Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-27 / 72. szám
4 ^NÉPÚJSÁG 1979. március 27. Moziban Ez a „buék” ugyanolyan, mint a „hogy vagy?”. — Mindkettőt automatikusan mondjuk, egyiket újév napján, a másikat bármikor, ha igazából nem érdekel semmi egyéb azzal kapcsolatban, akivel összehozott a véletlen, utcán, társaságban, akárhol. Hasonló, bármikor és bárhol alkalmazható szópanelunk temérdek van, a buék-ot megkülönbözteti a többitől, ami miatt Szörény Rezső filmjének egyik kritikusa aggodalmaskodott: hogyan lehet majd ezt a rövidítésekből lett kifejezést lefordítani idegen nyelvekre? Azok az országok, amelyekben játszani akarják a Buékot, meg fognak birkózni a problémával. Aligha csal sejtelmem, hogy nem lesznek túl sokan. Nem mintha Szörény Rezső filmje rossz lenne — csak nem sikerfilm, nélkülözi a közönség által követelt, elvárt látványosságot: a kérdések, amelyekkel foglalkozik, kifejezetten egy réteg, az értelmiség gondjai. Három mérnök dolgozik együtt a kutatóintézetben. Másfél éves kísérletsorozatot fejeznek be. Ketten tíz éve, vezetőjük, Laci (Bújtor István játssza) pedig sejthetően húsz esztendeje szerzett diplomát: a kísérlet befejezése több számukra, mint pont egy munkafolyamat végén. Azt sejtik-várják, hogy ezzel megváltozik valami az életükben : tudományos, szakmai vagy egzisztenciális szempontból. A várakozás feszültségét háromnapos tivornyázással oldanák — ha nem lenne alkoholban oldhatatlan. így aztán — három napra kiesve a munkahelyi eseményekből — csak szilveszter napján, amikor igazgatójuk berendelte a csapatot „eredményhirdetésre” — tudják meg, hogy pártfogójuk helyett már egy új, fiatal nagyfőnök vezeti az intézményt. Hogy mit ér valójában másfél éves kutatásuk. nem tudni. Az új igazgató minisztériumi főnökének azt mondja, hogy nem sokat. Tudományos, szakmai elismerés tőle nemigen várható, és ahogy szépen lassan kiderül, egzisztenciális sem. Pedig a helyzet így alakulván, a csoport két ifjabb tagja még azon az áron is megegyezne ennyivel, hogy elárulja a többieket, elsősorban indulatos, szélsőséges barátjukat, Lacit. Az esti, össznépi vígasság idejére már valamennyien tisztában vannak az új helyzettel. Ki-ki a maga módján engedi el magát, hogy aztán hajnal felé kiderüljön, hármójuk kapcsolata épp olyan zavaros, egymásról való véleményük annyira szélsőséges, hogy a reggeli „buék” teljesen elveszíti közöttük minden eredeti jelentését, összezilálódnak egyéb kapcsolataik is, előrevetítve az újrakezdés görcsét, ami az egész életére vonatkozik ennek a harmincas-negyvenes társaságnak. Szörény Rezsőnek a Buék! eddigi legjobb filmje: sűrű atmoszférájú, feszes ritmusú, nagyon jó színészi alakításokkal, a hangulathoz kitűnően alkalmazkodó fényképezéssel. Kamaradarab, ami eljutva saját közönségéhez, segíthet egy rétegnek önnön gondjai, létkérdései elemzésében. VFÉ Jövő héten az Erőd című új magyar filmről írunk Radio A Falurádió Könyv 1 Fasiszták és tengerimalacok Nem szoktam hangoztatni, de szent meggyőződésem, hogy Magyarországon egészségügyi és agrárszakemberekből van a legtöbb. Bárki próbát tehet vele és akármilyen bajára, akárkitől annyi egészségügyi szaktanácsot kaphat, amennyit csak akar. Ugyanez a helyzet a mező- gazdasággal kapcsolatban is, legalább annyiban, hogy az időjárás változásai, a várható termés az aszfalton élő utca embere számára állandó beszédtéma. Volt idő, amikor a