Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-09 / 57. szám
2 Képújság 1979. március 9. Egyiptom kész a külenalkura Palesztin tiltakozás Carter látogatása ellen Megemlékezések Rajk Lászlóról Rajk Lászlóra, a nemzetközi és a magyar munkás- mozgalom kiemelkedő személyiségére emlékeztek csütörtökön Budapesten, születésének 70. évfordulója alkalmából. Az évforduló alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában Rajk László sírjánál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára és Borbándi János, a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Belügyminisztérium képviseletében Benkei András miniszter és Kovács György, a pártbizottság első titkára, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága részéről Fejti György titkár és Wrschovszky Nóra, a KISZ KB tagja, a Magyar Partizán Szövetség nevében Fehér Lajos elnök, valamint Andrásfi Gyula és Mátyás László, a szövetség országos választmányának tagjai helyezték el a tisztelet és a megemlékezés koszorúit. Lerótták kegyeletüket Rajk László hozzátartozói, s a róla elnevezett kollégium képviselői is. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A Vígszínház falán lévő emléktábláját a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti és XIII. kerületi bizottsága nevében Király Andrásné, a budapesti pártbizottság titkára és Fehér Istvánná, a kerületi pártbizottság titkára; a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti és kerületi bizottsága részéről Hámori Csaba, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára és Tóth József, a kerületi KISZ-bizottság titkára koszorúzta meg. Elhelyezték az emlékezés virágait hozzátartozói, a kerületi üzemek, hivatalok és iskolák képviselői is. Csütörtökön délelőtt Musz- tafa Khalil miniszterelnök elnökletével ülést tartott az egyiptomi kormány. A kormányfő a kabinet elé terjesztette az amerikai javaslatot az egyiptomi—izraeli külön- békeszerződés legfrissebb változatáról és az ehhez fűzött izraeli megjegyzéseket. Khalil a kormány ülése előtt úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint „nem lesz igazi akadálya az egyezménynek”. Az egyiptomi sajtó — bár az újabb megállapodás részleteiről nem tudósított — ugyancsak annak a véleménynek adott hangot, hogy „már csak az utolsó erőfeszítéseket kell megtenni” és a különbéke megvalósul. Az A1 Akhbar szerint „az utolsó lépés következik” a tárgyalási folyamatban. A Palesztihai Felszabadítá- si Szervezet vezetősége szerdán, Carter közel-keleti látogatásának előestéjén, nagyszabású politikai ellenakcióra határozta el magát: általános sztrájkra hívta fel a megszállt arab területeken élő, vagy onnan elűzött arab lakosságot. A PFSZ 15 tagú vezető testületé, amely Jasszer Arafat elnökletével, Bej rútban ült össze, állást foglalt amellett is, hogy az arab országok hívjanak össze rendkívüli külügyminiszteri értekezletet, s a bagdadi csúcsértekezlet határozatainak megfelelően, szakítsák meg a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat Egyiptommal. A Wafa palesztin hírügynökség jelentése szerint palesztin gerillaegységek három robbantást hajtottak végre Izraelben. Az akciók végrehajtása után a palesztin gerillák visszatértek bázisaikra. Carter amerikai elnök csü- törökön, közép-európai idő szerint kora délután az egyiptomi fővárosba érkezett, hogy Szadat egyiptomi államfővel az egyiptomi—izraeli béke- szerződésre vonatkozó legfrissebb amerikai javaslatokról tárgyaljon. Carter — akit egyiptomi útjára felesége, valamint Vance külügy- és Brown hadügyminiszter is elkísért — a kairói repülőtéren Szadat elnök, Khalil miniszterelnök, az egyiptomi kormány tagjai és a már korábban Egyiptomba érkezett Zbigniew Brze- zinski. Carter nemzetbiztonsági főtanácsadója és Alfréd Atherton, közel-keleti utazó nagykövet fogadták. LAPZÁRTA BUDAPEST Hermann Axen, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására március 7—8-án látogatást tett Budapesten. Hermann Axen csütörtökön elutazott hazánkból. TOKIÓ Rónai Rudolf, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Japánban tartózkodó elnöke kulturális együttműködési megállapodást, valamint műszaki-tudományos megállapodást írt alá. Rónai Rudolfot és dr. Kós Péter nagykövetet fogadta Szonoda Szunao külügyminiszter. BECS Csütörtökön Bécsben megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 196. plenáris ülését. A csütörtöki tanácskozáson előbb Edwin Bolland nagykövet a brit, majd pedig Ny. K. Taraszov nagykövet a szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. Rendőrroham A rohamrendőrség brutálisan rátámadt a tüntető és sztrájkoló munkásokra Denain francia fémipari központban. A képen a rendőrök az egyik tüntetőt ütlegelik. (Képtávírónkon érkezett) A politizáló iszlám Az iráni forradalom Khomeini ajatollah arcképe alatt, az iszlám köztársaság jelszavával győzött, mégis hiba lenne valamiféle fanatikus vallási tömegmozgalomként jellemezni. Amikor a síita főpap azt állította önmagáról, hogy a jogfosztott iráni nép követeléseinek a kifejezője, világossá tette, hogy nem vallási, hanem elsődlegesen politikai célok szolgálatába szegődött. S ezek a célok — a sah elűzése, a reakciós monarchia megdöntése, a köztársaság kikiáltása, a nemzeti függetlenség helyreállítása — egyaránt támogatásra találtak a nemzeti burzsoázia, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek soraiban. Most viszont némi meglepetéssel tapasztalja a világ, hogy röviddel a forradalom győzelme után repedések támadtak az iráni forradalom homogénnek vélt tömbjén, s kiélezett viták folynak az új Irán arculatáról, a politikaitársadalmi változások irányáról és mélységéről. Vannak, akik iszlám köztársaság helyett demokratikus köztársaságot akarnak; mások holmi átszervezés helyett a császári hadsereg feloszlatását, egy népi hadsereg létrehozását követelik; a nemzeti burzsoázia érdekeit képviselő Bazargan-kormánnyal szemben mind erőteljesebben hallatja szavát a dolgozó osztályok felemelkedéséért, . a munkások, parasztok jogainak radikális kiterjesztéséért küzdő baloldal. SÍITÁK ÉS SZUNNITÁK Ezzel a belső harccal — amely egyúttal a hatalom birtoklásáért folyik — függ össze a forradalom szemmel látható megtorpanása. Khomeini ajatollah, aki másfél évtizedet töltött száműzetésben, csak most kezdi felmérni Irán valóságos helyzetét, s megrettenve az irányzatok és törekvések sokféleségétől, kísérletet tesz a forradalmi folyamat lefékezésére, egy irányba terelésére. A nyugati ízű demokráciát elvetve, egy részleteiben nem tisztázott iszlám köztársaságért száll síkra, amelyben Mohamed próféta törvényei, hagyományai érvényesülnek. Az Iránban túlsúlyban levő síita felekezet mindig haladó erőt képviselt az iszlámon belül, az ellenzékiség, a forradalmiság szellemét testesítette meg. A síiták első imámjuktól, Alitól kezdve szemben álltak a mindenkori hatalommal, anyagilag és politikailag is függetlenek voltak tőle. A szunniták viszont- országaikban a világi hatalom kiszolgálóivá, védelmezőivé szegődtek, összhangban azzal a hagyománnyal, hogy a vallásalapító Mohamed próféta egy személyben az arab törzsszövetség első vallási és világi feje volt. 800 MILLIÓ HfVÖ Hogy mikor játszik haladó, mikor retrográd szerepet a politizáló iszlám, koronként és országonként változik. A 800 millió hívőt számláló iszlám világában, amely az Atlanti-óceántól a Fülöp-szige- tekig terjed, éppúgy fellelhető a feudális monarchia, a felvilágosult abszolutizmus, mint a polgári demokratikus több párt rendszer, a reakciós katonai diktatúra vagy a szocialista irányzatú népi demokrácia. A szaúd-arábiai uralkodó '— Mekka és Medina, a mohamedán zárondokhelyek őr- zőjeként — bármikor, bárkivel hajlandó szövetségre lépni az iszlám világát fenyegető „kommunista, ateista veszedelemmel” szemben. Hasonló összefogásra hív fel a kairói Al-Azhar mecsetegyetem főimámja is. Iránban viszont éppen annak lehetünk tanúi, hogy felszámolják az amerikai imperializmussal összefonódott, korrupt, népelnyomó és népirtó császári diktatúra maradványait. A líbiai Kadhafi kedvenc elmélete szerint a harmadik világban a fejlődés legfőbb mozgatórugója a nacionalizmus és a vallás. Az angol, francia és az olasz gyarmatImádkozók egy kairói mecsetnél birodalom ellen küzdő felszabadító mozgalmakban csakugyan egyesült, együtt hatott ez a két tényező. Később azonban, a függetlenség kivívása után, sok helyütt összeütközésbe kerültek egykitüntetése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Nemes Dezsőt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Népszabadság főszerkesztőjét a szovjet és a magyar nép közötti barátság erősítésében szerzett érdemeiért, valamint a nemzetközi kommunista mozgalomban kifejtett több évtizedes aktív tevékenységért 70. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést csütörtökön a szovjet nagykövetségen Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete adta át. Jelen volt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Gyenes András, és Győri Imre, a Központi Bizottság titkárai. Közös célokért Csütörtök esti kommentárunk. A kínai agresszió előidézte feszült nemzetközi helyzetben került sor Moszkvában Kádár János és Leonyid Brezsnyev megbeszéléseire. A békéért aggódó embermilliók — s itt nem csak a két ország népei értendők — nagy érdeklődése és reményteljes várakozása kísérte végig a két tapasztalt pártvezető eszmecseréjét. A tárgyalásokról kiadott közlemény, valamint az elhangzott beszédek egyaránt arról tanúskodtak, hogy a Szovjetunió és Magyarország — szövetségeseivel vállvetve — változatlanul szorgalmazza az enyhülési politika elmélyítését, mert csak az óvhatja meg a világ békéjét. A tárgyalópartnerek, miután higgadt, de határozott hangnemben elítélték Peking agresszióját vietnami szomszédja ellen, kifejezték meggyőződésüket, hogy a vietnami nép megsegítése a szabadságért és a haladásért harcoló minden erő közös feladata. S leszögezték, hogy e feladat végrehajtásából a Szovjetunió és Magyarország is kiveszi részét. „A legutóbbi idők eseményei alapján arra a világos következtetésre jutottunk Kádár elvtárssal, hogy még jobban erősíteni kell a szocialista közösség összefogását” — mondotta Leonyid Brezsnyev a vendég tiszteletére rendezett vacsorán. A két pártvezető moszkvai megbeszélései minden kétsé- gt kizáróan hozzájárultak e követelmény megvalósításához. A moszkvai találkozóról szóló kommentárjában a Za Rube- zsom című szovjet külpolitikai lap megállapítja, hogy az tanúságot tett arról, hogy a Szovjetunió és Magyarország, a szocialista közösség többi országaival együtt meg akarja valósítani a világ politikai légkörének megjavítását. Természetesen, a világpolitikai kérdések mellett kiemelten szerepeltek a megbeszélések napirendjén a kétoldalú kapcsolatokat érintő témák is. A szocialista gazdasági integráció eszméjének talaján a tárgyalópartnerek áttekintették a sokoldalú magyar—szovjet együttműködés kérdéseit, s meghatározták a gazdasági együttműködés új, fontos irányait. Megállapították, hogy a hosszú távú célprogramok megvalósítása szilárd alapot nyújt a két ország gazdaságának fellendüléséhez. Hasznos és tartalmas megbeszélés zajlott le a Kremlben a teljes nézetazonosság jegyében. A célok azonosságából fakadt ez, s jelentős hozzájárulás volt az enyhülési politika érvényesítéséhez. a két baráti ország kölcsönösen gyümölcsöző együttműködésének kiszélesítéséhez. PÄLFI VIKTOR mással a haladó reformokat megvalósító politikai erők és a túlhaladott társadalmi viszonyokat, erkölcsi és jogszokásokat védelmező konzervatív vallási csoportok. MODERNIZÁLÁS Az iszlám eleve államvallásként keletkezett, s a mohamedán többségű országokban jobbára ma is államvallás, törvényeit a jogalkotás forrásának tekintik. A haladó rendszerek azonban inkább a társadalmi szükségletekhez, mintsem a vallási előírásokhoz igazodnak. Az algériai, a líbiai, a dél-jemeni vagy az afganisztáni gazdasági, szociális, kulturális reformok nemcsak hogy túllépnek az iszlám korlátain, hanem részben ellentétesek is a régi vallási előírásokkal. A földosztást, az államosítást. a társadalombiztosítást, a női egyenjogúság bevezetését, a többnej űség megtiltását maga az élet, a feltartóztathatatlan társadalmi fejlődés hozta magával. Más szóval a modernizálás, amely ellen egyes mohamedán országokban oly elszántan ágálnak a hagyományok őrei. A modernizálást azonban sok helyütt összetévesztik még az alkohol, az amerikai filmek, az éjjeli mulatók megjelenésével, a nyugati divat majmolásával. Szaúd-Arábiában és az arab emirátusokban például szigorúan tiltják a nyugati dekadencia eme „erkölcstelen” megnyilvánulásait, de cseppet sem tartják erkölcstelennek, hogy amíg egy szűk réteg félelmetes vagyonokat halmoz fel a kőolajbevételekből, addig a lakosság zöme általános elmaradottságban, jobbágyi kiszolgáltatottságban él. Ugyanakkor Líbiában. ahol szintén tiltják az alkoholfogyasztást és a Nyugatról importált erkölcstelenséget. valóban a néptömegek gazdasági, szociális, kulturális felemelésére fordítják az olajdollárok millióit. Az iszlám értelmezése, gyakorlati alkalmazása tehát rendkívül ellentmondásos. Az elmaradott tömegek vallási érzékenységét természetesen sehol, a népek érdekeiért munkálkodó haladó rendszerekben sem lehet figyelmen kívül hagyni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vallásos tömegek igénylik, elfogadják, támogatják az érdekeiket szolgáló haladó reformokat, sőt — mint Afganisztánban — imádkoznak is a megvalósulásukért. Ha az iráni példa ijesztően hatott Szaúd-Arábiára, az arab emirátusokra és más reakciós mohamedán országokra, az éppen azt bizonyítja, hogy az igaz hitű mohamedánok tömegei mielőbb ki akarnak emelkedni abból az elmaradottságból, amelyben a vallási reakcióval összefonódott konzervatív uralkodók, kormányok tartják őket. BÖCZ SÁNDOR Nemes Dezső
