Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
1979. március 1. Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Diáknapok Az országos diáiknapokat kétévenként rendezik meg. A középiskolák diákjai először iskolai fórumokon, majd megyei, területi rendezvényeken mutathatják be tudásukat. A területi fesztiválokra hat városban kerül sor, mivel a diákság már régen „kinőtte” a keszthelyi Helikon ünnepségeket. Számtalan pályázatot is meghirdettek a rendező szervek a középiskolások számára. Az idén is összemérik tudásukat a fotósok, a színes diák szerelmesei, és meghirdették a képzőművészeti és a honismereti pályázatot is. A legjobb munkákat kiállításokon mutatják be, a tapasztalatcserére pedig találkozókon és a jutalomként kapott nyári táborokban lesz lehetőség. Tolna megyében a diáknapok március 9-én, 10-én és 11-én lesznek. Az első napon a megyei művelődési központban a versmondók egy része és a szólóhangszeresek mutatkoznak be. Tizedikén, szombaton Dombóváron a versmondák másik fele és az énekesek vetélkednek. Vasárnap, 11-én ismét Szek- szárdon folytatódik a rendezvénysorozat. A művelődési ház színháztermében a népdalénekesek és a néptáncosok szerepelnek. A művészeti vetélkedőkön kívül találkoznak a honismereti körök vezetői és az iskolák tanulmányi felügyelői, hogy megbeszéljék munkájuk tapasztalatait. Természetesen a sport sem maradhat ki a sorból. A megye legjobbjai gálaműsort adnak Pakson. Körülbelül hétszáz fiatal képviseli megyénket, április 29-e és május 2-a között a székes- fehérvári területi fesztiválon. Módszervásár Beszéljük meg! A fejlett szocialista társadalom felépítésének kulcskérdése, hogy társadalmunk tagjai tudjanak és akarjanak szocialista módon dolgozni, vegyenek részt a szocialista közéletben, legyenek képesek magánéletüket összhangba hozni azzal. Fontos ez azért is, mert társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában megnőtt a tudati tényezők szerepe, de a szocialista elvek és eszmék elsajátítása elsősorban az alapelvek kipróbálása és alkalmazása útján, a közügyek intézésében való személyes részvétellel történhet, hisz „forradalmi gyakorlat és élmények nélkül nem lehetséges a forradalmi tudat kialakítása.” Pártunk igényli és fejleszteni kívánja a tömegek közéleti aktivitását. A közéleti szereplés képessége azonban nem születik velünk, hanem azt meg kell tanulni. Hosszú út vezet addig, míg az alkalomszerű részvételtől oda jutunk, hogy a közélet ügyeinek intézése, az aktív közéleti tevékenység életünk szerves tartozéka, szocialista életmódunk jellemző vonása lesz. Az úton már elindultunk. A gyorsabb haladás érdekében keresni kell azokat a formákat és módszereket, amelyekben a tömegek — közöttük a fiatalok — közéleti aktivitása legjobban kifejlődhet. Ez a KISZ feladata is. A feladat megoldása nem is olyan könnyű, még akkor sem, ha szocialista viszonyaink alapvetően kedvező feltételeket biztosítanak ehhez. Viszonyaink között az egyén céljának megvalósítása függ a közös célok megvalósulásától, ezek alakulása viszont függ az egyéni magatartásoktól, tehát az égvén tartós boldogulását csak a közösség boldogulása útján tudja elérni. A közös érdekek mellett azonban külön érdekek is léteznek. Egyes egyének és csoportok helyzete eltér a közösségétől. Esetenként előbb és jobban boldogulnak azok, akik érdekeiket a közösségi érdekek elé helyezik. Gyakran előfordul a napi és a távlati érdekek összeütközése is. Ezek az ellentmondások néha konzerválnak a szocializmustól idegen magatartásmódokat, káros beidegződéseket, eszmeáramlatokat. Pl. a „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” álbölcsességét. Ennek következménye az is, hogy néha az egyén lebecsüli a közösség erejét, nem bízik annak segítségében és maga sem akar annak segíteni, ezért visszahúzódik magánéletébe — amely így a közélettől elszakítva gyakran sivár, kicsinyes, fojtogató — tudatosan tartózkodik minden