Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

1979. március 21. Képújság 3 yy • • Örülünk, hogy együtt ünnepelhetünk A Tambov és Karl-Marx-Stadt megyei pártküldöttség látogatásai yy (Folytatás az 1. oldalról.) német, köztük megyéjük dol­gozói és miként él jelenleg a Magyar Tanácsköztársaság emléke az NDK-ban, Karl- Marx-Stadt megyében. ŐRZIK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG EMLÉKÉT Vendégeink e zsúfolt prog­ram lebonyolítása közben időt szakítottak arra, hogy vála­szoljanak két kérdésünkre. A feltett kérdésekre elsőként Jurij Alekszejevics Manajen- kov, az SZKP Tambov me­gyei Bizottsága ideológiai titkára válaszolt. Népújság: — Hazánkban, megyénkben ünnepségsorozat keretében emlékezünk meg a Magyar Tanácsköztársaság 60. év­fordulójáról, a magyar nép dicső tetteiről. Önök is része­sei e nagy ünnepségsorozat­nak. Kérjük, néhány mon­datban foglalják össze: Önök­nél, testvérmegyéinkben, ho­gyan él az emberek emléke­zetében a Magyar Tanács- köztársaság ? J. A. Manajenkov: — Mindenekelőtt hadd mondjam el: nagyon örülünk, hogy meghívtak bennünket, hogy részt vehetünk a ma­gyar nép, a világtörténelem e nagy ünnepén. A nemzetközi munkásmozgalom történeté­nek fényes lapjaira került az a dicső 133 nap, amely idő alatt a párt vezetésével a magyar nép nagy sikereket ért el, jelentős változásokat hajtott végre: megváltoztatta a társadalmi rendszert, a né­pé lett a föld, a gyár. A Szovjetunióban az emberek, a párt és a szovjet állam meg­alapítója, Vlagyimir Iljics Lenin, nagy figyelemmel kí­sérték a magyarországi ese­ményeket, amelyek alakításá­ban nagy szerepet játszottak azok a magyar internaciona­listák, akik részesei voltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének. A Magyar Tanácsköztársaság emléke mélyen él a szovjet emberekben ma is. Ez termé­szetes, hisz a szovjet—magyar J. A. Manajenkov barátság gyökerei nagyon mélyek. Több mint hatvan évvel ezelőtt váltunk igazi barátokká. — A Szovjetunióban min­denütt, így Tambov megyé­ben is ünnepségsorozat kere­tében emlékeznek meg a Ma­gyar Tanácsköztársaság meg­alakulásának 60. évfordulójá­ról. Cikkek jelennek meg az újságokban, előadásokon mél­tatják a Magyar Tanácsköz­társaság sikereit. A tambovi Drámai Színház ezekben a napokban magyar darabot játszik, az öntevékeny és hi­vatásos művészek magyar szerzők műveit, a magyar nép dalait, táncait tűzik műsoruk­ra. Tambov megyében az év­forduló tiszteletére magyar filmhét van. Ezek az ünnep­ségek április 4-ig tartanak, amikor is Magyarország fel- szabadulását ünnepeljük. Er­re az ünnepségre szeretettel várjuk Tolna megye párt­küldöttségét. akikkel együtt örülhetünk majd azoknak az eredményeknek, amelyeket a magyar nép, köztük Tolna megye dolgozó népe, a Ma­gyar Tanácsköztársaság ha­gyományait követve elért a fejlett szocialista társadalom építésében. Wolfgang Enders: — A mi pártunk, a Német Szocialista Egységpárt, amely alapításától kezdve interna­cionalista, nemcsak kötelessé­gének, de megtisztelő felada­tának is tekinti a nemzetkö­zi munkásmozgalom értékei­nek megbecsülését, ezen érté­kek állandó ébren tartását. A nemzetközi munkásmozgalom nagy értékei közé tartozik a Magyar Tanácsköztársaság, amelynek kivívása hatvan év­vel ezelőtt nagy visszhangra talált hazánkban is. Hazánk és megyénk munkásai, doL- gozói Ernst Thälmannal az élen szolidaritást vállaltak a Magyar Tanácsköztársasággal. Szolidaritási akciók egész so­ra volt megyénkben is. Most csak egy példát erre. A Ma­gyar Tanácsköztársaság meg­segítésére megyénk ifjú kom­munistái egyetlen napon 14 ezer márkát gyűjtöttek a Ma­gyar Tanácsköztársaság tá­mogatására. — A Magyar Tanácsköztár­saság emlékét azóta is őriz­zük, ápoljuk. Az NDK-ban, megyénkben ezekben a na­pokban, hetekben különösen sokat foglalkozunk a Magyar Tanácsköztársaság dicső nap­jainak felelevenítésével. Cik­kek, tv-dokumentumfilmek segítik elmélyíteni ismere­teinket. A pártoktatásban rendszeresen foglalkozunk a Magyar Tanácsköztársaság­gal, az egyetemi oktatásban tantárgyként szerepel. Aktuá­lis következtetéseket vonunk le az akkori magyar esemé­nyekből. A Tanácsköztársa­ságot az imperialista erőfö­lény leverte, de az emléke él és figyelmeztet: az imperia­lizmus ma is fegyverkezik, ma is nagy szükség van' a proletár internacionalizmus, a szolidaritás erősítésére, az egységre. Népújság: — Rövid' az az idő, amit megyénkben eltöltöttek. Ez idő alatt voltak üzemekben, ismerkedtek megyénk tájai­val, találkoztak megyénk dol­gozóival. Milyen nyomokat hagytak e találkozások Önök­ben? J. A. Manajenkov: — Valóban nagyon rövid ide­je vagyunk itt a testvéri Tolna megyében. Ám ez az idő is elég volt arra, hogy máris elmondhassuk: a látogatá­saink, találkozásaink nagyon Wolfgang Enders hasznosak. Valamennyi talál­kozás, kapcsolat nagyon jó érzést kelt bennünk. Ráadá­sul gyönyörű az idő is. Úgy érezzük, hogy ez a szép idő kifejezi a mi szép és hasznos, baráti, elvtársi kapcsolatain­kat is. Nagyon jó érzés látni, tapasztalni az Önök eredmé­nyeit, együtt ünnepelni ma­gyar és német barátainkkal. Úgy érezzük: örökre megma­rad bennünk a mostani láto­gatás emléke. Wolfgang Enders: — Mint minden küldöttség, a mi küldöttségünk is céllal jött. Amit célul tűztünk ma­gunk elé. azt sikerült meg­valósítani. Többet is láttunk, tapasztaltunk, mint amennyi­re számítottunk. Mindenütt jó barátokkal, elvtársakkal találkoztunk. Nagyon érdekes emberekkel ismerkedtünk meg Dombóváron is, Dalman- don is. Mindenütt az jelle­mezte a találkozásainkat, ami a pártjaink kapcsolatát: őszinteség, barátság, testvéri együvétartozás. Külön fel­emelő érzés, hogy nagy ünne­pükön láthatjuk, tapasztal­hatjuk, milyen nagy eredmé­nyeket értek el a fejlett szo­cialista társadalom építésé­ben. A mostani látogatásunk különösen mély nyomot hagy bennünk, hisz szovjet és ma­gyar elvtársainkkal együtt emlékezhetünk meg a dicső Magyar Tanácsköztársaságról. Táviratok A szovjetunióbeli Tambov és az NDK-beli Karl- Marx-Stadt megyéből — mindkettővel testvérme­gyei kapcsolatban állunk — számos üdvözlő távirat, illetve levél érkezett Tolna megyébe, a Magyar Ta­nácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából. Test­vérmegyéink párt- és állami vezetői, dolgozót kö­szöntötték Tolna megye párt- és állami vezetőit, s rajtuk keresztül a megye dolgozóit az első magyar proletárállam emléke jegyében, kifejezésre juttatták a Magyar Tanácsköztársaság nemzetközi jelentősé­gét, és sok sikert kívántak a szocializmus építéséből adódó időszerű feladatok