Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-23 / 69. szám
1979. március 23. Képújság 5 A közoktatás kérdései Országos amatőrfilm-fesztivál Egy „ismeretlen” iskola Seregszemle Dombóváron Ha megkérdeznénk valakitől az utcán, hogy mi is az az 518-as, bizonyára nagyon furcsán nézne ránk. Feltehetően nem vinné közelebb a „helyes megfejtéshez” az sem, ha elárulnánk, hogy egy iskoláról van szó. Pedig a tamási 518-as és a megye- szerte emlegetett 505-ös, egyaránt ipari szakmunkásképző intézet. Igaz, méreteiket tekintve jókora a különbség. A tamási szakmunkásképzőről még a telefonkönyv sem tesz említést. Dr. Molnár Istvánná igazgató szerint ennek oka nagyon egyszerű. — Igaz, hogy már évtizedek óta létezik az intézmény, de telefont csak 1976-ban kaptunk, a telefonkönyvet viszont tudtommal 1974-ben adták ki. Történetünkhöz még annyit, hogy 1968-ban költöztünk ebbe az új épületbe és 1973-ban önállósultunk, addig a szekszárdi 505-öshöz tartoztunk. Anyaiskolává 1975- ben váltunk a simontornyai kihelyezett tagozat révén, ahol jelenleg öt osztály tanul. — Milyen szakmák szerezhetők az 518-asban? — Hozzánk az általános iskolát végzettek jelentkeznek hegesztő, mezőgazdasági gépszerelő, vas- és fémszerkezetlakatos, kőműves szakmákra, Simontornyán szőr- mekikészítőket, szűcsöket, tímárokat képezünk. Újdonság az idei tanévtől a francia női szabó szakma és ’79 szeptemberben villamosgépszerelő- képzést is szeretnénk indítani. — Iskolákban járva gyakran hallom, hogy gond a beiskolázás. Önöknél is? — Nézze, ez sok mindenen múlik. Nálunk nincs képzés felkapott, divatszakmákban, mi tagadás, ezt a beküldött jelentkezési lapok is tükrözik. Kivétel a francia női szabó szakma, amely tulajdonképpen a Páva Ruhagyár tamási gyáregységének köszönhető, ide tavaly ősszel másfélszeres volt a jelentkezés. A szakmunkásképzők általános problémája Tamásiban, Simontornyán is megmutatkozik: nagy a szakmák közti aránytalanság. Hegesztőnek felvehetnénk huszonnégy gyereket és ténylegesen számolhatunk hattal, nem beszélve a három szőrmekikészítő tanulóról... A helyzet azonban mégsem ilyen sötét, jelenleg az intézet összlétszáma 274 fő, maximálisan talán 300— 350 gyereket bírna el. — Márciusban már többé- kevésbé befutnak a jelentkezési lapok. Mi várható 1979 szeptembertől? — A jelentkezések mindig két hullámban történnek. Az elsőben jönnek azok a gyerekek, akik eleve ide pályáznak. A felvehetőknek átlagosan hatvan százaléka. A második turnusban érkeznek azok, akiket a gimnáziumok, szakközépiskolák elutasítottak és a másodikként, harmadikként megjelölt helyre — tehát hozzánk — küldtek. Az az igazság, hogy az utóbbi időben a gimnáziumok, szakközépiskolák egyre kevésbé válogatnak — nyilván a demográfiai hullámvölgy Tornaóra az egyik első osztályban Leendő ifjúgárdisták Szabó Béla tanárral beszélik meg lő- eredményeiket miatt — s kevesebb gyerek „jut” ily módon nekünk. Úgy érzem, sokszor baj van az általános iskolák pályairányító tevékenységével, a gyerekeknek néha fogalmuk sincs, hogy milyen szakmára vállalkoztak. Nem szerencsés, ha csak itt derül ki, hogy .„anyám, én nem ilyen lovat akartam!” Úgy próbálunk segíteni a dolgon, hogy iskola- látogatásokat, nyílt napokat szervezünk. Talán így sikerül elkerülni az olyan eseteket, mint mikor egy-két évvel ezelőtt a Tamásitól tizen- valahány kilométerre lévő Iregszemcséről bejött két anyuka és roppant elcsodálkozott, hogy itt is létezik szakmunkásképző... — Beszéljünk egy kicsit a tárgyi feltételekről! — Tornatermünk nincs, helyette egy kiscsoportos foglalkozásra alkalmas tornaszobát csináltunk, egyébként pedig a gimnázium tornatermét használjuk. Tanműhelyünk szintén nincs, viszont a vállalati tanműhelyek megoldják a kérdést. Kapcsolatot tartunk a VEGYÉPSZER-rel, a Tamási Állami Gazdasággal, a SZÖVÁL-lal, a Simontornyai Bőrgyárral, újabban a Páva Ruhagyárral és a Tamási Vegyesipari Ktsz- szel. Az étkeztetés feladata a vállalatokra hárul, iskolás napokon a Dámban ebédelnek a gyerekek. Menza tehát nincs, egy büfé viszont jó volna, csak sajnos helyet nem tudunk biztosítani neki. Igazi gondok a kollégium körül adódnak, a tanulók 95 százaléka bejáró! A simontornyai 50 férőhelyes leánykollégium szinte teljesen kihasznált, a 25 fős fiúkollégiumban hatan laknak... Ugyanakkor Tamásiban nem tudunk a tanulóinknak kollégiumot biztosítani, csupán a gimnázium fiúkollégiumában kaptunk tíz férőhelyet. — Mit kínál az iskola a tanuláson kívül? — Népszerűek a különböző szakkörök, leginkább a rádiós, a lövész és a gépjárműbarát. Az utóbbi főleg KRESZ- tanulást és motorok szerelését jelenti. — Bocsásson meg egy félig- meddig személyes kérdésért. A tapasztalatokból kiindulva azt hittem, férfit találok az igazgatói irodában. Hogyan került nő létére egy ipari szakmunkásképző intézet élére? — Először engem is meglepett. Azelőtt a járási hivatalban dolgoztam, általános iskolai tanulmányi felelősként. Magyar—történelem szakos vagyok, a közismereti tárgyakhoz értek, a helyettesem — aki férfi — irányítja a szakmai teendőket.' A tanári karban is fele-fele a férfiak és nők aránya, az előbbiek a szakmai tárgyakat, az utóbbiak a közismereti tárgyakat tanítják. Ennyi kívánkozik röviden a tamási szakmunkásképző intézet „bemutatkozási” lapjára. íme az 518-as, a szekszárdi 505-ös „kistestvére”. KOVÁCS M. Fotó: Bakó Jenő Ki, milyen zenét hallgat? Szekszárd közművelődési intézményei között a zeneműtár, kis méretei ellenére, egyáltalán nincs az utolsó sorban. Tavaly 5626 látogató fordult meg a városközponti léte ellenére is aránylag eldugott toronyszobában. így a számadat magában nem sokat mond, tehát részletezzük. A 14 évesnél fiatalabbak 2382-en voltak. Túlnyomó többségük — teljes joggal — elsősorban a szöveges és zenés mesét igényli. (Regélők, Péter és a farkas, Grimm, Milne és Koncz Zsuzsa zenés feldolgozásai.) A többiek — jórészt zeneiskolások, vagy zenetagozatosok — tanulmányaik kiegészítésére járnak ide.) Mozart: Varázsfuvola). A VII—VIII. osztályosoknál bukkan fel először az operettigény. Nehezebb elválasztani egymástól a 14 éven felüliek érdeklődésének köreit, ami a statisztikai besorolás gyarlóságára is vall. A középiskolások és főiskolások elsősorban a komoly zene iránt érdeklődtek, de ugyanígy kedvelték a dzsesszt és az irodalmi lemezeket is (Latino- vits, Ruttkay, Az ember tragédiája.) Java részük ért a kotta olvasásához., A szakmunkásképzőből jött érdeklődőket főleg az operett, a népzene, a dzsessz és a mozgalmi, forradalmi dalok vonzzák (Chile!). Sokan veszik igénybe az orosz, német, angol, francia és olasz nyelvleckéket és a magnóra való átjátszás lehetőségeit is. Mindezeken túl azokra, akik a „14 éven felüli” korosztályba még beleférnek, elsősorban a komoly zene iránti érdeklődés jellemző. A szekszárdi zeneműtár tavaly 2410 lemezzel állt az érdeklődők rendelkezésére. O. I. A dombóvári új művelődési központ első nagyszabású rendezvénye április 12. és 15. között a huszonhatodik ama- tőrfilm-fesztivál lesz. Zágon Bertalannal, a Népművelési Intézet fotó-fiilmosztáiyának csoportvezetőjével beszélgettünk az amatőrfilmesek seregszemléjéről. — Először a fesztivál időpontjáról és helyéről érdeklődnénk. Miént húsvétkor, miért Dombóváron...? — Ez az időpont hagyományos, kényszerű oka van. Ilyenkor, húsvéttájt van minden évben az iskolákban tavaszi szünet, a kollégiumok is kiürülnek. A mi fesztiváljainkon két-háromszáz fiatal gyűlik össze, nem tudnánk őket másképpen elszállásolni, mint a kollégiumokban, a diákok helyén. Miért Dombóvár a színhely? Fejérben, Békésben, Zalában tartottuk a legutóbbi években. Tavaly jelezték a dombóváriak, hogy vadonatúj intézményükben szívesen látnák a fesztivált, és mi örültünk az ajánlatnak. Dombóvárnak múltja van az amatőrfilmes mozgalomban. Az amatőrfilmesek képzését például itt kezdték el legelőször, a filmezésnek ebben a városban rangja volt. Balás- sy Gyula kezdeményezésére kezdődött el a szervezett, dél- dunántúli együttműködés, és az itteniek országos feladatokat is elláttak... Most újra kialakulóban van Dombóváron egy olyan tettrekész és nagy alkotó kedvű gárda, ami azt ígéri, hogy az amatőrfilmes mozgalom újjászületik a városban. Várhatólag a fesztivál ebben segít is. — Milyen konkrét előzményei vannak a fesztiválnak? — Hat tájegységen tartják meg a szemléket, és kiváloZágon Bertalan gatják azokat az alkotásokat — idén 163-at —, amelyek Dombóvára kerülnek, elő- zsürizésre. Az előzsüri végignéz valamennyi filmet, és kiválasztja azt a megyven-öt- ven alkotást, ami végül is a fesztiválon szerepel, és elnyerheti a fődíjat, valamint a zsűri többi díját. — Miért van szükség a zsűritagok megszavazására? — Az amatörfilmes mozgalomban pillanatnyilag két erős irányzat van. Az egyik a dokumentarista, a másik a játékfilmes orientációjú. Vigyázni kell rá, hogy a kétféle irányzat egyforma erővel képviselje magát a zsűriben is. Ha például Dár- day István zsűritag, akkor szerepeljen ott Sándor Pál is... — Hány amatőrfilmes van ma Magyarországon? — Becsléseink szerint hatvanezer kamera, de csak kétezer amatőrfilmes vám Ez a mozgalom legnagyobb gondja: nem képes nagyobb tömegeket bevonni a tevékenységébe. Főleg művelődési házakban, a fenntartók részéről mutatkozó szemlélet az oka: ha létrejön egy filmeskor, azt várják, hogy elsősorban a helyi eseményeket dokumentálják. ömkifejező útkeresésre nincs lehetőségük, nem is ebbe az irányba terelik őket, a karaktermentes, profikliséket alkalmazó próbálkozások viszont szakmai körökben' megbuknak, így aztán sokan egy-kettőre elvesztik a kedvüket, lemorzsolódnak a filmklubokból. A szemiléletváltoztoitásra megtettük az első lépéseket: a tanárképző főiskolákban speciális kollégiumok indulnak, amelyben a leendő tanárok, közművelők amatőr- fiLmezéssel foglalkoznak. Gyors változásira, persze, nem számíthatunk. Azt viszont most is elmondhatjuk, hogy a szocialista országok közül — a lengyelek mellett — a mi amatőrfilmj-mozgalmunk a legkarakteresebb, elkötelezett, és örvendetesen fiatalodik. — Mi a fesztivál szerepe a mozgalomban? — Az amatőrfilmes mozgalom ünnepe... Találkozási lehetőség egymással, profi alkotókkal, lehetőség arra, hogy a legégetőbb gondokat megvitassuk. Ilyenkor kapja a mozgalom a legnagyobb nyilvánosságot, lemérhetjük a fejlődés mértékét, a legújabb jelenségeket. V. F. É. Fotó: TAMÁSI Bohóckodunk Mivel a kifejezéssel az alább bemutatandó formában elég sokszor találkoztam már, bátorkodom általános voltát feltételezni, ami cseppet sem örvendetes. Ezt is csak úgy bátorkodom bátorkodni. Fiatal vezetőktől hallom főleg: „Én ismerem az életet! Végigbohóckodtam az egész szakmát a legutolsó munkahelytől a legelitebbig. Voltam élető, meg trágyakihordó a tehenészetben, dolgoztam a sertéstelepen, naphosszat ültem a traktoron, amíg végre brigádvezető lettem, aztán telepvezető, majd ágazatvezető. Mindez érettségivel, illetve egyetemi papírral. Ráléptem a bohóclétra minden fokára, míg a mostani helyemre kerültem.” Ugyanez áttehető iparra is. Olaj, reszelőzsír, kanyarfúró, művezető... Nem részletezem. Ki-ki folytathatja legjobb belátása szerint. Hallottam, olvastam, hogy nyugati országokban úgy képeztek már évtizedek óta vezetőket, hogy a kiszemeltek — tanulmányaik befejezésével — a jövőben vezetendő, szervezendő, fejlesztendő szakma tanulásához fognak, mondjuk az esztergályos mesterségének elsajátításával kezdve éS így tovább. Soha életemben nem beszéltem még ilyen vezetővel, nem tudom hogy ő is bohóckodásnak nevezi-e a vezetői hivatásra készülődést, de azt tudom — főleg hallomásból —, hogy az ottani vezetők sok tekintetben — szervezés, gazdálkodás, fejlesztés — felülmúlják egyik-másik vezetőnket. Lehet, abban is, hogy nem nevezik bohóckodásnak a felelősségteljes beosztáshoz vezető út lépcsőfokain való járást. Miről is van szó? Bohóc a sertésgondozój vagy a tehenész? Bohóckodás traktorosnak lenni? Brigádvezetőnek, esztergályosnak, bőrdíszművesnek? Vagy „onnan fent- ről” már annak látszik az életiskola osztályainak kijárása? Netán bohócnak látszik a sok-sok egyszerű munkásember, akik hivatástudatból, nagy-nagy szakértelemmel, odaadással teszik a dolgukat? Bátorkodom még megkérdezni, hogy az ilyen vélemé- nyűek, akik teszem azt az igazgatói tisztre aspirálnak, és a „bohóclétrán” eljutottak az utolsó előtti fokig — főmérnökként, igazgatóhelyettesként is csak bohóckodnak? És fő-fő-fönökként? ez—