társadalmi kötelezettségtől, félti kényelmét, nem vállalja a konfliktusokat, a „Ne szólj szám, nem fáj fejem” hamis nyugalmát igényli. Más esetben véleményüket, viselkedésüket az elvárásokhoz idomító magatartáshoz, sokarcúsághoz, saját boldogulása szempontjából előnyös viselkedés megválasztásához vezet. Az ilyen típusú ember rendezvényeken igyekszik mindig felszólalni, „aktivan politizál”, elvállal minden feladatot, amit valahogyan hivatalosan ki lehet mutatni. Ami nem ilyen, azt viszont nem. Náluk a másokkal törődés az értekezletek feladata, értekezlet után nincsenek „szolgálatban”, senkivel sem törődnek, tanácsot nem adnak, nem is segítenek. Az ilyen emberek szavalnak értekezleteken a nők egyenjogúságáról, otthon esetleg a család kényurai. A fentiekből is látható, hogy az aktivitás önmagában nem érték, nem mindig hasznos a köz számára. Haszna csak akkor van, ha az embert tisztelő álláspontról foglalkozunk a közösség dolgaival, célul tűzve magunk elé a jobb, emberibb élet megvalósítását. A közélettől való tartózkodásnak objektív okai is lehetnek. Ez a mufika sok időt igényel, mégpedig a szabad idő egy jelentős részét. Szabad időnk viszont elég kevés van, de egyes rétegeknek a helyzete az átlagosnál is sokkal rosszabb ilyen vonatkozásban. A fiatalok között jelentős a „bejárók” száma, akik naponta több órát töltenek utazással. Nem kevés fiatal végez nehéz fizikai munkát. Sokan közülük napi munkájuk után részt vesznek a kistermelésben, amely több órával növeli meg munkaidejüket. A fentieken kívül a nők egy részét még mindig nagyon leköti a bevásárlás, a házi munka. A közéleti tevékenység az időn kivül felkészülséget, szakértelmet, jó kifejezőképességet is kíván. Ez viszont nem minden ember sajátja. De hogyan érhetjük el, hogy a véleménynyilvánításnak ne legyen nyelvi probléma az akadálya? A közéleti aktivitásnak feltétele az is, hogy a vezetők ténylegesen igényeljék a fiatalok véleményét és adjanak is arra. A fiatalok a közéletbe elsősorban a képviseleti demokrácia révén kapcsolódnak be. Különböző választott testületekben számuk növekedett. Ezeknek a fiataloknak a tevékenysége viszont szorosan összefügg a KISZ szervezeti életének belső fórumain folyó munkával. A KISZ-tagok számára a taggyűlés a helyi közélet első számú fóruma, a közéleti tevékenység gyakorlásának legalapvetőbb színtere, az alapszervezet egyetlen, elvi döntésre jogosult szerve. Betölti-e szerepét a taggyűlés? Felkészíti-e a KISZ képviselőit arra, hogy a szocialista demokrácia különböző fórumain valóban a KISZ- szervezet álláspontját képviseljék? Esetenként erre azért sem kerülhet sor, mert a KISZ képviselőjét olyan későn hívják meg a rendezvényre, hogy már nincs ideje szervezetének a véleményét megszerezni. Ennek következtében — helytelenül — a közösség álláspontja helyett saját — esetenként megalapozatlan — véleményét képviseli, ezáltal csökkenti a KISZ-szervezet tekintélyét. Ilyen esetben még helytálló vélemény esetén is meghátrálásra kényszerül, mert nem áll mögötte a közösség ereje. További problémát jelent, hogy véleményének elutasítása esetén azt nem kell megindokolni a KlSZ-taggyű- lés előtt, mert nem annak az álláspontját utasították el. Ezáltal is csökken a taggyűlés szerepe, tekintélye, a Szekszárdon Szépítészeti tanműhely (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az elmúlt hét végén rendezték meg a KISZ propagandistái számára Szekszárdon a módszervásárt. Hogy mi is történt, hogyan történt, arról tudósítónk, Haberschusz Erzsébet számolt be. A délelőtti tájékoztató előadások után kezdődött az igazi vásár! A színház márványterme csalogatta a KISZ-eseket. Ennél a csábításnál csak a földszinten levő „ingyen polc” vonzása volt erősebb. Előbb az ott kínálkozó anyagok leltek gazdára. Hogy mi mindenből lehetett válogatni? Taggyűlések forgatókönyvei, vitakörök foglalkozásvázlatai, ajánló irodalomjegyzékek, dalszövegek, játék ajánlások, és