Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-13 / 60. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 60. szám. ARA: 1,20 Ft 1979. március 13., kedd Mai számunkból A KÍNAI HÄBORÜ ÉS A „NÉGY MODERNIZÁLÁS” (2. old.) A PÖRBÖLYI KÍSÉRLET (3. old.) TV-NAPLO <4. old.) ÚJ SPORTEGYESÜLET ALAKULT (6. old.) \étf A BOLSOJ BALETT HAZAINKBAN (4. old.) Fütty a karzatról Sok szurkoló, ha megváltotta jegyét a lelátóra, úgy véli, mindenre jogot szerzett. Például arra, hogy tetszése szerint szidalmazza a bírót, az ellenfelét, vagy akár a saját „aranylábú” gyerekeit. Jól tudja, hogy ezzel — ha eljutna is hangja a pályára — vajmi keveset változtatna a mérkőzés menetén, s ha csak nem hajít le egy palackot, senki sem figyel fel rá. Mi juttatta ezt az eszembe? Nemrégen egy nagy munkásnegyed országgyűlési képviselőjével beszélgettem. Szomorkás mosollyal mondta el: megpróbálta felmérni a környék közellátási helyzetét a panaszkönyvi bejegyzések alapján, ezért egy sor árudát és szolgáltatóüzemet járt végig. Ám az újabban finoman vásárlók könyvévé átkeresztelt füzetecske a legtöbb helyen úgy fehérlett, ahogyan a nyomdából kikerült. Ugyanakkor a boltajtók előtti, avagy a sarki trécse- lésekre fülelve epés megjegyzések özönét hallotta az áruválasztékra, az eladók modorára, stb. Vajon miért nincs ennek semmi nyoma a füzet lapjain? — töprengett. Igaz, hogy helyenként kelletlenül adják oda, j esetleg hét lakat alatt őrzik — de hát ennyire szemér- ! mesek lennénk, mi vásárlók? Hogy nem élünk a min- i den pénztár fölött olvasható ajánlással, állampolgári jogunkkal, és kifogásainknak csak az üzlet elhagyása után, egymás között merünk hangot adni? Nem hasonló-e ez ahhoz az esethez, amikor a néző felelőtlenül bekiabál a pályára, avagy a színházi karzatról éles, de kurta füttyszó jelzi, hogy valakinek nem tetszik a produkció, utána pedig meglapul az , illető? Ismerősek az unalomba fúló, se hideg, se meleg termelési tanácskozások. Pedig egymással szemben ül- J nek a vezetők és beosztottjaik, a munkásoknak tehát ;- módjuk lenne rá, hogy — ha szükséges — amúgy ala- \ posan elmondják a véleményüket akár a vezérigazga- ; tónak is, hiszen a beszámoló egy csomó kérdést nyitva ! hagyott, szinte provokálva a vitát. Aztán kezdődik a •) nógatás: „Szóljunk hozzá, szaktársak, biztosan sok a * mondanivalójuk!...” De csak néhány kéz emelkedik \ szolgálatkészen a magasba, s a hozzászólók hosszadal- ; másán cirkalmazva méltatják az előadó — a főnök — t felkészültségét, vezetői képességeit. Utána néma csend, a résztvevők egyre szaporábban pislognak órájukra, j Az értekezlet befejeződött, ám nem végérvényesen, r Csakhamar dugig megtelik a sarki kocsma, alig győ- j zik kihordani a söröket. És özönlenek a panaszok, a 5 bíráló megjegyzések a felelőtlen, hozzá nem értő i munkaszervezésre, a csapnivaló munkahelyi körülményekre, egyes felettesek basáskodására. Vagyis: fel- j színre kerül az, aminek fél órával korábban, az arra ; hivatott, demokratikus fórumon kellett volna hangot 3 kapnia. A legszomorúbb azonban az, ha egy választott társadalmi — például tanácsi — testület ülése zajlik le | I túlontúl simán, minden érdemleges eszmecsere nélkül. | Ott jobban, mint bárhol másutt, lehetőség kínálkozik í a beleszólásra, az előterjesztés elemző bírálatára, a helyes döntés kialakítására, hiszen a munkaköri függőség, az alá-fölé rendeltség gyanújának még az árnyéka | sem vetődhet fel! És mégis... Érdemes olykor oda- f figyelni az ülés után kifelé tolongok beszélgetésére. | Mennyi aktivitás, mennyi önálló vélemény azok részé- s ről, akik