Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-31 / 76. szám
1979. március 31. Képújság 3 Sajt- és citopánüzem Szekszárdon Szerződést írt alá a tejipari és az építőipari vállalat Sajt: naponta 200 ezer liter tejből Tegnap délután Szekszárdon Bucsi Elek, a Tolna megyei Tejipari Vállalat és Villányi József, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatói aláírták az 1982. évvégére elkészülő szekszárdi sajt- és citopánüzem, valamint a gépkocsi forgalmi telep építéséről szóló szerződést. A szerződés aláírásával egyidőben együttműködési megállapodást is kötött a két vállalat vezetője a kivitelezés során, a munkák könnyebbé tétele érdekében a kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a beruházó és az építők közti közös tevékenységről. A szerződés aláírásánál jelen volt Mátyás István, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője. * Köztudomású, hogy az élelmiszeripari feldolgozókapacitás az utóbbi években elmaradt a mezőgazdasági termelés mögött. Tolna megyében évente több mint 100 millió liter tejet termelnek a mezőgazdasági üzemekben. Ennek a feldolgozását a jelenlegi tejipari vállalat nem győzi, ezért jelentős mennyiségű tejet a megyéből elszállítanak. A szekszárdi sajt minden mennyiségben piacot talál, valamint a sütőiparban használatos citopán termelése sem kielégítő, ugyanakkor a mintegy 200 ezer liternyi savó feldolgozása jelenleg gondot okoz. Mindezek figyelembe vételével döntöttek úgy, hogy Szekszárdon szükséges felépíteni egy korszerű, minden igényt kielégítő tej kombinátot. A beruházás során a Ke- selyűsi úti ipartelepen egy 200 ezer liter napi kapacitá- sú félkeménysajt-gyártó, 34,5 tonna mennyiségű citopánt előállító, évi 7 ezer tonna sajtot érlelő és napi 70 ezer liter kapacitású városellátó tejüzem épül. A jóváhagyott program fejlesztési összegét 902 millió forintban határozták meg. Az építkezési és szerelési költség 310 millió forintot tesz ki, ami annyit jelent, hogy ez lesz az első olyan korszerű tejipari beruházás, amelyben a gépek, a technológiai berendezések többe kerülnek, mint az építési költség. A beruházás előkészítését a Tolna megyei Tejipari Vállalat, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattal már egy éve — az Élelmiszeripari Tervező Vállalat tervei alapján — megkezdte. Elkészült a leendő . kombinát terep- rendezése, az építéshez szükséges energiaszállító berendezések lefektetése, valamint a húskombináttal közösen az építkezés alatt, valamint a későbbi üzemeléshez szükséges vízkiviteli mű. Az eddig felhasznált 70 millió forint tette lehetővé, hogy az érdemi kivitelezési munkák megkezdődhetnek a szerződéskötés után. A beruházás befejezésével a Tolna megyei Tejipari Vállalat termelése a jelenlegi 650 millió forintról 1,2 milliárd forintra emelkedik. A vállalat fő profilja továbbra is a sajttermelés lesz. A szekszárdi üzemben négyfajta félkemény típusú sajtot gyártanak majd, melyből egy vagy kettő új lesz, olyan, amely jelenleg Magyarországon nem kapható. A sajtüzem korszerűségére lesz jellemző, hogy ha a jelenlegi technológiával gyártanának, akor mintegy 300 dolgozóra lenne szükség, az új- jal csak 50 dolgozóra. _______ A citopánüzem a hazai igények mintegy 40 százalékát fogja kielégíteni. Ezenfelül jelentős előrelépés lesz, hogy a tejipari melléktermékeket — 200 ezer liter savó — teljes egészében felhasználják. A beruházással a vállalat feldolgozó kapacitása eléri a napi 350—400 ezer litert, amely biztosítja a Tolna megyében termelt tej feldolgozását. Az alkalmazott technológia mind a sajt-, mind a citopánüzemnél a jelenlegi legkorszerűbb lesz, ennek következtében a beruházás után a vállalat munkaerőszükséglete mintegy 430—450 dolgozó lesz, amely a jelenlegihez viszonyítva 25—30 százalékkal kevesebb. Mint már említettük, az üzemet az Élelmiszeripari Tervező Vállalat tervezte, a kivitelezést a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat végzi. A technológiai szerelést többek között az Élelmiszeripari Gépgyártó- és Szerelő, valamint a KIP- SZER Vállalat végzi. A tejipari vállalatnál már megkezdték az üzemelésre való felkészülést. Annak ellenére, hogy az új üzem belépésével a vállalat létszáma csökken, komoly gondot jelent a munkaerőhelyzet. A jelenleg üzemelő két szekszárdi üzem kivételével a másik háromból csak kis létszámú munkaerő átcsoportosításával számolhatnak. Jelenleg már 64 dolgozó képzését, illetve továbbképzését szakközépiskolában és szakmunkásképzőben megkezdték. Ezen felül 1982-ig mintegy 100—110 dolgozót kell a vállalathoz felvenni. A közel egymilliárdos beruházás 1982. december 31-re készül el. A teljes üzem 1983- ban indul. H. J.—B. J. Kábelszerelők Befejezéséhez közeledik a szekszárdi új telefonközpont építése. A BHG-sok a tervezett ütemben dolgoznak, a kapcsológépek ellenőrzése, átvizsgálása egyes részterületeken már megkezdődött. Ezzel egyidőben folyik a városban az új kábelhálózat kiépítése is. A korábban elkészített kábelcsatornákba behúzzák a helyenként több száz eret is tartalmazó vezetékeket. Ezt a munkát párhuzamosan végzik Szekszárdon és Pakson, hiszen majdnem egyszerre kell üzembe állítani mindkét központot. A vezetékek lefektetésében, a sok eres kábelek végeinek összekötésében részt vesznek a Tolna megyei Távközlési Üzem szakemberei mellett a pécsi postások is. Tanácselnöki értekezlet a Parlamentben A fővárosi, megyei és megyei városi tanácselnökök — Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével — pénteken a Parlament épületében értekezletet tartottak. Az értekezlet résztvevőit Benkei András belügyminiszter tájékoztatta a belügyi munka időszerű kérdéseiről. A Belügyminisztérium és a tanácsszervek együttműködése az utóbbi években szélesedett, tartalmában gazdagodott. Számos területen — mint például a közúti közlekedés biztonsága, az állami tűzoltóság tevékenysége — adottak a lehetőségek az együttműködés továbbfej lesztésére. A tanácselnökök értekezletén Kovács Sándor, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnökhelyettese tartott előadást a lakásszövetkezeti feladatokról. Hangsúlyozta: a lakásépítő szövetkezeteknek fontos szerepük van a társas magánlakásépítés telepszerű és egyedi építkezéseiben. Ezért a szövetkezetek működésének elő kell segítenie a kivitelező kapacitások növelését, az olcsóbb lakásépítés megvalósítását. Egy ügyes berendezés segítségével gyorsan és megbízhatóan összekötik az azonos színű érpárokat a pécsi kábel- szerelők. Fotó: Szepesi Végül a tanácselnöki értekezlet részvevői látogatást tettek a BM forradalmi rendőri ezredénél. A vonat már elment... és aki lemaradt 7 A vonat háromszor fütyült. Először csak a gőzös, a másik kettő dízelfütty volt. Aki nem hallotta meg, vagy nem akarta meghallani — lemaradt. A „maszek elnöknek” (nevét nem írom le, mert túlságosan tisztelem becsületességét, szókimondását, s véletlenül sem szeretném megsérteni.) néha Prantner József háromszor szólt: „János, jegy nélkül is felszállhatsz”. Először 1946-ban. A válasz: „Nekem a főd kell, a politika maradjon nektek.” Másodszor 1957-ben. A válasz: „Most menjek, amikor szabad a paraszt?” Harmadszor 1961-ben. A válasz: „Magam ura maradok!” Negyedszer János bá’ szólt, 1965-ben: „Megyek”. A válasz: „Az a vonat már elment...” Többen lemaradtak — így akarták... Mi lett azokkal, akik nem szálltak rá fel? * — A téeszcsé menekültje vagyok! Az asszony lepisszegné. — Hogy lehet ezt mondani?! — szinte felnyársalja a szemével az urát. — Ez az igazság na... talán szégyen? — elég egy komoly férfias tekintet és csend lesz. — Szóval a szövetkezet elől elment a faluból? — kérdezhetem tovább, mivelhogy a szemvillantásokból az ember került ki győztesen. — Elmenekültem a téesz elől — hiába továbbra is az asszony szúrós tekintete, csak mondja a magáét. Pincehelyen az Erzsébet- hegyi szőlők között beszélgetünk, a gazda a ló farára könyököl. Otthon érzi magát, birtokon belül van. * János bátyám, a „maszek elnök” megmakacsolta magát. Mondhattak neki bármit, ecsetelhették akár rózsaszínűre is a világot előtte. Csak ült, s nem szólt semmit az agitátoroknak. Nyugton hagyták. Meg aztán az az igazság, hogy a birtok nem is egészen az ő tulajdona volt, hozományként jött. A tagosítások után — egykét év múlva — egyre kijebb szorult a városból. Egyszer azt mondta neki az akkori elnök, hogy kint Faluhelyen húzzon borozdát, amekkorát akar, mind az övé lesz. János bá’ egy áltó napig barázdát szántott. „Eljött az én időm”. Fiatal volt — közel a negyvenhez — erős, dolgozni akaró. Az új birtok hatalmasra sikerült, de végre boldog volt. * „Nem volt nekem egy vágás földem se. Az öregekkel éltünk közös háztartásban, ők meg vitték azt a 18 holdat, ami később a juss lett volna. Igaz; szuttyongatták érte őket eleget. Én főd nélkül nem kellettem.” — Ha hívják? — Hívtak. De nem erőltették meg magukat. — Ha magát is „szuttyon- gatják”, mint az öregjeit. — Akkor se! — szól az asszony közbe. — Olyan volt a téeszcsé, mint ahogy a fiatal házasoknál van, semmi sincsen. — Mások is bírták — vágok az asszony szavába. — De, öten voltunk. A két öreg, mi ketten és a gyerek. Semmilyen keresetből nem lehetett megélni. — Szóval Pista bátyám, szökött a téesz elől? — így az igazság. Kellett legalább egy kereset. * A fa átültethető — két- három éves korig. Az idősebb már könnyen belerokkan a kísérletbe. A törzsét el lehet metszeni, de a gyökerek mélyéig leásni senki emberfia ne pórbálkozzék. * — Hamar elszegődtem munkára a téeszcsé elől. Az útfenntartóknál volt egy régi komám és jó helyet szerzett nekem. Jártuk a környéket. Ha jól megszámolom, minden környező faluban ott a kezem nyoma. Később elpályáztam a vasúthoz, a Déli-pályaudvarra, ott olyan mindenes voltam. Négy évig húztam, belerokkantam a vasúiba — leszázalékoltak. Hazajöttem parasztnak. Meg untam is már az állandó távollétet a családtól. — Arca kissé elkomorul. Elküldi a feleségét az üvegért, ő pedig könyököl a ló farán tovább —, mélyen homlokára tolja a kucsmát, mert a tavaszi napsütés csiklandozza a szemét. Nézem ezt a parasztembert — nem tudom vasutasruhában elképzelni. A hetykén homlokra tolt kucsma, a viseltes kék kötény, ami összefogja derekát, a nyakban lógó gyeplő — ő a mai földmíves „egyéni” gazda. * János bátyám a „maszek” elnök, ahogy érkezik a nap- lamente, egyre több borozdát hagy el. A szőlőt dolgozza töretlen erővel. Egészséges, majd kicsattan. Fiai két éve szereztek neki egy kiselejtezett traktort, feljavították, az „öreget” a nyergébe ültették. Ez kétszer sikerült. Azt mondja az egyik fia: „Addig, míg a papa előtt a két szőrös megy, nincs semmi baj. Ló nélkül megrokkan, elpusztul.” János bátyám mindennap befogja a „szőrösöket”, s kihajt a határba. Hatvanévesen kezdett házat építeni. A gazdasági épületek előbb készültek el és nagyobbak is mint a hajlék. Vett 42 malacot. „Kigazdálkodom a nyugdíjat.” * Jó ízűt beszélgettünk a pincehelyi Erzsébet-hegyen. Az ezeröles porta megújul. Két éve telepített 300 négyszögöl szőlő — 34 fajta van benne az olaszrinzlingtől a zalagyöngyéig. A gazdának ismét eszébe jut a fröccs — saját termés — kínálgat bennünket. Szabadkozunk, erre jókorát húz a literes üvegből. — Akkora szívem van, mint két embernek — mutatja bogos, göcsörtös tenyerét bizonyságképp. — A májammal is baj van. öregszünk. Dolgozni keveset tudok, de azt úgy csinálom, hogy a lóval elmegyek másnak segíteni, ők meg a kapálásban adják vissza a munkámat, meg a lóét. — Fuvarozni is szokott? — kérdezem, de tudom már a választ is. Hogy is fuvarozhatna egy leszázalékolt, meg iparengedély nélküli ember. — Nem — válaszolja a várt szót. — Elfáradtam. Délelőtt pedig csak ezt a 300 ölet nyitottuk ki az asszonnyal, meg a lóval. — A téesz? — Bevált. — Menne-e? — Mennék biz’ én. Csak se egészség, se kurázsi. Nekem már így van jól. * A vonat nem vár. Fütyül, s megy tovább. HAZAFI JÓZSEF— STEINER ISTVÁN Takarékszövetkezetek, lakásépítés A MÉSZÖV székházában tartotta márciusi ülését a MÉSZÖV elnöksége Somi Benjamin elnökletével. Első napirendként a titkárságvezetők beszámoltak a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, majd Triber Dezső titkárságvezető előterjesztése alapján a takarék- szövetkezetek 1978. évi tervteljesítéséről, Benizs Sándor titkárságvezető előterjesztésében a lakásépítő szövetkezet 1978. évi tevékenységéről szóló beszámolókat vitatták meg. A takarékszövetkezetek 1978-ban igen eredményesen tevékenykedtek. A betétállomány 1978-ban 17,2 százalékkal emelkedett és meghaladta a 840 millió forintot. A takarékszövetkezetek kezelik a megyei betétállomány 30,4 százalékát. Ez nyújtott fedezetet az önsegélyezésre és pénzügyi kölcsönök folyósítására. amelyek mutatói is igen kedvezően alakultak. 1978-ban 176,5 millió forint kölcsönt folyósítottak tagjaiknak, közel 4 százalékkal többet, mint az előző évben. Ezen belül a háztáji és kisgazdaságok termelését segítő termelési kölcsön közel 35 millió, 7.3 százalékkal több mint 1977-ben. 1978-ban az Állami Biztosító megbízásából 18 507 biztosítást kötöttek, több mint 2.8 millió forint értékben. Ez kevesebb az előző évinél, ezért az elnökség felhívta a takarékszövetkezeti vezetők figyelmét a lehetőségek jobb kihasználására. Megyénkben 11 lakásépítő és -fenntartó szövetkezet működik. Az általuk kezelt vagyon meghaladja a 450 millió forintot. 1978-ban 178 lakást adtak át tulajdonosaiknak és 246 lakás építését kezdték meg. Ezzel 418- ra nőtt az építés alatt álló lakások száma. Az előterjesztők úgy ítélték meg. hogy az V. ötéves tervre előirányzott 900 lakást sikerül megépíteni, szerényen túlteljesíteni. Az elnökség az előterjesztés alapján azzal bízta meg a titkárságot, hogy az V. ötéves terv hátralévő időszakában végezze tervszerűen munkáját és készüljön fel a VI. ötéves tervből adódó feladatok ellátására. A továbbiakban a vezető testület Horváth János ÁFÉSZ titkárságvezető előterjesztése alapján jelentést fogadott el az ÁFÉSZ-ek 1978. évi tervfeladataik teljesítéséről, és az 1979. évi tervezés minősítéséről, továbbá az elnökség által indított vendéglátóipari versenymozgalom féléves végrehajtásáról. Az 1978. évi mérlegfelülvizsgálatok tapasztalatairól az ellenőrzési iroda vezetője tájékoztatta az elnökséget. Részt vett az elnökség munkájában Radvánszky Imre, a SZÖVOSZ főosztályvezető-helyettese, Kovács Já- nosné, az MSZMP MB gazdaságpolitikai osztályának munkatársa és Korsós István, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője is. SZOBOSZLAI JENŐ „34 fajtát ültettem”