megvalósításához. Ünnepségek a megyében Pakson tegnap délután ko- szorúzási ünnepséget ren­deztek az Imsósi erdőben Takács György emlékművé­nél, a járási hivatal épüle­tén lévő emléktáblánál, a konzervgyárban Kulich Gyu­la emléktáblájánál, az ifjú­sági ház Szabó Erzsébet em­léktáblájánál. Délután ünne­pi nagygyűlést tartottak a munkásművelődési központ­ban, ünnepi beszédet Ri- góczky István, a városi párt­bizottság első titkára mon­dott, majd a gimnázium iro­dalmi színpada, a paksi munkáskórus és az úttörő- csapatok adtak műsort. Tamásiban a művelődési házban rendezett ünnepi nagygyűlésen János Jeromos, a járási pártbizottság első titkára mondott ünnepi be­szédet. A dombóvári ünnep­ség szónoka Simon Károly, a városi pártbizottság tagja volt. Kitü ntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából — a munkásmozgalomban kifej­tett több évtizedes tevékeny­ségük elismeréseként — ki­tüntetéseket adományozott. A (kitüntetéseket Losonczi Pál, ,a Népköztársaság Elnö­ki . Tanácsának elnöke ked­den az Országház kupola­csarnokában nyújtotta át. Az ünnepségen jelen volt Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP KB tit­kára, a párt Politikai Bizott­ságának tagjai, és Katona Imre, az Elnöki Tanács tit­kára. A kitüntetések átadásakor Losonczi Pál beszédet mon­dott. Az érdemrendek átadását követően az Elnöki Tanács •az Országház Vadász-termé- ben fogadást adott a kitünte­tették tiszteletére. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak 60. évfordulója alkal­mából, a munkásmozgalom­ban kifejtett (több évtizedes tevékenységük elismerése­ként a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta Gyuricza Ist­vánnak, az MSZMP dombó­vári Városi Bizottsága első titkárának és Takács György nyugdíjas belügyminisztériu­mi dolgozónak. Ünnepi ülés a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) rös Hadsereg. A forradalmi honvédelemnek alapja min­denekelőtt a munkásság el­szántsága, továbbá mindazok segítsége, akik tisztelettel te­kintettek az antanttal dacoló tanácshatalomra, és készek voltaik támogatni az ország védelmét. Segítették azt az itt élő szlovák, német és más ajkú önkéntesék századai és zászlóaljai, az orosz hadifog­lyok önkéntes egységei, az Ausztriából érkezett mun­kásezred harcosai, (kik vala­mennyien a világforradalom katonáiként álltak magyar osztálytestvéreik mellé. — A munkásság nagy ere­jű fellépése az április végi— május eleji napokban, amely elhallgattat)ta a kishitűeket és elszigetelte a kapitulánso- kat, a győzelmes május végi —júniusi északi hadjárat aramybetűkkel íródott be ha­zánk történetébe. — Az antant katonai túl­ereje megdöntötte a Duna völgye első prolétárhatalmált Ismételten a magyar nép nyakára ültette a tőkés-föld­birtokos uralmat, amely ke­gyetlen bosszút állt. Azonban a remény a ne­gyedszázados fasiszta uralom idején megingathatatlan erő­forrása volt a forradalmi küzdelemnek. Támaszkodott arra, hogy létezik és fejlő­dik a szovjetek hatalmas or­szága, amely sikerrel har­colt az imperialista világ nagy túlerejével, rendíthe­tetlen politikai és erkölcsi támasza maradt a világfor- radalomnak, amelyet elindí­tott. — A tanácsköztársaság em­lékében testet öltő hagyo­mány igen fontos része a proletárság politikai egysé­gének létrejötte, a kommu­nisták és a szocialisták be­következett egyesülése. E történelmi tényen Peyerék leghevesebb antikommunista propagandája sem változtat­hatott. Emléke az ellenfor­radalom egész időszakában hozzájárult ahhoz, hogy a kommunisták és szocialisták együttes küzdelme folytató­dott. Peyernek és társainak eszeveszett antikommunizmu- sa meg a fasiszta terrortól való félelme jelentősen gátol­ta, s a miáltalunk elkövetett szektás hibák ugyancsak ne­hezítették az együttes küz­delmet, de ez mégis állandó jellemvonása maradt a ma­gyar munkásmozgalomnak. — A szocialista világforra­dalom második szakaszában, a szocializmus világrendszer­ré válásakor hazánk ismét a szocializmus útjára lépett. Dicsőséges szakasza volt ez az ország fejlődésének: a vártnál rövidebb idő alatt nagy sikereket ért el — mon­dotta többek között. — Most, amikor az első magyar proletárhatalom, a Tanácsköztársaság létrejötté­nek 60. évfordulóját ünnepel­jük, hazánk a fejlett szocia­lizmus építésének szakaszá­ban van. Ez bonyolultabb problémák megoldását köve­teli; olyanokat, amelyek a saját fejlődésünkből s olya­nokat is, amelyek a világ- helyzet alakulásából fakad­nak. — Gazdaságilag a tőkés ha­talmak még jelentős túlsúly­ban vannak nagy erőforrá­sokkal rendelkeznek. Bankjaik páncéltermeiben hatalmas értékek halmozód­nak fel. A kapitalizmus álta­lános válsága azonban — az áthidaló kísérletek ellenére — ismét elmélyült. '— Az antiimperialista erők általános térnyerése még na­gyobb lehetne, ha nem kö­vetkezik be a Mao Ce-tung- féle pekingi vezetés szakadár útra lépése, amely napjaink­ban a tőkés hatalmak leg- reakciósabb erőivel való nyílt összejátszásig, a kapitalista világ vezető köreivel való szövetség szorgalmazásáig, a szocialista Vietnam elleni gyalázatos katonai támadásig jutott el. — A Vietnam elleni kínai agresszió szemléletesen le­leplezte a mai pekingi poli­tika lényegét. Vietnam népe évtizedes hősies küzdelemben csapást mért a japán és a francia gyarmatosítókra, majd az amerikai agresszo- rokra és egyesítette hazáját, megteremtette az egységes szocialista Vietnamot, s ki­vívta az egész haladó embe­riség mélysége.s tiszteletét és nagyrabecsülését. Az-állandó kínai provokációk közepette visszaverte a kambodzsai maoista kalandorok pekingi ösztönzésre indított katonai támadásait, befogadta a Pol Pot-rendszer rémuralma elől menekültek áradatát, s tá­mogatta a népfölkelést a tö­megmészárlásokat végrehajtó zsarnoki uralom ellen. Se­gítségével, amelyet a sokat szenvedett kambodzsai nép­nek nyújtott, egyben nagy szolgálatot tett a szocializ­mus ügyének és a délkelet­ázsiai térség biztonságának. S az elszántság, amellyel Vietnam népe szembeszállt a kínai agresszorokkal, tovább növeli iránta a világ népei­nek tiszteletét és nagyra­becsülését. Nemcsak saját földjét védte és védi a kínai agresszorokkal szemben, ha­nem egyben útját állja an­nak a pekingi törekvésnek, hogy kiterjesszék a kínai fennhatóságot Délkelet-Ázsia nagy térségeire. — Vannak, akik a kínai agresszoroknak Vietnamból való kivonulását egybekap­csolták azzal a követeléssel, hogy Kambodzsában állítsák vissza a Peking által támo­gatott és irányított Pol Pot- uralmat, bár tudják, hogy ezt csak újabb, szörnyű tömeg­mészárlás követheti. A kínai