Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-27 / 72. szám

a Képújság 1979. március 27. Aláírták az egyiptomi-izraeli különbéke-szerződést AZ IZhAELI- EÜIIFTOJU Washington, Heltai And­rás, az MTI tudósítója írja: Washingtonban hétfőn, ma­gyar idő szerint az esti órák­ban, Begin izraeli kormány­fő és Szadat egyiptomi elnök békeszerződést írt alá a két ország között. A szerződést, a kiegészítő részben katonai jellegű okmányokat, emlék­iratokat aláírta Carter ame­rikai elnök is. A rendkívüli amerikai erő­feszítések eredményeként létrejött megállapodás lénye­ge, hogy a kairói vezetés elis­meri Izrael államát, azzal diplomáciai, gazdasági és egyéb kapcsolatokat vesz fel. Viszonzásul Izrael — három éven belül — visszaadja Egyiptomnak az 1967-ben el­foglalt Sinai-félszigetet. A különmegállapodás pusztán a Sinai-területről intézkedik, megoldatlanul hagyja a kö­zel-keleti válság lényegét: a palesztin kérdést. Az egyip­tomi elnök elfogadta azt az izraeli—amerikai álláspontot, hogy egyes megszállt arab' területek (Ciszjordánia, az Egyiptomhoz tartozó Gaza övezet) „önkormányzatáról'’ későbbi időpontban kezdőd­jenek tárgyalások. Az izraeli kormány — hallgatólagos amerikai támogatással — vi­lágosan leszögezte, hogy hal­lani sem akar valódi palesz­tin önrendelkezésről, önálló állami egység felállításáról. A lényegében a sok éves iz­raeli igényeket megtestesítő megállapodás fejében Szadat elnök szinte semmit nem kap: az eddigi évi egymil- liárd dolláros amerikai gaz­dasági segélyt csak további 500 millióval toldják meg a következő három évben. Washington elutasította a kairói vezető igényét, hogy — közreműködése fejében — az USA és a szövetségesei egy új „Marshall-terv” kere­tében mintegy 15 milliárd dolláros segélyt folyósítsanak neki. Szadat mindenesetre kap, körülbelül másfél mil­liárd dollár értékben bizo­nyos amerikai fegyvereket, hogy részben pótolhassa a hiányt, amit az iráni sah bu­kásával, Iránnak, mint a tér­ség amerikai csendőrének el­vesztése okozott. A megállapodás egyértel­mű nyertese tehát Izrael: a legnagyobb lélekszámú arab ország kiiktatásával — leg­alábbis időlegesen — meg­szilárdulhat az izraeli meg­szállás az elfoglalt területe­ken. A nyolcmilliárd dollár értékű amerikai hadianyag mellé, amelyet Izrael 1973 óta kapott, Washington további hárommilliárdos katonai és gazdasági segélyt nyújt. Rá­adásul a két ország olyan megállapodást köt, hogy a „béke”-szerződés felborulása esetén az Egyesült Államok minden szükséges módon Iz­rael segítségére siet. A hétfőn aláírt megállapo­dás szerint egy hónapon belül meg kell kezdeni a tárgyalá­sokat a megszállt arab terü­letek „önigazgatásáról”. Be­gin izraeli kormányfő még az elmúlt napokban is sie­tett leszögezni: nem csupán egy palesztin állam felállítá­sáról nem lehet szó, de Iz­rael ragaszkodik ahhoz, hogy a megszállt területeken már meglévő 77 mellé további te­lepüléseket állítson fel. Wa­shingtoni kormánykörökben attól félnek, hogy Gaza és Ciszjordánia kérdése már rö­Dzsamil Saja, Szíria gazda­sági ügyekkel megbízott mi­niszterelnök-helyettese szom­baton este vacsorát adott Andrej Gromiko tiszteletére. Az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere — mint már közöltük — rövid baráti látogatást tett az arab országban. A vacsorán elhangzott po­hárköszöntőjében a szíriai miniszterelnök-helyettes kife­jezésre juttatta meggyőződé­sét, hogy az arab államok ba­rátaikkal. elsősorban a Szov­jetunióval, együtt, meg tud­ják hiúsítani az imperializ­vid időn belül leleplezheti: milyen ingatag alapra épí­tették a Begin—Szadat féle „békét”. „Békeszerződés ez — béke nélkül” — állapította meg James Abourezk, a neves de­mokrata párti politikus, aki novemberig a szenátus tagja volt, A vasárnapi The Wa­shington Postban leszögezte: Izrael időt vásárolt, s azt má­sok fizetik meg. — „Egyiptom szinte mindent feladott, s veszélyesen megbomlott a térség egyensúlya. Nem lesz béke, csak tovább szenved^ nek majd a menekültek mil­liói, s ösztönzést kap a ter­rorizmus, amelyet aztán ke­gyesen elítélnek azok, akik valójában felelősek érte — írta James Abourezk. mus és Izrael veszélyes ter­veit. Válaszbeszédében a szovjet külügyminiszter egyebek kö­zött rámutatott: akármilyen szépen hangzó címkéket akasztanak is a különalkura alkotói és hívei, nyilvánvaló, hogy a megállapodás az ara­bok ellen irányul, s kivétel nélkül minden arab állam­nak kárt okoz. A különalku újabb akadá­lyokat teremt a béke felé ve­zető úton, tovább súlyosbítja a közel-keleti térség ellent­mondásait, újabb konfliktu­sok magvait hinti el. Újabb akadály a közel-keleti békéhez vezető úton PANORÁMA Meghalt La Maifa Meghalt Ugo La Maifa mi­niszterelnök-helyettes, az Olasz Köztársasági Párt el­nöke. A 76 éves politikus halála tovább bonyolítja az új kabinet helyzetét, hiszen Andreottiéknak csütörtökön kellene bemutatkozniuk a parlamentben és bizalmat kérni a szenátoroktól. Ró­mában valószínűnek tart­ják, hogy az új kormány nem kap bizalmat és rend­kívüli választást írnak ki. HAVANNA Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, az ál­lamtanács és a miniszter- tanács elnöke vasárnap szál­láshelyén felkereste a havan­nai látogatáson tartózkodó Huszár Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, a Minisztertanács elnök- helyettesét. Az őszinte, elvtársi és bará­ti beszélgetésen Fidel Castro és Huszár István a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések körét tekintette át. NAIROBI Az ugandai száműzöttek ál­tal támogatott tanzániai csa­patok vasárnap áttörték a Mpigi város körzetében húzó­dó ugandai védelmi vonalat és elvágták az Entebbétől Kampala felé vezető utat. Az entebbei repülőtéren le­állt a légiforgalom és. ezzel az ugandai csapatokat elvágták a légi úton történő utánpót­lástól. Miközben a behatolók egy­re jobban megközelítik az ugandai fővárost, a legkülön­félébb politikai irányzatokat képviselő ugandai száműzöt­tek a tanzániai Moshi váro­sában háromnapos értekezle­tükön megalakították az „Ugandai Nemzeti Felszaba- dítási Frontot”. PÁRIZS Pártjainak politikai meg­osztottsága ellenére egyértel­mű sikert ért el a francia já­rási választásokon a francia baloldal: a vasárnap megtar­tott második fordulóban ki­tűnt. hogv a szocialista, kom­munista és baloldali radikális szavazók választási összefogá­sa igen hatékony volt. A 99 francia megye közül hét­nyolcban a baloldal javára változott meg a többség, és így a medvéknek mintegy fe­lét szerdától, amikor meg­választják a megyei főtaná­csok elnökeit, a baloldal fog­ja kormányozni. A második fordulóban a még nem végle­ges eredmények szerint a bal­oldal a szavazatoknak csak­nem 54 százalékát szerezte meg, a kormánypártok csak 46 százalékot értek el. Ramalho Eanes befejezte magyarországi látogatását (Folytatás az 1. oldalról) tagja volt Joao de Freitas Cruz külügyminiszter, Rodri­go Manuel Sousa e Castro, a forradalmi tanács tagja, dr. Abel Repolhc Correia kereskedelmi és idegenforgal­mi miniszter és több más magas rangú személyiség is. A vendégeket ünnepélyesen búcsúztatták a Ferihegyi re­pülőtéren. A portugál és ma­gyar zászlókkal díszített re­pülőtéren a csapatzászlóval felsorakozott a Magyar Nép­hadsereg díszzászlóalja. A búcsúztatásra megjelent Losonczi Pál és felesége, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Ka­tona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Púja Frigyes külügy­miniszter, Bíró József külke­reskedelmi miniszter, Markó­ja Imre igazságügy-miniszter, Szépvölgyi Zoltán, a Főváro­si Tanács elnöke, Csaba Fe­renc Magyarország lisszaboni nagykövete, továbbá az Elnö­ki Tanács több tagja, a poli­tikai, a gazdasági, a kulturá­lis élet sok más vezető sze­mélyisége. Ott volt a búcsúz­tatásnál .Fernando Delfim Maria Lopes Vieira, a Por­tugál Köztársaság budapesti nagykövete. Megjelent a bu­dapesti diplomáciai képvise­letek számos vezetője és tag­ja is. A díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett a portugál ál­lamfőnek. Felcsendült a ma­gyar és a portugál himnusz, közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a portugál köztársa­sági elnök tiszteletére. Antonio dos Santos Ra­malho Eanes Losonczi Pál társaságában ellépett a dísz­zászlóalj előtt, s köszöntötte a katonákat. Úttörők virág­csokrot nyújtottak át a por­tugál köztársasági elnöknek és feleségének. A portugál ál­lamfő ezután búcsút vett a magyar közéleti vezetőktől és a diplomáciai testület tagjai­tól, majd a vendégek repülő­gépe néhány perc múlva a magasba emelkedett. KÖZÖS KÖZLEMÉNY Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének meghívására Antonio dos Santos Ramalho Eanes tábornok, a Portugál Köztánsaság elnöke 1979. március 23-a és 26-a között hivatalos látogatást tett Ma­gyarországon. A Portugál Köztársaság el­nöke találkozott Kádár Já­nossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárával. A Portugál Köztársaság elnöke és kísérete kulturális intézményeket, mezőgazda- sági létesítményeket látoga­tott meg, és megismerkedett Budapest nevezetességeivel. A két államfő szívélyes légkörben, a barátság és a kölcsönös megértés szellemé­ben mélyreható eszmecserét folytatott a magyar—portu­gál kapcsolatok fejlesztésé­ről és a kölcsönös érdeklő­désre számot tartó nemzet­közi kérdésekről. Megbeszélésre került sor — Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere és Joao de Freitas Cruz, a Portugál Köztársaság külügyminisztere, valamint — dr. Bíró József, a Ma­gyar Népköztársaság külke­reskedelmi minisztere és dr. Abel Repolho Correia, a Portugál Köztársaság keres­kedelmi és idegenforgalmi minisztere között. A látogatás során aláírták a két ország konzuli egyez­ményét és kereskedelmi ha­józási megállapodását. A megbeszéléseken meg­elégedéssel állapították meg, hogy a két ország kapcsola­tai bővülnek, az együttmű­ködés több területen erősö­dik. Ehhez hozzájárulnak az 1974 óta aláírt kétoldalú megállapodások és az ezek nyomán kiépült sokoldalú kapcsolatok. Kifejezték szándékukat, hogy folytatják erőfeszítései­ket a kapcsolatok minden téren történő továbbfejlesz­tésére. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere közép­pontjában az enyhülés, a le­szerelés, az európai bizton­ság és együttműködés kér­dései állottak — hangzik egyebek között a közlemény, majd így folytatódik: Losonczi Pál és Antonio dos Santos Ramalho Eanes elsőd­leges fontosságot tulajdoní­tott az enyhülési folyamat következetes továbbvitelé­nek, hangsúlyozva, hogy a politikai enyhülést megfelelő intézkedéseknek kell kísér­nie katonai téren. Losonczi Pál és Antonio dos Santos Ramalho Eanes hangsúlyozta az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentő­ségét. Az 1980. évi madridi találkozótól azt várják, hogy kontsruktív szellemben moz­dítsa elő az európai bizton­ság és együttműködés meg­szilárdítását, beleértve a le­szerelés területét is. A két fél véleménycserét folytatott a közel-keleti hely­zetről. Ismételten megerősí­tették: a konfliktus igazsá­gos és tartós rendezésének előfeltétele, hogy Izrael ki­vonuljon az 1967-ben elfog­lalt arab területekről, a Pa­lesztinái arab nép szabadon gyakorolhassa törvényes jo­gait, beleértve a saját ál­lam alapításához való jogot, valamint azt, hogy szavatol­ják a térség valamennyi ál­lamának szuverenitását és független létezését biztonsá­gos és elismert határok kö­zött. A két fél aggodalmát fe­jezte ki az afrikai földrészen meglévő feszültség-gócokkal kapcsolatban.. Elítélték a faji megkülönböztetés min­den formáját, és egyetértet­tek áz apartheid mielőbbi felszámolásának szükségessé­gében az egész kontinensen. A két elnök teljes elége­dettségét fejezte ki a láto­gatás eredményeivel kapcso­latban. Örömmel nyugtázták, hogy a két ország'véleménye számos kérdésben hasonló, vagy közel áll egymáshoz. Antonio dos Santos Ra­malho Eanes tábornok, a Portugál Köztársaság elnöke őszinte köszönetét fejezte ki a szívélyes vendéglátásért és hivatalos portugáliai látoga­tásra hívta meg Losonczi Pált, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nökét, aki a meghívást kö­szönettel elfogadta. .................................................................................................................... M unkásosztály és munkásmozgalom Afrikában (A. A. GROMIKÓNAK A RABOCSIJ KLASSZ I SZOVREMENNIJ MIR NEVŰ SZOVJET FOLYÓIRATBAN MEGJELENT CIKKE ALAPJÁN) .frika lakosságának mintegy hét százaléka, f\ 27 millió fő él bérből Miiil és fizetésből. Szovjet számítások szerint feltehető, hogy mintegy 70 százalékuk, 19 millió a munkás, akik elég egyenlőtlenül oszlanak el a világrészen. Míg Észak- és Dél-Afrikában arányuk ma­gasabb, Közép-A fiúkéban szinte elenyésző. A leninizmus azonban azt tanítja, hogy az egyes osztá­lyoknak a társadalmi-politi­kai életben betöltött szerepét nem egyszerűen létszámuk, hanem a társadalmi termelés rendszerében betöltött he­lyük, szervezettségük és ideo­lógiai összeforrottságuk is meghatározza. Ennek ismere­tében nem meglepő, hogy a politológusok, szociológusok az afrikai munkásosztálynak számarányánál jelentősebb befolyását figyelték meg. A politikai függetlenség kivívá­sa után az afrikai munkás- osztály lehetőségei is meg­nőttek. Az egyes államok a gazdasági önállóság meg­szerzése érdekében iparfej­lesztő politikát folytatnak. Ennek következtében csök­ken a mezőgazdaságban dol­gozók aránya, s nő a bérből és fizetésből élő afrikai dol­gozók száma. Olyan orszá­gokban is megjelenik az ipa­ri munkásosztály, ahol az­előtt még nyomokban sem fordult elő. A számbeli növekedésen túl változik a kontinens munkásosztályának struktú­rája is. Az állandóan ván­dorló idénymunkások helyét fokozatosan felváltja az egy- laki proletariátus, növekszik a szakmunkások száma, és az új ipari nagyüzemek építé­sével párhuzamosan kibonta­kozik a munkaerő koncent­rálásának folyamata is, ami egyúttal jelentős hatással van a proletariátus forradal­mi erejének növelésére. Fej­lődik az urbanizáció, egyre szélesebb körben hódít az általános műveltség emelé­sének alapja, az alfabetizáció. Természetesen a fejlődést nem szabad tényleges je­lentőségén túl értékelni. A munkásosztály számbeli és strukturális változása nagymértékben befolyásol­ta a munkásmozgalom ala­kulását is Afrikában. A het­venes évek elejétől az afri­kai munkásosztály és külö­nösen élcsapatai, egyre na­gyobb mértékben kezdtek tá­maszkodni a marxizmus— leninizmus eszméire. A for­radalmi demokratikus erők is mindinkább a szocializ­mushoz kötik országuk sor­sát. Számos szocialista orien­tációjú országban (Kongó, Angola, Mozambik, Etiópia, stb.) a hatalmon lévő forra­dalmi erők a munkásosztályt társadalmi bázisuknak tekin­tik. Arra törekszenek, hogy élcsapat jellegű, új típusú pártokat hozzanak létre a felszabadító mozgalmak át­szervezésével és ezek eszmei-politikai alapjának a marxizmus—leninizmust nyilvánítsák. A Kongói Mun­kapárt szervezeti szabályza­ta kimondja: „A Kongói Munkapárt a munkásosztály élcsapatának szervezete. Célja egy olyan társadalom felépítése, ahol megszűnnek az ember ember által való kizsákmányolásának összes formái, célja egy demokra­tikus és szocialista társada­lom létrehozása. A Kongói Munkapárt a marxizmust— leninizmust tekinti elméleti bázisának, amelyre program­ját és tevékenységét alapoz­za.’ A mozambiki FRELI- MO-nak elnöke, Samora Machel megállapítása sze­rint: „az a feladata, hogy az élcsapat szerepét töltse be országunkban a kizsákmá­nyolástól mentes társadalom megteremtésében”. A szintén 1977-ben élcsapat jellegű párttá átszerevezett angolai MPLA-Munkapárt elnöke, Agostinho Neto az alakuló kongresszuson azt mondta: „Olyan haladó szervezetre van szükségünk, mely a leg­hatékonyabban látja el a tár­sadalom irányításával kap-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents