Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
ApfÍÉPÜJSÁG 1979. március 1. Közművelődésről, a kultúra házairól Hogyan hat a törvény r~”— ajJékai legyenek való|1 jában, s ne csak neH| vükben a szellemi épü- —— lésnek a művelődési otthonok; okos és szórakoztató programot, olvasnivalót egyaránt kínálva törzsközönséget toborozzanak minden korosztályból; pezsdüljön az élet falaik között — ezt igyekeztek előmozdítani munkájukkal a népi ellenőrök, midőn az elmúlt esztendőkben negyven alkalommal is fel- mérték-értékelték (más-más megyében, járásban), miként válik valóra az 1974-ben hozott központi bizottsági határozat, s az ennek nyomán 1976-ban született, a közművelődésről szóló törvény. E témakörben most kilenc megyére kiterjedő KNEB- vizsgálat kezdődik, amely akár utóvizsgálatnak is minősíthető, hiszen az érintetteknek számot kell adniuk, mit tettek a korábbi területi ellenőrzés óta eltelt időben, okultak-e a tapasztalatokból, megszívlelték-e a bírálatot, éltek-e a javaslatokkal. A művelődési otthonok hálózata nélkülözhetetlen szerepet játszik az amatőr művészeti mozgalom pártolásában, a felnőttoktatásban, az ismeretterjesztésben, a kiállítások szervezésében. S hogy milyen szfmhmalon tesznek eleget feladatuknak, ez jórészt a tanácsok, a társadalmi szervezetek, s a különböző vállalatok, gazdaságok támogatásától függ, amelyeknek — mint a törvény kimondja — tennivalói közé tartozik, hogy: „Egyesítsék anyagi eszközeiket a területi és a munkahelyi köz- művelődési feladatok jobb ellátására”. Az állami költségvetésből fedezett kiadások mellett melyek — a rádió, a televízió költségvetési összege és a kulturális vállalatok támogatása nélkül — tavaly meghaladták a három- milliárd forintot, egyre jelentősebb összeget, évente több mint 600 millió forintot tesznek ki a vállalatoknál képzett kulturális alapok. Érthető, hogy miért vizsgálják különös gonddal a népi ellenőrök: mire is fordítják ezeket az összegeket? A korábbi vizsgálatok azt mutatják, akad tennivaló ez ügyben, nagyok még a különbségek egyes országrészek, gyakorta egy-egy megye tájékai között is, és kívánatos, hogy az elmaradók mielőbb felzárkózzanak. Fény derült arra is, hogy a művelődési otthonok munkatervei sem a lakosság igényeit, sem a művelődéspolitika céljait nem tükrözik megfelelően, s főként a kisebb településeken működő intézmények között számos olyan akad, amelynek a „közművelődési tevékenysége” ünnepségek megszervezésére és a szórakoztató rendezvények tartásárá" korlátozódik. Annál örvendetesebb — és követendő —, hogy mind vonzóbbak az ifjúsági, s az idős korúak- nak alapított klubok, nő a gyermekeket foglalkoztató csoportok, a népi hagyományt ápoló pávakörök száma., Egyre több helyen gondoskodnak a gyesen lévők foglalkoztatásáról. Elkelne viszont a programokban több természettudományos ismeretterjesztő előadás. Az országos vizsgálat során a népi ellenőrök értékelik a megyei tanácsok köz- művelődési bizottságainak javaslattevő, véleményező, a művelődéspolitika helyi érvényesülését szolgáló munkája eredményességét. S még egy fontos téma: a megüresedő iskolaépületek hasznosítása. A kérdés jelentőségének érzékeltetéséül: a külterületeken, kis lélekszámú településeken 1972-től az elmúlt tanévig 1295 iskola szűnt meg. (MTI) „Mese a nagyapámról” Magyar film az UNESCO-nak Mint arról már hírt adtunk, a nemzetközi gyermekév alkalmából az UNESCO felkérte többek között a BBC-t, a RAI-t, a japán és a Magyar Televíziót arra, készítsenek filmet a gyermekek világáról. 