hegemonista törekvések kam­bodzsai támaszpontjának visszaállítása egyben annak lehetőségével járna, hogy az ismételt kínai agressziót Vi­etnam ellen két oldalról in­dítsák meg. Bizonyos impe­rialista körök ezt éppúgy nem néznék rossz szemmel, mint ahogy a februárban megindí­tott kínai agressziót is re­ményt keltőnek tekintették. Ezt Brzezinski úgy fejezte ki. hogy „nem sérti az ame­rikai érdekeket”. — A népek viszont felemel­ték tiltakozó szavukat ez el­len. S mindazokkal együtt, akik szilárdan Vietnam mel­lett állnak, a mi népünk is követelte a kínai csapatok haladéktalan kivonását Viet­namból, és követeli, hogy egyszer s mindenkorra vége legyen a pekingi fenyegeté­seknek mind Vietnammal, mind pedig bármely más nép­pel szemben. A küzdelem a kínai agresszió ellen egyben küzdelem ama pekingi poli­tika ellen, amely az új világ­háború elkerülhetetlenségét hirdeti. Az emberiség békét akar: békét Vietnamnak és békét a világnak! Kedves elvtársak! — A világban végbement nagy változásokat gyakran kísérték éles konfliktusok, amelyeket át kellett hidalni, illetve meg kellett oldani, s amelyek megoldását az erő­viszonyoknak a haladó erők javára való eltolódása segí­tette. A további haladásnak is ez az útja. Ebben mindinkább döntő szerepe van a fejlődő szocialista világnak, a szocia­lista országok és más anti­imperialista erők összefogá­sának, a béke biztosítását sürgető valamennyi erő együt­tes fellépéseinek. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése korunk parancsa. A lenini politikát folytató szocialista országok, s más békeszerető államok is ennek jegyében lépnek fel az enyhülésért, a kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki és kulturális együttműködés fej­lesztéséért. Úgy véljük, bogy az enyhü­lés őszinte hívei, bármilyen legyen világnézetük és poli­tikai hitvallásuk, segítik saját népüket és a világ népeit a béke nagy ügyének védelmé­ben. — A magyar nép, a nem­zetközi haladás élvonalában haladva, a Szovjetunióval és a többi testvéri ■ szocialista országgal szorosan együtt­működve, méltón vette és veszi ki részét a békéért és a haladásért síkraszálló erők küzdelméből. Szocialista ha­zánk. amely büszkén vallja magáénak a Tanácsköztársa­ság történelmi örökségét, nagy eredményeket ért el. Vívmányaink, s következetes lenini politikánk olyan széles körű nemzetközi elismerést és tekintélyt szerzett Magyar- országnak. amilyennel törté­nelme folyamán még nem rendelkezett. — Célunk és feladatunk, hogy az eddigieket új sike­rekkel gyarapítsuk. Ettől függ anvagi és kulturális fel- emelkedésünk, eddigi vívmá­nyainknak nemcsak biztosí­tása, hanem további növelése. — A Tanácsköztársaság di­cső hagyományainak ébren­tartása, tapasztalatainak hasz­nosítása nemcsak a múlt küzdelmei iránti érdeklődés és tisztelet ügye, hanem egy­ben morális és politikai erő­forrás a cselekvéshez, ahhoz, hogy a Duna völgye első pro­letár hatalmának népe hősi múltjához, jelen vívmányai­hoz, s a szocializmus nagv ügyéhez méltóan vegye ki ré­szét a népek szabadságáért, a békéért, a boldogabb jövőért folvó küzdelemből — mon­dotta befejezésül a szánok. Az ünnepi ülés Losonczi Pál zár­szava után az Intemacionálé hanjaival ért véget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents