Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-23 / 69. szám
u fféPÜJSÁG 1979. március 23. Magánügy a magány? Magány... Ki ne ismerné a szorongató érzést? Hiszen mindenkinek az életében adódik olyan helyzet, amikor — rövidebb- hosszabb ideig — szörnyű súlyával ránehezedik a magány. Sokan szenvednek „magánybetegségben”. A magány érzése megfa- kítja az élet színeit, félör- li az életkedvet. A magányosság bénító érzése egyformán támad meg fiatalt, öregeit, férfit, nőt. Magánügy a magány? Nem. Társadalmi ügy. És feloldása egyénileg személyre szólóan megoldandó feladat. Egyénileg minden magányosnak többet kell tennie magánya felszámolására. Hiszen erre ma már sok lehetőség .nyílik. Élni kell a lehetőségekkel, keresni, kutaitni a magány oldására adódó alkalmaikat, s a „minden mindegy” hangulaton felül kerekedve, erőt kell gyűjteni a magányosság elleni harcra. Nem könnyű, de minden magányosnak saját érdekében mégis meg kell .tennie. Sokan talán úgy vélekednek : könnyű mondani, de hogyan fogjak hozzá? Ki kell lépni a magányból! Bátran. Idősebb korban is. Az elhatározással legtöbbször a friss életerő, az akaraterő is feltámad. Hogyan kezdjünk hozzá? Elsősorban úgy, hogy többet törődünk külső megjelenésükkel. A vonzó külső „útlevél” a társaságba, és máris egy lépés a magány felszámolására. Keresni kell azokat a lehetőségeket, ahol a társra találás kellemes körülmények között megoldható (magányosok klubjai, levelező és kiránduló partnerek keresése, IBUSZ-utazások, természetjáró túrák stb.) Nem szabad lemondani a rokonok, ismerősök által rendezett összejövetelekről sem, mert egyrészt a program elűz egy unalmas délutánt vagy estét, másrészt a együttes szórakozás új kapcsolatteremtési lehetőség. A mércéről is egy pár szót... A legtöbb magányos ember azért is marad egyedül, mert nem reális, hanem túlzott igényeket támaszt a partnerrel, vagy az eljövendő társsal szemben. A magány ellen ezerféleképpen lehelt harcolni. Elűzi a magány érzését a jó könyv, a rádió érdekes műsorainak hallgatása, a tévé nézése, de megszünteti a magány érzését, ha többet törődünk más bajával, felkarolunk egy elhagyott öreget, vagy a gyermekotthonok életébe viszünk sze- retetet a szívünkben felgyülemlett érzésekből. Idősebb korban sem szabad visszahúzódni, elszakítani azokat a kapcsolatokat, amelyek az élettel szorosan összefűznek (régi munkahely, baráti társaság, kulitúrrendezvények, könyvtár, közös .túrák, társadalmi munka, mozi, színház, stb.) És végül... Gondoljunk arra, hogy milyen sok ember él társ nélkül. Keresni kell a társat, .nem szabad feladni a reményt. Hátha ebben a „nagy körben” egyszer csak egymásra tatái két ember és egymáshoz igazítják lépteiket... — F. K. — I Kellemesen felüdülünk az alapos, egész testre kiterjedő bőrmasszázstól. Ne sajnáljunk rá egy kis időt, hiszen ez fontos része a helyes testápolásnak. Elég hozzá egy nem túl puha, de nem is durva szőrű fürdőkefe. (A hosszú nyelű kefe azoknak célszerű, akik kézzel nem érik el a hátukat.) Az ábrák jól érzékeltetik, milyen irányba masszírozzuk a különböző testrészeket. 1. A jobb kézbe vett kefével először megtámasztott bal karunkat, aztán a bal vállat és a mellett dörzsöljük végig lassú, de erőteljes körkörös mozdulatokkal. Majd a kefét bal kézbe véve ugyanígy a jobb oldalon is elvégezzük a masszázst. 3. A láb külső felületén, a combtőnél kezdjük el és körkörös mozdulatokkal haladunk a lábujjakig, utána a láb belső vonalán is elvégezzük ugyanígy. Végezetül a talpakon, ujjhegytől a sarokig egyenes irányba masszírozunk. Mindkét lábon 3—3- szor ismételjük. 4. Bal kézzel, bal oldalról befelé a jelzett irányba erőteljesen dörzsöljük a csípő és a has tájékát. (Akik ezen a „tájon” súlyfelesleggel rendelkeznek, az előírt 10—10 gyakorlatot túlteljesíthetik.) Ugyanezt jobb kézzel, jobb oldalon is megismételjük. 5. A hátmasszázs előbb jobb kézzel, jobb vállunktól a derék bal oldaláig ferde irányban egyenesen halad (hosszú nyelű kefével könnyebb elvégezni). Felváltva, mindkét kézzel 10—10-szer ismételjük. Aki teheti, ezután langyos vízzel zuhanyozza le magát, érezni fogja a teljes felfrissülést. B. K. Néhány szó a káposztáról A káposztát már az ókorban is ismerték. Hogy honnan származik, nem tudjuk, valószínűleg Keletről került Európába, ahol a görögök igen kedvelték. A rómaiaknál mindennapos étel volt. Cato a káposztát a legértékesebb zöldségfélének tartotta, amit főve is, nyersen is egyaránt szívesen fogyasztott. Ha ecetbe mártják, írja, segíti az emésztést .és ha sokat ettünk, a káposztalevél könnyít az ember gyomrán. Plinius szerint a káposzta akadályozza a leittasodást és javítja az étvágyat. A vöröskáposzta főtt levét citromlével és olajjal keverve tüdőbaj ellen is javasolták. A 18—19. században divatos szer volt a rekedtség ellen. Prédikátorok, kántorok a káposztaleveleket szőlővel főzték össze és ennek levét a torok gyógyítására használták. K. Mátyus István híres pozsonyi orvos egyik könyvében leírja, hogy a káposztát meggyalulták, kádakban, hordókban, sóval, kaporral, köménymaggal, reszelt tormával, tört mustármaggal keverték össze és ecettel vagy borral savanyították. Megemlítette, hogy a hajósok ilyen káposztát vittek magukkal, megbetegedések ellen. Háziszerként szeplők eltüntetésére is használták. Magyarországon is hamar megszerették és sokféle módon fogyasztották: nyersen, savanyítva, főve, párolva, töltött káposztaként, mely később szinte nemzeti ételünkké vált. Készítették sok fűszerrel és zsírosán vagy tejfellel, kaporral, lenmagolajjal, esetleg vajjal is. Igen egészséges étel, mely sok C-vitamint és fehérjét is tartalmaz. A vöröskáposztában karotin, a bimbóskelben Bi-vitamin is van. Mindegyik káposzta ásványi anyagokban és szénhidrátban is gazdag. A téli, ún. vitaminhiányos időben a savanyított káposzta C-vitamintartalma jó segítséget jelent a táplálkozásban. Hazánkban főleg a vecsési hordós káposztának már sok évtizedes hagyományai vannak. A hazai lakosság'mellett az ide érkező idegenek, turisták is szívesen fogyasztják a magyar töltött káposztát, melyről pl. Pablo Neruda így írt: „A káposzta, a paraszti asztalok parancsnoka, de Budapesten a tökéletességig, a fényűzésig cicomázza magát.” R. J. Fontossági sorrend A. szolgáltató műhelyben Bors Balázs művezető részlegéhez hat szerelő tartozott. A hat szerelő közül azon a reggelen az egyik szabadságra ment, a másik beteget jelentett, a harmadik kilépett, a negyedik munkába jövet elkallódott valahol. A megmaradt két szerelőnek Bors Balázs rövid habozás után a huszonhárom sürgős és a hetvenhét kevésbé sürgős munkalap közül kiadta az óvodai csőrepedést. A két szerelő összepakolta a szerszámait, s már éppen indulni akart, amikor az alagsori műhelybe lerohant a főnök titkárnője személyesen, s miközben saját kezűleg visszahúzta az ajtóból a szerelőket, valamit súgott a művezető fülébe. Bors Balázs dörzsölgette a tarkóját, morgott a fogai között, aztán odaszólt az egyik szerelőnek, hogy az óvoda előtt lépjen be Angyali Birike művésznőhöz, de igyekezzék. A másik szerelő addig is ... Ekkor szólt a telefon. Bors fölvette a kagylót, s a tapasztalt másik szerelő egyelőre nem indult el az óvodába. Aztán elindult a főkönyvelő barátjához. Bors Balázs pedig telefonált az óvodába, a türelmüket kérte, és miután mélységes részvéttel meghallgatta, hogy a kicsik az ágyukon kuporognak, az óvónők pedig felkötötték a szoknyájukat — sej-haj — térdig, hogy járni tudjanak a vízben, megígérte, hogy oldalkocsis motorkerékpárján maga viszi oda fél órán belül a szerelőket. A művezető valóban el is robogott a szerelőiért, s kérlelhetetlenül félbehagyatta velük a munkát mind a művésznő, mind a főkönyvelői barát lakásán, és elvitte őket. Mégpedig az egyiket Hajrá Bélához, az élsportolóhoz, a másikat dr. Igaz Péter ügyvéd úrhoz, mert így utasította őt a kis központja. Azután elmotorozott az óvodába, ahol a kicsinyek vigasztalására papírhajókat készített. A gyerekek nagyszerűen szórakoztak, és az óvónők szerencsére tudtak úszni. Bors Balázs azonban — lévén maga is apa — nem látta túl megnyugtatónak a helyzetet. Elhatározta, hogy elviszi a szerelőket az óvodába. Valóban — alig húsz perc múlva — vitte is a szerelőket. Mégpedig az egyiket Mohos főorvos úrhoz, aki a nagyközponti főmérnök úrból tavaly kiszedte az epeköveket, a másikat viszont — a főmérnök titkárnőjének fodrászához. Ezután a lelkismeretes művezető ismét elrobogott az óvodába, ahol tanúja volt annak a vidám vízi parádénak, amit a gyerekek a fölfordított asztalokkal tu- tajozva rendeztek. Bors Balázsnak fölgerjedt apai szíve, s szentül megfogadta magában, hogy — ha megpukkad is a Kis- és Nagyközpont minden fejese — azonnal elviszi a szerelőit az óvodába. Bors Balázs ekkor megtért irodájába, és magába roskadt. Hosszú percekig tartó kábultságából a telefon csörömpölése ébresztette föl. Csak sokára értette meg, hogy valami fejes hordja le őt, de egészen a sárga földig —, amiért minden mást előbbrevalónak tart, mint az óvodát. — Bocsánatot kérek, de úgy utasítottak... — Ha maga az atyaúristen utasítja, akkor is az óvoda az első! — dörögte ellentmondást nem tűrően a hang. — Különben is, ön állapítja meg minden esetben a sorrendet, és ha emiatt bántják, forduljon hozzám! — Bocsánatot kérek, de kivel beszélek tulajdon- képpeng — kérdezte hebegve a művezető. — Zoborics vagyok, a Felettes Szervtől. Bors Balázs alig tíz perc múlva vitte a két szerelőt az óvodába, és közben próbálta elképzelni, hogy milyen családi botrány lesz az este Zoboricséknál. SÓLYOM LÁSZLÓ ALMÁSLEPÉNY Hozzávalók: 2 személynek: 4 tojás, 3 evőkanál liszt, 1 csipet só, 1 evőkanál cukor, 2 evőkanál olaj, 1 savanyú alma, kristálycukor, 4 evőkanál tejszín. A tojás sárgáját liszttel, sóval és cukorral kikeverjük. A felvert tejszínhabot hozzákeverjük. Az almát meghámozzuk, félbe vágjuk és kimagozzuk, majd vékony szeletekre vágjuk. A tésztát olajjal közepes nagyságú serpenyőbe öntjük. A még folyékony tészta tetejére az almaszeleteket egyenletesen egymás mellé rakjuk. Majd megszórjuk kristálycukorral, amikor már a teteje megsült. Majd a tésztát megfordítjuk, a cukrot karamellezzük és kevés tejszínt öntünk rá, ami az aljára csurog. Végül újból megfordítjuk, az almás rész lesz a tetején. Melegen tálaljuk. JOGHURTOS MÁLNATORTA Hozzávalók: tésztához: 20 dkg liszt, fél kávéskanál sütőpor, 15 dkg vaj, 8 dkg cukor; 1 csipet só, 1 tojás. Krémhez: 3 levél zselatin, 3 pohár joghurt, 15 dkg cukor, 1 csipet só, 2 citrom leve és reszelt héja, 2,5 dl tejszín, 1 doboz (30 dkg) mélyhűtött málna. Díszítéséhez: 2,5 dl tejszín és 1 kávéskanál cukor. A lisztet és sütőport, cukrot, sót, tojást, zsiradékot jól összekeverjük. Az így kapott tésztát fél órára a hűtőszekrénybe tesszük. Majd' a sütőforma mérete szerint kinyújtjuk. Előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, majd kihűtjük. A joghurtot cukorral, sóval, citromlével és reszelt héjával elkeverjük. A feloldott és lehűtött zselatint a joghurtkrémhez öntjük. Addig tartjuk hideg helyen, amíg a massza zselésedni kezd. Majd a tejszínt felverjük és hozzákeverjük. A felengedett málnát a tortára szétszórjuk. A tortára öntjük a krémet. Hidegre tesz- szük. A tejszínt cukorral felverjük. A torta tetejét ezzel díszítjük. Hűtőszekrénybe tesszük. Motívumok batikoláshoz nmnw /minin «illír ur A bemutatott minták olyanok, amelyek egyenként is, kompozícióba szedve is fel- használhatók batikmunkák készítésénél. Előnyük, hogy például egyszínű anyagon egy színből festve is mutatósak. Nyersszínű vászonból készíthetünk asztalterítőt, hozzá négy vagy hat szalvétát; a terítő szélére körbe helyezhető el felváltva szinte valamennyi motívum, a szetteknek pedig 1—1 a sarkába, piros, zöld, sötétbarna színnel festve. De ugyanígy kukoricasárga vászonra fekete, sötétkék festékkel valamennyi figurát megfesthetjük — párnának, futónak, sőt, verandára, konyhaablakra elsötétítő függönyként is használhatjuk.
