Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-27 / 72. szám

1979. március 27. “NÉPÚJSÁG 3 Hatvan éve történt Az üzemek szocializálásá­nak gondolata először a Szo­ciáldemokrata Párt 1918. ok­tóberi kiáltványában bukkant fel. Sokat kellett a tömegek­nek és különösen a vezetők­nek forradalmasodniuk, amíg 1919. március 7-én a Buda­pesti Munkástanács elfogadta Varga Jenő javaslatát a nagyipar, a bányák, a pénz­intézetek és a közlekedés szocializálásáról. A közhan­gulat a minisztertanácsot is megérintette. Bőhm Vilmos, hogy kifogja a szelet a bal­oldal vitorlájából, március 17-én elfogadtatta a szocia- lizálási minisztérium felállí­tását. Erre azonban már nem ke­rült sor, az intézkedéseket már a proletárdiktatúra álla­ma hozta meg. Március 26-án jelent meg a kormányzótanácsi rendelet az ipari, közlekedési, bányá­szati üzemek, pénzintézetek és lakóházak szocializálásá­ról. Gyorsan hozták meg a rendeletet, és gyors volt a végrehajtás is, amelyet a munkástanácsokra, a szak- szervezetekre bíztak. Jó érte­lemben vett látványos sike­rekre törekedtek, átmenetek és kompromisszumok nélkül kívánták szocializálni a 20 főnél többet alkalmazó üze­meket. (A végrehajtás folya­mán azután még ezt a határt sem tartották be, .és a sza­tócsboltok, kisipar, kiskeres­kedelem erőltetett szocializá- lási kísérletei már inkább gondokat, mint eredményeket hoztak.) A sietségnek, a „túlzások­nak” persze van magyaráza­ta. A Tanácsköztársaság ve­zetői ki akarták használni a viszonylag békés periódust, a külső és belső osztályellen­ség zavarát és visszafordít­hatatlanná kívánták tenni a szocializmus irányába elindí­tott folyamatokat. Propagan­daszempontból is halálos se­beket akartak ejteni a tőkés magántulajdon intézményén. Egyébként a forradalom kez­deti lendületét bizonyítja maga ez a tempó és az, hogy az üzemek munkássága meg sem várva a központi utasí­tásokat, maga kezdett a szo­cializáláshoz. Lenin is elis­meréssel szólt minderről: „A magyar kormány politikája igen határozott volt és oly­annyira kommunista irányt vett. hogy addig, míg mi a munkásellenőrzéssel kezdtük és csak fokozatosan tértünk át az ipar szocializálására, Kun Béla a maga tekintélyé­vel, abban a biztos tudatban, hogy óriási tömegek állnak mögötte, egyszerre életbe tu­dott léptetni egy olyan tör­vényt, amely szerint Magyar- ország minden kapitalista ipari vállalata társadalmi tu­lajdonba megy át.” A szocia­lizált üzemekért, bankokért, stb. a proletárállam semmifé­le megváltást nem fizetett. Lépéseket tettek a szocia­lista tervgazdaság irányába is. Május 19-től a gazdasági népbiztosságokat a Népgaz­dasági Tanács keretében egyesítették és létrehozták ennek területi gazdasági hi­vatalait is. A blokád körül­ményei között az anyaghiány leküzdésére pedig felállítot­ták az Anyagelosztó Taná­csot. Ezek a szervek egy erő­sen centralizált modell kere­tében a helyi tanácsok ki­kapcsolásával működtek, ami hatásköri vitákra és problé­mákra adott lehetőséget. A bankok és pénzintézetek államosítása —, a szervezett banktisztviselőknek köszön­hetően — szintén zökkenő- mentesen zajlott le. A Kor­mányzótanács egyébként a bankoknak három bank­központba való összevonását tervezte. Kevésbé egyértelműnek és átgondoltnak bizonyult a há­zak köztulajdonba vétele. A rendelet megalkotói nem gon­doltak arra, hogy széles dol­gozó rétegeket is érint és megzavar ez az intézkedés. A nagykereskedelem álla­mosítása egyértelműen az árukészlet jobb elosztását szolgálta, a kiskereskedelem szocializálása — említettük — problémákat okozott. Végül az oktatási-kulturá­lis épületek, szállítóvállala­tok, filmgyártás-filmforgal­mazás és mozi szocializálása színházak és műgyűjtemé­nyek köztulajdonba vétele már a kultúra területén ki­épülő szocializmus képét ve­tette előre. ' D. M. fiiimiiiiiiiiiiiMiiiimiMiiiiiiiiiiiiimimiimmiimmiiiiiiiiiiMMimii csolatos szerepét... Szándé­kunkban áll megvalósítani a marxizmus—leninizmus láng­eszű tanítását, az osztály­harc angolai konkrét feltéte­leiből kiindulva.” Etiópiában is hasonló célokat tűzött ki maga elé a forradalmi veze­tés. Ezeknek a szocialista orientációjú országoknak a tapasztalatai alapján leszűr­hető a következtetés: a for­radalom feladatainak meg­oldása során lehetőség van arra, hogy a forradalmi de­mokratikus pártok egy köz­beeső szakasz — a dolgozók élcsapat jellegű pártjai — beiktatásával marxista— leninista pártokká fejlődje­nek. A kapitalista orientációjú afrikai országokban a balol­dali pártok létrehozása szá­mos objektív és szubjektív körülmény függvénye. Mégis ezekre is érvényes a megál­lapítás: a tudományos szo­cializmusnak mint a mun­kásosztály forradalmi elmé­letének a felszabadító moz­galommal történő egyesítése a jelenlegi körülmények kö­zött Afrika egyik legidősze­rűbb belső feladata. Marxis­ta—leninista párt jelenleg csak tíz afrikai országban működik — Algériában, Ma­rokkóban, Tunéziában, Szu­dánban, Egyiptomban, a Dél- Afrikai Köztársaságban, Le- sothóban, Reuniónban, Sze­negálban és Nigériában. E pártok nem egyszer nehéz és bonyolult feltételek között tevékenykednek, taglétszá­muk viszonylag csekély. De szerepük van abban, hogy a marxizmus—leninizmus be­folyása, a kontinensen jóval nagyobb, mint híveinek pro­letár politikai pártokban való szervezeti tömörülése. Ennek az is a bizonyítéka, hogy számos országban a forra­dalmi demokratikus pártokat is a tudományos szocializ­mus eszméit hirdető marxis­ták vezetik. így érthető, hogy az elmúlt két évtized­ben a kapitalizmus nem volt képes sem rendszerét, sem ideológiáját ráerőszakolni a fejlődő afrikai országokra. Az afrikai kontinens mint­egy egyharmada választotta eddig a nem kapitalista fej­lődés útját, a szocialista orientációt. A munkások üd- vözlik ezt a választást, és tá­mogatják az állami szektor létrehozását, a szövetkeze­tek irányába tett első lépé­seket. Készek arra, hogy egyesüljenek a forradalmi demokratákkal és osztozza­nak a nem kapitalista fejlő­dés további alakulásáért való felelősségben. Az imperialis­ta kizsákmányolás ellen, a dolgozók életkörülményei­nek megjavításáért, a szo­cialista orientációért folyta­tott harcban a forradalmi demokraták a proletár moz­galom természetes szövetsé­gesei. A marxizmus—leninizmus tanításával felfegyverzett af­rikai proletariátus tehát egy­re nagyobb szerepet tölt be az afrikai államoknak a szo­cializmus útjára történő át­térésében. Ugyanakkor Af­rika további fejlődésére óriási forradalmasító hatást gyakorolnak a szocialista vi­lágrendszer tapasztalatai, az az ideológia, politikai, gaz­dasági és katonai segítség, amelyet a szocialista államok nyújtanak az afrikai népek­nek. . A. K. Munka közben ünnep Hétfőn délután Pécsén ün­nepi tanácsülést tartottak a művelődési házban. A szo­katlan helyszínt azért válasz­tották, mert a tanácsterem­ben nem fértek volna el, ugyanis a tanácstagokon kí­vül jelen voltak a falu leg­jobb társadalmi munkásai is. Az ünneplés főleg nekik szólt. Mint már megírtuk, a te­lepülésfejlesztési versenyben, a nagyközségek kategóriájá­ban Decs lett az első. Ezen a délutánon vehette át Kovács Sándor tanácselnök Császár Józseftől, a megyei tanács el­nökhelyettesétől az egymil­lió forintról szóló okiratot. Itt kapták meg a legjobbak a különböző elismerő kitünteté­seket is. Ketten, id. Sörfőző József villanyszerelő és Galambos László a költségvetési üzem vezetője, a Minisztertanács által alapított „Kiváló társa­dalmi munkáért” kitüntetést kapták. A Hazafias Népfront által alapított „Kiváló társa­dalmi. munkás” kitüntetést hatan vehették át, a helyi Hazafias Népfront bizottság kitüntetését tizenhármán, a nagyközségi tanács bronz plakettjét 38-an kapták meg. Hét személy elismerő okle­velet kapott. Míg gurulni kezd... Tök, bogyó, zsuga, bőr lasz­ti, foci... egyszóval futball, vagyis labda. Jellemzője, hogy kerek. Sorsa, hogy a futball nevű társasjátékban szakadatlanul rugdossák. Fel­adata, hogy szálljon, mint a pille, zúgva repüljön, mint az ágyúgolyó, vagy suhanjon a zöld füvön és közben ru­galmasan pattogjon, bírva a gyűrődést, a kíméletlen igény­bevételt A gyártásnak is eh­hez keil igazodni A KEZDET Minden kezdet nehéz — mondja a közmondás, és hogy ez itt is érvényes, azt a hazai focigyártás egyik fellegvárá­ban, a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalatnál is tapasztalták a hatvanas évek elején a labdarészleg beindításakor. Körtés István akkor került az igazgatói posztra és megcáfolva lát­szott egy szólásmondás: mi­szerint a labda gömbölyű. „Ez egy vicc, mi az, hogy nem gömbölyű” — gondolta. A vicc az volt, hogy nem volt vicc, mert a labdák jó része nem sikeredett gömbö­lyűre. Két évbe és jó néhány kihullott igazgatói hajszálba került, mire az itt készített focik kerekedni kezdtek an­nak rendje és módja szerint. Ez pedig egy okos eljárás megvásárlásának köszönhető. Minden bőrlyuggatók atya­mestere, a megfellebbezhetet­len szaktekintély, aki a leg­magasabb gyertyarúgásnál is magasabban lakozik a foci­gyártók egében, maga a té­vedhetetlen ítéletű és vastag pénztárcájú nagy Nielsen, a dánok volt csodakapusa. Nos ő, miután megelégelte, hogy a hálót foltozgassa a gólok után, befejezte aktív pálya­futását és egy parádés robin- zonáddal rávetette magát a labdakészítésre és a -kereske­delemre.' Tőle vásároltak nyomóformákat a szabáshoz. Ezekkel a gépekkel nemcsak a labda alkatrészeit, a szele­teket vágták ki, hanem a varrás vonalát biztosító lyu­kakat is. így tehát, ha a var­rás szabályos, akkor kizárt, hogy az összeállított bőrgolyó ne legyen a lehető legszabá­lyosabb gömb. Ezzel tulaj­donképpen megnyerték Si- montornyán a focicsatát. Kezdett fellendülni a ter­melés. . .. .ÉS MA A gyár labdakészítő részle­ge ma kétszázharmincezer labdát készít. Ennek folyama­táról beszélgetünk Őri István­nal, a gyáregység vezetőjé­vel. Az alapanyag a krómbőr, a krómsókkal cserzett nyers marhabőr. Ennek is a kru- ponnak nevezett legértéke­sebb háti része. Ezt festik — feketére és fehérre — majd a szabászok kivágják az alap­sejteket, az öt- és hatszögle­tű szeleteket. Az elkészült labdák zöme exportra megy. CSAK KÉZZEL — A vevők csak a garan­táltan kézzel varrt labdát ke­resik és vásárolják szívesen. Ennek nem a hagyományok­hoz való ragaszkodás, hanem a kézi és a gépi varrás kö­zötti különbség az oka. A gép egyik cérnát a másikba ölti. A kézi varrásnál két tűvel varrnak egymással szemben és mindkét szálat át­húzzák ugyanazon a lyukon, így a szálak nem egymásba, hanem a bőrbe kapaszkod­nak, és sokkal jobban bírják az igénvbevételt. A