Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
Szakályi csendélet 1979. március 11. Az asszony a nevét nem, a történetét szívesen adja. Meggyőzni nem lehet, ö nem pletykás, de azért elmeséli, csak a nevét ne kérdezzem. Megegyezünk. — Erről beszél a fél falu — kezdi. — Már a tűzoltók is kijöttek, de az egy szívatás kevés volt. Azt mondják a kút környékén az egész talaj fertőzött. — Mivel fertőzött? — Ja igen, maga nem tudja. A Kapos Hőgyész felőli partján, a szőlőhegyen vegyszerrel megfertőztek egy kutat. — Miért? — Tudja, a népek sok mindent beszélnek, én nem szólok semmit. Csak az a szegény asszony mondja, hogy hallotta, amikor az éjjel a kutya nagyon fogott valakit. Aztán reggel látta a kút- káván, meg a hengeren a vegyszer nyomait. Rögtön jelentette, hogy megvizsgálják és kiderült, hogy valaki bedobott egy zsák növényvédő szert. Sevint, vagy mi a francot. Úgyhogy a tűzoltók szívták ki a kutat, de azt mondják még így sem iható a víz. — De hát miért tette az illető? — Állítólag bosszúból, de én nem mondok semmit. A tanácsházán Kiss Pál tanácstitkár másfajta történettel szolgál. — Március 18-án lesz a falugyűlésünk. Délután rendezzük, hogy a kisgyerekes szülők is eljöhessenek. A beszámoló után megtárgyaljuk a háztáji és kisegítő gazdaságok helyzetét is a községben. Az ÁFÉSZ és a termelőszövetkezet együtt értékeli ezt a területet, mert legtöbbet tudnak erről. Náluk csapódik le minden. — Jelentős háztáji gazdálkodás folyik Szakályban? — Tavaly ezerháromszáz sertést adtak le ebben a községben. A nyúltenyésztőkről meg nem is lehet számokkal beszélni. Felvásárol a helyi ÁFÉSZ, de konkurrensük is van. Sokan a szigetvári Zrínyi Tsz felvásárlójának adják el a nyulakat. — Hol dolgoznak a sza- kályiak? — A felnőtt keresőképeseknek közel fele a tsz-ben. Néhány éve a szakályi tsz egyesült a regölyivel, de megmaradtak a helyi munkaheSzálkán már négyméteres a víz! Amikor első riportunkat leközültükya szálkai tó építésének megkezdéséről, igen sok érdeklődő volt szerkesztőségünkben, mikor lesz a tóban víz, lehet-e horgászni, tanyát építeni, hogyan közelíthető meg a parkerdő-víz- tározó-pihenő park. A kérdésekbe még ma sem tudunk teljesen kielégítő választ adni. A dolog természetéből fakad, hogy egy sor kérdést — bár a tervek már az egész tórendezésre készen vannak —, csak később tudnak véglegesen lezárni. Annak örülhetünk, hogy a tóban megkezdték a víz megfogását. Karácsony előtt való héten lezárták a déli nagy gátban a zsilipet. Azóta a csapadékvíz és a források hordta kevéske víz már — Észrevették az üzemágban is a gazdaváltást? — kérdeztem. — Tulajdonképpen a keresetünk nem változott az egyesüléssel... Talán csak annyiban, hogy azelőtt a fizetés nyolcvan százalékát kaptuk minden hónapban kézhez, a többit év végén, ha volt miből. Most százszázalékosok vagyunk. — És év végén? — A nyereségből így is jut. Tavaly két százalékot osztottak. Egy szobával arrébb a babválogatók dolgoznak — huszonötén. Tavasztól őszig a termelőszövetkezeti kertészet dolgozói. Ilyenkor, télen a babválogatás biztosítja a keresetüket. lyek, úgyhogy a tagság nagy részét ez nem érinti. Sok asz- szonynak ad munkát az új baromfitelep, épül a Hőgyészi Állami Gazdaság 1400 kocás sertéstelepe, ott is lesz munkalehetőségük a szakágiaknak, de jelenleg is sokan dolgoznak az AGROKÉMIÁ-nál, a vasúton, a tejüzemnél és még néhány kisebb munkahelyen. — A falugyűlésen miről számolhatnak be? — Volt tavaly néhány jelentősebb felújításunk, így például az állatorvosi és a fogorvosi szolgálati lakás, a művelődési ház. Mindegyiket a tanács házilagos brigádja végezte. Meg kell beszélnünk néhány dolgot. A Tanácsköztársaság úti vízvezeték ásását társadalmi munkában szeretnénk elvégeztetni, a nyomvezetéket már kitűztük, ha jön a jó idő, reméljük a segítő kezek sem tétlenkednek. Ugyanígy a Dózsa és a Rákóczi utca vízelvezető rendszere is a közeljövőben készül el. Félmillió forintba kerül a munka, ha a vízelvezető árok tükrét társadalmi munkában kiássa a lakosság. Az érintettektől átlagban két- napi társadalmi munkát várunk. Idős bácsi botoz a sáros járdán. A mi újság kérdésre, a legutóbbi tűzesetet említi. — A Kossuth utcában az egyik házban zárlatos lett a villany és kigyulladt. Képzelheti, a tűztél alig tíz méterre kétezer tojóhibrid volt, arrébb meg három koca, állítólag huszonegy malaccal. Nagy szerencse, hogy a gyerekek idejében odaértek. — Milyen gyerekek? — Hát a tanács házi brigádja. Ott dolgoztak az udvaron, amikor észrevették a tüzet. Rohantak ők is, meg az önkéntes tűzoltók is a komplex telepről. Kimentették az állatokat, eloltották a tüzet. Még habot is nyomtak rá. Én mondom, ha nem érnek oda olyan hamar, lett volna kár annyi, hogy csak győzzék számolni. A régi tsz-iroda hatalmas, sáros udvara kihalt. Mintha semmi élet sem lenne a környéken. Csak az épület ablakai mögül kiszűrődő fény árulja el, hogy az elhagyatott udvar nem kihalt. Bent dolgoznak az asszonyok. Nyolc éve telepítették Szakályba a cukorcsomagolót. Akkor a szakályi tsz, ma az egyesült termelőszövetkezetek melléküzemága. Tavaly 324 vagon kristálycukrot csomagoltak itt kilós, vagy félkilós zacskókba és becsomagoltak 176 vagon porcukrot is. A vegyesbrigád feles borsótól, babig sok mindent csomagol, tavaly például harminc vagon- nyi vegyes árut. Harmincharmincöt asszonynak nyújt keresetet ez az üzemág. özvegy Fazekas Antalné az alapítás óta itt dolgozik. Megkapta a termelőszövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést és elégedett a fizetésével. Mint elmondta háromezer-kétszáz forint került átlagban minden hó elején a borítékba. tekintélyes mennyiségű. Azon a részen, ahol majd a teljes feltöltődéskor — körülbelül két és fél év múlva — tízméteres lesz a víz, ott most négy métert mutat az ideiglenes mérce. Persze tudni kelL, hogy mégcsak ezután lesz az az időszak, amikor igen sok vizet elnyel a völgy, úgyhogy egy-egy őszi, vagy tavaszi nagy esőzés csak deciméterrel, másfél deciméterrel emeli meg a szintet. Mert a tó hossza és egyre szélesebb víztükre sok csapadékot fog meg. Rendkívül rossz útviszonyok közepette jártuk körbe a szálkái tavat — a munkásőrség kitűnő gépkocsivezetőjének, Dér Lászlónak és terepjáró kocsijának érdemeként —, s azt állapíthatjuk meg, hogy manapság csak erős, és jó állapotban lévő GAZ-gépkocsikkal közelíthető meg a tó Szálka felől. A déli, Mőcsény felöli oldalról a bátaszéki vázselej- tekből építettek utat, de alacsony építésű kocsikkal itt sem ajánlatos bejönni. A szálkai részről szinte lehetetlen még gyalogosan is megközelíteni a tavat. Nyilván ennek oka a nagy sár, és és a kövesút hiánya —, de bízzunk benne, majd rendezik a községből, elfolyó víz útját, és elkészül a köves út is. Azt a területet is megnéztük, ahol majd a hétvégi telkeket kiadják. A kép manapság már barátságosabb, mint Néhány kilométerrel Sza- kálytól Regöly egyik csendes kis mellékutcájában áll az egyesült termelőszövetkezet irodája. Az egyesülés óta az épület külső mérete nem, csak a benne végzett munka nagysága változott tetemesen. Kordé János elnökhelyettestől kérdezem, hogy mit hozott a regölyieknek az egyesülés? — Nagyobbak lettek a feladatok, nagyobb területtel, eszköz- és állatállománnyal kell gazdálkodni. Kezdetben sokan idegenkedtek az egyesüléstől, de a szükség kívánta hogy így legyen. Itt voltunk a szomszédban, az új, mind nagyobb teljesítményű gépek, a korszerű technológia minden területen az egyesítést, az erők koncentrálását sürgették. — Miért volt a kezdeti idegenkedés? — Ezt azzal szoktam magyarázni, hogy különböző a két községben élő emberek gondolkodása. A szakályiak nyitottabbak. A főútvonal mellett sokan foglalkoztak kereskedelemmel, míg itt Re- gölyben dolgos, szorgalmas emberek éltek mindig, de magukra voltak utalva, saját szükségletre állítottak elő mindent. A különbség persze a két község földrajzi adottságaiból is adódik. De ezek a kezdeti ellentétek, villongások már elcsitultak. A két község, külön tanácsi igazgatással és közös gazdasági vezetéssel együtt dolgozik mindkét településért és az ott élő emberek boldogulásáért. TAMÁSI JÁNOS volt az építés kezdetén, lát- szik hol, s milyen szép helyen lesz majd az üdülő-pihenő telep. A tóban tehát már van víz, sőt láttunk egy magányos szürke gémet is, s mint Orbán Ferenc gátőr mondta, már van a tavon legalább harminc vadkacsa is. Hal a. vízben még nincsen. Úgy tűnik, a horgászok egy kis késésben vannak a telepítéssel, bár úgy hallottuk, hogy a de- csi egyesület, amely ezt a tavat a gemenci helyett kapta, foglalkozik a telepítés és horgászrend kialakításának gondolatával. Az biztos, minél előbb telepítik bele a különféle fajú és súlyú halakat, annál előbb lesz ez a tó horgászparadicsom. A déli nagy gát már fogja a vizet, látszik, hogy a kövezés, a hullámfogó készítése még hátravan. Jobbra, fent a gátőrház, középen a túlfolyó rendszer, a betonépítmény „ablakáig” ér majd a legnagyobb víz. Pálkovács—Czakó Képújság 3 Szekszárdi műszergyár Minőségi munka — gazdaságos export A Mechanikai Mérőműszerek Gyára Automatika Művek szekszárdi gyárából kikerülő termékekre nemigen jön minőségi kifogás, reklamáció. Ennek mutatója — az éves termelési értékhez viszonyított garanciális költség minimális, tavaly száz forintra mindössze másfél fillér jutott. A minőségnek, a minőségi munkának azonban van számos egyéb jelzőszáma is. Ezek legfontosabbika a selejtkár. Tehát az olyan pluszköltség, ami a rossz anyag, a szakszerűtlen tárolás, a rossz minőségű munka folytán keletkezett. Itt már mások az arányok: Száz forint termelési értékre negyvenhárom fillér. A gyár pártszervezetei rendszeresen foglalkoznak a minőséggel. Legutóbb az alapszervezeteket összefogó és irányító üzemi pártvezetőség „A minőségi munka javítására tett intézkedések hatása az export gazdaságos fokozása érdekében” című napirendet tárgyalta. Hogy miért az exportra „élezte ki” a minőség problémáját, az már az elején kiderült a főmérnök beszámolójából. A gyár, teljes termelésének közel egyharmadát állítja elő exportra. Az elkövetkezendő években nő e2 az arány, újabb és újabb gyártmányok — köztük amelyek ma még hazai megrendelésre készülnek —, kerülnek majd az exportlistára. És az a bizonyos száz forintonkénti negyvenhárom fillér az export- termékeknél 98 fillér. Nem azért, mintha az exportgyártmányoknál kevesebb gondot fordítanának a minőségre, hanem ott szigorúbbak a követelmények, a külioiüi vevők igényesebbek. Tehát ha az exporttermékek gyártásánál sikerül csökkenteni a selejtet, az egyrészt javítja a gazdaságosságot, másrészt a módszereket alkalmazni lehet a hazai megrendelésre, értékesítésre kerülő termékeknél is. Ily módon megvalósulhat az az — egyelőre még sok helyütt és itt is csak elvben kimondott — követelmény, hogy nem lehet különbség hazai felhasználásra és exportra kerülő gyártmány között. Első ízben foglalkozott a pártvezetőség ily módon a minőségi munkával és egyöntetű véleménye volt mind a főmérnöknek, mind a pártvezetőség tagjainak, hogy ez szükséges volt és szükséges lesz a jövőben is. Szinte gyártmányonként vették sorra, hol, milyen arányú volt a selejtkár, miből tevődik össze, és alig volt egy-két kivétel — például a társgyár által szállított öntvények rejtett hibája —, ahol külső okok játszottak közre. A legtöbb esetben a hibás technológia, az anyagok, félkésztermékek helytelen tárolása, szállítása, az alkatrész- gyártásnál előfordult figyelmetlenség okozta a kárt. Nem kellett a pártvezetőségnek a „vészharangot meghúzni”, hiszen a selejtkár aránya — 0,43 százalék —, jóval alatta van az iparági átlagnak. És ez a százalék alatta van az előző évinek is: forintértékben kifejezve 403 ezer forinttal volt kevesebb a selejtkár, mint 1977-ben. De mind a beszámoló, mind a vita tükrözte, itt is van még mit „megfogni”. Csak egyetlen példa: A tömlőfeszmérő egyik tételénél a feszmérő „pipája” megázott, foltos lett, a „helyrehozás” negyvenezer forintba került. Egyébként ezt a műszent a Zsiguli-program keretében gyártják és eddig mindössze egv hibás darab került vizs- sza a gyárba. A hiba oka: az egyik sárgarézcsavart túlságosan mélyen hajtották be. Szigorúbbá kell tenni az ellenőrzést, következetesebben alkalmazni a felelősségre vonást, jobban felhasználni az anyagi ösztönzésben lévő lehetőségeket, de főleg, változtatni a szemléleten, ez az álláspont alakult ki a vitában. Az első három, elsősorban a szakmai vezetés feladata, az utóbbi vezetői feladat is, de itt sokat tehetnek a kommunisták. Tavaly bevezettek olyan bérrendszert, ami a minőség javítására ösztönöz, ám a minőségi prémiumot a legtöbb esetben — amikor indokolt lett volna — nem vonták meg. így a minőségi bérezés hatékonysága jóformán egyenlő lett a nullával. A pártvezetőség a tudat- formálásban nagymértékben számít a szocialista brigádokra. El kell érni, hogy a brigádok — vállalásaikban — konkrétan fogalmazzák meg, mit akarnak tenni a minőség javításáért. Ebben a szakmai vezetés segítsen nekik. A KISZ-szervezetek védnökséget vállaltak az új gyártmányok bevezetése fölött, e tevékenységükben az eddiginél nagyobb súlyt kell, hogy kapjon a minőség. Szükség van olyan szemléletváltozásra is, hogy az alkatrészt, ami a szereidébe kerül összeszerelésre, az alkatrészüzemben készterméknek tekintsék. Tehát nem juthat hibásan tovább, azzal, hogy majd a szereidében csinálnak vele valamit. Elhangzott az is, hogy „ne utólag legyünk okosak”, tehát ne akkor kezdődjék a selejt- elemzés, amikor a hiba már a végtermékben mutatkozik. Persze, ilyen esetben végig kell vinni a vizsgálatot és eljutni nemcsak a selejtet okozó személyhez, hanem megvizsgálni a technológiát is. Ám sokkal jobb, ha egy-egy munkadarabról, szériáról már akkor kiderül, hogy rossz, amielőtt további munkaráfordítás történne rajta. Az exportgazdaságosság oldaláról vizsgálta a pártvezetőség a minőséget és ha a gyár politikai vezetőszervének határozta megvalósul, elsősorban az export további növelése válik lehetővé és kifizetődőbbé. De az intézkedések nyilvánvalóan kihatnak a gyár egész tevékenységébe, gazdálkodására is. J. J. Pedagógiai célokra 1,1 milliárd forint Az iáén 1,1 milliárd forintot költ az Oktatási Minisztérium a felsőoktatási, a gyermekvédő- és a gyógypedagógiai intézmények beruházásaira és a meglévők felújítására. A közelmúltban miniszteri értekezleten tekintették át a tárcaszintű fejlesztések V. ötéves tervének végrehajtását. Megállapították, hogy a tudományegyetemek és a pedagógiai főiskolák beruházásai és felújításai a tervnek megfelelően haladnak. A műszaki felsőoktatás beruházásainál . a tavalyi terv nem teljesült és hasonló a helyzet a gyermekvédelmi és gyógypedagógiai intézményeknél is. Megfelelő ütemben épül a szolnoki nevelőotthon, a 320 személyes kollégium és 'gyermekvédő intézet. Az idén folyamatosan tovább építik az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem Budaörsi úti kollégiumát, amelyet már részben birtokukba vettek a hallgatók. A gyógyDedagógiai tanárképző főiskola új oktatási épületén már a magasépítés folyik. Ugyancsak dolgoznak az építők a Budapesti Műszaki Egyetem több mint ezerszemélyes, Irinyi utcai kollégiumának, a 3000 adagos menzának és a járműgépészeti intézetnek az építésén. Tovább épül a Pécsi Tanárképző Főiskola 600 személyes kollégiuma. Hatmilliót hoz évente a tsz-konyhára a csomagoló melléküzemág
