Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-09 / 57. szám

1979. március 9. NÉPÚJSÁG 3 Visszatértek az árvízvédők Valutát is hozhat a szerelvényfal Kórházi berendezések Tamásiból A több feladatra képes kórházi berendezés egyik változa* ta. Bizonyára még sokan em­lékeznek az árvizes napokra, amikor a nagyobb folyók partján sok ember vigyázott arra, nehogy kilépjenek med­rükből. Talán a Tisza volt közülük a legszeszélyesebb, még a Közép-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnökségétől is dol­goztak partján. Február hetedikén mentek el 54 fővel, s három héten át voltak készültségben, várva azt a pillanatot, amikor iga­zán akcióba kell lépni. Rideg Mátyás, a szekszárdi szakasz- mérnökség helyettes vezetője tréfásan jegyezte meg, hogy feladatuk „határőr”-tevékeny­ség volt, várták, hogy mikor kell fizikai erejüket is be­vetve birkózni az árhullá­mokkal, a feltörő buzgárok­kal. Mivel ilyenre a rájuk bí­zott 30 kilométeres folyósza­kaszon nem volt szükség, csak őrszolgálatot teljesítet­tek, ezt viszont a javából, mert harmadfokú volt a ké­szültség. A hazatérés után az akció­ban részt vett dolgozók el­mondták, hogy a munkák megszervezése igazán jó volt. Szívesen emlékeznek vissza a nehéz napok ellenére is a jó ellátásra. A veszély elmúlt a Tisza említett térségében, így haza­jöhettek a szakaszmérnökség emberei. A további feladato­kat — mint például az anya­gok visszaszállítását a koráb­bi helyeikre — már a hely­beli szakemberek is el tudják végezni. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület munkabizottsága a közelmúltban ülést tartott, melyen megtárgyalták ha­zánk kórházainak világítás­korszerűsítési lehetőségeit. A több javaslat közül a Tamá­si Vegyesipari Szövetkezet komplex világító berendezé­sét találták legalkalmasabb­nak a sorozatgyártásra a bi­zottságban helyet foglaló újí­tók, mérnökök és kivitelező szakemberek. A berendezésen már két év óta dolgoznak a szövetkezet szakemberei. Ez idő alatt a készülék több változata is el­készült, mindig bele-bele ad­va az újabb ötleteket. A sze­relvények magukba foglalják a betegek olvasólámpáit, a közvetett világítást adó kór­termi fényforrást, a nővérhí­vó berendezéseket, a beteg­ágyanként! rádiócsatlakozó­kat, s a gázokat elvezető cső­rendszert. Ezeket a komplex sávszerelvényeket úgy tervez­ték, hogy régi épületekben és az új panel létesítményekben egyaránt jól lehet alkalmaz­ni, mivel falon kívülre sze­relhetők. Nem kell falat bon­tani felszerelésükkor, s egyetlen csatlakozással meg­oldható üzemeltetésük. A közelmúltban tartott ta­nácskozás a technológiai problémák megbeszélésén túl arra is lehetőséget adott, hogy kórházi megreridelőkkel találkozzon a Vegyesipari Szövetkezet képviselője. Kiss József mérnök, műszaki ve­zető örömmel újságolta, hogy jó vállalkozásnak ígérkezik a kórházaknak dolgozni, mert eddig tizenegy egész­ségügyi létesítményből 2500 ágyhoz elegendő felszerelés gyártására kaptak megbízást. Ami még lényegesebb: szabványosíthatják az elekt­romos és mechanikai felada­tokra képes szerelvényt, így nem szükséges később ötlet­szerűen konszerűsítgeni. Ez a könnyebb karbantartást is biztosítja. Azon túl, hogy a berende­zés gyártása kifizetődő a ta­másiaknak — s 1980-ig ellát­ták őket megrendeléssel —, országos szinten is gazdasá­gos a vállalkozás. Felszaba­dult egy nagyobb gyárunk ennek előállítási kötelezett­sége alól, ahol a gyár mére­teinél fogva nem lett volna gazdaságos a gyártás. Ha nem vállalták volna a tamá­siak, esetleg importálnunk kellett volna valahonnan, más országból a hasonló fel­szerelést, így viszont még az a lehetőség is megcsillant külkereskedőink előtt, hogy — ha beválik, s a tamásiak is bírják tempóval —, eset­leg más országoknak szállít­va valutához is juthat az or­szág. Hogy beválik-e a szerel­vényfal vagy sem, nagyban múlik azon, hogy a gyártók képesek lesznek-e gazdaságo­san, jó műszaki jellemzőkkel és szemre tetszetősen gyár­tani, mert a vilápiacon egy­re több azonos célt szolgáló műszaki berendezés között lehet válogatni! b—-v Asszonyfalva A Sárköz falvaiban hajda­nában a szüle — a földek tu­lajdonosa — volt a család korlátlan ura. Ö parancsolt a nagy család nőtagjainak, ada­golta ki a kamrából a min­dennapi főzés alapanyagait, adott vagy nem adott a fér­fiaknak pénzt. Állítólag még a borospince kulcsát is a család legidősebb nőtagja őrizte. A nagy családot azóta föl­számolta az idő, viszont van nőpolitikái határozat és 1013- as néven ismert kormányren­delet. Annyi bizonyos: hogy öcsényben nincs gond a nő­politikával. Assszonyfalva volt és — persze, merőben más szinten, és minden bi­zonnyal teljesen véletlenül — az is maradt. Annak bizonyítására, hogy a nőket a községben nemcsak nőnapon becsülik, íme egy névsor: a községi tanács el­nöke Szalma Gábomé, a ta­nács végrehajtó bizottságá­nak titkára Berlinger János­áé, körzeti orvos dr. Erdélyi Etelka, az általános iskola igazgatója Zala Istvánná, a községi pártszervezet titkára Streer Ádámné, a takarék­szövetkezet helyi kirendelt­ségének vezetője Molnár La- josné, a postáé Farkas De- zsőné, az óvodáé Zala Bélá- né, a bölcsődéé Matus János- né. (öcsényi magazinunk la­punk holnapi számában je­lenik meg.) Lift-krimi és remények Azt hiszem, sokan vannak Szekszárdon, akik az elmúlt hónapokban visszakívánták azokat az időket, mikor a vá­rosban csak földszintes, leg­feljebb egy-két emeletes há­zak voltak. Ugyanis, azokban nem volt, mert nem kellett lift. De most a Gróf Pál ut­cában, a néhány hónapja át­adott tízszintes épületben két nap híján két hónapon ke­resztül gyalog mehettek a la­kók. Tudom, a kidagadt vissz- erekért senkit sem kárpótol, ha leírom a történeteket, de elrettentő példaként mégis megteszem. Január 7. Bedöglött a lift. A gyors diagnózis: csapágy­hiba. Azonnal telefon, telex a szerelőknek. Január 15. Pécsről megérkezik a szere­lő, megállapítja, cserélni kell a motort. Ez a Ganz felvonó­gyár feladata. Telefon, táv­irat, telex, sorozatban. Feb­ruár 9-én a Szekszárdi Vá­rosgazdálkodási Vállalat pes­ti képviselője személyesen ke­resi az illetékeseket. Február 12. Pestről megjönnek a sze­relők, de nem azt az alkat­részt hozták, ami kell. (Nem tudom, aki a hibát elkövette, kifizette-e a felesleges utat, de a lépcsőjárókat semmivel nem kárpótolta.) Február 14. Üjabb telex Pestre. Február 15. Megint jöttek a pécsi sze­relők, és nem értik a pestie­ket. Február 16. Megint telex. Február 23. A vállalat pesti képviselője írja géptávírón a szekszárdiaknak: Tóth Ernő előkészítési csoportvezető ígérte, hétfőig (26-ig) a meg­felelő motort kiadja. Sinkó Ferenc szerelési csoportvezető ígérte, febr. 28-ig a liftet kija­vítják. Március 2: telexérte­sítés, hogy a motort gépkocsi- kapacitás-hiány miatt nem tudták lehozni. Március 5-én hozzák. Március 5-én 14 óra 30-kor kész a lift. Mikor a dossziét becsukom, Orbán György, a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat igazgatója széttárja a kezét. Ez van. Sajnos. — És meddig lesz ez így? Hiszen Szekszárdon egyre több a sok emeletes ház, s a felső emeleten is laknak idős emberek. — A városi tanács tavaly megegyezett a Pécsi Villa­mosipari és Gépjavító Szö­vetkezettel, hogy december 1-től Szekszárdon egy lift ja­vító részleget létesít. A vá­rosgazdálkodási vállalatnak az volt a feladata, hogy biz­tosítsa a megfelelő helyiséget. Ez időben megtörtént, de a helyiség ma is üres. Üzenge­tünk a pécsi szövetkezetnek, hogy már jöjjenek. — És mi lenne, ha nem várnánk a pécsiekre, hanem a vállalat alakítana egy lift­javító részleget? — Bár nem a mi felada­tunk, meg amúgyis olyan szerteágazó, sokoldalú már a munkánk, de ha a szövetke­zettel nem sikerül zöldágra vergődni, rá fogunk kénysze­rülni. — Eszerint a liftek szá­mának gyarapodása ellenére remény van arra, hogy ke­vesebb lesz a lifthiba. — Igen. — De mi lesz az alkatré­szekkel? Mert gondolom, a vállalat sem bírná, de a nép­gazdaság szempontjából meg­engedhetetlen, hogy sok mil­liót érő alkatrészt készletez­zenek. — Ez így van. Kellene egy regionális, vagy központi rak­tár, ahonnan órák alatt el lehetne gépkocsival hozni a szükséges alkatrészt. Sajnos, ilyen nincs. Pedig ez lenne a megoldás. Lift-ügy a tévé Hét című műsorában is szerepelt va­sárnap. Az illetékesről a legnagyobb jószándékkal sem lehet elmondani, hogy szív­ügyének tekinti az elromlott liftek sorsát. A műsorban a pesti liftekről volt szó. Druk­kolok a fővárosi személyfel­vonóknak. Ha netán jobbra fordul a sorsuk, talán javul a vidéki lifteké is. . — szepesi — A közbiztonság és a törvényesség szilárd I. A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének legutóbbi sajtótájékoztatója, az általa közölt adatok egyértelműen azt mutatják, hogy hazánk­ban a közbiztonság szilárd, a törvényesség biztosított. Egy vagy két év adataiból mesz- szemenő következtetéseket nem szabad levonni, hosszabb időszak történéseinek egybe­vetése azonban lehetővé teszi a tendencia felismerését. En­nek alapján megállapítható, hogy bár tavaly 2,7 százalék­kal több bűncselekményt mu­tatott a bűnözési statisztika, mint a megelőző évben, több esztendő távlatában a bűnö­zés nem emelkedik. Az évenkénti néhány szá­zalékos eltérés több tényező­től függhet. Ilyen például a bűnüldöző szervek felderítő munkája, de az időnkénti jobszabálymódosítások is. Tavaly csaknem 127 ezer bűncselekmény vált ismertté, ez azt jelenti, hogy a tízezer lakosra jutó bűnelkövetők száma 78,4. Megyénkben csökkenő tendencia érvénye­sül. A csökkenés mértéke na­gyobb az országosnál, az előző évekhez képest 1,8 szá­zalék. A korábbi évek tapasztala­taihoz hasonlóan, tavaly is a vagyon elleni bűncselekmé­nyek okozták a legtöbb gon­dot. Országosan egyharmaduk a társadalmi tulajdont káro­sította, 225 millió forint ér­tékben. Megyénkben a bűn- cselekmények közel 52 száza­léka volt vagyon elleni. Ezek közül a kár túlnyomó részt nem érte el a kétezer forin­tot. A társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények 54 százaléka volt kisebb súlyú. Az utóbbi években számos in­tézkedéssel javították a va­gyonbiztonságot, például a két évvel korábbihoz viszonyítva felére csökkent a társadalmi tulajdonban okozott kár, s ke­vesebb a gazdálkodással ösz- szefüggő bűncselekmény is. Elgondolkodtató, hogy ag­gasztóan magas a fiatalkorú bűnelkövetők száma, sőt még riasztóbb az, hogy tavaly az elkövetők között, országosan, 2780 tizennégy éven aluli gye­rek is volt. Az összes fiatal­korú bűnelkövető tavaly 6773 volt — az elmúlt tizennégy évben emelkedő tendencia ta­pasztalható. A fiatalkorúak bűnözésénél azt is figyelembe kell venni, hogy az 1978-ban ismertté vált betöréses lopá­sok jelentős részét, így a tár­sadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekmények kö­rében 28 százalékát, a szemé­lyek javait betöréses lopással károsító cselekmények 31 szá­zalékát fiatalkorúak követték el. Még egy nagyon szomorú tény: a fiatalok által elköve­tett erőszakos és garázda jel­legű cselekményeket sokszor a feltűnő durvaság jellemzi. A legfőbb ügyész, tájékoztató­jában, joggal állapította meg, hogy a fiatalkorúak bűncse­lekményének súlya és jelen­tősége sokkal nagyobb annál, mint amit számarányuk kép­visel. A foglalkozás nélküli csa­vargók száma évente hatezer fölött van. Az elemzések arra is rá­mutatnak, hogy a hazánkba látogató csaknem 17 millió tisztességes külföldi állampol­gár mellett néhány olyan sze­mély is található, akik itt kö­vetnek el bűncselekményeket. Tavaly 2435-en álltak bíróság elé, legtöbbjük vám- és de­vizabűntett miatt, de nem kevesen a közlekedés köré­ben követtek el bűncselek­ményt. A devizaszabályok megsértői annak is kiteszik magukat, hogy kizárják őket az utazásból. Tavaly például 451 magyar állampolgárral szemben történt ilyen intéz­kedés, de 334 külföldi állam­polgár esetében is ez okból tagadták meg a beutazás en­gedélyezését. A bűnözésen belül máso­dik helyen állnak a közleke­dési bűncselekmények. Szá­muk tavaly, a megelőző évi­hez képest, némileg ugyan csökkent, ellenben sajnálatos módon több mint hét száza­lékkal nőtt az országokban a halálos közlekedési balesetek száma. Megyénkben némi emelkedést tapasztalhatunk, az ismertté vált közlekedési balesetek száma 660 volt ta­valy. öt év átlagában a tíz­ezer lakosra jutó közlekedési baleset egy tized híján eléri a harmincait. Ezzel sajnos or­szágosan az „előkelő” máso­dik helyen állunk. Az ország­ban történt összes közlekedé­si baleset 1845 személy életét oltotta ki. Az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények, va­lamint az emberölések száma csökkent, viszont némileg emelkedő tendencia érvénye­sül a rablások számának ala­kulásában. Változatlan sajá­tosság azonban, hogy a rab­lások 42 százalékában az oko­zott kár ötszáz forint alatt volt. Tavaly — bár némi csök­kenés tapasztalható a meg­előző évekhez képest — de még így is 30 656 állampol­gárt kellett garázdaság, ve­rekedés, veszélyes fenyegetés és botrányos részegség miatt, szabálysértési úton, megbün­tetni. Államrendünk szilárdságát, a társadalmi és gazdasági épí­tőmunka lehetőségét biztosít­ja, hogy hazánkban állam, béke és emberiség elleni bűn- cselekmény alig fordul elő. Az összbűnözésen belüli ré­szesedésük, az elmúlt tizen­négy évben, soha nem haladta meg a 0,2 százalékot. Szá­muk évek óta állandóan csökken, döntő hányaduk — több mint 96 százalékuk — szóban, gyakran ittas állapot­ban elkövetett, izgatásként minősül. L. Gy. (Folytatjuk.) Szőlömetszés Kecskeméten Hidraulikus metszőollók segítségével metszik a szőlőt a Kecskeméti Szikrai Állami Gazdaság hatszáz hektáros szőlő jében

Next

/
Thumbnails
Contents