tömegkommunikációs orgánumok, újságok és rádió, valóságos órarendszerűen próbálták megmagyarázni a hivatásos agrárszakembereknek, hogy mikor, mi a teendő. Hogyankell szántani, vetőgépet beállítani és így tovább. Ez a sokszor nagyon bosszantó módszer ma már szerencsére a múlté. Ami a rádiót illeti, nem tudom hány esztendeje, de mindenesetre rendszeresen jelentkezik reggelente a Falurádió. Jó lenne biztos adatokkal, vagy legalább szakszerű becslésekkel rendelkezni hallgatottságáról. Ami engem illet, többnyire reggeli borotválkozás táján, a fürdőszobában találkozom adásaival. Ezek az adások már régóta tapasztalatcsere jellegűek és azt hiszem, hogy ez így jó. A legkülönbözőbb gazdaságok szakemberei számolnak be tapasztalataikról, minden különösebb rábeszélő szándék nélkül, de nagyon valószínű, hogy másnak, másoknak is ötletet adóan. A Falurádiót meg lehet hallgatni, csak épp a műsorát előre megismerni lehetetlen. Valami nehezen érthető szerénységből még a Rádió- és Televízió Újság (részletekben igazán nem szűkölködő) műsoraiban is előkelő nagyvonalúsággal a 4.25—7.59 között szereplő „Jó reggelt!” címszó alá sorolja. Ugyan miért? (Ordas) A fenti cím csak tömörítés, mert az eredetit körülményes lett volna ezen a viszonylag szűk helyen összezsúfolni. Helmut Zenker könyvéről van szó, melynek pontos címe: „Kassbach avagy közérdekű megfigyelések a tengerimalacokról”, de természetesen nem erről szól, hanema fasizmusról. Helmut Zenker „főhőse” kispolgár. Kari Kassbach zöldségkereskedő, meglehetős jómódban. A háború alatt többször sebesült, magában hordja a hitleri „dicsőség” emlékeit és egy sereg — elmeorvosok és pszichopatolo- gusok kórlapjára kívánkozó — gátlást is. Mengele doktornak koncentrációs tábora volt a kísérletezéshez, Kassbach- nak csak tengerimalacai, melyeket jóllakat, éheztet, pá- roztat, egymásnak ugrat, keresztez és megöl. Mindez egy „igazi” koncentrációs tábor pótléka, a tengerimalacok sorsát könnyű képzeletben átvinni emberekre. Kass- bachnak ezenkívül még szexuális gátlásai is vannak. Férfiúi teljesítőképessége enyhén szólva kétes értékű, férfiasságát tehát másféle tettekkel kell bebizonyítania, mint például vendégmunkások megverése, támadás kommunista párthelyiségek ellen, narkomániás fiának ütlegelése, aláírásgyűjtési kampány képtelen tiltakozó ívekre, végül gyilkosság, majd gyermekgyilkosság is: — bár ez utóbbi befejezése már hiányzik Zenker könyvéből. Szenvtelen hangon írt, leleplező és ugyanakkor gyomorforgató olvasmány. Hatásos, jó, hasznos politikai célja kétségbevonhatatlan. Hatásában azonban alighanem mégis túllő kitűzött célján. Abban a korosztályban, melynek tagjai — történelmi szerencséjükre — személyesen soha nem találkozhattak a fasizmussal, azt az érzést keltheti, hogy ennek képviselői kizárólag csak a nemi aberrációk világában lelhetők, ami tévedés. Oly annyira az, hogy majdnem káros A fentebb említetteknek Zenker regénye azzal ajánlható elolvasásra, hogy a fasizmus ilyen is. Meg még ezenkívül nagyon sokféle... —s. —n. Színházi esték Két úr szolgája Shakespeare és Moliere korán megjelenik a magyar színpadon, Goldoninak ellenben alig van hagyománya, pedig a velencei mester igazi európai jelenség, aki egyformán otthonos volt Itáliában és Párizsban (franciául is írt). Nálunk jószerivel csak az utóbbi években jelent meg színpadjainkon, pedig Csokonaira is, Kisfaludy Károlyra is hatott, a latin szellem pedig igazán nem volt idegen irodalmunktól. Most a kecskeméti színház kísérletezett legismertebb darabja, a Két úr szolgája előadásával, s ha igazi sikerről nem beszélhetünk, ebben kétségtelenül közrejátszik a hagyomány hiánya is. Gáli László, a rendező, nagyon helyesen, a commedia deli’ arteból indult ki, ami a XVI. század folyamán alakult ki Itáliában, s tulajdonképpen rögtönzött színjátszást jelent, ahol csak a darab vázlata, a canovaccio volt meg, s a színészeknek erre a vázra kellett ráaggatniok mindazt, ami előadás közben eszükbe jutott. Közben kialakultak a commedia deli” arte típusai, Pantalone, a dottore, Brighella és természetesen Arlecchino. Goldoni, miután sok mindennel megpróbálkozott, felismerte, hogy a hagyományos commedia deli’ arte elveszítette közvetlenségét, frisseségét, s megmerevedett és sematikussá vált, tehát hozzálátott, hogy megújítsa a színházat, tudatosan törekedve a commedia di carattere, a jellemvígjáték megteremtésére. A Két úr szolgája a határon áll, még a commedia deli’ arteban gyökerezik, de már a nagy fordulatot is jelzi. Jogos tehát Gáli László törekvése, amikor a hagyományba ágyazza a vígjátékot, s még bohóctréfáktól sem riad vissza, de színpada alig követi a rendezői elképzelést, a színészeknek mintha mindig máson járna az eszük, nem pedig Goldonin. Úgy aztán nem lesz egységes a kép, a szereplők szinte keresik szerepüket, kivéve Kölgyesi Györgyöt, aki tulajdonképpen eszményi Pantalone, ő valóban érzi és tudja, hogy milyen lehetett Goldoni színháza. Azt kellene mondanunk, tökéletes Goldoni- színész, ha színjátszásunkban lenne ilyen kategória. Hunyadkürti István harsány Truffaldinójáról már nem lehet ezt elmondani, pedig igyekezetével igazán nincs baj, inkább a szerep idegen tőle, s nem tudja megteremteni a commedia deli’ arte légkörét. A többieknek inkább csak pillanataik vannak, sajnos, gyakorta rossz pillanataik. Az viszont igaz, hogy a női szerepek Goldoninál is halványabbak, még Clarice is, de nem ennyire. Az sem segíti a hatást, hogv a zene bizony gyengécske, nem is illik ide. s ezúttal sikertelenek Vata Emil díszletei: ezek a falak éppúgy jelképezhetnék Oslót. mint Rabatot. de arra semmiképp sem alkalmasak, hogy velencei hangulatot árasszanak. A közönség helyenként jól szórakozik, amit mindenképp Goldoni javára kell írnunk. Gáli Lászlónak is vannak ötletei, s ha időnként beosztóbban gazdálkodik velük, s nem hajtja túl saját leleményét, jobban szolgálta volna Goldonit, mert a sikeren is lemérhető lett volna, ha határozottabb karaktert ad az előadásnak. CSÁNYI L. TV-NAPLÓ A Chrudinák-jelenség... Karosszékből szemlélve a világot, a lőporfüst, az ágyúcső, a golyószóró embertelen szerszámnak hat. Még így békésen is: díszszemlén vagy honvédő katonák kezében. Tényleg embertelen szerszámok ezek. Joggal borzongunk meg a szó hallatán: fegyver. Európának bőven volt benne része. Mélyen a bőr alá ivódott a gyűlölet és nemcsak azokban, akik átélték a háborút, hanem bennünk is, akik számára a világégés már történelem. Szerencsénkre ilyen békés hangulatunkban látjuk a képernyőn honfitársunkat, amint a fegyverzaj közepette lőporfüstös háttérrel nyugodtan végzi munkáját. Az első Chrudinák-riport közben megborzongtunk, kezdtük tisztelni ezt a fiatalembert és társát, Halász Mihály operatőrt. Rajtunk — nézőkön — kívül a sajtó is „felkapta” őket, nap mint nap lehetett olvasni róluk valamit, ezenkívül a nívódíjak tulajdonosai. Pedig nem abban volt (van) a szenzáció, hogy Chru- dinák Alajos és Halász Mihály elment olyan helyekre, ahol netán életük is veszélyben volt. Ezt, úgy érzem, sok ezer, kalandot kedvelő fiatal és felnőtt vállalná. A Chrudinák-jelenség ott kezdődik, hogy ő mindig tudja kit, mikor és hogyan kell megkérdezni. Napra készen, percről percre ismeri annak az országnak az eseményeit, ahol forgatnak. Nem tesz fel bravúros kérdéseket, nem mond tudást fitogtató kijelentéseket... csak jelen van, mindig ott, ahol az esemény zajlik. Riportjai ettől szenzációsak és nem a fegyverzajtól, nem a gyilkosságtól, a háborútól. Egyszer már láttuk A Hét műsorában Iránról készített munkájukat. Igaz, akkor csak a felét. Csütörtökön este a kész, a végleges riportot láthattuk. Ismét érdemes volt közel egy órát áldozni a filmre. HAZAFI JÓZSEF Imre Mióta Sándor Pál filmrendező feltalálta önmaga számára a „csapat” fogalmát, és újabb alkotásaival be is bizonyította, hogy mire képes a „csapat” az alkotómunkában és aztán magában a műben is szellemi életünkben gombamód szaporodnak a különféle csapatok. Legutóbb Cseh Tamás énekes nyilatkozatában olvastam „csapatról”, aminek tagjai között ott van Cseh Tamás dalszövegírója, az író Bereményi Géza, és szerepelt a névsorban Gothár Péter tv-rendezB isi j cnésn A Bereményi-féle csapat produkciója, az Imre című tv-film szerint érdemes hasonló gondolkodású, szemléletű, ízlésű művészeknek összefogni és rendszeresen együtt dolgozni: az Imre az egyik legjobban sikerült magyar tv-film lett. Igaz, semmi köze ahhoz, amit tévés-sablonjaink szerint jónak szoktunk mondani. Nem napi fogyasztásra való, nem véletlen, hogy bemutatását is késői időpontra tette a televízió. (De megismétlik szombaton, a második műsorban.) Alapötlete is meghökkentő: nagyapa meghal, aztán elégedetlenül nemcsak életével, halálával is, otthagyja a gyászolókat, hogy nekiinduljon megkeresni saját, igazi arcát: Bereményi Géza Legendárium című legutóbbi regényének részeiből már ismerjük a zsarnoki, erőszakos, elviselhetetlen és mégis nagyon emberi Nagyapát — és furcsa családja többi tagját is. A Legendárium szerepelt már Nyitott könyvben, a harmadik találkozás mégis egészen új élményt ad. Talán éppen a „csapatnak” köszönhetően. Az író, a rendező és a színészek csapatának, ami megvalósította a nehezen elképzelhetőt: egy irodalmi alkotást úgy vitt filmre, hogy új, mégis tökéletesen azonos művet szült. VIRÁG F. É. jjj KÖftyyheti előzetes Kossuth könyvek A többi kiadóval együtt a Kossuth is fölkészült az ünnepi könyvhétre. Azt nem mondhatjuk, hogy sok kiadvány lesz, mert csak tíz mű jelenik meg a könyvhétre időzítve, de ezek mind érdeklődésre tarthatnak számot. Nem is kellene az író- szemmel című riportkönyvvel kezdeni, hiszen évek óta olyan népszerű, hogy többnyire már a megnyitó napján gazdára léi. Hogy kik szerepelnek majd benne, az még a kiadó titka. Az évfordulók elmúltával is érdeklődésre tarthat számot a megjelenő és régóta hiányolt Kun Béla-életrajz, amit kiegészít Kun Béla tanulmánya, címe A szocialista forradalom Magyarországon. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom történetét feldolgozó újabb könyv is érdekesnek ígérkezik. Ha az ismert nyomdai viszonyok nem szólnak közbe, valóban kaphatóak is lesznek a könyvhéten ezek a kötetek és a másik hat is, amelyeknek ismertetésére máskor kerül sor.
