Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

1979. március 21. Képújság 5 Wilson vagy Lenin ? A békeeszme terjedése a világháborúban és a forradalmak idején Jól ismertek a képek: uj­jongó tömegek köszöntik az I. világháború kitörését, lelke­sen búcsúztatják a habda in­duló katonákat, szidalmazzák az ellenfeleket. A nemzet föl­virágzását, nagyságát mások kárára ígérő nacionalizmus rövid időre a háború mellé ál­lította a hadviselő országok lakosságának a többségét. A II. Internacionálé szociálde- tnokrata pártjai közül csak az oroszországi bolsevik frakció tagadta meg a hadihitelek megszavazását és néhány nyu­gat-európai szocialista fordult szembe a soviniszta közhan­gulattal. A háború ellenzői­nek kis táborához tartoznak még a mindenfajta erőszakos cselekményt elvből elítélő pa­cifisták és egyes vallási szek­ták — de a nagy egyházak maguk is „honvédők” lettek, megáldották a zászlókat. A háború véres realitásai, a fronton átélt megpróbáltatá­sok és a hátországokra sza­kadó nélkülözés ugyan ha­marosan lelohasztotta a kez­deti lelkesedést, de tartotta magát a fölülről nagy erővel sulykolt illúzió, hogy a szen­vedéseket az ellenség okozza, az áldozatokért a kárpótlást csak a győzelem hozhatja meg. Majdnem három háborús évnek kellett eltelnie, amíg a szélesebb tömegek is eljutot­tak arra a fölismerésre, hogy tartós békét imperialista ala­pon, hódításokkal nem lehet létrehozni, hogy az adott tár­sadalmi és politikai sziszté­ma fönnmaradása esetén aligha valósul meg a kormá­nyoknak az az ígérete, hogy ez lesz a történelem utolsó háborúja. Az oroszországi feb­ruári forradalom győzelme után az Ideiglenes kormány 1917. márciusi nyilatkozatá­ban állást foglalt az „annexió és hadisarc nélküli béke” mellett, s ez a program vi­lágszerte fölgyújtotta az em­berek képzeletét. Lehetséges, hogy a vérözönből tartós bé­ke, jogon és igazságon alapuló új világrend születik? Mind­két táborban mind több irányzat és mozgalom vette át a „ne legyen annexió” jelszót, a német parlament többsége határozatot fogadott el, ennek szellemében. A tömegek nö­vekvő békevágyára válaszul a kormányok fokozták háborús eltökéltségüket, a Lenint kö­vető baloldali szocialisták pe­dig az imperialista háború polgárháborúvá változtatásá­nak, a szocialista forradalom­nak a programját dolgozták ki. Az Októberi Forradalom óhajból reális lehetőséggé tet­te a békét. A szovjet kormány már a forradalom másnapján békefölhívással fordult „Ang­lia, Franciaország és Német­ország öntudatos munkásai­hoz”, valamint a hadviselő kormányokhoz, javasolva a béketárgyalások azonnali megkezdését, az igazságos, an- nexiók és hadisarc nélküli békét. A központi hatalmak el is fogadták a javaslatot, nem mintha lemondtak volna hó­dító céljaikról, de azt remél­ték, hogy az Oroszországgal kötött különbéke meghozza számukra a győzelmet a nyu­gati fronton. Az antant elzár­kózott mindenfajta béketár­gyalástól, de közvéleményét nem tudta elzárni a keletről érkező hírektől, a szovjet-kor­mány által nyilvánosságra ho­zott titkos szerződések szeme­ket fölnyitó hatásától. Már nemcsak a háborút kellett igazolni a néptömegek előtt, de a hadicélokat is az igaz­ságosság köntösébe kellett burkolni. Wilson, az Egyesült Álla­mok elnöke ugyan tisztában volt szövetségesei valódi cél­jaival, saját magában azon­ban Istentől eredő elhivatott­ságot érzett, hogy a világot jobbá tegye és magasztos el­vek alapján rendezze újjá, az általa igazságosnak vélt békét rákényszerítve a harcoló fe­lekre. Hiúságát erősen aggasz­totta, hogy Lenin személyé­ben más is jelentkezett, akire esetleg jobban fognak hallgat­ni az emberek. 1918. január 8-án 14 pontban meghirdetett külpolitikai programjával te­hát a bolsevik békejavasla­tokkal szemben próbált von­zó és versenyképes alternatí­vát nyújtani, ezzel szövetsé­geseit is nyílt annexiós cél­jaik mérséklésére remélte szorítani, egében pedig meg akarta győzni a szembenálló hatalmi csoportosulást, hogy az Egyesült Államoktól to­vábbra is méltányos békét várhat. A 14 pont általánosan megfogalmazott demokratikus törekvések mellett (mint a titkos diplomácia megszünte­tése, a tengerek szabadságá­nak biztosítása stb.) a nem­zetek önrendelkezését tette meg a háború utáni területi változások alapelvének és ezen az alapon fogalmazta meg a háború befejezésének konkrét politikai előfeltéte­leit. A fiatal szovjet államnak még nem volt meg az ereje ahhoz, hogy annexiómentes programját a Breszt—Li- tovszkban folytatott béketár­gyalásokon elfogadtassa, sőt létének biztosítása érdekében kénytelen volt elfogadni a né­metek által diktált súlyos, megalázó, területi kérdések­ben is rendkívül kedvezőtlen breszti békét. Ez azonban csak növelte a tömegek köré­ben az orosz forradalom iránt érzett szimpátiát. Mindenütt erősödött a háborúvai szem­beni tiltakozás, a forradalmi erjedés a hátországról átter­jedt a hadseregekre is. Az el­lenfelekkel szemben gazdasá­gilag mind inkább hátrányba kerülő központi hatalmaknál 1918 őszén gyakorlatilag egy­szerre következett be a ka­tonai összeomlás és a forra­dalmi jelleget öltő belpoliti­kai krízis, így a játszma föl­adására kényszerültek. Elfo­gadható békére az egyetlen reményük Wilson maradt, ezért hozzá fordultak a fegy­verszüneti kérelemmel és a 14 pontot fogadták el a jövendő béke alapjának. Népeik vi­szont a demokratikus belső változások támogatását vár­ták az amerikai demokrácia vezetőjétől. Az antant országok kor­mányai is kénytelenek vol­tak alkalmazkodni az Egye­sült Államok hatalmi túlsú­lyához és szintén elfogadták a 14 pontot, különösen mi­után Wilson bizalmas tanács­adója, House megnyugtatta őket, hogy a wilsoni általá­nosságokba belefér hódító céljaik java része. Az 1918 végén Európába érkező ame­rikai elnököt a tömegek tom­boló lelkesedéssel, mint a bé­ke megteremtőjét és a neki tulajdonított nemes elvek és célok bajnokát fogadták, az 1919-es párizsi békekonferen­cia azonban nem Wilson, ha­nem szövetségesei program­jának győzelmét eredményez­te. Az elnök népszerűsége né­hány hónap alatt elenyészett. A központi hatalmak népei a kapott békeszerződésektől be­csapva érezték magukat, hi­szen a föltételek messze es­tek a 14 ponttól. Az antant progresszív közvéleménye az imperialista céloknak tett en­gedményekért, az imperia­listák viszont ' céljaik bizo­nyos korlátozásáért haragud­tak Wilsonra. Mindennek be­tetőzéseként saját országa megtagadta a Wilson által nagy fáradsággal kidolgozott Nemzetek Szövetségéhez való csatlakozást és a Párizs kör­nyéki békeszerződések ratifi­kálását. A Lenin által megfogalma­zott alapelvek jóval időtállób- baknak bizonyultak. A kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, a hódító háború nemzetközi bűntetté nyilvánítása, a nem­zetek (beleértve a gyarmati népek) önrendelkezése ma az ENSZ és általában a nemzet­közi élet általánosan elfoga­dott normái közé tartozik. JESZENSZKY GÉZA Ók alapozták a jelenünket JU. ily ei MA OJCOJ T j t , 1 I ij- 'jyvCt* MuUo ^khi\4y>.LiAUl. 7 ^ W IÁ ve«-** • Cu ja julUÍ ilAxvjJl ‘ iCidpUiftli ^ Uu/rjtAju*! xdx, X „ KwaIja’ twJt. \*y, i. bvíthw /J IÁ VAMH'' SUfCttöAuuc ‘dlwl CIAaoI ty ■Íutíjttivra hJUlrüil a *C?• utvtí-tH ^ /Q c? Auto r/ttr JtM A Szekszárdi Katonai Tanács kéri, hogy a „királyi” fel­iratokat mielőbb tüntessék el. Aláírás: Cséby László. 1919. május 1-én labdarúgó-mérkőzést játszottak Szek- szárdon, a vendégcsapat a Vörös Hadsereg válogatottja volt, a vendéglátók a szekszárdi labdarúgók voltak. Fe­hér mezben a szekszárdiak. ■ • StZXtt. cl/íj TTVcve/t nippt’ Vv ** ***** . cAf b <’ — c ^rfatY /jívafA 3 a. Yr. YS /<>-( . fi~ j A </■&/ . __k/ 7/^í/> r '/. ' '/ / sr- A l ;A4ß Aex /t/e ___ A i-rXiAe/z/ ArtJ .• t/ mr/úrr i. 4*&& Aáe*«*,*: ne/SA c—<■ - AtI/ía­<‘*"’7 fr/ -- mg *• I á—, _ -i-AA/r +*****/"ót ' ** /«»■«/ • t\, •A*-__■****-*^A ** *t*y*MY 4*7 Att/ő+veí/l—tkJ 7 A V i SAf f (Saif* í%/vaiK Q jbtdc cd.< • JA*#/ /(/«- * V Leszerelt katonák 1919 márciusában az ígért földosztást kérik Emléküket, az 1919-es Tanácsköztársaság harcosainak emlékét, sok-sok dokumentum őrzi. Elődeink tetteit, az új társadalom felépítése érdekében hozott döntéseit őr­zik a levéltárak, archívumok. Ezek között válogatva bukkantunk rá három 1919-es Tolna megyei fényképre. E fényképekkel és dokumentumokkal emlékezünk elő­deinkre, akik a halált is azzal a biztos tudattal vállalták, hogy a szocializmus ügye legyőzhetetlen. Ök voltak a mi jelenünk megalapozói. Emlékük együtt él velünk, ál­maik a mi valóságunk. a I•/>&«!(ttiuó-fhrlj- cfar.fl rendje b niktt b k>>nlt*- llrtfc dliwrendrze*- rinvwr-'t ii.<i fel rested 1 loti*. a proletár nőknek » dollárt fir flak '(4 eg-venl* Jo ak&t,r>!;y«il£ elbánást biztosított it egyforma emberi értjeiket itraai tf el. un rfon- doietdem* • gyakorlati életbe vili brvssetérére, total TaJcndr meflwpertetéeérs sle*rendU eztkeég h n3knr.1*rre voijUoz' fz4- lMWtirU propegends, easel ynek kifejtését b bzoclbl lsts-/,am-!inir to lunkások »«•«'(.rorezégl rórtja kötéleerec’n* lemerl. felhívás b immkáe-kbtana'ée föl trlveetwiicrak öes ítm dir * t/rlimelt, hogy t> n*tx>irhlan, vagyis atáefelil » Ihnártkos' táretteág érdekébea xdcödi elvtárraiket tilt* teli, etil eg t&ao- garMk ás tel Jer me^rtáerei legyenek ttgiuiéiérs • n'V-JO igei önre feudspeet ,19X9. évi Junlur hé 17.-én. Egy Budapestről keltezett irat, mely a nőmozgalom tá­mogatását sürgeti [ 1919. május 1. Szekszárd. Felvonulók gyülekeznek a vá­ros főterén. Szekszárdon a letartóztatott direktóriumi tagokat átkísé­rik a fogházba. Az élen Havranek János csendőrszáza­dos, utána dr. Éry Márton vármegyei főjegyző, mögöt­tük a katonák és letartóztatottak. Reprodukciók: BAKÓ JENŐ.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents