Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
2 Képújság 1979. március 21. Vietnam újabb győzelme Hanoi, Bokor Pál és Zalai István, az MTI tudósítói jelenítik: Vietnam népe kedden a kínai agresszió felett aratott győzelmet ünnepelte. A VSZK hírközlő szervei megkezdték az egyhónapos háború katonai és politikai mérlegének megvonását. Hanoiban tanulmányozzák a vietnami tárgyalási javaslatokra küldött pekingi választ. Piros betűs szalagcímekkel jelentek meg kedden a hanoi lapok. A Nhan Dán főcíme a vietnami nép újabb törtérél- mi győzelmét üdvözli. A keddi Nhan Dan, a Vietnami Kommunista Párt központi lapja „Vietnam te- győzhetetlen” című vezércikkében megállapítja, hogy . az agresszorok súlyos vereséget szenvedtek és „feltétel nélkül kényszerültek kivonulni Vietnamiból'”. A lap szerint a hadműveletek 1600 kilométeres frontvonalon folytaik. „A vietnami területen lezajlott erőpróba megmutatta, hogy a kínai agresz- szorok által alkalmazott em- bertenger-taktikával! sem lehet tréfát űzni a vietnami nép hatalmas erőivel, s még kevésbé az egész haladó emberiség erőivel, amelyek Vietnam és a béke vártáján állnak.” A kínai támadók a hanoi értékelés szerint „igen súlyos emberi és anyagi veszteségeket szenvedtek”. A VKP lapja ismételten hangsúlyozta, hogy a szociar lista országok maradéktalanul teljesítették internacionalista kötelezettségüket Vietnam iránt. További politikai tanulságnak tekinti a Nhan Dán, hogy a Vietnam elleni agresszió kapcsán nyilvánvalóvá leltit a kínai vezetők reakciós arculata, s az a tény, A vietnami határkörzet egyes részein még mindig tartózkodnak kínai katonák. Képünkön: menekült vietnami gyermekek Kim Thanh faluból, ahol különösen súlyos harcok folytak. (Képtávírónkon érkezett.) hogy a pekingi vezetés az imperialisták eszközévé, a világ legagresszívebb erőjévé vált. Ebből kiindulva a lap figyelmeztet: a pekingi politikusok még nem mondtak le végleg a Vietnam elleni ag- ressziós terveikről. Utalva a pekingi vezetőknek az agressziós támadást megelőző nyilatkozataira, a hanoi rádió megállapította: „Ha történt megleckéztetés, akkor a ledkét a kínai vezetők kapták és az egész vietnami inép adta.” A keddi hanoi sajtó a győzelem jelentőségének aláhúzása mellett egyértelműen megerősíti Vietnam tárgyalási készségét, bár nem utal konkrétan a hétfőn érkezett pekingi ellenjavaslatokra. Mint az MTI tudósítói a VSZK külügyminisztériumától kapott tájékoztatás alapján feltételezik. Hanoiban már tanulmányozzák a tárgyalásokra vonatkozó időpont- és helyszínjavaslatokat, s a legközelebbi jövőben válaszolnak rá. Hanoi megfigyelők szerint a tárgyalások megkezdését befolyásoló tényezők közül változatlanul az a legfontosabb, hogy a kínai csapatokat még mindig nem vonták vissza maradéktalanul a történelmi határvonal mögé, s Kína kísérleteket tesz a határvonal, számára előnyös módon való megváltoztatására is. Ez tűnik ki a VNA hír- ügynökség legutóbbi hivatalos állásfoglalásából, mely szerint négy északi tartományban változatlanul jelen vannak a kínai inváziós erők maradványai, nem egy helyen több mint tíz kilométeres mélységben. A BT vitája Magyar idő szerint hétfő éjszaka1 ült össze a Biztonsági Tanács, hogy az angolai kormány kérésére megvitassa a Dél-Afrikai Köztársa- ság barbár légitámadásait Angola ellen, amelyek során számos poglári lakos életét veszítette. Elisio de Figueiredő, Angola állandó ENSZ- képviselője hatásos nemzetközi szankciókat követelt a Biztonsági Tanácstól, hogy megakadályozzák Dél-Afrika „gyilkos, brutális, rasszista támadásait” Angola és más szomszédai ellen. Mihail Harlamov, a Szovjetunió helyettes fődelegátusa, kifejezte országa teljes szolidaritását az angolai népnek függetlensége megszilárdításáért vívott harcával, és szintén szankcióikat sürgetett annak érdekében, hogy Dél- Afrilkát az ENSZ-határoza- toknak és a szomszédos országok jogainak tiszteletben tartására kényszerítsék. A BT vitáját, határozattervezet benyújtása nélkül, kedd estére napolták el. Bolgár-portugál tárgyalások Todor Zsivkov, a Bolgár Államtanács elnöke a szófiai Bojana kormányrezidencián megbeszélést folytatott Antonio Ramalho Eanes portugál köztársasági elnökkel. A tárgyalásokon áttekintették a két ország kapcsolatsának fejlődését, és újabb intézkedéseket jelöltek ki a gazdasági együttműködés továbbfejlesztésére. A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseinek áttekintésekor mindkét fél hangsúlyozta az enyhülési folyamait elmélyítésének és megszilárdításának szükségességét. Az esztendő világpolitikai időjárását alapvetően meghatározza majd, hogy sikerül-e aláírni a SALT—2. egyezményt — tehát a hadászati fegyverek korlátozásának második szerződését. Az aláírás egyben szovjet—amerikai csúcstalálkozót is jelentene, ami alkalmat nyújthat a nemzetközi problémák széles körének megvitatására és megszilárdíthatja a nemzetközi enyhülés irányzatát. NÉGYÉVES CSÚSZÁS Ma már többé-kevésbé világosan felmérhető, hogy milyen tényezők okozták a SALT—2 szerződés immár több mint négyesztendős „csúszását”, s nagy vonalakban kirajzolódtak a mindkét fél számára megfelelő kompromisszum körvonalai is. Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy mielőtt 1972 novemberében megkezdődött a SALT—2 kidolgozása Géniben, már létezett az első SALT-megállapodás. Ez lényegét tekintve a rakétavédelmi rendszerek létesítését korlátozta minimálisra. Ezzel sikeresen „elébevágott” egy ellenőrizhetetlen és nagyszabású fejlesztésnek az ellenrakéták vonatkozásában. Úgy fogalmazható, hogy a SALT— 1 mintegy „megágyazott” a SALT—2 számára. Lehetővé tette, hogy kiegyensúlyozott stratégiai helyzetben tanácskozzanak a támadórakéták korlátozásának kidolgozásáról. További könnyítést jelentett, hogy 1972-ben létrejött egy ideiglenes megállapodás a támadórakéta-fegyverek mennyiségi korlátozásáról. Ezt eredeti határidején túl a SALT—2 megkötéséig meghosszabbították. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy tárgyszerű légkörben lehessen megvitatni a rendkívül bonyolult szakkérdéseket tartalmazó SALT-problémákat. Mindezek alapján 1973-ban, az akkori csúcstalálkozón úgy vélték, hogy 1974 végére tető alá hozható a SALT—2. Ezt a benyomást megerősítette Brezsnyev és Ford vlagyivosztoki csúcstalálkozója 1974 novemberében. Itt 2400- ra korlátozták a különböző típusú hadászati fegyverek (rakéták és bombázók) számát és 1320-ra az úgynevezett MIRV-rakétákét. (Ezeket több robbanófejjel szerelik fel). Ezzel voltaképpen megteremtették a SALT—2 általános kereteit. Az első újonnan felbukkant nehézséget, két amerikai igény jelentette. Az egyik: a Washington által „Backfire” kódjellel ellátott szovjet bombázó-repülőgépet az amerikaiak hadászati fegyvernek akarták minősíteni, holott hatósugara olyan, hogy szovjet területről kiindulva nem érheti el a feltételezett amerikai célpontokat. A második nehézséget az amerikai cirkálórakéta „bedobása” jelentette. E két ügyben 1976 elején létrejött egy kompromisszum. Megállapodtak, hogy a „Backfire” a tényleges helyzetnek megfelelően nem minősül hadászati fegyvernek. Ugyanakkor azokat a cirkálórakétákat, amelyeket repülőgépről lehet kilőni, beleszámítják az 1320- as MIRV-limitbe. VANCE KUDARCA A negatív fordulatot, és egyben a SALT-megállapodás nagyszabású késését az eredményezte, hogy röviddel Carter hivatalba lépése után Washington félretolta mind a vlagyivosztoki keretmegállapodást, mind pedig az 1976 januári kompromisszumot. Ez a lépés kiélezte a légkört, és komoly feszültségeket teremtett. A korábbi megállapodásokat megtagadó új javaslatokat Moszkvába vivő Vance külügyminiszter missziója szükségszerű kudarccal végződött és így 1977 tavaszán jóformán mindent újra kellett kezdeni. Azóta majdnem két esztendő telt el és a szakértők rendkívül szívós tárgyalásai nyomán ismét csaknem teljesen