Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
2 KÉPÚJSÁG 1979. március 11. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Vietnam elrendeli az általános mozgósítást, Peking nyilatkozatában bejelenti a kínai agressziós csapatok visszavonását, de továbbra is jelentenek harcokat a hét folyamán. — Nemzetközi Vietnam-konferencia Helsinkiben. — Tanácskoznak az afrikai frontországok. Kedd: Kádár János és Leonyid Brezsnyev megkezdi moszkvai tárgyalásait. — Észak-Jemen megszegi a fegyver- szünetet, újra felélénkülnek a harcok az Arab-félszigeten. — Botrány Luns NATO-főtitkár náci múltja miatt. Szerda: Ismét Andreotti próbálkozik kormányalakítással Olaszországban. — Carter Kairóba, közel-keleti kőrútjának első állomására utazik. Csütörtök: Hírek és cáfolatok Bazargan iráni kormányfő lemondásáról. — A francia elnök Romániában. — Nem sikerül áthidalni a belga kormányválságot. — Bonnban megkezdődik a parlament leszerelési vitája. Péntek: Növekvő kínai nyomás Laoszra. — Amerikai nyilatkozatok a SALT-egyezményről. — A Biztonsági Tanács elítéli a rhodesiai rezsim akcióit. Szombat: Koszigin szovjet kormányfő indiai megbeszélései. — Heves, fegyveres összetűzések Uganda és Tanzánia között. Kommentátorunké, Réti Erviné a szó: A hét 3 kérdése Kádár János a Szovjetunióba látogatott. Képünkön: az MSZMP első titkára és Leonyid Brezsnyev a Kremlben folytatott tárgyaláson. (Képtávírónkon érkezett.) Hétfőn, a kínai agresszió tizenhatodik napján, Peking hivatalos nyilatkozatban jelentette be csapatai visszavonását. Egyelőre azonban nem lehet túlzottan gyors ütemről beszélni, hiszen a hét végén még mindig hadijelentések érkeznek Vietnam északi tartományaiból. Pedig a vietnami erők, hogy elkerüljék a háború elhúzódását, s elejét vegyék a további vérontásnak, szabad utat engednek a kivonulásnak, csakhogy ez az ésszerű ajánlat természetesen nem vonatkozhat a fosztogató és pusztító, távozási szándékot nem mutató kínai alakulatokra. 1. Befejeződött-e a kínai agresszió Vietnam ellen? A nemzetközi politikában is gyakran előfordul, hogy valaki a szükségből igyekszik erényt kovácsolni. Peking agressziója Vietnam ellen — egyértelműen kudarcot vallott. A kínai támadóknak rendkívül magas veszteségekkel kellett fizetni a 20—40 kilométer mélységű behatolásért, jóllehet a vietnami oldalon nem a tényleges főerők, hanem csak a különböző helyi és területi milicista egységek vették fel a harcot. Ugyanakkor a kínai vezetés érezhette a nemzetközi tiltakozás súlyát, s kénytelen volt tudomásul venni, hogy provokációjával nem ingathatta meg a nemzetközi viszonyokat. (Erre utalt, a moszkvai tárgyalások kapcsán pohárköszöntőjében Leonyid Brezsnyev és Kádár János, amikor a szocialista közösség további erőfeszítéseit helyezte kilátásba az enyhülés érdekében.) Minden jel szerint Peking belső vitái és a hatalmi harcok is felélénkülhetnek a balsikert követően. Mindezek a tényezők alapvetően hozzájárultak ahhoz, hogy miután Teng Hsziao-ping 33 napos háborút, sőt hosz- szabb lehetőségeket említett, végül is kénytelenek voltak a visszavonulás mellett dönteni. Figyelmeztető lehetett az a vietnami lépés is, amely elrendelte az általános mozgósítást, s ezzel jelentősen fokozta az ország védelmi készenlétét. A nagy kínai roham tehát nem érte ' el célját, de Pekingben szemmel láthatóan nem tettek le agresszív szándékaikról. Ezért nem lehet múlt időt használni. A kínai agresszió nemcsak abban az értelemben nem fejeződött be, hogy folynak a harcok, hanem reálisan számolni lehet újabb, változatos módszerekkel történő próbálkozásaikkal. Erre vall, hogy a visszavonulást bejelentő nyilatkozat is hemzsegett a fenyegetőzésektől, s kínai csapatösszevonásokról érkezik hír a Laosszal szomszédos térségekből. Vietnam kész tárgyalni Kínával, de ennek természetesen van három alapfeltétele: a támadó csapatok teljes kivonulása, a lemondás a további fenyegetésekről, s Vietnam szuverenitásának tiszteletben tartása. Vietnam rendezett és békés állapotokat kíván Délkelet-Ázsiában, de a közelmúlt eseményei bebizonyították, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni, barátai szolidaritását élvezve, képes megvédeni magát. Az események alakulása most elsősorban attól függ, hogy a megleckéztetett leckéztetők, a kínai vezetők mikor és mennyiben hajlandók felismerni a kérlelhetetlen realitásokat. 2. Mi áll Carter közel-keleti kőrútjának hátterében? A szokásos „hideg-meleg kúra” tanúi lehetünk Carter, meglepetést keltő módon létrejött közel-keleti körútja kapcsán. Egyik órában arról szólnak a jelentések, hogy a különbéke már aláírásra kész, a másik órában elhangzanak a cáfolatok, s előtérbe kerülnek az ellentétek. A tudósítók egy része azzal érvel, hogy nyilván megtörtént a nagy Franciaországban több iparág dolgozói folytatták tiltakozó megmozdulásaikat. Képünkön: metzi acélipari munkások megállítottak egy Hollandiából érkező acélszállítmányt, azután, hogy a francia kormány jóváhagyta sok ezrük elbocsátását. (Képtávírónkon érkezett.) alku, különben Carter aligha vállalná az újjáválasztási esélyeit is érintő kudarc kockázatát. Ugyanők a szokásos túldramatizálássai magyarázzák a hírek és hangulatok hullámzását. Néhány vélemény viszont arra hivatkozik: ki hitte volna szeptemberben, Camp David-ben, hogy egy fél év múltán még mindig csak itt fognak tartani? A különút-viszonyok tehát változatlanul bonyolultak. A három érdekelt vezető, Szadat, Begin és Carter személy szerint messzemenően érdekelt abban, hogy a szerződést aláírják. Ám időközben olyan események zajlottak le — a bagdadi csúcstalálkozó, az iráni fordulat, a palesztin mozgalom sorainak rendezése —, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A különbéke-szerződés számára kedvezőtlenebbé vált külső körülmények azt eredményezték, hogy előkerültek a megoldatlan, szőnyeg alá söpört problémák is. (Főként négy vitapont: a palesztin önkormányzat — nem önrendelkezés! — pontos időbeni menetrendjének meghatározása; a békeszerződés viszonya Egyiptom arabközi szerződéseivel; a nagykövetcsere megvalósítása; s magának a békeszerződésnek bizonyos idő elteltével történő felülvizsgálata.) Úgy tűnik, megint nagy a hajlam; a szerződéshez csatolt különböző levelekkel úgy oldják meg a vitákat, hogy azok ne oldódjanak meg. Ebben az esetben viszont nem lenne meglepő, ha az újabb események következtében (máris szóba került egy arab külügyminiszteri találkozó, vagy csúcsértekezlet lehetősége) az ellentétek megint felújulnának. Akármilyen egyezség is születik tehát a „Carter - ingázás” kapcsán, a különbéke változatlanul törékenynek ígérkezik — egy átfogó és tartós rendezés továbbra is várat magára a Közel-Keleten. 3. Milyen új fejlemények jelentkeznek a nyugat-európai politikában? Olaszországban Andreotti második kísérletet tesz a kormányválság áthidalására, Belgiumban harmadik hónapja nincs állandó kabinet, Londonban — a skót és walesi népszavazás fiaskója nyomán — bizonytalanná vált a Callaghan-kormányzat utolsó néhány hónapja is. (Októberig ugyanis mindenképpen választásokra kerül sor Nagy- Britanniában.) Ha mindehhez hozzávesszük a társadalmi feszültségek fokozódását Franciaországban, akkor a kora nyárra esedékes úgynevezett európai parlamenti választások, s az áprilisban ünneplésre váró NATO-jubileum előtt nem tűnik valami rózsásnak a „kilencek” képe. Ráadásul a jelen és a jövő gondjai mellett — a múlt is kísért. A magyarázkodások ellenére ma már nem lehet tagadni, hogy a NATO főtitkára, a hidegháborús hangjairól híres és hírhedt Joseph Luns-ről bebizonyosodott: három éven keresztül a holland náci párt tagja volt. A holland parlamentben a többség ugyan megakadályozta az erre vonatkozó részletesebb vitát, de a munkáspártiak most vizsgáló bizottság felállítását javasolják. S az egyes tagállamok belső bajai mellett ezért erősödnek a híresztelések: személyi változások várhatók az atlanti apparátusban. Konkrét nevek ugyan nem hangzottak el, de a cserék magas posztokon is történhetnek, a főtitkár múltban viselt dolgai kevéssé szolgálhatnak vonzó cégérül. A kínai csapatok bejelentett kivonása ellenére Vietnam északi határvidékének több részén tovább folytatódtak a harcok. Képünkön: vietnami erősítés útban Lang Son tartományi székhely felé. (Képtávírónkon érkezett) Carter Kairóban „Karnyújtásnyi távolságra van az egyiptomi—izraeli megállapodás — mondta az egyiptomi parlament előtt szombaton Jimmy Carter amerikai elnök. Az egyiptomi népi gyűlésen Carter közölte, hogy az egyezményért az Egyesült Államok „hajlandó átvállalni az egyiptomi nép terheinek egy részét”. Ugyanakkor sürgette, hogy Egyiptom — Szadat elnök korábbi ígéretének megfelelően —, vállaljon csendőrszerepet a térségben. „Ő (Szadat elnök) és én felismertük, hogy ennek a fontos térségnek a biztonsága veszélyeztetve van. Üdvözlöm eltökéltségét, hogy szembeszáll ezzel a kihívással, és kormányom mellette fog állni” — mondta Carter. Carter szólt arról, hogy a megkötendő szerződés „nem tudja mind a két fél minden vágyát teljesíteni”, de „védelmezi mindkettőnek alapvető érdekeit”. Az amerikai elnök felhívta a nemzetgyűlést, hogy ha a szerződést ratifikálás végett elébe terjesztik, akkor fogadja azt el. Carter előtt Szadat egyiptomi elnök és Szufi Abu Ta- leb, a népi gyűlés elnöke kapott szót. Szadat is azt hangsúlyozta, hogy „döntő pillanat érkezett el és megvan a remény arra, hogy „testvére és barátja” — Carter elnök —, felteszi a koronát az eddigi egyiptomi—izraeli tárgyalásokra. Ismét tüntettek az iráni nők Az iráni nők szombaton újabb tiltakozó megmozdulást rendeztek Khomeini aja- tollahnak, a nők jogait az iszlám szellemében korlátozni kívánó kampánya ellen. A Khomeini-ellenes jelszavakat hangoztató, modem, nyugati ruhákba öltözött asz- szonyok Teherán egyik templomában ülősztrájkot kezdtek, s bejelentették: tiltakozó akciójukat mindaddig folytatják, amíg a szabadságukat korlátozni igyekvő kampány folytatódik. „Az iszlám brigádok” elnevezésű iráni fanatikus csoport tagjai késekkel támadtak a teheráni utcákon jogaik megvédéséért tüntető iráni asszonyokra. A Teherán egyik templomában megkezdett szombati tiltakozó akció tömegméretűvé szélesedett: mintegy tizenötezer nő csatlakozott az igazságügyminisztérium elé vonuló tüntető menethez. A jelentések szerint Khomeini elítélően nyilatkozott a felvonuló asszonyokat ért támadásokról. Az MTI kiküldött tudósítója beszámolt arról, hogy Khomeini péntek esti, a tv által sugárzott beszédében bizalmáról és támogatásáról biztosította ugyan a Bazargan-kormányt, de egyidejűleg hangsúlyozottan síkra szállt az iszlám köztársaság mielőbbi és feltétlen megteremtése mellett. Khomeini beszédét követően az esti órákban az iráni tv meglepetéssel is szolgált. Egy amerikai dokumentumfilm keretében éppen egy szőke, napsütötte, bikinis hölgy vitorlázott a tv-nézők szemei előtt, amikor hirtelen elsötétült a képernyő. A program rövid szünet után zenével folytatódott. A műsorvezető ugyan nem adott a történtekre magyarázatot, de bizonyosra vehető, hogy a hiba nem az adásban, hanem a hölgy öltözékében volt. Akkor, amikor a jelek szerint Iránban kötelezővé akarják tenni a nők számára a hagyományos mohamedán csador, vagy legalábbis az iszlám erkölcsöknek jobban megfelelő ruházat viselését, úgy látszik, egy bikinit még a tv sem bír el. Szintén az iszlám szellemében, az alkoholfogyasztást tiltó törvénynek megfelelően került sor arra, hogy az egyik Khomeini-bizottság Rezaiyehben, az ismert azer- bajdzsáni bortermő vidéken, 1 200 000 üveg bort semmisített meg. PANORÁMA LONDON Négy magyar külkereskedelmi vállalat — a TERIM- PEX, a MONIMPEX, a HUNGAROFRUCT és a Magyar Hűtőipar — vesz részt termékeivel az 1979. március 12—16. között megrendezésre kerülő londoni nemzetközi élelmiszeripari kiállításon, amelyen 29 ország 400 kiállítója lesz jelen. WASHINGTON A közép- és közel-keleti fejlemények nyomására Washington gyorsítja a térség egyes országainak szánt amerikai fegyverek szállításának ütemét. Mint a washingtoni külügyminisztérium szóvivője közölte, Carter elnök még Kairóba való elutazása előtt aláírt egy olyan rendelkezést, mely lehetővé teszi, hogy azonnal elinduljanak az Észak-Jemennek ígért amerikai fegyverszállítmányok, s ne kelljen kivárni a kongresszusi jóváhagyást biztosító szokásos harmincnapos eljárást. CAPE TOWN „Kötelességteljesítés közben” a dél-afrikai rendőrök 1978-ban 204 személyt lelőttek és 514-et megsebesítettek — közölte kérdésre válaszolva a parlamentben James Thomas Kruger, dél-afrikai igazság- és börtönügyi miniszter. „Munkaköri kötelességük teljesítése során” a rendőrök csaknem kizárólag fekete bőrűeket lőttek agyon, mindössze két fehér ember szerepel listájukon. MADRID Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter pénteken zárult háromnapos spanyolországi hivatalos látogatásáról közös közleményt adtak ki, amelyben a két külügyminiszter pozitívnak értékeli a két ország kapcsolatainak fejlődését és egyetértenek az együttműködés minden téren való további fejlesztésében. A közös közlemény kiemeli, hogy mindkét kormány rendkívül fontosnak tartja azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az erőszakot és azzal való fenyegetőzést minden formájában, beleértve a nukleáris fegyverek alkalmazását is, száműzzék a nemzetközi kapcsolatokból.