1979-ben először Budapesten, júniusban lesz a nemzetközi seregszemle, ahol hazánkat Szemes Marianne dokumentumfilmje képviseli majd. Milyen témát választott a Magyar Televízió? Erről kérdeztük a rendezőnőt: — Tíz-tizenkétéves gyere. ' kék, az unokák szemével vizsgáljuk a nagyapák generációját. Milyennek látják őket? Mennyire kötődnek hozzájuk? A film ideiglenes címe is ez: Mese a nagyapámról. Eredeti gondolatunk az volt, az unoka legendás hősnek, mégis hét. köznapi embernek tartja nagyapját, akihez meleg, érzelmi szálak fűzik. A valóság nem egészen ezt mutatta. Jóval bonyolultabb kapcsolatokat találtunk. Helyenként meglehetősen mély sza. kadék választotta el egymástól a két generációt. \ — Mi maradt meg végül is az elképzelésükből? — Négy részre bontottuk fel a filmet. E négy rész, négy családot mutat be, négy érzelmi lépcsőfokot. Az első áll a legtávolabb, az utolsó a legközelebb a nagyapához. — Milyen társadalmi réteghez tartoznak szereplőik? — A nagyapák: mezőkövesdi volt summás, hortobágyi csikós, salgótarjáni bányász és Kossuth-díjas szobrász. — Kik vesznek részt a film készítésében ? — A forgatókönyvet Mor- vay István írta, a szakértő dr Morvay Judit, a szerkesz. tő Lőrincz Zsuzsa, az operatőr Haraszti Zsolt, a vágó Di Pol Jolanda. SOÖS ÉVA Szovjet lapokból LÁNYOK ASSZONYOK Az ENSZ-közgyűlés 31. ülésszaka az idei, 1979-es esztendőt a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította. E nemes gondolat találkozott földünk haladó emberiségének egyetértésével és cselekvő hozzáállásával. Felelősséggel értük és velük! címmel a lap közli Szűcs István- nénak, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkárának írását. Harmincnégy éve szabadult fel hazánk fővárosa — Budapest. E történelmi esemény pillanatairól számolnak be azok a budapesti lakosok, akik abban az időben a Parlament környékén laktak, valamint február 13-án születtek, s visszaemlékezéseiket szüleik elbeszélései alapján elevenítik fel. Az idén ünnepli 30. évfordulóját a KGST, a szocialista országok Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Ez alkalomból a lap érdekes publicisztikai írást közöl A Szövetség gázvezeték az integráció térképén címmel. Egy moszkvai szülőotthon izgalmas és megfeszített hétköznapjairól, egy kismama életét megmentő véradók csoportjáról szól a Minden úgy ment, mint máskor című írás. Pavel Bazsov meséit jól ismeri a nagyközönség. Az író születésének századik évfordulóját a Szovjetunióban az orosz irodalom jeles dátumaként ünnepük megr A lap februári számában az olvasók ízelítőt kapnak a nagy mesemondó egyik írásából. Egészen komolyan címmel a lapban válogatást találunk a gyerekek által a szerkesztőségbe beküldött levelekből. A tudomány ma másfél ezer örökletes betegséget tart számon, ötvenet már tudunk gyógyítani. Ez korántsem kevés, ha meggondoljuk, menynyi küszködés, remény, kudarc és nagyszerű tett előzi meg az eredményeket. Erről olvashatunk Az élet forrásánál című összeállításban. Színes anyag számol be a Budapesti Operettszínház moszkvai vendégszerepléséről. A cikkben ismert szovjet színészek nyilatkoznak magyar kollégáikról. Riport mutatja be. Maja Csiburdanidze legifjabb sakkvilágba jnoknőt. Mellékletében ezúttal is megtalálhatók a hagyományos szabásminták, ételreceptek, rejtvények. SZOVJETUNIÓ Pavel Nyilin műveit már sok nyelvre lefordították. Valahányszor egy-egy újabb könyvét elolvassuk, újra ismerkedünk az íróval, aki állandóan változik, állandóan kutat. Művei mindenekelőtt az erkölcsi és társadalmi problémák, a mai emberek belső világa iránti érdeklődéssel tűnnek ki. A lap februári számából az olvasók figyelmébe ajánljuk Pavel Nyilin Először férjnél című prózai alkotását. A költészet kedvelői előtt Makszim Tank mutatkozik be néhány versével, ő jelenleg az egyik legismertebb belorusz költő. Verseit finom lí- raiság szövi át, bennük tiszta gondolatok születnek. Mondanivalójuk pontos, nélkülözi a fölösleget. A két nyelven rovatban Alekszandr Raszkin Kutya című elbeszélését, Vaszilij Kazancev Az út a távoli rétre, valamint Oleg Csuhoncev Tréfán kívül című versét közli a folyóirat. Vélemény- és nézetazonosság az irodalom és a világ dolgaiban, személyes és alkotói kapcsolatok — ez lehet két különböző nyelven alkotó, de az irodalomról azonosan gondolkodó költő barátságának alapja. Emellett egymás verseinek fordítása is összefűzi a grúz Miha Kvli- vidzét és Benjamin Lászlót, akik ezúttal eszmecserét folytatnak a Szovjet Irodalom hasábjain. Az Irodalomról című rovatban kritikai elemzést olvashatunk Valantyin Rasz- putyin neves szovjet író munkásságáról, prózájáról. A Krónika rovat megemlékezik a magyar és a szovjet irodalom kölcsönös kiadása és népszerűsítése szempontjából fontos eseményről: tíz éve alakult meg a magyar—szovjet irodalmi vegyes bizottság. A műmelléklet három közép-ázsiai szovjet-köztársaság egy-egy festőművészét mutatja be: a kirgiz Turszunbek Kojcsijevet, a tadzsik Rasid Abdurasitovot, az üzbég Dzsavljat Umarbekovot, valamint az ukrán Andrej Kockát. Közli a folyóirat Jurij Greskovics moszkvai festő néhány illusztrációját is. szputnyik „Nincs ma fontosabb világ- politikai cél, mint a fegyverkezési hajsza megfékezése”. Ezzel a mottóval szól az olvasóhoz Borisz Krotkov, a Szputnyik főszerkesztője a lap februári számában. „Hogyan menekült meg az Orion legénysége?” Ezzel a címmel közli a lap azt az izgalmas publikációt, amely egy szörnyű katasztrófát és annak szerencsés kimenetelét eleveníti fel. Az Aleut-szigetektől nyugatra 1978. október 26-án, nyugat-amerikai időszámítás szerint 20 óra körül a szovjet Parancsnok-szigetek felé eső térségben kigyulladt és lezuhant az amerikai légierő egyik Orion típusú négymotoros felderítő gépe. A szerencsétlenség színhelyétől legközelebb egy szovjet halászhajó, a Misz Szenyavin tartózkodott. Az amerikai pilótákat tizenkét órán keresztül dobálta a dühöngő tenger, mire a szovjet halászhajónak sikerült a helyszínre érkeznie és fedélzetre venni a bajba jutottakat. A Szovjetunió rendkívül nagy földgázkészletekkel rendelkezik. Kiaknázásában és szállításában már nemcsak a Szovjetunió, hanem a KGST-országok is érdekeltek. Jó minőségű, olcsó gáz mindenkinek kell. nekünk, magyaroknak is. Ez az egyik magyarázata, hogy érdeklődésre tarthat számot az az írás. amelynek címe: „Építi a KGST”. Fényből szőtt kísértet — ez a címe annak a rendkívül izgalmas írásnak, amelynek szerzője Vlagyimir Abcsuk professzor. A cikkben a háromdimenziós „abszolút fényképről”, a holográfiáról olvashatunk. Ebben az érdekes, tanulmánynak is beillő írásban a többi között szó esik a magyar származású, Nobel-díjas fizikusról, Gábor Dénesről is. Kevés faluban van köztéri szobor A Csongrád megyei Székkutas község azonban most már „szobros falu”. Tóth Valéria szobrászművész a „Béke csendje” című új alkotását a székkutasi művelődési ház melletti parkban helyezték el. Viktor Kubai: Piroska es a farkas Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város. És az egyik új lakónegyedben éltéldegélt egy lány, akit Piroskának csúfoltak, mint a mesében, volt egy nagymamája, aki városban volt ugyan bejelentve (hogy a fia nagyobb lakást kapjon), de az erdőben lakott. Történt egyszer, hogy Piroska az erdőbe indult, hogy meglátogassa a nagymamáját. Megy, mendegél az erdőben, Karel Gott kedvenc slágerét dúdolja, és általában örül az életnek. Egyszerre csak megpillant egy farkast. — Halló, farkas! — mosolyog Piroska. A farkas megáll, a lányra néz, vállat von és így szól: — Te hová mész? , — Hát a nagyanyámhoz, látogatóba. — Ég veled! — így a farkas, és visszaballag az erdőbe. • Piroska ráérősen végigsétál az erdei úton. és hamarosan megérkezik nagyanyja házához. — Itthon vagy, nagymama? — kérdi, amikor belép a kis házba. Az ágyra néz, ahol rendszerint nagyanyja szokott feküdni, és látja, hogy a paplan alatt nem az öregasszony fekszik, hanem a farkas. — Mi az, meghibbantál? Bemásztál az ágyba!... A farkas felháborodásában krákogni kezd: — Ó, te undok fruska! Olvastad a mesét? Vagy folyton a tévét bámulod, és egyetlen könyvet sem nyitsz ki? Hiszen annak rendje-módj'a szerint azt kellett volna kérdezned, miért van ilyen nagy fülem és nagy fogam, nekem pedig azután meg kellene ennem téged! Piroska szinte dől a kacagástól: — Neked? Engem? Ni csak, hogy belejöttél, vén csont! Meg akarsz enni! No, az még elválik, ki eszi meg a másikat! Sok ilyen alak cselleng errefelé ... A farkas elfintorítja a pofáját és sírva fakad: — Nem elég, hogy gyomorhurutom és nyombélfekélyem van, ráadásul meg kellett ennem a nagymamádat, és most gyomorégés kínoz. Te meg kigúnyolsz! Pedig, a mese szerint, semmi jó nem kecsegtet: favágók mennek majd erre, és ha nem lesznek túlságosan részegek, akkor felhasítják a hasamat, köveket gyömöszölnek belém és a patakba dobnak. Szeretném látni, mit szólnál hozzá, ha neked volnának ilyen remek kilátásaid! — Jól van, öreg — mondja Piroska —, ne izgulj. Megetted a nagymamát — isten neki fakereszt! A gyomorégés ellen iszol egy kis gyomorkeserűt, vagy pedig beveszel valamilyen gyógyszert. A favágóktól meg ne félj. A brigádvezetőjük felesége a barátnőm, ő majd beszél a férjével, és minden oké lesz! Ördög vigye a mesét! — De én, én hogyan élek azután? — Mitévő legyek? — zokog fel még keservesebben a farkas. — Mi lesz most az életem célja? — Várj, ne siránkozz. A ház most lakatlan, és én néha eljöhetek ide, hogy — mint mondani szokás — egy kis bulit rendezzek, a természet lágy ölén. Téged pedig felfogadlak házmesternek! A farkas megörült, hogy munkát kapott, deszkából bódét eszkábált, nyakörvet csatolt magára, és mind a mai napig buzgón őrzi az erdei házikót. (Fordította: Gellert György) Kiállítások a Budavári Palotában A Budavári Palotában jubileumi kiállítások emlékeztetnek — kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából — a Magyar Tanácsköztársaságra. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban három kiállítást nyitnak meg március 2-án. Az Előre proletárok című tárlaton a Tanácsköztársaság idején kiadott plakátokat mutatják be. Számos újdonságot ígér a Tanácsköztársaság bélyegeit bemutató kiállítás is: megismerteti a látogatókkal az első magyar bélyegblokk fázisnyomatait, a meg nem valósult bélyegterveket is. A harmadik tárlaton a Tanácsköztársaság pénzeit áüítják ki: a fehérpénzt, a kékpénzt, a városi és az üzemi szükségpénzeket. Itt is láthatók majd tervrajzok: a 10 koronás pénzérme és a nemesfém pénzek tervei. Az Interpreiss multivíziós műsora 60 év történetét idézi fel. Alkalmi postafiók és bélyegzés is lesz a kiállítás helyszínén. A Tanácsköztársaság idejének legjelentősebb eseményeit, eredményeit szemlélteti a Magyarországi Tanács- köztársaság fővárosa című kiállítás, amelyet a Budapesti Történeti Múzeumban nyitnak meg március 16-án. A „Béke csendje”