jelenlegi ismeretek szerint a gépi var­rás nem megoldható olyan minőségben mint a kézi. Mindenki így csinálja. A fá­rasztó ebben az, hogy min­den öltést meg kell húzni, így tapadnak csak egymás­hoz a szeletek, ez nagy fizi­kai igénybevétel. Egy egysze­rű szerkezettel „gépesítettük” ezt a mozzanatot, így némi­leg könnyítettük a munkát — mondja őri István, aki kez­dettől fogva itt dolgozik a gyáregységben, valaha aktív labdarúgó volt — törött or­rát is ennek köszönheti — így nemcsak a foci készítését, hanem a felhasználást is ismeri. A varrás zömét bedolgozók készítik. A bedolgozói rend­szer a környékre terjed ki, de van bedolgozójuk Debre­cenbe^ is. A gyár szállítja a négyszázhúsz bedolgozónak a bőrt, a belsőt, szerszámokat, és a varráshoz használt per- lonfonalat. A dolgozók ott­hon elkészítik a labdát. Át­lagosan négy órát dolgoznak, keresetük ötszáz és hatezer között ingadozik. Egy foci el­készítéséért ötvenegy forin­tot kapnak. — A bedolgozói rendszer­nek megvannak az előnyei és hátrányai. Bizonyára egysé­gesebb lenne a minőség, ha egyhelyütt állítanánk elő va­lamennyi labdát, és kevesebb lenne a munkaügyi vita, probléma is. Ma még sok energiát igényel a szervezés, szállítás, de egyelőre csak ez a lehetőség adott — mondja Őri István. VARRAS ÉS MEÓSOK Egy normál méretű futball- labda 32 szeletből áll. Húsz darab hat- és tizenkét ötszög-. letű bőrszeletből varrják ösz- sze. A varrás két tűvel tör­ténik, egymással szemben, a labda leendő belsejét kifele fordítva. (Jellemző, hogy míg a focit többnyire férfiak bű­völik, addig a készítést het­venöt százalékban nők vég­zik.) Meglehet, szegényes fantá­ziámról árulkodik, de nem tudtam elképzelni, hogyan fejezik be a varrást, hiszen kívülről semminek nem sza­bad látszania. Ennek elma- gyprázására még a szakem­berek sem vállalkoznak. „Ezt nem lehet elmesélni, csak lát­va lehet megérteni.” Az utol­só szeleteknél kifordítják a focit és így fejezik be a var­rást néhány egyszerűnek tű­nő bár meglehetősen bonyo­lult szakmai fogással. Az elkészült labdát felfúj­ják és meózzák. A gyakorlott meósok a legkisebb hibát is „kiszúrják” és már messziről megmondják, ki varrta a szó­ban forgó bőrt. Amiótá Si- montornyáról exportra visz­nek focit, azóta „rászoktak” a minőségre. Az átvételnél szigorúak, és minden egyes labdát tüzetesen megvizsgál­nak, legyen akár harminc­ezer foci az átveendő tétel, tartson akármeddig is a vizs­gálódás. A dolgozóknak adott minőségi prémiumnak is köszönhető, hogy ma már egyre kevesebb a másodosz­tályú áru. , — A varrást vizsgálja leg­inkább a meó, hiszen ez a „legsebezhetőbb” pontja a fo­cinak. Ezért döntő a kézzel végzett munka minősége, er­re figyelni kell. A másik a gyors és pontos szállítás. — Ha valamelyik partne­rünk labdát kér, egy héten belül meg kell hogy kapja —- így a gyáregység vezetője. — Egyre szélesebb a gyár­tók köre, már Afrikában is foglalkoznak a foci készítésé­vel. Az általunk termelt mennyiséggel csak úgy tu­dunk versenyben maradni, ha tovább javítjuk a minőséget. Egy éven belül tervezünk bevezetni egy új festési eljá­rást, amellyel megnövelhet­jük a focik kopásállóságát. Ha már a hazai labdarúgás olyan könnyen elveszíti a színét, legalább a nálunk gyártott bőrgolyó legyen szín­tartó. — steiner — Március 26.: Szocializálás. A felfegyverzett proletárság megbízottai átveszik az üzemeket, pénzintézeteket. Az utolsó öltések Miként a ház téglából, úgy a foci öt- és hatszögletű sze­letekből épül

Next

/
Thumbnails
Contents