Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

e népújság 1979. március 1. Természetjárás A tolnai vártúrák iránt nemcsak az autósok és moto­rosok, hanem a gyalogtúrá­zók is nagy számban érdek­lődnek. A megyei szövetség vezetői a félreértés elkerülé­se végett, kérték annak köz­lését, hogy a gyalogtúrákat az egyesületek szervezik. A napokban kaptuk kéz­hez a Szekszárdi Spartacus túraprogramját, melyben már szerepelnek a tolnai vártúrák. így például már­cius 24-én Bátaszékre és Bé­tára látogatnak a Spartacus gyalogtúrázói. A szövetkeze­tiek következő vártúraprog- ramja június 14-én lesz, amikor Dunaföldvárra és Dunakömlődre tesznek ki­rándulást. A szeptember 9-i programjuk Dombóvárra, Döbröközre és Lengyelre ve­zeti a sportág kedvelőit. Az év utolsó vártúráját decem­ber 15-én tartják, amikor Ta­másiba és Regölybe látogat­nak. Itt említjük meg, hogy mindazokat a gyalogtúrázó­kat, akiket érdekel az előbb említett túra bármelyike, je­lentkezzen a Szekszárdi Spartacus szakosztályánál és velük közösen vehet részt a kiránduláson. A* tolnai vártúrák autós­motoros programja termé­szetesen a fentiektől teljesen független, mely érthető, mivel gépjárművel egy nap alatt lényegesen nagyobb tá­volságot lehet megtenni, több helyet lehet meglátogatni, mint a menetrend szerinti vo­nattal vagy autóbusszal érke­zőknek. A tolnai vártúrák első út­ja — mint arról már hírt ad­tunk — március 25-én Báta­székre, Bátára, majd onnan Mohácsra vezet, ahol délután autós ügyességi verseny lesz. A túrára jelentkezettek le­vélben kapnak értesítést a részletes programról. Súlyemelés Jó eredmények az idénynyitó versenyen Kerekes István (Szekszárdi Dózsa) szakítás gyakorlata közben Központi Sportiskola Kutatás és nevelés Szekszárdon a III-as szá­mú iskolában rendezték a súlyemelők területi verse­nyét, amelyen nyolc egyesü­let sportolói szerepeltek. A kétnapos idénynyitó viadal akárcsak egy évvel ezelőtt, ezúttal is nagy küzdelmet, jó eredményeket hozott. A meg­változott versenyrendszer kö­vetkeztében nyolc hét állt a versenyzők rendelkezésére — alapozásra és felkészülés­re — ez azonban az elért eredményeken nem éreztette negatív hatását. Szombaton az úttörő és serdülő korosztályúak har­minctagú mezőnye rajtolt. Ebben a két korcsoportban lebonyolított verseny nem okozott különösebb „izgalma­kat”. Különösen az úttörők­nél nem, ahol mindössze he. ten indultak. A serdülők via­dalán ugyanakkor a váltósú­lyú Farkas István (Szekszár­di Sí) új egyéni csúccsal rukkolt ki: összetettben 195 kg-ot teljesített. A második versenynap vi­szont egyszeriben több for­dulatban és sikerben is bő. velkedett. Ez utóbbiak első­sorban megyénk szakosztá­lyainak versenyzőihez, külö­nösen a Szekszárdi Dózsa B kategóriás^súlyemelőinek ne­véhez fűződtek. Már az első fogásnemben, a szakításban érezhető volt: jó erőben van­nak a rajthoz állt szekszárdi versenyzők. Lökésben aztán sorra dőltek meg az egyéni csúcsok. Az ifjúsági váloga­tott versenyzők közül Cserek- lei Sándor a 67,5 kg-osok között 130 kg-ot teljesített, ezzel öt kilóval szárnyalta túl eddigi legjobbját. Orsós István a 75 kg-osok súlycso­portjában szintén új egyéni csúccsal, 145 kilogrammal mutatkozott be. Sőt, kis hí­ján a 150,5 kg-ot is teljesítet, te, ami viszont országos csúcs lett volna, összetettben Cse- reklei 235, Orsós 255 kg-ig jutott el. Eredményükkel aranyjelvényes szintet értek el, s az időszakra kitűzött IBV-válogatott célkitűzést teljesítették. Az idénynyitó verseny leg­kiemelkedőbb eredménye Mátrai Gyula és Kerekes 1st ván nevéhez fűződik. Mind­ketten magabiztosan szere­peltek. A még ifjúsági kor­osztályú Mátrai 120 kg-os szakítással, 160 kg-os lökés­sel — tíz kilóval megjavítva legjobb eredményét — a 75 kg-osok mezőnyében felnőtt I. osztályú szintet ért el. Ke­rekes a felnőttek között sze­repelt és a 60 kg-osok cso­portjában 230 kg-os össztel­jesítményével szintén I. osz­tályú szintet ért el. Mátrai és Kerekes egyaránt teljesí­tette a válogatottság célkitű­zéseit. A Tolna megyei verseny­zők eredményei: Üttörők: 36 kg: 1. Udovics Ferenc (Fadd) 65. 56 kg: 1. Nyerges Imre (Sz. Sí) 135, 2. Tóth Tibor (Fadd) 62,5. 71 kg: 1. Boksa Tamás (Sz. Sí) 140. 75 kg: 1. Vincze Gábor (Bátaszék) 145. Serdülők: 44 kg: ••• 2. Ki­rály László (Sz. Sí) 80. 60 kg: ... 2. Hajnes Járvos (Fadd) 125, 3. Papp László (Báta­szék) 115. 64 kg: ... 2. Hahn Csaba (Sz. Sí) 160, 3. Her­man László (Bátaszék) 150. 75 kg: 1. Farkas István (Sz. Sí) 195. 82,5 kg: 1. Verebi István (Bátaszék) 160. Ifjúsági I. kategória: 60 kg: 1. Pesti János (Sz. Dózsa) 155. 75 kg: 1. Mátrai Gyula (Sz. Dózsa) 280. 82,5 kg: 1. Horváth János (Sz. Dózsa) 242.5. Ifjúsági II. kategória: 56 kg: 1. Nagy Zoltán (Sz. Dó­zsa) 170, 2. Palkó János (Sz. Dózsa) 160. 60 kg: 1. Orsós József (Sz. Dózsa) 185, 2. Or­sós Péter (Sz. Dózsa 180, ... 5. Grill István (Bátaszék) 132.5. 67,5 kg: 1. Csereklei Sándor (Sz. Dózsa) 235, 2. Hostyánszki Ferenc (Fadd) 135. 75 kg: 1. Orsós István (Sz. Dózsa) 255, ... 3. Ko- pecsni László (Bonyhád) 160. 82,5 kg: 1. Bobor István (Bonyhád) 130. Felnőttek: 60 kg: 1. Kere­kes István (Sz. Dózsa) 230, 2. Szőnyi István (Bonyhád) 125. 90 kg: 1. Koszter István (Fadd) 22o kilogrammal. Színes plakátok az autóbu­szokon és a villamosokon: év elején a Központi Sportisko­la felvételt hirdet... Az OTSH a hatvanas évek elején kezdett hozzá utánpót­lás-nevelésünk egységes, év- folyamosított rendszerének a kialakításához. Ezen cél szol­gálatában jött létre 1963-ban a Központi Sportiskola is, amely egyszerre ifjúsági sportegyesület és kísérleti, nevelési, módszertani köz­pont. És bár ez utóbbit az itteniek a versenyeredmé­nyek fölé helyezik, a tudo­mányosan kidolgozott és al­kalmazott képzés a gyakor­latban is meghozza eredmé­nyét: a KSI fiataljai sport­ágaikban mindenhol a leg­jobbak között szerepelnek. Ez az oka annak, hogy ma már az egyesületek nemcsak a sportiskolából kiöregedett já­tékosok után érdeklődnek, hanem az elméleti eredmé­nyek után is. Az 1974-ben lét­rejött módszertani központ munkája a jövőben feltehető­leg még hatékonyabb lesz, hiszen a kutatócsoport és a nagy értékű berendezések most nyernek csak végleges elhelyezést. A tizennégy szakosztály if­jú versenyzőinek többsége még nincs ilyen szerencsés helyzetben. A sportiskola a használt létesítményeknek csak a bérlője, és a különbö­ző válogatott keretek gyak­ran a lépcsőházba, a folyosó­ra, az udvarra szorítják a KSI-seket. Különösen az at­léták és a kosarasok helyzete nehéz, az öttusázók pedig gyakran „vízhiánytól” szen­vednek. Talán, ha majd el­készül az új sportcsarnok (a tervek szerint még az idén), és mellette ígérnek egy uszo­dát is... — reménykednek az Istvánmezei utcai központ­ban. Addig? A teremgondok miatt a 10—14 éves gyerekek közül a város egyik sarkából a másikba költözködő szak­osztályokból többen morzso­lódnak le év közben, mint ahány jelentkezőt a felvétel­nél kénytelenek elutasítani. .Pedig az érdeklődés nagy, a szülők előtt népszerű a KSI. A tavaszi szünet utáni felvételiken általában ezer körül van a különböző szak­osztályokba jelentkezők szá­ma. A legnépszerűbb az úszás és a labdarúgás. Való­színűleg a teniszt sem az ér­deklődés hiánya miatt szün­tették meg nemrégen. A fel­osztás inkább olimpiacentri- kusságunk újabb „eredmé­nye”. Hasonló veszély fenye­geti a jégkorongozókat is, és itt még nehezebb lenne okot találni a kapuk bezárására. Igaz, jeget csak ritkán látnak a srácok, de még így is ők je­lentik a magyar hokisport legerősebb tartalékát. A fel­vételt egy általános és egy (a sportág szerinti) speciális fizikai teszt és mindenekelőtt a sportorvosi vizsgálat előzi meg. Minden jelentkező két sportágat jelölhet meg: ez is a képességeknek legjobban megfelelő kiválasztást segíti elő. A vándorlás a sportágak között később sem szűnik meg, különösen a „vizesek” között számottevő. A meg­maradtokkal körülbelül 70 főfoglalkozású edző dolgozik. Fizetésük gyakran jóval alat­ta marad más egyesületeknél tevékenykedő társaikénak, vi­szont maradéktalanabbul megvalósíthatják módszertani elképzeléseiket, szinte kény­szerítve vannak a próbálko­zásokra, kísérletezésekre, és szakmai továbbfejlődésük is biztosított. A képzés időtartama szak­osztályonként változó, legto­vább 18 éves korig tart. A foglalkozás szó a KSI-ben az edzéseken túlmenő, tágabb fogalom-gondot fordítanak játékosaik jövőjére is. Az it­teniek nemcsak ösztönzést, hanem ha szükséges, szerve­zett segítséget (például korre­petálást) kapnak a tanulás­hoz és a továbbtanuláshoz. Ezért is érzik sokan a sport­iskolát saját egyesületüknek, és nemcsak előkészítő állo­másnak. Az edzőtől, a meg­szokott légkörtől nehéz meg­válni — nemegyszer helyre­hozhatatlan törést jelent a tizennyolc éves fiatalok spor­tolói pályafutásában. Évente 70—100 fiatal éri el a felső korhatárt, ők általában ki­emelt egyesületek „A” kate­góriás szakosztályaiban ver­senyeznek tovább. A KSI szerepe itt már csak annyi, hogy a sportoló jövőjét szem előtt tartó tanácsaival köny- nyítse a választást. A döntő szó azonban a gyerekeké — kivéve, ha a szövetség a ma­gyar sport egészének érde­keire hivatkozva közbe nem szól. A létesítmény nehézségek, a kényszerű átigazolások, a sportpályafutásnál tovább te­kintő jövőformálások hiánya következtében évről évre sok tehetség elmaradozik a pá­lyákról. A fennmaradók ne­ve azonban ismerősen cseng. A sportiskola második eme­letének folyosóján mint egy hosszúra nyúlt dicsőségtábla, fényképek sorakoznak egy­más mellett: Kiss Lenke, Rajnai Klára, Gergely Gábor, Magas István, Hargitay And­rás... Közös jellemzőjük: mindannyian a Központi Sportiskolában kezdték pá­lyafutásukat. — L — Csak melegítettek... Üjból és ki tudná megmondani hányad­szor győződhettünk meg a labdarúgás nép­szerűségéről. Tél tábornok vasárnapi „orv- támadása”, a hideg szél és a sűrű havazás ellenére mintegy ezer néző toporgott fázó­san a Szekszárdi Dózsa idei első hazai baj­noki mérkőzésén. S az időjárással dacolok táborában találkoztunk veszprémi, paksi, gerjeni, sőt még regölyi szurkolókkal is. A két csapat játékosai pedig mintha csak kárpótolni akarták volna a közönséget, he­ves iramú 90 percet produkáltak. A csú­szós, mély talajú füves pálya alaposan próbára tette a küzdő felek erőnlétét. A Bakony Vegyész edzője ezért élt is a ket­tős csere lehetőségével. A hazaiaknál vi­szont a kezdő tizenegy játszotta végig a mérkőzést, pedig ... Nos, a szurkolók több­ször is feltették a kérdést szünet után, mi­közben Mezei és Szekeres már vagy 25 percen keresztül melegített a pálya szé­lén. vajon végül is miért nem került sor játékukra. A kérdést továbbítottuk Magasházi Jó­zsef vezető edzőnek, aki a keddi edzés után készségesen válaszolt. — Szünetben azért küldtem melegíteni a két „kispados” mezőnyjátékost, mert arra számítottam, hogy a második félidőben a széltől támogatott ellenfél többet támad majd, a 0:2-es állásnál, vert helyzetben mindent egy lapra tesz fel — mondotta. — Így is történt. A Vegyész gárdája szü­net után erősen rohamozott — vetettük közbe. — Ennek ellenére reméltem, hogy szer­zünk még egy gólt, ami gyakorlatilag el­döntötte volna a találkozó sorsát. Arra az eshetőségre is felkészültem, hogy a folyta­tásban mi kapunk gólt, ebben az esetben éltem volna a csere lehetőségével. Miután azonban csak a 85. percben szépítettek a vendégek, így értelmetlennek* bizonyult volna a frissítés. Az igazsághoz tartozik az is, hogy igazából nem tudtam előre fel­mérni: vajon a Dózsa színeiben első baj­noki mérkőzését játszó Szabó Miklós mi­ként bírja majd erőnlétileg. Szünetben megkérdeztem őt, válasza megnyugtatott, nincs baj a kondival. Egyébként nemcsak Szabó, hanem valamennyi játékosunk küz­dőszellemével maximálisan elégedett vol­tam. A tartalékok bevetésében óvatosság­ra intett továbbá a találkozó szikrázó ke­ménysége. Minden pillanatban várható volt a sérülés, mert ami ebben a 90 percben a kemény játék ürügyén megengedtetett, annak véleményem szerint vajmi kevés köze van a labdarúgáshoz. S hogy nem tör­tént komolyabb sérülés, az kizárólag csak a szerencsének tudható be. — Hogyan értékelte játékosai egyéni tel­jesítményét? — Egyénileg nagyon jó, illetve kirívóan rossz teljesítmények nem akadtak. A játé­kosok neve után a következő osztályzatok kerültek: Pólyák 6, Szlovák 5. Szőllősi 5. Somodi 6, Bonnyai 5. Weitner II. 6. Walter 7, Szőcs 5, Házi 5, Szabó 6, Landek 5. Az osztályzatokból is kitűnik: rossz teljesít­mény nem indokolta a cseréket. — fi — HÍREK A Dombóvári VSE márci­us 2-án, pénteken 16 órai kezdettel tartja küldöttköz­gyűlését a sporttelep klub- helyiségében. Paksi városi sport fel ügye­li ős ég március 7-én 9 órai kezdettel a sportegyesületek gazdaságvezetői részére ér­tekezletet tart, ahol a költ­ségvetés készítésének mód­szereit tárgyalják. * A tamási járási sakk spar- takiád döntőjén heten vettek részt. A legeredményesebb­nek Kubisch Ferenc és Mol­nár Ferenc (mindkettő Si- montornya) bizonyult. 3. he­lyen a regölyi Stilling Fe­renc végzett. * Komlón a Bányász terem­kupán szereplő Dombóvári Spartacus Wiemann — Bó­dog, Horváth, Németh, Deák, Somfalvi, Prodán (csere: Kiss) összeállítású női kézi­labdacsapata a Komlói Víz­mű ellen 17:4-es félidő után 38:7-re nyert. Gólszerzők: Deák 14, Németh 12, Somfal­vi és Bódog 4—4. Horváth és Pordán 2—2. Március 4-én, vasárnap játsszák le az őszi szezonban félbeszakadt Cikó—Kakasd járási labdarúgómérkőzést. A bonyhádi városi labdarúgó­szövetség a találkozó játék­vezetőjének Pál Piuszt jelöl­te. * A bonyhádi Vasipari Szö­vetkezet sportbizottsága és a városi sportcsarnok vezetése március 18-án — a Tanács- köztársaság évfordulójának tiszteletére — röplabda vil­lámtornát rendez. Dombó­várról, Paksról Tamásiból, Hőgyészről, Felsőnánáról, Komlóról, Siófokról, Szek- szárdról, Tolnáról, várnak csapiatokat a tornára. Labdarúgó játékvezetőink közül Dravecz István márci­us 4-én az Ikarusz—BVSC NB Il-es mérkőzést vezeti, majd március 10-én a Szé­kesfehérvári MÁV Előre— Ferencváros NB I-es mérkő­zésen működik, mint partjel­ző. A TÁÉV SK két tekézője lép pályára szombaton az országos vidékbajnokságon. Deli Rozália Veszprémben az ifjúságiak, míg Gál Zsófia Kecskeméten a felnőttek me­zőnyében rajtol. * A volt bonyhádi ökölvívók összejövetelt tartanak már­cius 3-án, szombaton 17 órá­tól Bonyhádon a Palkó-féle vendéglőben. * A paksi járási felnőtt férfi asztalitenisz csapatbajnokság sorsolása: Március 4: Kaj­dacs—Györköny, Németkér— Gerjen, Dunaszentgyörgy— Bölcske. Március 11: Gerjen —Kajdacs, Németkér—Duna- szentgyörgy, Györköny— Bölcske. Március 18: Duna­szentgyörgy—Kajdacs, Györ­köny—Gerjen, Bölcske—Né­metkér. Március 25: Német­kér—Györköny, Gerjen—Du­naszentgyörgy, Bölcske— Kajdacs. Április 1: Duna- szentgyörgy—Györköny, Kaj­dacs—Németkér, Gerjen— Bölcske.

Next

/
Thumbnails
Contents