készen áll a SALT—2 megállapodás. Amennyire a nyilvánosságra hozott, illetve kiszivárgott információk alapján felmérhető, ez három részből állna. Az első a voltaképpeni SALT—2 egyezmény, amely 1985-ig lesz érvényben. Ez a különböző típusú hordozóeszközök (tehát interkontinentális rakéták, plusz tengeralattjáró-fedélzeti rakéták, plusz hadászati bombázók) maximális számát mindkét fél részére a Vlagyivosztokban megállapított 2400-as határnál valamivel alacsonyabban szabja meg. A több robbanófejes MIRV-rakéták száma a vlagyivosztoki 1320-as szinten marad, s ezen belül 1200 lehet a MIRV típusú interkontinentális és tengeralattjáróról kilőhető rakéták száma. (A további 120 a szárnyasrakétákkal felszerelt bombázók számára előírt keret.) JEGYZŐKÖNYV ÉS NYILATKOZAT A SALT—2 csomag második része egy jegyzőkönyv lenne, amely rövidebb időszakra szól és egyes, új típusú fegyvérfajták rendszerbe állítását egy adott időre be-' fagyasztja. E jegyzőkönyv célja az, hogy időzavar nélkül, nyugodt légkörben tárgyalhassanak a következő SALT-egyezmény, a SALT—3 keretében ezeknek az új típusoknak a korlátozásáról. Végül a SALT—2 csomag harmadik része elvi nyilatkozatot tartalmaz. Ebben a tárgyalófelek rögzítik a következő, SALT—3 egyezménnyel kapcsolatos elvi és napirendi elképzeléseiket. Brezsnyev legutóbbi beszédében utalt arra, hogy az egyezmény gyakorlatilag készen áll az aláírásra és rövid külügyminiszteri szintű előkészítés után megérett a helyzet a csúcstalálkozóra. E rendkívül fontos pillanatban a felelősség súlya egyértelműen Washingtonra nehezedik. Carter elméletben elkötelezte magát az aláírás mellett. (Erre egyébként a jövő évi elnökválasztás szempontjából is égető szüksége lenne, hiszen a közvélemény-kutatások szerint az Egyesült Államok lakosságának óriási többsége helyesli és igényli a SALT-megállapodást.) Ugyanakkor azonban nem lehet elfelejteni, hogy az amerikai politika agresszív körei már több mint egy év óta erőszakoltan összekapcsolták a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásának ügyét a nemzetközi politika egy sor más kérdésével, s az enyhülési politika ellenfelei az amerikai törvényhozásban éppen ezt a megállapodást állították támadásaik középpontjába. Miután a SALT-egyezmény aláírása után az Egyesült Államokban a ratifikáláshoz kétharmados szenátusi többség szükséges, Carter helyzete rendkívül nehéz és bonyolult. Úgy tűnik, hogy a SALT-egyezmény elfogadtatásáért vívott igazi csatát ma már az Egyesült Államokon belül kell megvívni, és az elkövetkező néhány hónap folyamán döntéshez juttatni.-i -e Szovjet vezeti üdvözlő távirata a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, LÁZÁR GYÖRGY elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Kedves Elvtársak! A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a Szovjetunió Minisztertanácsa, és az egész szovjet nép nevében szívélyes üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük önöknek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Miniszter- tanácsának, a testvéri magyar népnek. 1919. márciusi napjaiban a magyar proletariátus és a dolgozó parasztság Oroszország dolgozói után elsőként, rázta le magáról a kizsákmányolás és elnyomás gyűlölt igáját. A Magyar Tanácsköztársaság, amelynek létrehozása — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közvetlen hatására — a magyar nép forradalmi harca történetének kiemelkedő eseménye, ragyogó lapként került be a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom krónikájába. Magyar osztálytestvéreik történelmi győzelmét lelkesedéssel fogadták szovjet Oroszország kommunistái, proletariátusa, minden társadalmi felszabadulásért küzdő nép. A Tanácsköztársaság kikiáltását és a proletariátus diktatúrájának létrehozását Magyarországon nagyra értékelte V. I. Lenin, aki hangsúlyozta ezeknek az eseményeknek nagy nemzetközi jelentőségét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyarországi proletárforradalom megteremtette népeink örök és megbonthatatlan barátságának alapjait. Az orosz proletariátus által a Magyar Tanácsköztársaságnak nyújtott támogatás és a magyar internacionalisták tízezreinek részvétele a szovjet hatalomért folytatott oroszországi polgárháborúban fényes példája a proletár internacionalizmus és az osztályszolidaritás elvei érvényesülésének népeink kapcsolataiban. A Magyar Tanácsköztársaság 133 dicsőséges napja nagy szerepet játszott a magyar proletariátus osztálytudatának fejlődésében, s a proletariátust a forradalmi harc és a szocialista átalakítás tapasztalataival gazdagította. A felszabadulás után, amikor a kommunisták vezetésével Magyarország munkásosztálya kezébe vette hazája sorsának irányítását, szoros szövetségben a dolgozó parasztsággal és minden dolgozó emberrel, magabiztosan vezette az országot az új szocialista állam építésének útján, teljes mértékben felhasználva a Tanácsköztársaság tanulságait. Örökre a múlté lett az elmaradott agrár Magyarország, a hárommillió föld nélküli paraszt, a munkanélküliség, a népi szenvedések országa. Fejlett ipar, korszerű mezőgazdaság, a nép alkotó energiája és magas kultúrája, sikeres előrehaladás a szocializmus útján a többi baráti oszággal együtt, ez jellemzi ma a Magyar Népköztársaságot. A Magyar Szocialista Munkáspárt következetes és elvi politikája, amely gazdagítja a szocialista építés elméletét és gyakorlatát, kivívta a szovjet emberek mély tiszteletét. Pártunk és az egész szovjet nép szívből örül a szocialista Magyarország sikereinek, a közös cél — a kommunizmus felépítése — érdekében megvalósuló szoros együttműködésünk és kölcsönös segítségnyújtásunk eredményeit látja bennük. A Szovjetunió és Magyarország pártjainak és népeinek a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus megingathatatlan eszméi alapján megvalósuló testvéri egysége, nézeteik azonossága korunk összes alapvető kérdésében, a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság, fontos tényezőivé váltak országainkban a kommunizmus és a szocializmus építésének, jelentősen hozzájárultak a szocialista közösség országai az egész kommunista és munkásmozgalom egységének és összeforrottságának, a békeszerető és haladó erők pozícióinak erősítéséhez. Önökkel együtt ünnepelve a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját, a szovjet emberek teljes szívükből kívánnak önöknek és az egész magyar népnek újabb nagy sikereket a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, a fejlett szocialista társadalom építésében, a szocializmus és a kommunizmus nagy ügyének győzelméért folytatott harcban. Éljen a testvéri szocialista Magyarország! Erősödjék és virágozzék népeink megbonthatatlan, örök barátsága! LEQNYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Szaljut-6 Már negyedik hete dolgozik a Szaljut—6 űrállomáson Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin kettőse és igen nagy munkát végeztek az űrállomás karbantartásában, felújításában. A két űrhajós már csaknem teljesen kirakodott a Progressz teherűrhajóból és végrehajtotta a műszerek, berendezések szükséges cseréjét. Fel kellett szerelni a tűzjelző berendezéseket, pontosabban azokat a műszereket, amelyek jelzik, ha az űrállomás levegőjébe szénmon- oxid ikerül. Ez a teljesen új berendezés az űrhajósok fokozott biztonságát szolgálja. Fontos feladat az űrállomás elektromos energiaellátása. Ezt alapvetően a napelemek biztosítják, emellett természetesen akkumulátorok is vannak, hiszen az űrállomás időnként teljes árnyékban halad a Föld körül. Az akkumulátorok teljesítő- képessége idővel csökken, ezért folyamatosan cserélik azokat is. Már Kovaljonok és Ivancsenkov kettőse is végrehajtott ilyen cserét, s most a Progressz—5 teherűrhajóval újabb akkumulátorokat juttattak el Ljahov- hoz és Rjuminhoz, akik már végre is hajtották a szükséges cserét.