odabenn következetesen hallgattak! Szinte \ mindenki tudna valamilyen más, jobb megoldást an- ; nál, amit az imént rutinszerűen, kézfeltartással ő ma- l ga emelt határozati erőre. Márpedig ha valaki nem, : I úgy a választott testületek tagjai engedhetik meg maguknak a legkevésbé a pályaszéli kibic szerepét... Vajon mi indokolja ezt a hajlamosságot a kívül- maradásra, a húzódozásra attól, hogy adott lehetőségeinkkel élve, felelősséggel szóljunk bele mindnyájunk ügyének alakulásába? Messzire nyúlna a kérdés megválaszolása, az okok kutatása. Hivatkozhatnánk akár a régi szemináriumokon hallott, mindazonáltal változatlanul érvényes igazságra is, miszerint nem elegendő a szabadság, meg kell tanulni élni is vele... Egy azonban bizonyos. Mind " tarthatatlanabb, hogy sok tekintetben mintegy a sportpályán hisszük magunkat, vagyis játékosokra és szúr- , kólókra ősziünk: az egyik hajt, a másik pedig a lelá- . tóról biztatja, avagy csepüli — egyremegy. G. SZABD LÁSZLÓ ‘ ________I H azánkba érkezett Kulikov marsall Látogatás Esztergomban — Koszorúzás a Hősök terén Magyar—török parlamenti tanácskozás Dr. Cahit Karakasnak, a Török Köztársaság nagy nemzetgyűlése elnökének vezetésével hazánkban tartózkodó parlamenti küldöttség vasárnap Esztergom nevezetességeivel ismerkedett. A delegációt elkísérte Tálát Ben- ler budapesti török nagykövet és Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke. A küldöttség esztergomi programja a városséta után az ország második legnagyobb képző- művészeti gyűjteményében, a Keresztény Múzeumban tett látogatással zárult. A Török Köztársaság nagy nemzetgyűlésének hazánkban tartózkodó küldöttsége dr. Cahit Karakasnak, a nemzet- gyűlés elnökének vezetésével — hétfőn a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar hősök emlékművét. A koszorúzásnál megjelent Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke, Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, Sipos Károly alezredes, a budapesti helyőrség parancsnokhelyettese, valamint Tálát Benler, a Török Köztársaság budapesti nagykövete. A koszorúzást követően a Parlamentben megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyaló csoportot Apró Antal, a török delegációt dr. Cahit Karakas vezette. Apró Antal tájékoztatást adott törvényhozó testületünk munkájáról, időszerű feladatairól, hazánk társadalmi, gazdasági életéről, az országgyűlés ebben betöltött szerepéről. Dr. Cahit Karakas ismertette a nagy nemzetgyűlés, a két ház tevékenységét. A küldöttségek tagjai véleményt cseréltek a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről, s eszmecserét folytattak időszerű nemzetközi politikai kérdésekről. A megbeszélés után Apró Antal a Parlament vadásztermében ebédet adott a török parlamenti küldöttség tiszteletére. Az ebéden részt vett Pozsgay Imre kulturális miniszter és Nagy János külügyminiszter-helyettes is. A küldöttség programjában részt vett Tálát Benler, a Török Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) V. G. Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek fő- parancsnoka hétfőn — Czi- nege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter meghívására — baráti látogatásra hazánkba érkezett. A Ferihegyi repülőtéren a vendéget Czinege Lajos és a Honvédelmi Minisztérium katonai tanácsának tagjai fogadták. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete, J. A. Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített erői főparancsnokának magyarországi képviselője, valamint F. F. Krivda vezér- ezredes, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. (MTI) Elindult Két hét múlva ismét találkoznak a Progressz-5 Hétfőn, moszkvai idő szerint 8 óra 47 perckor a Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátották a Prog- ressz—5 jelzésű, automatikus vezérlésű teherűrhajót. Az újabb teherűrhajó — elődjeihez hasonlóan — üzemanyagot és más hasznos terhet (műszereket, tudományos berendezéseket stb.) szállít a Szaljut—6 űrállomásra. Vlagyimir Ljahov és Vale- rij Rjumin, a szovjet űrállomás új állandó személyzete harmadik hete dolgozik a világűrben. A (tartós űrutazások egyik feltétele, hogy az űrhajósok tudományos- kutató munkájukhoz és az űrbéli élethez állandó utánpótlást kapjanak a Földről. Ezt biztosítják a Progressz típusú teherűrhajók. A Progressz automatikusan közelíti meg az űrállomást és kapcsolódik össze azzal, pályája azonban más, mint a személyszállító űrhajóké. A szükséges pályamódosításokat több szakaszban hajtják végre, földi parancsra. A Progressz—5 rajtja tökéletesen sikerült és a teherűrhajó ráállt a Föld körüli első pályára, ahonnan majd pályamódosításokkal közelíti meg a Szaljut űrállomást. Ismerkedés hazánk tájaival, városaival, embereivel — ez a célja annak a mozgalomnak, melyet a Tolna megyei Népújság KISZ-esei kezdeményeztek. Vasárnap volt a bemutatkozás, egy rövid túrát tettek, melynek során Székesfehérvárral és a Velenceitó környékével ismerkedtek. (Beszámoló lapunk 6. oldalán.) Közgyűlések ipari szövetkezetekben Megyénk több ipari szövetkezetében tartottak évzáró közgyűlést az elmúlt hét végén. A közgyűléseken számot adtak a szövetkezetek vezetői arról, miként gazdálkodtak 1978-ban és ismertették az idei évre beütemezett programokat. Simon tornya: KIEMELT FELADAT A LAKOSSÁGI SZOLGÁLTATÁS A simontornyai művelődési házban a SIMOVILL Ipari Szövetkezet mérlegzáró közgyűlésén vendégként dr. Gyugyj János, a megyei pártbizottság titkára is megjelent. Bajcsi Géza elnök beszámolójában hangsúlyozta, hogy a tagság szorgalmas munkája lehetővé tette az éves terv 134,8 százalékos teljesítését, bruttó árbevételük pedig az előző évi 105 millió forintról 140 millió forintra emelkedett. Ezt a növekedést a szövetkezet létszámának egyszázalékos növekedése mellett érték el. Bár a SIMOVILL Ipari Szövetkezet tevékenységének valamivel több mint két százalékát teszi ki csupán a lakossági szolgáltatás — hangsúlyozta az elnök —, mégis kiemelt feladatnak tekinthető tevékenységük. A gépjárműjavító szerviz múlt évi teljesítménye 2 millió 800 ezer forint volt. Az elmúlt év üzletkötését ismertetve az elnök azt mondta, hogy a belkereskedelemnek 36 millió forint értékű árut adtak el. Ebből csak elenyésző mennyiségű a faipari áru, a döntő többséget a különböző villamossági berendezések képezték. A szövetkezet dolgozóinak bérszínvonala az 1977-es 33 ezer 673 forintról 1978-ban 35 ezer 787 forintra emelkedett. Ez 6,27 százalékos bér- fejlesztés, ami megegyezik az országos átlaggal. A részesedésből 480 ezer forint került felosztásra, akkora összeg, mint az előző esztendőben. Az eltöltött évek után a dolgozók az 1977-ben kapott 41 forint helyett most csak 39 forintot kaptak. Igazán örvendetesnek lehet minősíteni az eddigi száraz adatokkal közölt eredményeket azért, mert fiatal kollektíva érte el, ami biztató a jövőre nézve. Az 1979-es tervekről is szó esett a simontornyaiak közgyűlésén. A műszaki vezető a SIMOVILL leglényegesebb feladataként jelölte meg az export növelését, a munka hatékonyságának és minőségének fokozását, a szolgáltatási tevékenység bővítését és az állami építőiparral való szorosabb együttműködést. (Folytatás a 3. oldalon)
