen aláhúzzák az Amin- ellenes ugandai erők és a tan­zániai csapatok legújabb har­ci sikerének jelentőségét. Az új ugandai kormány ellen­őrzése alá került az Owen Falls-i duzzasztógát és vízi erőmű, amely az ország ener­giaigényének zömét biztosítja. Itt ível át a Níluson az a híd is, amelyen keresztül halad Uganda első számú külkeres­kedelmi útja és vasútvonala Kenya felé. Kenyába érkezett menekül­tek elmondták, hogy az Amin-féle „alakulatok” a még megszállásuk alatt lévő észa­ki és keleti körzetekben ha­lomra öldösik azokat, akik nem engedelmeskednek ne­kik vagy feltételezik róluk, hogy az új kormánnyal ro­konszenveznek. Állítólag a vérengzések halálos áldoza­tainak száma eléri az ezret is. Uganda fővárosában foga­natja volt a kormány felhí­vásának és dolgozók, alkal­mazottak ezrei vették fel a i munkát. (MTI) A Papíripari Vállalat Csepeli Papírgyárában a termékszerkezet módosítása után úgyne­vezett zsáknátron-papírt, csomagolópapírokat és különféle alappapírokat gyártanak. Uj termékként megkezdték a kátránypapír alapanyagának készítését is. Ezekből a papír­féleségekből az év végéig több mint kilencvenezer tonnát állítanak elő. A képen: készül a csomagolópapír.

Next

/
Thumbnails
Contents