Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
1979. március 21. Képújság 9 ÖRÖKSÉGÜNK VELEM I VAGY mm nemzetközi síkon pedig előmozdította az imperialista hatalmak „oszd meg és uralkodj” taktikájának sikerét, ami végül is a második világháború katasztrófájába sodorta a Duna- medence népeit. A Tanács- köztársaság „utóélete” A Tanácsköztársaság mindvégig élő hagyomány volt, más-más tartalommal 1945-ig is befolyásolta a munkásosztály és az uralkodó osztályok magatartását. „Utóélete” azonban három évtizeden át nem volt mentes ellentmondásoktól, sőt ezen a téren maradt még elég tennivaló a ma marxista történészei számára is. A horthysta propaganda, illetve cenzúra mindent elkövetett az első magyar szocialista forradalom kompromittálása, emlékének, vezetőinek be- mocskolása érdekében. És nem is hatástalanul, aminek maradványaival bizonyos körükben még napjainkban is találkozhatunk. A hivatalos horthysta állameszme a szocialista forradalmat „nem magyar jelenségnek”, a munkásosztétel a mai napig is egyre gazdagodik. Ügy véljük, elérkezett az ideje, hogy a tudomány is egyértelműen kimondja: A Tanácsköztársaság nem egyik ápolandó hagyományunk, hanem á szocializmust építő magyar társadalom legfontosabb forradalmi tradíciója. A nemzeti érdek korunk leghaladóbb társadalmi gondolatának, a forradalmi szocializmusnak a megvalósítását jelenti. Ennek az eszmének a hordozója a munkásosztály az egyetlen olyan erő, amelynek össz- nemzeti küldetése van. A hazafiság megvalósulása 1919-ben is elsősorban a kizsákmányolás megszüntetését jelentette, azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel a kommunisták és baloldali szociáldemokraták Magyarországot a társadalmi haladás élvonalába emelték, és azt a fegyveres harcot, amellyel a nemzet függetlenségét, a szocialista vívmányokat védelmezték. A honvédelem vállalása össznemzeti és forradalmi követelmény volt a függetlenség és a. munkáshatalom védelme szempontjából, de egyúttal súlyos veszélyeket is rejtett magában. Egyrészt azt, amit a lerongyolódott országban önmagában az újabb háború jelentett. Másrészt azt a veszélyt, hogy a honvédelmi szempontból csatlakozott erők, — elsősorban a tisztikar egy része — eltérítik a forradalmat eredeti célkitűzéseitől, internacionalista tartalmától. Holott a nemzetköziség következetes érvényesítése nélkül lehetetlen lett volna a szimpátia kiváltása a szomszéd országok dolgozóiból és katonáiból, a honvédelem leszűkített értelmezése el*- nyomta volna a forradalom proletár internacionalista jellegét. Nem véletlen, hogy az itt élő szerbek, németek, románok, szlovákok, horvátok, csehek mellett. Európa több országából siettek ide az önkéntesek, hogy együtt küzdjenek fegyveresen a magyar proletárdiktatúráért, s számosán közülük életüket áldozták munkáshatalmunk, népünk függetlenségének védelméért folytatott véres küzdelemben. Ehhez tartozik a nemzeti kérdés proletárinternacionalista kezelése is. A nemzeti önrendelkezés biztosítása nem kimondottan szocialista követelés, megvalósulhat polgári fejlődés útján is. Közép- és Kelet- Európa viszonyai között azonban 1918—1919-ben a nemzeti önrendelkezés csak vagy burzsoá vezetéssel más államok, nemzetek rovására, vagy pedig szocialista föderáció útján volt elképzelhető. A tanácsállam a nemzeti és nemzetiségi kérdés szocialista megoldását tervezte, az volt a meggyőződése, hogy a szocialista forradalom győzelme, az internacionalizmus alapján álló szövetséges köztársaságok megteremtése minden problémát megold. Ezt egyebek mellett a nemzetiségek körében fellépő nacionalizmus miatt nem sikerült megoldani. Viszont a forradalom veresége egyúttal a nacionalizmus felülkerekedését jelentette ebben a térségben, és az itt élő népek igazi nemzeti érdekeivel ellentétes politikai tendenciák érvényesültek. Ez bel- politikailag megkönnyítette a fasizmus térhódítását, Március 22-i utcakép. Az előző napok nyomdászsztrájkja miatt újság nélkül maradt főváros lakói az Est-lapok kiadóhivatala előtt kifüggesztett hirdetőtáblákról tájékozódnak az eseményekről. Magyarország proletariátusának és fiatal kommunista mozgalmának örök dicsősége, hogy a történelmi szükségszerűséget felismerve teljesítette hazafias és nemzetközi kötelességét, bátran magához ragadta a hatalmat, eleget tett a történelem parancsának. Ha valaki 1918—1919 konkrét történelmi körülményeit marxista vizsgálat alá veszi, rátalál azokra a törvényszerűségekre, amelyek a Tanácsköztársaság kikiáltásához, győzelméhez vezettek. A kommunista párt történelmi érdeme a forradalmi nép fegyveres felkelésének előkészítése és a forradalom — a történelmi körülmények kedvező alakulása folytán — békés kiharcolása. Ez nem parlamenti győzelem, hanem a kommunisták vezette forradalmi tömegek győzelme volt. A Magyar- országi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság létrejöttének körülményeivel, szocialista gyakorlatának nagy és kisebb részkérdésével, sikereivel és kudarcaival mindmáig tanulmányozásra és tanulságokra érdemes elméleti és tapasztalati anyagot nyújtott és nyújt a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomnak a szocialista forradalom és a szocialista átalakulás gazdag problematikájához. Ily módon tanulságai beépültek a nemzetközi forradalmi munkás- mozgalom politikai és elméleti tárházába. Napjainkban 1918—1919 nagy társadalmi céljai megvalósulóban vannak. A mai szocialista Magyarországnak természetes előzménye a Tanácsköztársaság, a két történelmi sorsforduló egymást igazolja, olyan értelemben, hogy a magyar történelem útja teljesen különböző körülmények között is szükségszerűen a szocializmushoz vezetett. VASS HENRIK Bíró Mihály nagy hatású plakátja A Tanácsköztársaság egyik mozgósító plakátja Vértes Marcell plakátja tályt pedig a magyar társadalom sorskérdései eldöntésére „alkalmatlannak” hirdette. A kommunista- és szovjetellenesség a rendszer ideológiájának talpkövei közé tartozott. Mi volt a helyzet a fel- szabadulást követően? A kommunista párt 1945 Bélyegterv Dózsa György portréjával után, a hatalomért folytatott harc időszakában — teljesen érthetően — a legfontosabbnak a párt hazafias és nemzeti jellegének kidomborítását tekintette. A napirenden lévő feladatok megoldása, a szövetségesekkel való vita elkerülése érdekében a Tanács- köztársaság örökségéről, értékeléséről alig esett szó. Ellenfeleink felszabadult népünket a kommunisták elleni harcban „az újabb proletárdiktatúrával”, ’’kolhozrendszerrel” stb. riaszt- gatták. Ehhez járult az úgynevezett „tizenkilence- sek” egy részének türelmetlensége, amely abban jelentkezett, hogy 1919 azonnali megismétlését várták és követelték, ami az adott történelmi körülmények között irreális, politikailag hibás felfogás volt. Népfrontpolitikára, minden hazafias erő összefogására volt szükség az ország újjáépítése, az élet megindítása, a reakció ellen a forradalom továbbfejlesztéséért folytatott harcban. A proletárforradalom igaz történetének feldolgozása és ellentmondások és hibák leküzdése útján ment végbe. Az első valóban tudományos lépésekre a Tanácsköztársaság tényleges történelmi jelentőségének feltárása érdekében 1957- től kezdődően kerülhetett sor. S ez a történelmi elég-
