Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
8 r 1979. március 21. fVILAQLAPJ ’Stiaiä Bon*Zi4lán i\jxiií<A-*.>: forradalmi íjormányítótanácaa Marx-portrés ötkoronás bankjegy tervezete MINDENKIHEZ! MüK>ilBir»/i|{ pmlcljrvtg.t a ni.n ri.t|>jt,il h maga ki'írhf v»« mimh-n halaimat. A |Ni||i>ári \ iliin Ifljt1!* lissMfimlitai. a lomlu'ios kormanyM* ulj«- ki-nys/i-rili ra M-»u>ariiiv/.tg imitik.twiágál «•* imruM/tKOt'at »*m* u tkmto U*p»*sn'. A k«i|rttal|j44 In indíts Ifcto/roitikitl. a munkifciiaig nem hajlandó Inhl** a nairytokm k é* nagyik rtoko»>k igajdni haitani a fejel. Az országot az összeomlás anarchiájától csak a szocializmus, a kommunizmus meg* teremtése mentheti meg. I'xymtakkor külpolitikailag e* IHji-s katasztrófa elöli all h magyar forradalom A párisi Ukrkon&Tvncia úgy ikmtiiU, hogy Magyarors/.ignak rsakiirin ••giW. teriiletel kaUaiailag nnyiszállj*. a megszállás vonatait veglcgt* |M»litika> halarnak tekinti és eT/el • forradalmi Magyarország AWrwsásét ás sxénoilétásét végáéppan Khhi’ii ii Mywthen luyotlen iwJuku* maradi a magyar forradalomnak a maga rr.eg- a pml.tarsag diktatúrája. ft WIBÉholt ét HWdmhr**-SZ«flén»«h UTftlmft. á pfoMénift «Matúrájának dönt* alapföltátal* a proletárlég tlflll egysége. Kppm «tért a toríéiirimt */.nk*‘g |wniwsara tHjr- egyesülését moortotta ki a Mitoarurs/jqó Swa-iakk-muknila hírt «-* a Koimitititistak Mug>ai<ir-»/agt leírtja. \ i.h M'.1I «wdiii Bylrt*r»Érl »'««** ■Btt.ji»., .U" i .i. . .j. a, ^ ’.HMi \ március 21-én megalakult Forradalmi Kormányzótanács nép biztosai azánkban az igazi ha■ zafiság egyik kritériuma minden kor- jjiHijsiHl ban a „magyar glóbusz” földhözragadt szemléletének tagadása volt, az, hogy mennyire képes igazodni az ország a progresz- szió nemzetközi áramlatához. Ez ösztönözte a reformkor nagy költőinek, politikusainak tetteit, majd éltette a forradalmiságot 1848—1849-ben is. A nemzetközi progresszió, a magyarországi társadalmi haladás és a nemzeti érdek ötvöződése, összhangja a modern magyar történelem legfontosabb tanulsága és hagyománya. Ezt a tradíciót a magyar munkásosztály megőrizte és meghaladta 1917—1919 forradalmas éveiben, a hatalom meghódításával és az új társadalom építésének kezdeményezésével. A proletariátus megőrizte a hagyományt, amennyiben igazolta, a kor leghaladóbb társadalmi gondolata és a nemzeti érdek összhangja törvényszerű az imperializmus és a proletárforradalmak korában; s meghaladta ezt, amennyiben a proletariátus diktatúrájával olyan hatalmat valósított meg, amelynek végső célja magának a hatalomnak és az államnak a megszüntetése, a kommunista, osztálynélküli társadalom felépítése volt. A két forradalom Az 1918. október végi őszirózsás forradalom jelentős vívmányaival — a függetlenség, a köztársaság kikiáltása, a demokratikus szabadságjogok biztosítása — a munkásosztály jelentékeny része már nem érte be többé, hanem a kapitalista magántulajdon megszüntetésével elérhető társadalmi szabadság vágya sodorta előre elementáris erővel. Célkitűzésében a szocialista forradalom természetesen továbblépett a polgári demokráciánál. A proletárdiktatúra megteremtése azonban nem jelentette azt, hogy automatikusan megoldódott vagy feleslegessé vált volna a polgári demokratikus jellegű feladatok megoldása is. A nagybirtok megszüntetésével, a feudális maradványokat őrző államapparátus széttörésével, az állam és egyház elválasztásával, egyházi iskolák államosításával, a háladó polgári kultúra és tudomány favorizálásával, az előjogok likvidálásával, a kisparaszt- ság, a városi kispolgárság szociális és jogi védelmével a Tanácsköztársaság folytatta és betetőzte a polgári forradalmat. Szocialista intézkedéseivel viszont egyértelműen meghaladta a polgári forradalmat. így a gyárak, a bányák, a pénzintézetek, a nagykereskedelem stb. államosításával, a polgári forradalom által a nagybirtokosoknak fizetni kívánt kártérítés megtagadásával, maradandó jelentőségű szociálpolitikai intézkedéseivel, a szocialista demokrácia, a tervgazdálkodás bevezetésével és számos egyéb intézkedésével. A tanácsállam volt az első olyan hatalom magyar földön, amely a humanizmust, az Ember felemelését állította egész tevékenysége középpontjába. Csak a forradalom tette lehetővé, hogy egyáltalán a kezdeti lépésekre sor kerüljön az elitkultúra és a tömegkultúra közötti válaszfalak lebontására, hogy a