még sok-sok, a politikai képzést elősegítő anyag várta új gazdáit. A hóna alatt hatalmas csomagokat szorongatva sietett mindenki a hívogató zeneszó felé: a márványterembe. Ahogy a lépcsőn felérve körülnézett az ember, ugyanúgy kavargóit előtte minden, mint az igazi vásárban. No, próbáljuk csak meg rendszerezni a látottakat! Technikai eszközök : írásvetítő, magnó, epidiaszkóp, amelyekről bárki felvilágosítást kaphatott, kipróbálhatta. Kiállítás a meghirdetett ötletverseny anyagából, a Kossuth Könyvkiadó és a Babits Könyvesbolt pedig a helyszínen árusított. A feldolgozásra kerülő" témák a közéletiség és a Tanácsköztársaság. A színház bal oldali folyosója az utóbbié: módszertani javaslatot hallanak a feldolgozáshoz, ám a következő pillanatban már elmélyül- ten vitáznak a hazafiasságról, a forradalmiságról. A jobb oldali folyosón pedig a közéletiség témáját tárgyalják irodalomban, filmen feldolgozva, s természetesen vitával körítve. Az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat gazdag anyaggal várta az érdeklődőket. A mozgó színes filmtől kezdve a KISZ-jelvényes matricákig minden megtalálható volt náluk. Párhuzamosan folytak a két témában a módszertani bemutatók, a szünetben pedig pendült a gitár. — A másik: ajtón tessék, ez női szalon — szóltak egyszerre többen is a tanulólányok közül, amikor kíváncsiskodtunk a két éve átadott, szakmailag minden igényt kielégítő szekszárdi fodrász tanműhelyben. Ezzel a világos, tágas szalonnal megoldódott a tanulóképzés régebbi gondja, mert itt az oktatókat csakis a tanításért fizetik, s nincsenek elfoglalva saját százalékuk megtermelésével. Amikor beléptünk, lányok állták körül az egyik vendég fejét, miközben Goda Sán- dorné nyugdíjas szakoktató mutatta és magyarázta a különböző szakmai fogásokat. Nem volt kapkodás, az idegeskedésnek nyoma sem látszott. Ha kellett, többször is bemutatott egy-két nehezebb műveletet. Szerencsére tizenegy óra tájban kevés a vendég, így a mesterasszonynak is több ideje maradt a beszélgetésre. — Régen álmodoztunk ilyen műhelyről. ' ^ — Hágyan oktatnak a szalonban? — Rajtam kívül még ketten, egyikük éppen tanfolyamon van. A váltó, Lőrinc Gergelyné pedig még nincs bent, mert délutános. tagok néha felesleges tehernek érzik az azon való részvételt. Az is előfordulhat persze, hogy egyes KISZ-vezetők — nem értve jogaik politikai jelentőségét — még a lehetőségek biztosítása esetén sem járnak el a követelményeknek megfelelően. Kényelemből, lustaságból vagy más személyes indítékok alapján saját véleményüket fogalmazzák meg a közösség véleményeként, ezzel olyan mértékű hibát követnek el, hogy visszahívásukat is érdemes fontolóra venni. A fentiekhez hasonló fogyatékosságok lehetetlenné teszik számos nevelési lehetőség megvalósítását. Ezért mielőbbi felszámolásukra kell törekedni. El kell érni, hogy valóban közéleti fórumokká váljanak, ahol a tagok bizonyíthatják aktivitásukat, ahol a közösség legfontosabb ügyei állnak a vita középpontjában, ahol jelentős döntések születnek. A fentieken kívül érdemes arról is beszélni, hogy a közéleti tevékenység áldozatot, lemondást is megkövetel. A köz érdekében tevékenykedő ember sokszor elesik olyan jövedelemtől, amit mások az alatt szereznek, amíg az aktív közéleti ember éppen az ő érdekükben tevékenykedik. A cikk címe beszélgetésre szólít fel. Célom az volt, hogy e beszélgetést beindítsam. Felvetettem gondolatokat, igyekeztem rámutatni egyes problémákra. Néhány kérdést viszonylag részletesen kifejtettem, másokat csak érintettem, sok lényeges kérdést viszont meg sem említettem (pl. az ifjúsági parlamenteket). elsősorban a cikk terjedelmének korlátozott volta miatt. Egy cikk esetében ez talán nem hiba, de ha a beszélgetés, a vita is leszűkülne a benne felvetett kérdésekre, az már annak számítana. Tehát beszélgessünk a közéletről! Vitatkozzanak róla felnőttek és fiatalok. KISZ- tagok és KISZ-en kívüliek. Vitassák meg hogyan áll a helyzet náluk, mit oldottak meg és hogyan kívánnak továbblépni. És akinek van mondanivalója, az ragadjon tollat, Írja meg véleményét, ezzel is segítve a megye fiataljait, KISZ-szervezeteit abban, hogy még eredményesebben oldhassák meg nevelési feladataikat. JUTKUSZ GYŐZŐ Amíg beszélgettünk, a lányok nem unatkoztak, egymás fején gyakorolták a legújabb frizuradivatot. Jobb híján így csinálják, ha nincs kuncsaftjuk. Persze ezt igen ritkán teheti!?, mert délután már telt ház van. Az emberből önkéntelenül is kikívánkozik a kérdés: — Miért járnak ide szívesen a vendégek? — Azért, mert itt igazán megkapják a mintaszerű kiszolgálást. A legtökéletesebbet akarjuk adni, hogy tanuljanak meg a gyerekek a félfogadástól kezdve a szakma fogásain át mindent, amire az életben szükségük lesz. A munkadíjnak csak a hetvenöt százalékát fizeti a vendég. — Mennyi időt töltenek a műhelyben a tanulók? — Itt két évet, a harmadik évben kimennek üzletekbe, termelési gyakorlatra — mondja a szakoktató, majd folytatja: — Sajnos, viszik magukkal a vendégeiket is. Persze, a sajnost csak viccből mondom, hiszen nincs annál gyönyörűbb az oktatásban, mint amikor látja az ember, hogy jól dolgoznak a tanítványai. Mivel a vendég a legjobb zsűri, ebből lehet leginkább látni az eredményt. A műhely igen színvonalasnak látszik, azonban nem vagyok szakember, hát megkérdezem: — Országos viszonylatban mennyire korszerű a felszerelésük? — Korszerűségünkre jellemző, hogy még Veszprémből is járnak hozzánk tanulmányútra. A látogatók mindig mondják, hogy a budaPályázat A Népművészét Ifjú (festere A KISZ Központi Bizottsága a Kulturális Minisztériummal, a Népművelési Intézettel és a Népi Iparművészeti Tanáccsal egyetértésben pályázatot hirdet a Népművészet Ifjú Mestere cím elnyerésére. A pályázat célja az ifjúság (amatőr és hivatásos művészek) körében elősegíteni a népművészeti szellemű alkotó és előadói tevékenységet, a nemzeti hagyományok ápolását és továbbfejlesztését, beleértve a nemzetiségiek kultúráját is. Pályázati feltételek: A pályázaton 30 éves korig lehet részt venni, a következő művészeti ágakban: hangszeres népzene, népdal, néptánc, népmese; valamint 35 éves korig hímzés, szövés, fafaragás, fazekasság, kerámia, szövött technikájú szőnyeg, kékfestés, tojásfestés, kovácsolt vas, gyékény- és vesz- szőfonás, viselet, stb. művészeti ágakban. A Népművészet Ifjú Mestere címet egy alkalommal lehet elnyerni. Az előadóművészeti kategóriában a jelentkezéseket és a tárgyi népművészeti alkotásokat 1979. május 1—5. között kell beküldeni a KISZ Központi Művészegyüttes székházába (Bp. VII. Rottenbil- ler u. 16—22.). pesti tanműhelyek sem néznek ki jobban, s a berendezésük sem tökéletesebb. — Mostanában baj van egyes szakmákban az utánpótlással. Itt hogy állnak ezzel? — Nincs gondunk. Legutóbb is hetvenen jelentkeztünk, s csak tizennégyet vettek fel közülünk — újságolja Dobos Zsuzsa, aki érettségi után jelentkezett fodrásznak. — jelenleg hányán tanultok ebben a szép üzletben? — összesen harmincán vagyunk. Tizenhárom elsős, és tizenhét másodikos. A férfifodrászokkal Dömötör Sándor és Kardos László foglalkozik. Velük is szivesen beszélgettünk volna, azonban vidéken voltak, így a női részleg főnökasszonya tájékoztatott róluk is. Náluk kevesebb a vendég, ezért Dömötör Sándor még a laktanyákba is ellátogat, hogy hívja a katonákat. Ingyen is hajlandók a legényeket megnyírni. — Most sincs bent a kolléga. Tanulóival együtt Hő- gyészre utazott az ottani nevelőotthonba. Elég nehéz modellt találni. Ha a „kutatás” eredménnyel jár, ingyen csinálnak nekik mindenféle frizurát. Közben lejárt a munkaidő, hozzáláttak a takarításhoz. Távoztunkkor utánunk szóltak: — Aztán kérjék az olvasókat, hogy jelentkezzenek modellnek, mert ezzel is megkönnyítik szakmai fejlődésünket — mondták a fodrásztanuló leányok. — beke — Munka közben a tanműhelyben Fotó: Bakó Jenő.