kultúra legmagasabb rendű termékei, értékei mindenki számára hozzáférhetővé váljanak. S ehhez az első mozzanatot a kulturális igények felkeltése jelentette, amit történelmünkben első ízben a tanácsállam kezdeményezett. Tehát a Tanácsköztársaság politikai és társadalmi jelentőségének a hangsúlyozásával összhangban kell megismertetni tulajdonképpen a legjellemzőbb vonását és karakterét: az emberközpontúságát, tervekben és tettekben egyaránt. A kor színvonalán Közismert, — bár akadnak, akik elfelejtik — „az igazság mindig konkrét” dialektikus elv. Az első magyar szocialista állam teljesítményének és jelentőségének értékelésekor a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom akkori ideológiai-politikai, szervezeti állapotából, az európai és a magyarországi erővonalak figyelembevételéből kell kiindulnunk. Csak a kor valóságos összefüggéseinek az ismerete teszi lehetővé annak megértését, hogy miért nem alakult ki a proletárdiktatúra időszakában „demokratikus nemzeti egység, Károlyi Mihály vezetésével”, a társadalmi feszültségeknek valami „népfrontképződ- mény”-féle megoldása, miképen ezt egyes történészek, írók és publicisták hat évtized múltán „tanácsolják” az első szocialista forradalmunk vezetőinek. Hasonlóan indokolatlan a nemzeti és függetlenségi jelszavak „számonkérése”, amely a harmincas évek végétől kikerülhetetlenül a kommunista politika lényeges eleme volt. 1919- ben az adott objektív és szubjektív tényezők egyaránt a proletárforradalom kikiáltását követelték. A munkásosztály harca ekkor a nép hazájának, az új társadalmi rendnek, a nemzeti függetlenségnek, az oltalmazását jelentette, sőt magában foglalta a világ- forradalom támogatásának az ügyét is. Kun Béla megfogalmazásában : „... a burzsoázia hazája, amelyért annyi vér folyt, nincs többé... Attól a pillanattól fogva, hogy diktatúránk megkezdődött, az a mondat, hogy »a munkásoknak nincs hazájuk« elvesztette értelmét. Azóta van már a munkásoknak hazájuk .. CMhwvy. • »I A Mindenkihez! című kormányzótanácsi kiáltvány fak- szimi léje A Tanácsköztársaság védelmét a kommunisták a nemzetközi forradalom és nemzetközi ellenforradalom összecsapása egyik területének tekintették. Az antanthatalmak és előretolt segédcsapataik elleni háború — honvédő forradalmi háború volt, amelyben „a szocializmusnak a területi integritásáról, ... a proletáruralom integritásáról” volt szó. Ebből is következett: mihelyt kiderült, hogy a Tanácsköztársaság nem valamiféle „na- cionál-bolsevizmust” jelent, — mint azt egyes tekintélyes szociáldemokrata és polgári teoretikusok hangoztatták, — a kispolgári tömegek és egyes értelmiségi elemek eltántorodtak tőle, régebbi nézeteik rabjai maradtak, és a Tanács- köztársaság szövetségét Szovjet-Oroszországgal csak egy jobb külpolitikai Kun Béla és Bokányi Dezső beszél március 23-án az Orsz ágház téren tartott több száz ezres népgyfilésen alternatívának tekintették, előnyösebbnek a Károlyikorszak lejáratott wilson- izmusánál. Nemzeti keretek - nemzetközi feladatok Az 1848-as polgári fórra« dalom csak részben valósult programjának az őszirózsás forradalom tudatos folytatója volt. A Tanács- köztársaság szavakban nem nevezte ugyan magát a polgári forradalom vagy általában a nemzeti haladó hagyományok folytatójának, s így kitette magát a „hazafiatlanság” vádjának. Valójában a forradalom nemzeti forradalom volt, átfogta és átalakította a nemzet egész életét, sajátosan forradalmi osztálycéljai mellett vállalta az aktuális nemzeti problémák megoldását. Ezek különböző jellegűek voltak. Például az oroszországi forradalomban központi helyet foglalt el a harc a háború befejezéséért. Magyarországon ez a polgári forradalom feladata volt, amely ezt a fegyverszünettel teljesítette. A Tanács- köztársaság nemzeti feladata nem annyira kétféle forradalomból, hanem elsősorban Magyarország nemzetközi helyzetének megváltoztatásából fakadt. A Kommunisták Magyar- országi Pártja elítélte a polgári demokratikus kormányzat alatt a demokratikus szabadságjogokat kihasználó irredentizmust, nacionalizmust, a hazafiaskodást, amely az uralkodó osztályok érdekeinek megfelelően kívánt a tömegek nemzeti érzésével manipulálni. A hatalom átvétele után azonban vállalta a honvédő háború halaszthatatlan feladatát, ami a kommunista párt vagy a baloldali szociáldemokraták között soha semmiféle vitát nem váltott ki.
